Menón 7 csillagozás

Platón: Menón

„Én vagyok a legnagyobb zavarban és útvesztőben, amikor másokat összezavarok.”

A Menón – viszonylagos rövidsége ellenére – korszakos jelentőségű dialógusa az életműnek: azok a meghatározó platóni elképzelések, amelyek az etika, a lélekvándorlás, az anamnészisz, az ideaelmélet, a matematika és az eszkatológia vonatkozásában megfogalmazódnak, és amelyeket általában a platóni filozófia legfontosabb jellemzőiként tartanak számon, ebben a dialógusban fordulnak elő először.

A dialógust gazdag jegyzetapparátus és a fordító utószava kíséri.

Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

>!
Atlantisz, Budapest, 2013
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639777224 · Fordította: Bárány István

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész


Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Platón: Menón

Szerintem ilyen Platón-kommentár még nem született:

„Hehe.”
(Kurt Vonnegut)

>!
thuki
Platón: Menón

Azt hiszem Szókratész/Platón „rossz” hatásal van rám, ugyanis minél többet olvasok tőlük (a megtanulás illetve tudás szót ezentúl lehetőleg még óvatosabban használom) annál inkább elbizonytalanodok és összezavarodok én is, mondhatni megcsípett a rájához hasonlatos Szókratész engem is. Ez persze ha belegondolunk nagyon is megegyezik Szókratész céljaival, hiszen megmutatja nekünk, hogy a korábban oly biztosnak vélt dolgokban sincs igazunk, és ráébreszt arra milyen keveset is tudunk valójában, de egyben arra is, hogy a dolgok jobb megismerésére iráyuló erőfeszítések ennek ellenére egyáltalán nem értelmetlenek.
Lehet még nem tudom most se megfelelő módon felismerni Platónnál azokat a stíulussal kapcsolatos jegyeket, amik az általa írottakban a tényleges gondolatok mellett szintén nagy szerepet kapak, vagy nem vagyok képes különválasztani Platónt Szókratésztől, de ha elolvasok egy ilyen dialógust úgy érzem ez annyira nem is számít, ettől független az az élmény amit egy platóni dialógus nyújt.

>!
henryhill
Platón: Menón

Rendkívüli dialógus ez is Platóntól. Megérne egy újraolvasást.

>!
alexakarola
Platón: Menón

Nagyon szimpatikus volt benne Szókratész, ahogy mindig rávezeti az embert a megoldásra. Érdekes maga ez a feltevés, hogy vajon tényleg tudnunk-e mindent és csak arra kell rájönni, visszaemlékezni, amit egyszer már megtanultunk.


Népszerű idézetek

>!
Szelén

SZÓKRATÉSZ: Ha tehát igaz az, hogy mindkét időszakaszban – amikor emberként, és amikor nem emberként létezik – igaz vélemények vannak őbenne, amelyek, ha kérdésekkel felébresztjük őket, tudássá alakulnak, akkor az is igaz, hogy lelke az idő mindezen pillanataiban a tudás birtokában van. Mert az nyilván igaz, hogy az idő egészében vagy emberként, vagy nem emberként létezik.

>!
Szelén

SZÓKRATÉSZ: Látom már, mire célzol ezzel. Ugye tudod, hogy szofista harcosként forgatod a szavakat – hiszen te is azt mondod, hogy az ember nem kutathatja sem azt, amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Amit ismer, azt azért nem fogja kutatni, mert ismeri – miért is kellene az ilyesmit kutatni? – amit nem ismer, azt azért nem, mert nem tudja, hogy mit kutasson.

>!
Sli SP

SZÓKRATÉSZ: (…) Minthogy a lélek halhatatlan, és korábban többször megszületett, és már látott mindent itt is és a Hádészban is, mindenféle dolgot, így nincs olyan tudás, amit ne sajátított volna el mostanra: úgyhogy semmi csodálatos nincs abban, hogy képes visszaemlékezni az erényre és bármi másra, ha egyszer már előzőleg is rendelkezett ezzel a tudással. És minthogy a valóság egésze egy családba tartozik, továbbá a lélek már minden tudást elsajátított, semmi sem gátolja, hogy miután egyetlen dologra visszaemlékezett – ezt szokás „tanulásnak” nevezni – minden egyebet felfedezzen, feltéve, hogy bátran és lankadatlanul kutat tovább. Merthogy a kutatás és a tanulás összességében nem más, mint visszaemlékezés.

50-51. oldal (Atlantisz, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · kutatás · lélek · Szókratész · tanulás · tudás
>!
Szelén

SZÓKRATÉSZ: Hej, Menón, már megint ugyanoda jutottunk. Hiába egy erényt keresünk, ismét sokat találtunk, bár más módon, mint az előbb. Azt az egyetlent azonban, amelyik mindben megvan, nem vagyunk képesek megtalálni.

>!
Szelén

MENÓN: (…) Ha szabad kajánnak lennem, roppantul hasonlítasz a lapos tengeri rájához – s nem csak külsőleg. Mert ez a rája lebénít mindenkit, aki és ami csak a közelébe kerül és hozzáér, – s te, azt hiszem, éppen ezt tetted most velem: megbénítottál.

>!
Sli SP

SZÓKRATÉSZ: Mármost ha a létezőkre vonatkozó igazság mindig ott van lelkünkben, akkor a lélek feltehetőleg halhatatlan, úgyhogy amit esetleg ma még nem tudsz, vagyis amire nem emlékszel, bátran nekifoghatsz, hogy felkutasd, vagyis visszaemlékezz rá.
MENÓN: Nem tudom, hogy s mint, de azt hiszem, hogy igazad van, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ: Én is azt hiszem, Menón. Amúgy nem ragaszkodnék mindenben az elhangzottakhoz, egyet kivéve: ha azt gondoljuk, hogy amit nem tudunk, azt kötelességünk felkutatni, akkor jobbak leszünk, bátrabbak, szorgalmasabbak, mint ha azt gondolnánk, hogy amit nem tudunk, azt nem is lehet megtalálni, és nem is kell felkutatnunk – ez ügyben a szavak és a tettek mezején, képességemhez mérten, minden küzdelmet vállalnék.

64-66. oldal (Atlantisz, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · kutatás · lélek · Szókratész · tudás

Hasonló könyvek címkék alapján

Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Arisztotelész – Pseudo-Xenophon: Az athéni állam
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere
Marcus Tullius Cicero: Cicero válogatott művei
Arisztophanész: Nőuralom
Arisztophanész: Arisztophanész két komédiája
Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai
Sarkady János (szerk.): A demokrácia bölcsője
Arisztophanész: Lysistrate
Arisztophanész: Lüszisztraté