Az ​állam 108 csillagozás

Platón: Az állam Platón: Az állam Platón: Az állam Platón: Az állam

Platón ​nevét és alkotását hosszú évszázadok őrizték meg, gondolatai korunk számára is érdekesek. E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam-, illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét. Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni… (tovább)

Állam címmel is megjelent.

Eredeti cím: Politeia

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Politikai gondolkodók Gondolat · Gondolkodók Gondolat

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660295 · Fordította: Jánosy István
>!
Lazi, Szeged, 2001
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639227765 · Fordította: Jánosy István
>!
Gondolat, Budapest, 1989
keménytáblás · ISBN: 9632821548 · Fordította: Jánosy István

3 további kiadás


Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész · Glaukón


Kedvencelte 9

Most olvassa 16

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

jeno>!
Platón: Az állam

SZÓKRATÉSZ: Meg tudod-e mondani, miért három és fél csillaggal értékeltem ezt az értekezést?
GLAUKÓN: Nem hiszem, erre nem tudok válaszolni.
SZÓKRATÉSZ: Akarod-e hogy megértessem veled?
GLAUKÓN: Legalább annyira akarom, mint elkerülni a Hádész bugyrait.
SZÓKRATÉSZ: Ide figyelj! Azon nincs mit vitatkoznunk, hogy a Moly.hu a világ legjöbb könyves oldala. Olyannyira tény ez, mint az, hogy a háromszögnek három oldala van. Ezt még Pitagórasz sem tagadta.
GLAUKÓN: Zeuszra mondom, igazad van.
SZÓKRATÉSZ: Három csillagot nem arra adnál-e- amelyet nem bántad meg, hogy elolvastad, de sokkal többet nem adott értelmednek a sorok befogadása?
GLAUKÓN: Igaz ez.
SZÓKRATÉSZ: Négy csillagot viszont arra a könyvre adsz, amelyet legalább egyszer szeretnél még elolvasni, mielőtt testedet a sírba helyezik. Nemde?
GLAUKÓN: Jól látod.
SZÓKRATÉSZ: Egyet értesz-e hát a három és fél csillaggal?
GLAUKÓN: Zeuszra mondom, egyetértek.
SZÓKRATÉSZ: Akkor ezt meg is beszéltük egymással.

11 hozzászólás
marschlako >!
Platón: Az állam

Érdekes volt elolvasni egy régen élt nagy gondolkodó egyik leghíresebb könyvét, különösen utótörténete ismeretében. Mert az kétségtelen, hogy Platón sok gondolkodóra volt nagy hatással, de talán az ókori kereszténységen keresztül ért el legmesszebbre a „keze” (ami nem feltétlenül volt minden esetben pozitív, bár a test és a lélek szigorú szembeállítása inkább volt betudható újplatonikus* követőinek, mintsem közvetlenül magának Platónnak). Számomra Platón mindeneket magához vonzó Érosza mindig is vonzóbb volt, mint Arisztotelész (és Szent Tamás) mozdulatlan mozgatója, nem véletlen, hogy az egyházatyákra is jelentős hatással volt Platón munkássága: Szent Ágoston Isten államáról írt köteteiben is sok platóni gondolat felbukkan (hogy ne csak pozitívat említsek, pl. a massa damnata). A híres barlang-hasonlatot is sokat idézik, de más részeknél is felmerült bennem a gondolat, hogy na, ezért szerették annyira Platónt az egyházatyák**. Talán nem kalandoztam túl messzire, ugyanis Az állam utolsó részében Platón a lélek halhatatlanságáról is ír (bár számomra meglehetősen fura okfejtéssel próbál érvelni mellette, ami viszont eltörpül a püthagoreus számmisztikát idéző bizonyításához képest, ahol azt látja be, hogy "a király 729-szer kellemesebben él, a türannosz viszont a királyhoz képest ugyanennyiszer nyomorultabbul").

Platón az ideális állam megtalálásához az igazságosság (és az igazságtalanság) fogalmán keresztül jut el – igencsak hosszasan, számtalan kitérővel, miközben hosszabb-rövidebb terjedelemben érinti a művészetek, a pedagógia és az erkölcs kérdéskörét is.

Az idea-tan atyjáról jól tudjuk, hogy nem állt erősen a realitások talaján, s bár az általa elgondolt ideális társadalomban is vannak „érdekes” momentumokspoiler, de ezektől eltekintve azt hiszem mindannyian szívesen élnénk egy ilyen ideális világban, ahol a vezetőket (akik a filozófusok közül kerülnének ki – ma talán tudósokat említenénk helyettük) nem egyéni érdekeik hajtják, mivel az nem lehet jó vezető, aki akarja a hatalmat – sőt, ezt a fáradságos küldetést rájuk is kell erőltetni –, elsősorban a rájuk bízottak előrehaladása mozgatja őket.*** Az is egyből látszik azonban, hogy sajnos az ideális társadalom nem megvalósítható, az emberi természet, mely az évezredek során egy jottányit sem változott, erre, úgy tűnik, alkalmatlan. Platón gondolatait olvasva a demokráciáról, a zsarnokságról, és a pénz uralmáról be kell látnunk, hogy bár az elmúlt közel két és fél ezer évben a tudomány és a technológia rengeteget fejlődött, az ember ugyanakkor semmit sem. Van/volt néhány lelkes idealista (Jézus, Assisi Szent Ferenc, Gandhi, …), de ideáikat legtöbbször maguk a követőik döntik romba.

Vagyis semmi új nincs a nap alatt, amint C. S. Lewis is írja: https://moly.hu/idezetek/719036

Platón egyébként a(z akkor már hanyatló athéni) demokráciát sem tartotta ideálisnak, mert ez érett embereket kívánna: kevesen hajlandóak az orruknál tovább látni, s így kevesek könnyen elnyomhatják a többséget. Egyáltalán em mindegy, hogy ki vezeti a népet. Ha a filozófusok vezetnék, akiket kényszeríteni kell az uralkodásra, akkor jobb sorunk lehetne, mivel ők inkább foglalkoznának a rábízottakkal, mint a saját javukkal. Ugye megmosolyogtató gondolat?

„Ennélfogva a legjobbak nem kívánnak pénzért uralkodni, sem megbecsülésért, sem az uralkodásból nyilvánosan fizetséget húzva zsoldosnak minősülni, sem tolvajoknak, az uralomból titkon hasznot orozva. És becsvágyból sem kívánnak uralkodni, nem lévén becsvágyók. Kényszeríteni kell őket és büntetni, hogy uralkodni akarjanak. Ennélfogva rútságnak minősül, ha valaki önként kapdos az uralom után és nem várja meg a kényszert.”

A szegénység és a gazdagság ugyanolyan rossz, mert – ugyan más-más okból – de mindkettő eltereli az ember figyelmét arról, ami fontos. A fogyasztói társadalom, a korrupció, a zsarnokság vagy a populizmus nem mai találmány, s noha abban mindenki egyetért, hogy egy hajó kormányosának nem érdemes a leggazdagabbat megválasztani, hanem sokkal inkább a legrátermettebbet – legalábbis ha azt szeretnénk, hogy a hajó célba érjen –, erről a nyilvánvaló tényről azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, ha a társadalom elkormányzásáról van szó.

„SZÓKRATÉSZ: Vajon a demokráciát is nem éppen annak túlhajszolása bomlasztja fel, amit épp a legfőbb jónak ítél?
ADEIMANTOSZ: Szerinted mit ítél ennek?
SZÓKRATÉSZ: A szabadságot. Hisz a demokratikus államban egyebet sem hallasz, csak hogy ez a legszebb a világon, és csak szabad államban érdemes élnie az igazi szabad természetnek.
ADEIMANTOSZ: Valóban unos-untig ezt beszélik.
SZÓKRATÉSZ: Nos – mint az előbb akartam mondani – nem épp a szabadságban való telhetetlenség és a többi értékek elhanyagolása változtatja át ezt az államot és készteti a türannisz kívánására?
ADEIMANTOSZ: Hogyan?
SZÓKRATÉSZ: Mikor a demokrácia megszomjazik a szabadságra, és véletlenül rossz bortöltögetők jutnak uralomra benne, és a kelleténél több tiszta bortól megrészegül, ilyenkor a vezetőket, akik nem hízelegnek neki és nem engedik teljesen szabadjára, megfenyíti, ártóknak és oligarcháknak vádolja.”

Platón az utolsó szakaszban a lélek halhatatlanságáról elmélkedik, s a könyvet egy, a reinkarnációról szóló, hosszabb, egybefüggő – kivételesen nem párbeszédes – történettel, vagy inkább példázattal zárja.

„Véletlenül utoljára került sor Odüsszeuszra. Ez előbbi vergődéseire emlékezve, tudni sem akart dicsőségvágyról, sokáig csak kóválygott, mivel egy közügyektől tartózkodó magánember életét kereste; nagy üggyel-bajjal meg is találta: ott hevert másoktól megvetetten, és amikor megpillantotta, azt mondta, hogy ha az első sorszámot kapta volna, akkor is ugyanígy cselekedett volna, és örül a választásának.”

* A középplatonikus filozófusok még közelebb álltak Platón eredeti gondolataihoz, patrológia szemináriumon nekem is volt szerencsém olvasni és fordítani egy-két rövidebb művet tőlük.
** Hogy aztán a skolasztika (és Aquinói Szent Tamás) teljesen letaszítsa a trónról, s Arisztotelészt emelje piedesztálra. Érthető, a teológiai fogalmak szabatos meghatározásához, a logikai érvelésekhez, szillogizmusokhoz sokkal jobban passzolt az arisztoteliánus logika, de a lelkiségi irodalomban, a misztikában tovább éltek a platóni gyökerek.
***Ez aspoiler gondolat mostanában több helyen is előbukkant olvasmányaimban, legmarkánsabban talán Robert Silverberg Majipoor trilógiájában.

Kovács_Heni>!
Platón: Az állam

Az egyik kedvencem Platóntól, mondhatni ezzel szerettem meg a „stílusát”, azaz a dialógusokban történő kérdezz-felelek típusú érvelést, néha egyenesen megmosolyogtatott, ahogy újra és újra bekavarta az ellenfeleit, addig boncolgatva a szavak jelentését, amíg úgy nem jött ki a dolog, hogy neki legyen igaza. Néha vissza kellett olvasnom, hogy megint felvegyem a beszélgetés fonalát, mert képes volt a világ másik feléig kibontani egy fogalmat, és nem mindig sikerült követnem a mondanivalóját, de ez igencsak nagy dolog egy olyan embertől, aki a maihoz képest információszegény környezetben élt.

Ahol tévedett – szerény véleményem szerint – az a saját véleményének kötelezővé tétele volt. Úgy értem, gyakran kérdezett rá fogalmak jelentésére, pl. mi az igazság, és akármiképpen is fogalmazta meg, a beszélgetőpartnere úgyis egyetértett benne. Az én véleményem meg valami teljesen más volt adott fogalmat illetően, és persze, megértem, hogy a saját filozófiai könyvében nem fog ellent mondani saját magának, de a valóságban ezek a dialógusok nem így zajlanának. Főleg azért, mert ha már az elején nem egyezik meg két ember véleménye, akkor el sem jutnak az Államban felvázolt következtetésekig.

De, ez csak egy apróság, a könyv értékéből semmit nem von le :)

gabriellaeld I>!
Platón: Az állam

Nos levizsgáztam belőle, bár nem volt egy könnyű falat, ellenben lehetett volna sokkal rosszabb is (gondolta magában a lány, majd a tűzre vetette a Tiszta ész kritikáját meg a Lét és időt). Nem vagyok egy filozófus típus, de Platónnál legalább érthető volt, mégis hova szeretne kilyukadni, mi a célja, hogyan képzeli el és ezek viszonylag érthető leírások voltak (néhol full meseszerűek). Egy szóval nem könnyű, de emészthető és van nála sokkal rosszabb is tényleg. Másfelől, ha azt nézem, hogy mi még alig tartottunk valahol ebben az időben ő, pedig már ilyen műveket írt az azért őrület. :D

2 hozzászólás
Szandrus>!
Platón: Az állam

Nem mondanám, hogy különösebben érdekes volt, de mindenképpen hasznos. Ugy gonolom kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hiszen végtelenül sok bölcsesség van benne, amelyek az életben elhanyagolhatatlanok…

…„ha hallgatunk arra, amit mondok, és hisszük, hogy lelkünk halhatatlan, és el tud tűrni minden rosszat és jót, akkor mindig a felfelé vezető úthoz tartjuk magunkat, és bölcs fejjel mindig az igazságosság útját járjuk, hogy így önmagunk és az istenek barátai maradjunk, nemcsak míg itt a földön múlatjuk az időt, hanem amidőn elnyerjük életünk jutalmát, begyűjtve mint győztes bajnokok, akkor boldogok leszünk, itt és az ezeréves vándorutunkon. „

nagyonzizi>!
Platón: Az állam

Igen, valóban kötelezővé kellene tenni, legalább bizonyos fejezeteit.

szikszai_2 P>!
Platón: Az állam

Ritkán olvas az ember ennyire elgondolkodtató könyvet. Platón szofista filozófiája minden filozófiaelmélet alapja. Leginkább az államformák elemzése és kialakulása tetszett benne, de a többi elmélkedés is helytálló. Zseniális!

2 hozzászólás
vilmos>!
Platón: Az állam

Nem volt könnyű olvasmány, főleg – nekem legalábbis -a párbeszédes stílusa miatt. Bizonyos értelemben túlhaladott, olykor kicsit erőltetett dialektikus gondolatmeneten éreztem benne visszaköszönni. Nyilván ezekben a helyzetekben nem elfelejtendő az, hogy az ókorban, az ókori ember gondolkodásmódja és stílusa alapján, annak meghatározottságában született. Ugyanakkor igen értékes gondolatokat tartalmaz. Leginkább a tudás-értés-hit-sejtelem négyese tetszett, ahogy az emberi bölcsesség, a világ megismerhetőségének és jelenségeinek magyarázataiul szolgáló ismeret-rendszer felépül(het). Alapvetően azt éreztem, hogy Platón elképzelése egy idealisztikus falanszter-rendszer. Úgy gondolnám, hogy az őrök, akik vigyázzák a „rendszer” stabilitását, ők is határozzák meg, hogy ki hova kerülhet.. vagy az állam vezetői, a filozófusok? De őket ki választja ki és készíti fel? Mindennek ellenére (vagy éppen ezért) egy izgalmas, néha mosolyogtató, de alapvetően gondolatokat ébresztő, és a mai kor emberében is szóló mondanivalót hordoz a mű, amelyből a számomra kiemelkedő gondolatokat kigyűjtöttem, és az idézetek közé felvettem.

Horváth_Evelyn>!
Platón: Az állam

Minden bizonnyal bunkó vagyok, de untam. Túlbeszélt. Kicsit olyanamilyen. Pár részt leszámítva (azt a pár részt, amit illik ismerni, ha előkerül a szöveg) nagyon vontatott, és hát nem volt egy élmény. Sajnálom, mert szeretni akartam. És az elején ez sikerülni látszott.

proteus>!
Platón: Az állam

Fantasztikus utazás az államban, ami én vagyok.


Népszerű idézetek

K IP>!

    SZÓKRATÉSZ: Nos, mivel a vezetőknek még az őrök közt is a legkiválóbbaknak kell lenniök, nem épp ők az állam legőrebb őrei?

A vezetők kiválasztása

1 hozzászólás
Sli P>!

KEPHALOSZ: […] Amikor a kívánság megszűnik bennünk és megcsitul, valóra válik Szophoklész mondása: nagy sok zsarnoktól és őrjöngőtől szabadultunk. Ezeknek és a házi lapáliáknak egyetlen okuk adódik, de az nem az öregség, ó, Szókratész, hanem az ember jelleme. Mert ha az ember mértékletes és kezes, akkor az öregség terhe is elviselhető, ha nem az, Szókratész, akkor nemcsak az öregség, de még a fiatalság is kibírhatatlan.

8. oldal, Első könyv (Cartaphilus, 2008)

aled>!

Tehát leszögeztük: az igazságos ember a hozzá hasonlótól nem akar
előnyt, a nemhasonlótól akar; az igazságtalan viszont előnyre törekszik
mind a hozzá hasonlóval, mind a nemhasonlóval szemben.

27. oldal, Szókratész problematikus cáfolási kísérlete

Sli P>!

SZÓKRATÉSZ: Ó, Kephalosz, vajon vagyonod zömét örökölted-e, vagy magad szerezted? […] Miért kérdezem ezt? Mert úgy látom, mintha nemigen lelkesednél a pénzért. Többnyire azok cselekszenek így, akik nem maguk tollasodtak meg. A szerzők duplán rajonganak a pénzért, mint mások. Ahogy a költők szeretik saját verseiket, apák a fiaikat, a pénzszerzők a pénz körül buzgólkodnak, hiszen ez az ő művük, no meg a nyereség is hajtja őket, mint a többi gazdagot. Nehéz velük szót érteni, hiszen mást sem akarnak magasztalni, csak a gazdagságot.

9. oldal, Első könyv (Cartaphilus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság · pénz · Szókratész
ArkagyijSztavrogin>!

SZÓKRATÉSZ: Úgy látszik, az igazságtalanságnak éppen az a lényege, hogy akiben csak föltámad, államban, fajban, seregben vagy bármi másban, azt először is képtelenné teszi a célszerű cselekvésre, meghasonlást támasztva benne, úgyhogy ellenségévé lesz önmagának és mindenféle ellenfelének, sőt még az igazságosnak is? Nem így van?

37. oldal

1 hozzászólás
Sli P>!

KEPHALOSZ: […] Az értelmes ember sem könnyen tűri az öregséget, ha szegény, ám az értelmetlen még nagy vagyonnal sem tud mit kezdeni magával.

8. oldal, Első könyv (Cartaphilus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: öregség
marschlako >!

SZÓKRATÉSZ: Tehát az ilyen bíráskodással együtt a tárgyalt orvosi tevékenységet törvénnyel szabályozzuk: a testileg-lelkileg jóltermett polgárokat ám gyógyítsák, de a többieket ne! A hitvány testűeket pedig hagyják meghalni, a sikerületlen és javíthatatlan lelkűeket pedig öljék meg!

Az előbbiek összefoglalása

2 hozzászólás
Sli P>!

SZÓKRATÉSZ: Mindennél többre kell becsülnünk az igazságot.

93. oldal, Harmadik könyv (Cartaphilus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: igazság · Szókratész
Sli P>!

SZÓKRATÉSZ: […] Pedig ez az igazság: amelyik államban az uralomra hivatottak a legkevésbé kapnak az uralmon, szükségképpen ott élnek az emberek a legszebben, legbékésebben, míg másutt, ellenkező lelkületű vezérek alatt ellenkezőképpen.

272. oldal, Hetedik könyv (Cartaphilus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész · vezető
Sli P>!

SZÓKRATÉSZ: […] az erény valahogy a lélek egészsége, szépsége és virulása, a gonoszság pedig a lélek betegsége, csúfsága, fonnyadása.

174. oldal, Negyedik könyv (Cartaphilus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: erény · gonoszság · lélek · Szókratész

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Lao-ce: Tao Te King
Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai
Plutarkhosz: Iszisz és Oszirisz
Pindarosz: Pindaros
Plutarchos: Coriolanus
Longosz: Daphnisz és Chloé
Görög drámák
Szophoklész: Antigoné / Oidipusz király
Szophoklész: Antigoné