Állam 4 csillagozás

Platón: Állam

„Amikor valamelyiküket eloldoznák, és arra kényszerítenék, hogy hirtelen álljon föl, fordítgassa jobbra és balra a fejét, járkáljon és nézzen föl a tűz felé, fájdalmat érezne, és a vakító fény miatt nem is látná a tárgyakat, amelyeknek annak előtte az árnyékát látta.”

„… ha megpróbálná a többieket kioldozni és fölvezetni, ezek meg valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék őt, nem ölnék-e meg?
Bizony megölnék.”

Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Az állam címmel is megjelent.

Eredeti cím: Politeia

>!
Atlantisz, Budapest, 2014
580 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639777231 · Fordította: Szabó Miklós, Steiger Kornél

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Szókratész


Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Lupin
Platón: Állam

Ha még élnél, szívesen mondanám, hogy Platón drága, nekünk vitázni kell egyről-másról. Szókratész száján keresztül nagyon sok mindenre felhívtad a figyelmem, ugyanakkor kérdéseket is hagytál, mint ahogyan azt egy jó filozófushoz illik (akármennyien is támadják az államelméletedet).
Nem mellesleg, a Moirákkal szívesen lepaktálnék az idővel kapcsolatban.


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

– A számtanhoz, a geometriához, és a dialektikához szükséges előtanulmányba még gyermekkorukban kell bevezetni őket, az oktatásnak olyan formát adván, hogy a tanulás ne lássék kényszernek.
– Miért van szükség erre a formára?
– Azért – feleltem –, mert egy szabad lélek semmit se szolgai módon tanuljon. A testi fáradalmak ugyanis, ha mindjárt kényszer hatására szenvedi is el őket az ember, a testben nem tesznek kárt, de a lélekben a ráerőszakolt ismeret nem marad meg.
– Ez igaz – mondta.
– Tehát ne erőszakkal oktasd a gyermekeket a tanulnivalókra, barátom, hanem játékkal – folytattam –, már csak azért is, hogy jobban megfigyelhesd, melyiknek mire van hajlama.

394. oldal, Hetedik könyv (Atlantisz, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: dialektika · geometria · játék · kényszer · lélek · matematika · oktatás · Szókratész · tanulás
>!
Lupin

Azt szokták mondani, hogy igazságtalankodni természettől fogva jó, igazságtalanságot elszenvedni meg rossz, ám nagyobb rossz az igazságtalanság elszenvedése, mint amekkora jó az elkövetése.

>!
Sli SP

Lementem* tegnap Glaukónnal, Arisztón fiával Peiraieuszba, hogy fohászkodjam az istennőhöz, és megnézzem, miként ülik meg az ünnepet, mivel most rendezték meg első ízben.

* Lementem – Egy antik anekdota szerint (Halikarnasszoszi Dionüsziosz: De compositione verborum, 208. o.) Platón, aki egész életében csiszolgatta dialógusai szövegét, közvetlenül halála előtt fogalmazta meg az Állam jelenlegi kezdőmondatát, amelynek első szava (katebén „lementem”) a filozófus pályafutásának végére, valamint közeli halálára is utal: a katabainó ige jelentéstartományába ugyanis a „meghalni” (lemenni a Hadészba) és a „befejezni” (pl. beszédet) is beletartozik. – Ha ez a történet fikció, akkor jó példája az antik életrajzirodalom egyik szokásos eljárásának: a filozófus vagy a költő szövegének egy eleméből biográfusa életrajzi adatot szerkeszt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: életrajz · halál · Platón · Szókratész
>!
Lupin

– Barátnak azt nevezed, aki jóindulatúnak mutatkozik, vagy pedig aki valósággal az, még ha nem mutatkozik is annak? És ugyanilyen formán gondolkodsz az ellenségről?
– Valószínű – válaszolta –, hogy akit az ember jóindulatúnak tart, azt szereti, akit meg gonosznak, azt gyűlöli.
– De nem szoktak-e ebben tévedni az emberek, azaz nem tartanak-e sokszor jóindulatúnak olyan valakit, aki nem az, és fordítva?
– Bizony, szoktak tévedni.

>!
Lupin

– Ezek után vizsgáljuk meg még a következőt. Van-e a léleknek olyan feladatköre, amelyet semmi mással nem tudnál ellátni? Például a másokról való gondoskodást, a vezetést, a mérlegelést, és így tovább, helyes volna-e másvalaminek tulajdonítani, mint a léleknek? Nem azt kell-e mondanunk, hogy mindez az ő sajátos feladata?
– De, azt kell mondanunk.
– Na és az élet élését? Azt nem a lélek feladatának tartjuk-e?
– De, nagyon is annak tartjuk – felelte.
– Ugye valamilyen erényt is tulajdonítunk a léleknek?
– Igen.
– Elláthatja-e jól valaha is a lélek a maga feladatát, Thraszümakhosz, ha hiányzik belőle a maga sajátos erénye? Nem volna ez lehetetlen?
– De lehetetlen volna.
– A rossz lélek tehát szükségképpen rosszul vezet, és rosszul gondoskodik másokról, a jó lélek pedig mindezt jól végzi el.

>!
Sli SP

– (…) a kiváló adottságú lélek rossz nevelés hatására különösen hitvánnyá válik. Vagy úgy vélnéd, a kirívóan igazságtalan tettek és a végletes aljasságok középszerű természetből fakadnak, nem pedig erőteljes, ám félrenevelt és megnyomorított természetből? Hiszen az erőtlen természet soha nem oka semmiféle nagyszabású dolognak: se jónak, se rossznak!

322. oldal, Hatodik könyv (Atlantisz, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet · igazságtalanság · lélek · nevelés · Szókratész
>!
Lupin

– Nos, gondold meg, hogy mit is mondunk majd neki. Vagy ha tetszik, tegyünk föl neki kérdéseket – előrebocsátván, hogy ha valamit tud, azt senki sem irigyli tőle, sőt örömmel látnánk, ha valamit tudna. Mondd meg: aki megismer, valamit ismer meg, vagy semmit? Felelj te helyette!
– Azt felelem – mondta –, hogy valamit ismer meg.
– Létezőt vagy nemlétezőt?
– Létezőt. Hogyan is lehetne nemlétezőről ismeretet szerezni?
– Ennyi elég is nekünk, akárhogyan nézzük is: a teljesen létező teljesen meg is ismerhető, a semmiképpen nem létező pedig mindenképpen megismerhetetlen.
– Bőségesen elég.
– No jó; de ha valami olyan, hogy létezik is, meg nem is – az nem középütt van-e a valóságosan létező és a semmiképpen sem létező között?
– De igen, középütt van.

>!
Lupin

Akinek az első hely jut, az válasszon magának először életformát, amely mellett aztán kénytelen-kelletlen ki kell tartania. Az erénynek azonban nincs gazdája: mindenki aszerint részesül belőle, amint többé vagy kevésbé tiszteli vagy nem tiszteli. Az a felelős, aki választ; az isten nem felelős.

>!
Lupin

– Ugye, az isten valóban jó, és így is kell róla beszélni?
– Hogyan is lehetne másként?
– Ami pedig jó, az sohasem ártalmas. Vagy igen?
– Szerintem nem ártalmas.
– Árthat-e, ami nem ártalmas?
– Semmiképpen sem.
– Tehet-e rosszat, ami nem árt?
– Ez sem lehetséges.
– Ami nem tehet rosszat, oka sem lehet semmi rossznak.
– Hogyan is lehetne?
– Most nézzük más oldaláról a dolgot: hasznos-e az, ami jó?
– Hasznos.
– Oka tehát az ember jó állapotának?
– Oka.
– Nem mindennek oka tehát a jó, hanem ami jól van, annak oka, ami ellenben rosszul, annak nem oka.
– Szóról szóra így van – felelte.
– Tehát az isten – mondottam –, miután jó, nem oka mindennek, ahogy a tömegemberek tartják, hanem kevés dolognak oka az emberek életében, sok mindennek azonban nem oka, hiszen életünkben sokkal kevesebb a jó, mint a rossz. Semminek, ami jó, nem tulajdoníthatunk más okot, mint az istent, a rossz okát ellenben valami másban kell keresnünk, nem pedig az istenben.

>!
Lupin

– Ugyebár, ha a megismerés tárgya a létező, akkor a vélekedés tárgya más lesz, mint a létező?
– Más.
– Talán a nemlétezőről vélekedik? Vagy a nemlétezőről még csak vélekedni sem lehetséges? Gondold meg! Aki vélekedik, nem vonatkoztatja valamire a vélekedését? Vagy lehetséges úgy vélekedni, hogy semmiről sem vélekedünk?
– Lehetetlen.
– Hanem aki vélekedik, az egyvalamiről vélekedik?
– Igen.
– Márpedig ami nem létezik, az egyvalami sem lehet, hanem igazság szerint semminek kellene nevezni.
– Semminek bizony.
– Mármost a nemlétezővel szükségképpen a nem tudást, a létezővel pedig a tudást hoztuk kapcsolatba.
– Helyesen tettük – mondta.
– Tehát a vélekedés nem a létezőről, de nem is a nemlétezőről vélekedik.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Xenophón: Xenophón filozófiai és egyéb írásai
Xenophón: Emlékeim Szókratészról
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Arisztophanész: Nőuralom
Arisztophanész: Arisztophanész két komédiája
Xenophón: Xenophón történeti munkái
Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai
Sarkady János (szerk.): A demokrácia bölcsője