Lövészezred (CCCP regények 1.) 8 csillagozás

A II. világháború bemutatása és a Wermacht veresége ez alkalommal a Vöröshadseregben harcoló katonák szemével
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred

Ehhez fogható könyv még soha nem jelent meg magyar nyelven. Nem kaptunk eddig olyan beszámolót, amelyet egykori szovjet közkatona írt volna a második világháborúról. Arról a küzdelmekről, amelynek ő részese és sokszor szenvedő alanya volt. Azokról a gyakran embertelen viszonyokról, amelyek között a szovjet kiskatonák végigélték és látták – alulnézetben – a huszadik század legnagyobb háborúját. Pjotr Alihanov mai nevén – hisz már évtizedek óta nyugaton él – Peter Alihan ráadásul nem akárhol, hanem egy szovjet harckocsizó alakulatnálszolgált, és a tankokon száguldott végig – többek között – Magyarországon is. A Lövészezred története nagyobb része éppen hazánkban játszódik. Döbbenetes dolgokról szerezhet tudomást a magyar olvasó egy mindmáig ismeretlen világ tárulhat ki előtte.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Kódexfestő, 2013
222 oldal · ISBN: 9789632380827
>!
Pro-Team, 2013
222 oldal · ISBN: 9786155338113
>!
Aquila, Budapest, 2006
222 oldal · ISBN: 9636794367

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred

Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred A II. világháború bemutatása és a Wermacht veresége ez alkalommal a Vöröshadseregben harcoló katonák szemével

Álnéven írni nem ördögtől való dolog. Nagyon sok esetben metairodalmi funkciója van az olvasó megtévesztésének, az író elrejtett, vagy újraalkotott személyiségének. Hogy ne menjek messze a saját köreimtől, elég csak behivatkozni Boris Viant, aki Vernon Sullivanként nem egyszerűen eladta kétes értékű, szatirikus, túltolt bűnügyi regényeit, hanem egy komplett közéleti jelenséget alkotott meg, új szintre emelve a maga tökéletlenségében tökéletes műfajparódiát. Ponyva vonalon is teljesen érthető, logikus okai vannak az álidentitásnak: egy magyar név nem okvetlenül passzol egy hollywoodi románchoz, ahogyan a kalandregényeknek is jobban áll egy hangzatos, rejtélyes nyugati bestsellerszerő neve – kár volna álszenteskedni, ez bevett, működő gyakorlat, és az internet korában nagyjából már ártatlan is. Egy eset van, amikor képtelenség tolerálni az olvasó megvezetését: amikor a pofátlan hazugsággyár túllő a célon, és mindent alárendel a profitmaximalizálásnak. Mint Pjotr Alihanov – akarom mondani, Nemere István esetében.

Most nem Nemerét, elsősorban a kiadót fogom ekézni. Tegyük egy pillanatra (egy bekezdés erejéig) félre a Lövészezredet, és nézzük meg, mit is ígér nekünk a kötet hátlapi szövege: „Ehhez fogható könyv még soha nem jelent meg magyar nyelven. Nem kaptunk eddig olyan beszámolót, amelyet egykori szovjet közkatona írt volna a második világháborúról.” (ezt most nem kommentálom) – „Döbbenetes dolgokról szerezhet tudomást a magyar olvasó egy mindmáig ismeretlen világ tárulhat ki előtte.” (Blikkbe vele!) – „Pjotr Alihanov mai nevén – hisz már évtizedek óta nyugaton él – Peter Alihan ráadásul nem akárhol, hanem egy szovjet harckocsizó alakulatnál szolgált”. Ezt próbáljuk meg annak fényében értelmezni, hogy ez egy Nemere István kalandregény! Különben a dolog hátterében nem áll semmiféle megfejthetetlen misztikum. Születésének idejében óriási sláger volt a magyar könyvpiacon Sven Hassel (aki a kiadója szerint Remarque és Rejtő nyomdokain jár – ez se semmi marketing…), Földi Pál és Kurt Rieder, de már futott Leo Kessler és W.E.B. Griffin is, szóval a háborús ponyva aranykorát élte. Nemere vélhetően már korábban elhatározta, hogy ő fogja kielégíteni egy átlagos magyar háztartás minden irodalmi igényét: szakkiadványokkal, szórakoztató irodalommal, ifjúsági művekkel, ezoterikus, misztikus írásokkal, és ebből a sorból nyilván nem hiányozhatott a háborús ponyva sem. Pjotr Alihanov színrelépése logikus piaci rést töltött ki – tény, hogy orosz tankistától származó háborús akcióregénnyel még nem vert meg minket a sors, köszönhetően annak, hogy a fegyvernem túlélési rátái egyáltalán nem voltak kedvezőek*. Az egyetlen hibát akkor követték el, amikor XXI. századi magyar politikusként beleálltak a kamuba, és olyan mítoszt kerekítettek Alihanov mögé, ami az amúgy kritikusabb, nem az eszetlen lövöldözést kereső olvasók figyelmét is felkelthette. Ne feledjük, ha nincs a zsebünkben okostelefon, elég nehéz egy könyvesboltban, netán egy utcai könyvstandnál állva felmérni, mennyire kamuszagú is egy ilyen kiadvány. Számomra nem kétséges, hogy Nemeréék erre játszottak – bíztak abban, hogy majd nem tűnik fel a fordító hiánya, avagy egyszerűen csak benyelik a vásárlók a Hasselt idéző borítót és a tényirodalmat, riportszerű beszámolót sejtető alcímet. A fogyasztó ilyen tekintetben – horribile dictu – hülyének van nézve, ami csak akkor volna megbocsátható, ha maga a regény jó lenne…

De a Lövészezred nem jó – mármint pont annyira jó, mint az átlagos Nemere könyvek a saját maguk kategóriáiban. Mondjuk mint a Szudoplatovról szóló (amúgy szintén full-kamu) könyve Max Hastings egyik munkája mellett. A Lövészezredet pedig még csak nem is klasszikusok mellé kéne odatennünk, hanem Leo Kessler puhakötésűi, vagy Sven Hassel akcióorientált írásai közé. Nem olyan magas a mérce. Az kétségtelen, hogy háborús ponyvaként valamennyire megállja a helyét, vannak benne tankok, sokan meghalnak, erőszakolnak benne nőket, a főhős szerelmes lesz vagy tíz oldal erejéig, aztán megint jönnek a tankok, de amint leteszed a regényt, egyből kiürül az agyadból a rengeteg sokadszorra eldurrantott patron. Még a hibák is sablonosak: a főhős jelleme üres porhüvely, az olvasó feladata, hogy megtöltse saját magával. A karaktereket baltával faragták, de mivel orosz nevük van, a befogadó valószínűleg már hatvan oldal után sem tud köztük különbséget tenni – szerencsére nem is kell, sem Nemere, sem az elbeszélő nem érzi ennek szükségét. Érezni, hogy tankot a szerző leginkább kívülről látott csak, esetleg olvasott a tankászkodás rejtelmeiről – a harckocsi működésével kapcsolatos leírásoknál maszatol, bizonytalankodik, kb. mintha egy Földi Pál könyvből merítené az élményanyagát, ami kimerül annyiban, hogy milyen nehéz a páncélos, hány lóerős motor hajtja, meg hányan ülnek benne. Amúgy is zavaros nekem ez a KV-tank koncepció: 1944-ben, ’45-ben járunk, de hőseink egy KV-1-esben, esetleg egy KV-1s-ben ülnek, ami kicsit történelmietlennek tűnik. A személyzet elhelyezkedése és összetétele sem passzol igazán ehhez a monstrumhoz. Pjotr és társai úgy ugrálnak és mászkálnak abban a tankban, mintha játszótéri mászókán produkálnák magukat… Persze ez részletkérdés. Az sokkal jobban fáj, hogy a fent felsorolt háborús sablonok is a lehető leglélektelenebbül lettek beépítve a sztoriba. A „szerelmi szál” teljesen felesleges, de sajnos Pjotr bajtársai is, hiszen egy könnycseppet sem ejtünk értük. A nőkkel szembeni erőszak ábrázolása benne van a könyvben, de olyan szinten félvállról véve, hogy az már-már sértő. Nyilván az volt a cél, hogy ennek az aktusnak a szörnyű mindennapiságát érzékeltesse velünk, de ilyenkor eszébe juthatna a ponyvaírónak, hogy ő bizony ponyvát ír – fogja azt az amúgy is máglyára való főhősét, és teremtsen rendet! Az akció egyébként szintén lapos, nagyon hiányzik mögüle a lelkesedés, a jó forrásokból átvett élményanyag (Bikov!). Az egész regény tök átlagos, papírízű, kétségkívül jól megírt, de nagyon szűk keresztmetszetben értelmezhető csak. Az orosz mivolta meg annyira domináns, hogy a neveket kicserélve simán ki lehetne adni Fury-fanfictionként is, és akkor legalább már világos volna, kinek mi is a feladata abban a lánctalpas koporsóban. És akkor lehetne az az alcím, hogy „A valódi Wardaddy története – avagy Brad Pitt holtában is visszavág”.

Tudom, hogy Nemere sok mindenről ír, lelkesen és elkötelezetten, és Isten tartsa meg ezt a jó szokását – legalábbis amíg van hozzá közönsége. De ha már ennyire célzottan tölti ki a piaci réseket, inkább fordítsa le magyarra a Négy páncélos és a kutya regényváltozatát, és akkor én is beállok majd a hívei közé.

*Nem véletlen, hogy a szovjet háborús írók java a tüzérségnél szolgált.

>!
Pro-Team, 2013
222 oldal · ISBN: 9786155338113
10 hozzászólás
>!
Razor SMP
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred

Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred A II. világháború bemutatása és a Wermacht veresége ez alkalommal a Vöröshadseregben harcoló katonák szemével

Pörgős sztori, ami fiatalon eléggé bejött, bár furcsa volt, hogy a főhős mindent túlél. Viszont sokat rontott az összképen mikor megtudtam, hogy a történet valójában kamu… Nincs bajom azzal, hogy Nemere úr sokat ír, de ne próbáljuk átverni a vevőket >:(

3 hozzászólás
>!
Blum_Tamás
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred

Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred A II. világháború bemutatása és a Wermacht veresége ez alkalommal a Vöröshadseregben harcoló katonák szemével

Sztorik a világháborúból. Amiket így-úgy már olvastunk, hallottunk, dokumentum filmben láttunk. A Vöröshadsereg működése-nem működése, a kiskatonák minden napjai, érzései, gondolatai egy kiskatona szemével.
Az egyetlen amit nem értek a szerző egy folyóvíz és csatorna nélküli Szovjet fennhatóság alá tartozó Ázsiai faluból kerül a háborúba. Ezekben a falvakban nem sokan tudnak írni olvasni. Ehhez képest egy igen olvasmányos háborús könyv kerekedett ki belőle. Ha így tud írni elolvasnám a háború utáni életét is. Azt hiszem rászaladok, hátha találok mást is tőle.

És most olvasom a többi értékelést. Annak ellenére, hogy továbbra is tetszik kapja be aki valós Orosz kiskatona valós történetének állítja be az egyébként háborús regénynek továbbra is korrekt írást.

>!
scully73
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred

Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred A II. világháború bemutatása és a Wermacht veresége ez alkalommal a Vöröshadseregben harcoló katonák szemével

A kamasz fiaimnak vettem, de leteszteltem előtte. Nem volt rossz olvasmány.

>!
blianhun
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred

Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred A II. világháború bemutatása és a Wermacht veresége ez alkalommal a Vöröshadseregben harcoló katonák szemével

Az egyik kedvenc világháborús kalandregényem.
Nincsenek nagy szellemi vagy irodalmi értékei, mint egy Remarque-nak, de „akciófilm”-ként olvasva kitűnő szórakozás.


A sorozat következő kötete

CCCP regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Bek: Volokalamszki napok
Alekszandr Fagyejev: Az ifjú gárda
Alekszandr Naszibov: „Labirintus-akció”
Joachim Peiper: Farkashajsza
Joachim Peiper: A Tigris karmai
Joachim Peiper: Viperafészek
Joachim Peiper: Párducok a hóban
Joachim Peiper: Banditák nyolc óránál
Joachim Peiper: A futár halott
Joachim Peiper: Célpont: Moszkva