Pusztulás 28 csillagozás

Piotr Szewc: Pusztulás Piotr Szewc: Pusztulás

Csak az a konok hit, hogy ki tudunk emelni a feledés sötétjéből egy-egy részletet, az ég színét egy júliusi napon, 1934-ben, a mentolos cukorkák ízét egy hajdani kisfiú szájában, a tükör fakeretének faragott mintáit, az első ráncokat egy bizonyos Kazimiera M. homlokán, aki váratlanul elutazott a városból, nem hagyott hírt maga után, és sok más apróságot, mint Róza, a cigánylány hold alakú fülbevalóját, aminek ott kellett lennie, hogy fénysugarakat küldjön, akkor és ott, abban a térben, csak az kényszerített arra, hogy keressük, kutassuk azt az időt, ami, mint a fülbevaló és a vonat fölött szálló szikrák, örökre elveszett.

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: JAK Világirodalom · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822117 · Fordította: Pálfalvi Lajos
>!
Jelenkor / József Attila Kör, Budapest-Pécs, 1994
106 oldal · ISBN: 9637770747 · Fordította: Pálfalvi Lajos

Most olvassa 5

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Nagyon bátor találkozásom volt ezzel a kötettel, mert nem tudtam róla semmit, csak láttam, hogy ott van az automatában, és nem angolszász szerző, szóval akkor miért ne próbálnám el elolvasni ezt a könyvet? A fejest ugrást a könyvbe sajnos nem volt olyan pozitív, mint azt előre számítottam.
Ahhoz, hogy a könyvet értelmezni tudjam, bevallom, nem csak a saját kútfőm kellett, hanem elemzések is róla, mert egyedül egyszerűen túl kevés voltam ehhez. Túlságosan vártam a történetet, túlságosan arra koncentráltam, mikor folyik össze egy egésszé a történet, mikor lesz belőle valami, mikor világosodok meg, hogy mit látok, de ez nem igazán történik meg benne. Ez egy történet nélküli könyv. Egy szépirodalmi könyv. Amit nem mindenki ért meg. Én se. (ez már a sokadik könyv, aminél ezt írom le, és kezd kicsit idegesítő lenni, hogy a kis szürke agysejtek cserbenhagynak).
Ha viszont ezen, a történetnélküliségen túllép az ember, akkor kap egy gyönyörű leírássorozatot mindenről. A kis falucskáról, fel és eltűnő emberekről, amelyek egy idő múlva újra előbukkannak. Életekről, belső gondolatokról, érzésekről. Mindenről. Egy folytonos gondolati láncot láthatunk, mintha az elbeszélő mindent látna a faluban, mindent, és még annál is többet. Ennek megvan a maga szépsége, elkápráztat, de folytonosan, több, mint száz oldalon keresztül számomra már sok volt.
Érdekes, hogy a Hajnóczi kötet is barna, és az is hasonló stílusú (és azt se szeretik sokan). Ez a kötet nem az a kötet, amit rengetegen fognak olvasni, még kevesebben fogják szeretni, de megértem, miért került POKET által kiadásra. Érdemes ilyet is olvasni, de nekem akkor sem jött be. Majd legközelebb…

tündérróka>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Egy hosszú nyári nap után kezembe vettem a Pusztulást, amely egy elhúzódó, a természet legapróbb részleteit is lefestő, így egy látszólag mozgalmas, mégis mindössze egy tikkadt, júliusközepi, valódi cselekményeket nélkülöző napot ír le. És egy hasonlóan tikkadt augusztusközepi napon befejeztem a Nap Könyvét. Napokig olvastam egy napról, a végtelenségig tartó déli pillanatokról és a Fényről, amely a fényképek fókuszát meghatározza, amely az időről dönt. Az idő ugyanakkor Piotr Szewc könyvében mintha az azt mérő eszközöknek is alá lenne rendelve: a toronyóra mutatójának, vagy a galamboknak, amelyek csak a nap végén szállnak vissza gazdájukhoz, és amelyek röppályájából következtethetünk az alkonyat, majd hazatértükből az est leszálltához – hiszen korántsem biztos, hogy ebben a szövegben leszállna az est a galambok megérkezése nélkül… De nemcsak az időt, a teret is hordozzák a galambok szárnyai, velük suhanunk a November utcából a főtérre, majd az elbeszélő szeméhez tartott fényképezőgép a széllel, a levelekkel, a kecskével vagy a Város Szemével (a városháza kupolájáról visszatükröződő napsugarakkal) teszi meg a nagy kört, amely aztán a kiindulási pontnál, a November utcában ér véget. A fényképezőgép lencséje nem lát tovább a határain, így van, hogy csak találgat, mit láthatna, ha ki tudná tágítani a perspektíváját. Ami azonban beleesik a perspektívájába: arra ráközelít és olyan aprólékosan festi le, hogy a realitás átlép szürrealitásba, és az átlagos, tikkasztó júliusközepi nap máris egy szokatlan és szinte kényelmetlenül mozgalmas fotóalbummá válik.
Zsebkönyv méretéből adódóan a Pusztulást vihettem magammal minden alkalommal, akárhányszor elindultam otthonról. És e kis könyvből kihullámzó mondatok, „a mozgás mozdulatlan mozgatói” segítettek továbblendülni egy kényelmetlen mozgásokkal, költözéssel megterhelt, tikkadt júliuson.

Jenessa>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Az első Poket könyvem, de úgy látom a Poket-olvasók körében én a kisebbséghez fogok tartozni, ugyanis tetszett ez a regényecske!
Ugyanis világirodalom vizsga után, azután, hogy elolvastam a klasszikus irodalom legnagyobb regényei közül nem egyet, azután, hogy kapkodnom kellett a fejem mindenféle történése között, ez a kis regény, aminek semmi története nem volt igazából, nagyon megnyugtató volt.
Ez a regény igazából nem szól semmiről. Egy nap a sok közül. Egy éppannyira eseménydús nap, mint a miénk. Talán sokaknak ezért nem tetszett. Egyértelműen sokan azért olvasnak, hogy kiszakadjanak a valóságtól, valami izgalmat csempésszenek az életükbe, de ez a történet pont ezt nem adja meg. Néha még én is vártam, hogy na, most majd történik valami, történni fog valami, de végül semmi.
Egy unalmas nap, pont olyan, mint a többi. De aztán a buszon zötyögve valahogy összeállt egy kép. 1934, Lengyelország. Öt év és a német meg az orosz hadseregek lerohanják azt a várost. Ezek az emberek talán ott meg is haltak, deportálták őket, vagy… Apró jelek már utaltak a bajra: a cigányasszony jóslata, az égő város képe.
Ezeket a pillanatokat törölte el a háború, amik régen semmiségnek, unalmasnak tűntek, talán később visszasírták. Hiszen ki tudja, hogy mikor vesz 180 fokos fordulatot az élet?

Нори IP>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Kicsit olyan volt olvasni ezt a könyvet, mint, amikor az ember rábukkan egy régi, kopott fényképre, nézi a mosolygós arcokat, és közben tudja, hogy ezt a felhőtlen pillanatot aztán tovasodorta az élet valami végzetes felé.

Az elején zavart, hogy ugrálunk, hogy igazán semmilyen cselekmény nincs, de aztán rákaptam az ízére. Sokszor gondolkodom azon egy-egy séta közben, vajon a körülöttem járkáló embereknek, mi lehet a története. Ez a könyv, kicsit ennek az érzetét hozta magával. Tetszett a realizmusa, s közben mégis az az enyhe elvontság, ami áradt belőle.
És akkor ott a vége… az a dátum, ami értelmet ad a címnek, és tragikus töltetet ad az olvasottaknak.

gidabetti P>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Emberek és állatok, nők, férfiak és gyerekek élik teljesen hétköznapi életük egyetlen napját ebben az alig több, mint száz oldalban. Olyan, mint egy Bruegel-festmény, pár száz évvel később, és a Németalföld helyett valahol egy lengyel kisvárosban. Az eseményeket csak a cím által sejtetett távoli fenyegetés árnyékolja be, hiszen az olvasó történelmi ismeretei birtokában már tudhatja, milyen jövő vár a boltosra, a kocsmárosra, az ügyvédre, a szépasszonyra, a gyerekekre, a cigányasszonyra és a rendőrökre.

M_orzsa>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Kicsit bajban voltam ezzel a könyvvel, nagyon nehezen, hosszan olvastam, egyszerre mindig csak 4-5 oldal ment, ugyanakkor nagyon tetszettek ezek az apró, ábrándozó-nézegető leírások, a végtelenségig plasztikus képek. Amik nekem túlságosan gyorsan váltogatták egymást, befogadhatatlanul ide-oda csapdostak, 3 mondatonként váltottak szereplőt és helyszínt…
Nagyon eredeti, érdekes olvasmány, teljesen új írói hozzáállás, de finoman szólva sem olvasóbarát.

Chi>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Ebben a könyvben és az egyébként gyönyörű leírásaiban szinte csak akkor tudtam elmélyedni, amikor csendes helyen, mindenféle zavaró tényező nélkül olvastam. Nem ajánlom utazás közbenre, legalábbis nekem úgy elveszett a tartalom, mert nem tudtam elmélyedni a szövegben. Nem hiányzott, hogy története legyen, mert nagyon szép képek és leírások vannak benne, meg néhány olyan esemény is, amit nem szívesen „néztem” végig.

Bukfencmackó>!
Piotr Szewc: Pusztulás

Kicsit nehezen boldogultam a folytonos, soha abba nem maradó leírással, de nem bántam meg hogy elolvastam ezt a könyvet. Van valami abban, ahogy ilyen csapongóan és részletesen, hétköznapian de mégis különleges bensőséggel írja le azt a kritikus utolsó napot. Bevallom, ha nem olvasok utána egy kicsit, nem tudtam volna meg, hogy pontosan mi a befejezés jelentése, de pont így jó, hogy az író nem vezet rá teljesen a végére.


Népszerű idézetek

eowen>!

Most kezdődik minden, ebben a pillanatban, és most is ér véget.

tündérróka>!

Ami megtörténhet, éppolyan fontos, mint ami megtörtént.

39. oldal

gidabetti P>!

De hogyan örökíthetnénk meg azt, ami egy pillanat alatt történik? Ami rövidebb ideig tart, mint megnyomni a gombot a fényképezőgépen?

83. oldal - Pusztulás (Sztalker Csoport, 2019)

H_Reni>!

Ám ami a legközelebbi jövőt illeti, mégsem lenne illendő figyelmen kívül hagyni mindezeket a apró kis tényeket, amelyek épp a szemünk előtt történnek. Mert nem elég, hogy ezekből áll össze a legfontosabb események háttere, utánozhatatlan színezete, azt kell hinnünk, hogy bizonyos fokig hatással vannak és lesznek is rájuk.

7. oldal

tündérróka>!

Van-e ennél nagyobb gyönyörűség, amikor minden Szavával elvakít a Könyv, és ebből a Fényből soha nem elég?

102-103. oldal

getler>!

Rég eljutottunk már a November utcába. Mögöttünk falon kúszó szőlővesszők. Minden lépés – nemcsak a mi lépteink – újabb szó a mindenki szeme előtt íródó Nap könyvében. Szóról szóra kell olvasni, meg kell kérdezni, mit jelentenek ezek a szavak. Nem rejt el semmit a Könyv. A Könyv világosság, mint a júliusi reggel.

61. oldal

adamolvas>!

Áthatolhatatlan ködből előtűnő örök metafizika

68. oldal (POKET)


Hasonló könyvek címkék alapján

A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom
Alessandro Baricco: Selyem
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Bohdan Czeszko: Sirató / Az árvíz
Henryk Grynberg: Ideológiai élet / Magánélet
Bańczerowski Janusz – Bárkányi Zoltánné – Reiman Judit: Lengyel társalgási zsebkönyv
Agota Kristof: Trilógia
Szabó Magda: Disznótor
Alan Alexander Milne: Micimackó