Említések

Sli P>!

Sartre a testet mint valami állandóan meghaladottat írja le (Sartre, 2006, 394.), amely azért az, mert a cselekvés és az észlelés képességével állandóan kiterjed a világra: a testem által jelen vagyok annál a fánál, amit éppen nézek. Az észlelésben nincs távolság: én vagyok az a fa ott. Ezt a példát Sartre a létre magára általánosítja: én az a lét vagyok, amit érzékszerveim, cselekvési képességeim lehetővé tesznek. A lábam nem egy testrész, amit birtoklok, a lábammal együtt én a járó, futó, cselekvőképes én vagyok (Toombs, 2001): a mozgás állandó lehetősége létem egyik konstituense. Azonban egy beteg, fogyatékos, korlátozott test a szelf egész világát is értelemszerűen lefokozza. Ha valaki kerekesszékbe kényszerül, nem képességei egy részét veszíti el, hanem önmaga egy részétől fosztódik meg. Az orvoshoz menő beteg sem egy szeparált betegségcsomaggal érkezik, hanem ő maga a betegsége.

20-21. oldal, 1. A betegség fenomenológiája (L'Harmattan, 2018)

Sli P>!

A betegségtapasztalatban (…) A test tehát megszűnik észrevétlen és hatékony eszköznek lenni, így a tér és a lehetőségtér egyaránt beszűkül: bizonyos cselekvések, pózok, gesztusok lehetetlenné válnak. Azok a cselekvések, amelyek addig elérendő céljainkat csupán szolgálták, maguk válnak céllá. Sartre elemzésében, ha kirándulás közben elfáradok, testem már ekkor is „holt teherré” válik számomra, amit úgy vonszolok, mint egy hátizsákot, testem „kivonja magát szabadságom alól” (Sartre, 2006, 538.).

41. oldal, 2. Veszteségek és a szenvedés lélektana (L'Harmattan, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: beteg · betegség · cselekvés · emberi test · fáradtság · Jean-Paul Sartre · szabadság · teher