Alexander Bach könyökvédős hivatalnok maradhatott, nem lett rá szükség, mert győzött ’48 tavasza, nem csak nálunk: Bécsbe is exportáltuk a forradalmat és némi utóvédharcok árán de megvalósult Kossuth utópiája, a Dunai Konföderáció, egy államszövetség a Fekete-erdőtől a Fekete tengerig: Bajorországtól Havasalföldig, Lengyelországtól Szerbiáig, egy terítékre kerülhetett végre a bajor sör a szerb ajvárral.
Az öreg Kossuth nem Torinóban remetéskedik, hanem Karlsbadban héderezik, utópiájából alkotmány lesz, és helyette Ferencjóska él emigrációban, és Petőfitől van az új himnusz (akinek a sírja persze idehaza van) és Egyiptom a magyar gyarmat! (Itt már azért érezzük, hogy szerzőink bedobták a gyeplőt – hadd szóljon, nincs eléggé vad ötlet.) Nem tökéletes még a világ, pl. hogy a Balkánon a maffia őrzi a határokat, nem az állambácsi, és hogy nacionalista, anarchista szeparatisták zavarognak, de hát erre tartjuk Kossuth Csabáékat (igen! az unoka!), aki James Bondot játszik seregnyi csinos, csalfa kémnő forgatagában és persze világot ment, legalábbis Konföderációt (Európa nagyhatalmát, melynek csak az árnyékában napozhat Francföld és Germánia, ó Hoitsy Pál, ha megérted vón' ezt!)
Csakhogy. A felvázolt skiccek mögött nem eléggé kiérlelt, humorosnak szánt történelmi analógiák bújnak meg, pl. a Csokonay cigaretta (hogy miért y-os a márkanév, azon a szerzők – önironikusan? – maguk is eltöprengenek egy zárójelben, íme egy posztmodern féreglyuk). Vagy ott van a végén 'Batthyány Luis' miniszterelnök Teleki Páléhoz erősen hasonlító öngyilkossága. Telis-tele a regény Verne- és avítt kémregényekből vett közh toposzokkal. A szerzőpáros tinikorában írt kalandregénye igazi zsenge. Verne mellett James Bondhoz hasonlítja a regényt a fülszöveg (aki olvasott Fleminget, tudhatná: ez nem éppen bók), joggal, mert a dramaturgia kimerül abban, hogy a szupernő(k) által mindig kisegített szuperhősünk mindig megmenekül, és amilyen gonosz a Főgonosz, oly kudarcos is olyankor, amikor Csaba királyfi Kossuth Csaba életére tör. Voldemortunk jelen esetben egy sokáig titokzatos, másik szerepében persze már korábban is színre lépő anarchista, egy elegáns, sétapálcás úr, egy sármőr Dr. Genya, akinek nem is derülnek ki tulajdonképpeni szándékai, talán csak káoszt kíván szítani ebben a derék, utópikus államban. Gonosznak is pedáns, ez lesz a veszte, míg hősünk folyton improvizál – akárcsak íróink, akik elmondásuk szerint jól szórakoztak írás közben, pedig mi olvasók sokkal jobban jártunk volna, ha alkotás közben nem a csapongó ficsúrra, hanem gonosz hősükre jellemző pedantériával járnak el.
Érthetetlen, miért kerül néha szóba, hogy ne volna ifjúsági mű. Mint alternatív történelmi regény, alapötlete, a kelléktára pazar, de hiányosságai is számosak és nézőpontja, naivitása is inkább ebbe a súlycsoportba tereli. De tulajdonképpen mindegy is.
(még 2012-ből)