A ​búcsú méltósága 1 csillagozás

Pilling János: A búcsú méltósága

A jogszabályok, a bioetikai állásfoglalások valamint a tanatológiai könyvek és tanulmányok sem Magyarországon, sem külföldön nem szentelnek jelentősebb figyelmet a holttesttel való méltó bánásmód kérdéseinek. A média azonban egyre gyakrabban ad hírt olyan botrányokról, amelyek a halottakkal való méltatlan bánásmód miatt robbantak ki. Jelen tanulmány áttekinti a kérdéskör jogi és bioetikai hátterét, elemzi a sajtóhírekben és az országgyűlési biztosok jelentéseiben szereplő botrányos eseteket, s mindezek alapján javaslatokat fogalmaz meg a holttesttel való méltó bánásmód körülményeinek megteremtésére.

>!
Kharón, 2004

Enciklopédia 3


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Az Egészségügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat eredménye megdöbbentő volt: ezek szerint 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben az intézmények 30 napot meghaladóan összesen 1281 holttestet tároltak (1998-ban: 375, 1999-ben: 438, 2000-ben 468) – köztük valóban voltak évek óta temetetlen holtak is.

4. Botrányok, vizsgálatok, következmények - 4.2. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosainak jelentései

1 hozzászólás
Carmilla >!

A hazai többségi társadalomban (a nyugati kultúrkör több más országához hasonlóan) az utóbbi évszázadban a gyász elfojtása vált – sajnálatos – gyakorlattá.

4. Botrányok, vizsgálatok, következmények - 4.3. A gyöngyösi ügy

Carmilla >!

A kegyeleti jog tágabb értelemben mindenkit megillet, akinek emlékében az elhunyt él.

1. Jogszabályi háttér - 1./2. A hazai joganyag vonatkozó részleteinek részletes bemutatása

Carmilla >!

222. § (1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását.

1. Jogszabályi háttér - 1./2. A hazai joganyag vonatkozó részleteinek részletes bemutatása

Carmilla >!

Látszólag a legegyszerűbb az volna, ha mindenkinek nyilatkoznia kellene arról, hogy halála esetén hozzájárulna-e, hogy szerveit átültetésre felhasználják, s erre adott válaszát egy központi számítógépes rendszerbe bevezetnék. (A bioetika ezt nevezi a kötelező választás elvének). Az „igen” és „nem” válaszok egyértelműen tisztáznák az egyén választását, a „nem tudom” válasz esetén pedig dönthetnének a hozzátartozók. Mivel azonban az emberek önmagukkal kapcsolatban nagyobb arányban utasítják el a szervkivétel lehetőségét, mint a hozzátartozóik esetében, ezért az a rendszer, amelyben regisztrálnak minden elutasítást, jóval kevesebb potenciális szervdonort eredményez, mint az, ami csak a hozzájárulás kinyilvánítását biztosítja (a hozzátartozók megkérdezésével lehetővé téve a szervek eltávolítását azokból is, akik ilyen hozzájárulást nem adtak), vagy az, amelyben a tiltakozást csak azoknál rögzítik, akik ezt jelzik (Kovács, 1999).

1. Jogszabályi háttér - 2. Bioetikai nézőpontok

Kapcsolódó szócikkek: donor
Carmilla >!

A hazai bioetikusok közül pl. Gaizler Gyula több írásában is megfogalmazta azt az álláspontot, miszerint a holttestből történő szervkivétel megtörténhet az elhunyt korábbi beleegyezése illetve a hozzátartozók hozzájárulása nélkül is. Mint írja: „Számos etikai szakember abból indul ki, hogy a test mindenhogy elporlad, elrothad. Szükség esetén kötelező boncolást is el lehet rendelni. Ilyenkor egyes szerveket akár bűnjelként is kivesznek. Ebbe nem kell beleegyezni, s hatályosan tiltakozni sem lehet ellene. Vajon a szentek tiltakozhattak az ellen, hogy nyelvüket, szívüket, lábukat, kezüket, csontjaikat különválasztva tisztelet tárgyává tegyék? Ne feledjük, hogy a szervátültetéssel emberek életét megmenthetjük, életkörülményeiket megjavíthatjuk!” (Gaizler, 1997: 191).

1. Jogszabályi háttér - 2. Bioetikai nézőpontok

Carmilla >!

A halottól való elköszönés lehetősége nagy jelentőségű a gyász feldolgozása szempontjából is. Egyrészt: általában nehezebb a gyász feldolgozása azoknak, akik nem láthatták holtan hozzátartozójukat. Azok a hozzátartozók, akik ezt a szakaszt nem élik át (vagyis csak az élő hozzátartozójukról van emlékük, akinek csak a koporsóját látják viszont a temetésen) gyakran hosszan elhúzódó tagadással reagálnak a halál hírére: mivel nem látták holtan szerettüket, ezért hosszan tartóan fantáziálnak arról, hogy talán nem is halt meg. Az elhunyttal való együttlét, a holttest látása, esetleg megérintése tehát segíthet a valóság elfogadásában.

5. Méltó búcsúra lehetőséget nyújtó helyiségek kialakítása a kórházakban - 5.1. Gyászszoba, búcsúszoba

Kapcsolódó szócikkek: gyász
Carmilla >!

2003-ban Polcz Alaine új kezdeményezést indított útjára. Célja, hogy kórtermi körülmények között is biztosítható legyen az elhunyt emberi méltósága, s a hozzátartozók méltóbb módon búcsúzhassanak el szerettüktől. Elképzelésének lényege egyfajta sajátos „ravatalozás” megvalósítása a kórteremben. Ezek szerint a halott ellátását végző nővér nem csupán egy lepedővel takarná le a holttestet, hanem egy erre a célra szolgáló díszes, hímzett halotti lepellel is, majd gyertyát gyújtana mellette, lehetőség szerint virágot helyezne el, esetleg az alkalomhoz illő zenét indítana el kazettáról vagy CD-ről.

5. Méltó búcsúra lehetőséget nyújtó helyiségek kialakítása a kórházakban - 5.2. A méltó búcsú lehetőségei a kórteremben

Kapcsolódó szócikkek: Polcz Alaine

Hasonló könyvek címkék alapján

Polcz Alaine: Egész lényeddel
Polcz Alaine: A halál iskolája
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak
Feuer Mária: A nagy megpróbáltatás
Polcz Alaine: Gyermek a halál kapujában
Lakner Judit: Halál a századfordulón
Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban
Tóth Gábor Ákos: Elengedlek végre
Horváth Andrea: Angyalok hídján
Elisabeth Kübler-Ross – Audrey Gordon – Dorothy Pitkin – Editz Mize – Hans O. Mauksch – Murray L. Trelease – Raymond G. Carey – Zachary I. Heller: Éretté válni a halálra