Pilinszky ​János összes versei 97% 173 csillagozás

Zseniális!
Csak IMÁDNI lehet ♥♥♥

néha, csak úgy minden ok nélkül elkezdtek potyogni a könnyeim, miközben olvastam. nem is azért, mert szomorú, hanem mert létezik valami, ami ilyen szép és örülök, hogy rátaláltam.

In Memoriam Magyarország By @Verdi

Belső tereim verik az ereim

Manapság nehezebb a lélek
Manapság távolabb van amit el kell hogy érjek
Manapság egyre nehezebb halni
Manapság egyre nehezebb simogatni, mint marni.

Manapság egyre nehezebb lélegezni
Manapság már nem is lehet
Manapság elég könnyű mérget enni
Természetest már nem is merek.

Végszó:

Gondolkozz, vagy Hagyj fel minden reménnyel,
Étkezz azzal, ami van: barát, szeretett, kenyérrel,
Ezek mindig lesznek, hisz amíg élsz, éhes leszel,
Mindig adj hogy érezd azt is, mikor veszel.
S ne csak azt lásd, vagy nézd, ki mit tesz el.
Azzal foglalkozz te másért, magadért mit teszel!!

Már középiskolás koromban „hozzámragadt” Pilinszky talán legismertebb verse, a Négysoros.
Ki sem merem mondani, hány éve ennek…

"Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."

Újként ismertem meg az Agonia christiana-t, rögtön bele is szerettem:

"Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat."

S hogy egy nagyobb lélegzetű verset is megemlítsek, amit sajnos szintén nem ismertem eddig, az az Aranymadár.
Említettem már többször, hogy nem szeretem, ha pozitív dologra jelzőként negatív kerül, pl. borzasztóan szeretem, de most nekem is egy ilyet kell használnom: az aranymadár siralmasan szép volt számomra.

Többször, sokszor kell még a kezembe venni a kötetet, hiszen majd' minden sorát újra és újra kell élni.

Nagy-nagy kedvenc. Szavakba nem foglalható Pilinszky zsenialitása.

Zseniális.
Nincs mit írni róla, simogatja a szívemet.
Eléggé szomorú, pesszimista, befordulós versek, de mégis… olyan kellemes Pilinszkyt olvasni, mintha valaki mellettem hegedülne, miközben én kávét kortyolgatok (tejszínhabbal). Nagyon megszerettem.

mindig, mindenhol, örökké. szívem megremeg, ha megtehetném és mégse teszem, olyankor végeérhetetlen zokogok veled, ő pedig remeg,
fölébred, fölriad, rágyújt, beszél, hozzánk szól, senkihez, és elhagyatanak akkor mindenek, én pedig ilyenkor ágyba bújba félek.

Azt hiszem, hogy szeretlek.
Akkor azt mondjuk: szeretlek.
Azt mondjuk: nagyon szeretlek.
Micsoda csönd, ha itt vagy.
Csak most az egyszer szólhatnék veled.
Kikönyöklök a szeles csillagokra.

Eddigi létem legkatartikusabb olvasásélménye. Legalább annyi, ha nem több verset, részletet húzogattam alá, jelölgettem szívvel, címkéztem meg, mint a József Attila összesemben. Ezt a könyvet n(s)em teszem messzire, állandó társam lesz: mindennapjaimban, szerelmemben, szenvedésemben, életemben…
És köszönet Szabó Balázsnak az összes megzenésített versért, sok Pilinszky vers nekem már örökre az ő hangján keresztül szólal meg.

Órákig tudnék beszélni a Pilinszkyben rejlő költői zsenialitásról, miközben hevesen gesztikulálnék, de nem teszem; mert aki kicsit is bele tudja magát élni a költeményeibe, az úgyis érti, hogy miről beszélek. A róla elnevezett általános iskolába jártam, így körülbelül harmadikos koromtól kezdve szavaltam minden évben a verseit. Kötődik hozzá egy negatív élményem, ugyanis egyik évben a Halak a hálóban c. versét választottam, és sokan bíráltak, hogy nem azt kellett volna. Visszatekintve valóban nem. Hihetetlen, hogy most, amikor újra találkoztam vele, 19 éves fejjel – bele sem merek gondolni, hogy mit fog nyújtani 50 év múlva –, egyszerre minden értelmet nyert, megértettem, hogy mi az üzenete azoknak a költeményeknek, amiket 12 évesen szavaltam, öntudatlanul, énekelve, nulla élettapasztalattal. Fel kell hozzá nőni, az tény. És az is, hogy kell hozzá egy bizonyos életfilozófia, és egy kis kiábrándultság érzés. De Pilinszkynek valahol mélyen igaza van. Hiszen a világnak mindegy, hogy mi hogy élünk, hogy meghalunk, vagy éljük a porszemnyi és számunkra mégis olyan jelentőségteljes életünket. Az élet megy tovább. Sokszor eszembe jut Pilinszky kapcsán Kosztolányi Hajnali részegség című verse.
Az egyszer bizonyos, hogy – véleményem szerint – a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője. A könyvespolcomat nézve sokszor eszembe jut, hogy nézzétek csak azt a vékonyka kis kötetet, ami ott árválkodik Vörösmarty mellett. És mégis. Szűkszavú, esszenciális és zseniális. Képes négy sorba belesűríteni az életet.

Zseni volt, kétségtelen.