Kalandozás ​a tükörben 48 csillagozás

Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pilinszky ​János egyike korunk legjelentősebb költőinek. Szomorú ember, szomorú költő volt. Törékeny, gyenge vállán hordta a felelősséget az emberiségért, tiltakozást minden gonoszság ellen és küzdelmet egy szeretetteli, tiszta, emberi világért. Szomorúságról szól ez a gyönyörűségesen szép meséje is. Egy ódon, titkokat sejtető házban egyszer egy kisfiú bekukkant a régi tükör mögé, és ami mögötte van, arra készteti, hogy elinduljon az ismeretlen úton. Mentében meglátja a szomorú király birodalmát. Ez a király kárhozatra van ítélve népével együtt, mert nem voltak hajlandók fegyvert fogni, a bánatos királynak a kislánya súlyosan beteg, s csak a kisfiú mentheti meg. Elbujdosnak hát, írt keresve a betegségre, s egy szürke, különös tengerparton rátalálnak egy üvegházikóra, ahol kettesben élnek, a gyógyulást remélve… Vannak könyvek, kivételesek, ritkák, melyek könnyeket csalnak olvasóik szemébe. Ez a mese is ilyen. Megkönnyebbülten sírni pedig néha éppolyan jólesik, mint önfeledten… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Móra, Budapest, 1988
20 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631154858 · Illusztrálta: Irsa Katalin

Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Pilinszky, a verseiről híres költő írt meséket is, például a Kalandozás a tükörben címűt. Látom, hogy elég sokan találkoztak vele már egészen kicsi korukban is, de én csak most hallottam róla.
Nagyon szép, és akárcsak írója, érzékeny történet ez, tele magánnyal, bánattal, elválással.
Nem is tudom, hogy fel akarnám-e olvasni kicsiknek, vagy inkább a 10-11 évesekhez fordulnék vele?
A tükör világába léphetünk a mese által, abban a tükörbe, ami már az egészen kicsinyeket is megbabonázza. Emlékeim szerint engem is sokáig bűvkörében tartott ez a megmagyarázhatatlan varázsszerkezet. Kísérletezgettem vele, hogy egyszer rajtakapom, hogy csak utánoz, és valójában áll valaki a másik oldalon.
Pilinszky tükrében nem is egy valaki, hanem egy egész világ létezik. Egy király, aki népével elmenekült a csaták és harcok elől, hogy békében élhessen. De a betegség, vagy inkább melankólia elragadta mellőle a királylányt. Szomorú szenvedésében a legfelsőbb toronyszobába költöztették, és csak a tengeri levegő gyógyíthatja meg. A tenger, vagyis a szabadság. Ha kiszabadulhat a tükör börtönéből. Egy Kisfiú lép be a különös világába, hogy megmentője legyen a lánynak, s így az önmagát emésztő királynak is. De a rövid ideig tartó boldogságot nem tudja véglegesíteni a Fiú, a lány végleg bent reked az elzárt valóságban.
A mélabús mese bár nélkülözi a jó és a gonosz harcát, mégis két ellentétes erő közt őrli szereplőit.
Valójában van-e a tükör mögött bármi is, vagy önmagát nézi az ember, mélyebb, eltakart, elsüllyesztett énjét ismerheti fel? Küzdhetünk-e ennek az énnek a kiszabadításáért? Pilinszky vesztesnek ábrázolja a Fiút, s így önmagát is. Nincs remény, nem létezik illúzió, olyan nincs, hogy megteremtődik a béke és harmónia, ha elmenekülünk.
Nem is gyerekeknek íródtak ezek a sorok. Vagy csak én értelmezem összetetten az egyszerű mesét? Ha nem pont, az amúgy is meditatív szerzőről lenne szó, akkor talán elhinném, hogy túlzás ezt így látni, de ismerve életét, költészetét és hitét, szerintem biztos, hogy a történet túlmutat önmagán.
A mese eredetileg 1974-ben jelent meg a Hárs László által szerkesztett Csupa mese antológiában. Önálló kiadása már csak Pilinszky halála után, 1988 látott napvilágot, így ő már nem láthatta az Irsa Katalin rajzaival illusztrált kötetet. Pedig a részletekben és érzelmekben gazdag képek hűen igazodnak a könyv hangulatához. Olyanok, mint a japán tusrajzok, vagy selymen életre kelő álomvilágok. Aki esetleg még nem találkozott vele, szánjon rá egy kis időt, megéri.

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/PILINSZKY/pilinszky01…

1 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Szeretem a meséket.
Különösen azokat, ahol igazából nincsen is „gonosz”, legfeljebb a szükségszerűség. Ahol a kisfiúk és kislányok lehetnének kicsinek megmaradt felnőttek is, és a falak bátran lehetnek üvegből, mert sem a látás, sem a látszódás nem fáj senkinek. És ahol ezt külön mondani sem kell, mert a szöveg maga is annyira csillogó és áttetsző, hogy kedv és elmélyedés szerint akármeddig el, avagy le lehet látni a felszíne alá.
Pár perc alatt végigolvasható. Csak érdemes beleszámítani az olvasási időbe azt a fél napot is, amikor képtelenség másra gondolni, mint a harangvirágokra, a tenger hullámaira, a beteg királykiassszonyra, meg a régi tükörre, ami mögé ez mind beszorult.

GTM>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Régi, kedves mesekönyv. Inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek. Csupa szomorúság, bánat, veszteség. Olyan, mint az élet, az egyik oldala. És az élet akkor teljes, ha mindkét oldalát megéljük. A bánatot is. Ezért sem hiszem, hogy nem tudná befogadni a nagyobb gyermekkorosztály, megfelelő előkészítéssel. Kamaszok kimondottan kedvelik. Nem létezik, hogy nem érintené meg őket ez a légiesen finom költői szöveg. Mese az erőszak nélküli világról, amely csak a tükör mögé rejtezve őrizheti meg magát; történet a helytállásról és felelősségvállalásról, amely akkor is széppé és nemessé teszi az életet, ha elbukik.
Álomszép a szöveg, igazi költői próza – hittem mindaddig, míg a Pilinszky összes végén meg nem találtam a költő meséit, nem is egyet. Hihetetlenül szépek. Veres mesék. Mind. Ez is. Nem értem, miért kellett prózában nyomtatni, talán így esélyesebbnek látták, hogy vevőre talál? Nem tudom.
Az illusztrációk viszont gyönyörűek, éppoly finomak, sejtetők, mint maga a szöveg. Lehet, nélkülük nem lenne ennyire teljes az élmény.

theodora P>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Keserédes mese, gyönyörű illusztrációkkal – örülök, hogy a Pilinkszy100 miatt kihoztam a könyvtárból. Megérdemelne egy új kiadást is ;) Újra fogom még olvasni.
Poket zsebkönyvként is el tudnám képzelni ;)
Felnőttként is sokat ad, sőt talán igazán így lehet értékelni, mert a mese befejezése nem a hagyományos mindenki boldogan élt…

Teetee>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Ötéves voltam, amikor kaptam, és az is bele van írva, hogy még aznap, amikor megkaptam, „teljesen egyedül” végig is olvastam.
Emlékszem, hogy szerettem, és furcsán belesajdult a szívem.
A hálószobában szárnyas tükrünk van, és én próbáltam meghallani a hullámok zaját.
Ma elővettem újra, mert mostanában azon filózom, hogy fogom-e még valaha úgy érezni, bármi megtörténhet, ahelyett, hogy folyamatosan a veszteségeimet és a még elveszíthető kincseimet venném számba?
Tükörország lenyűgöző, a mécsesek gyönyörűek, de arról nem szól a mese, volt-e még valaha boldog a Kisfiú a tükör innenső oldalán.

Iustitia>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Én nem szívesen olvasnám fel a gyerekemnek ezt a mesét, legalábbis tízéves kora előtt biztos nem. Épp elég szívbemarkoló és kiábrándító néha a valóság is, a mesék birodalmát meg kellene hagyni az álmodozásnak, nem engedni betolakodni oda mindenféle komoly-szomorú gondolatokat, csalódást és elveszettséget. Talán Pilinszky sem a gyerekeknek szánta ezt a költeményt, túlságosan sok van mögötte ahhoz, amit gyerekfejjel nem lehet és nem is kell megérteni.

Kicsibogár>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Csodaszép történet az életről, szerelemről, elválásról.

eeszter>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Egyáltalán nem éreztem gyerekkönyvnek, talán inkább merengésre vágyó kamaszoknak való. Elég komor hangulatú.

imma P>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

gyönyörűek a rajzok, nem tudom, azok nélkül is lenne-e ilyen szép, különös hangulatú ez a világ. furcsa, felnőttmese ez. de azért tetszett.
a fülszöveg rémes.

Dorabella>!
Pilinszky János: Kalandozás a tükörben

Hát ez valami hihetetlenül gyönyörűséges, varázslatos mese! Olyan egyszerű és mégis olyan szép és megérinti az ember lelkét. Régen olvastam már ilyen királykisasszonyos mesét, de most nagyon jól esett. :)


Népszerű idézetek

Dorabella>!

Tükrön innen, tükrön túl, szép a tenger mindenütt, itt is, otthon is; szép és mindenütt ugyanolyan. Hatalmas fekete tábláján, mint mozgó írás, közeledő üzenet, úsztak feléjük a hófehér hullámok. Hívták, üdvözölték, köszöntötték őket, beszéltek hozzájuk kimondhatatlan szavakkal.

Dorabella>!

Gyönyörű napok voltak ezek. Tele vidámsággal, szépséggel, meglepetéssel. A tenger nem fogyott ki ajándékaiból. Kagylókat, növényeket, csigákat, kavicsokat hordott nekik, rakosgatta elébük a sima fövenyre, mint valami óriási karácsonyi abroszra. De a legkülönösebb meglepetés, amit a tengerpart tartogatott számukra, egy tökéletesen berendezett üvegházikó volt, megbújva néhány hatalmas fenyőfa tövében.


Hasonló könyvek címkék alapján

Benedek Elek: A csudafa
Csukás István: Mirr-Murr kalandjai
Balatonyi Lilla: A vak vezetőkutya
Horváth György: Estvér
Szepes Mária: Pöttyös Panni a Balatonon
Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka
Honfi Gyöngyi: Vizslaságok
Mandy Kristóf: Az utolsó fénysugár
Szécsi Magda: Csak vitt a szél
Demény Péter: Tamara és a tavirózsák zenéje