Naplók ​és memoárok a Don kanyarból 1942–1943 5 csillagozás

Pihurik Judit: Naplók és memoárok a Don kanyarból 1942–1943

A ​kötet Magyarország második világháborús történetének sajátos feldolgozása: szubjektív források – naplók, visszaemlékezések – alapján azt kísérli meg bemutatni, hogyan élték meg az 1942-ben a keleti hadszíntérre vezényelt magyar katonák ezt a történelmi kataklizmát. Az általuk ránk hagyományozott kéziratok kutatásának célja ezúttal nem a harci cselekmények bemutatása. Szerzőik hétköznapi emberek, akik a fronton rendkívüli körülmények közé kerültek, ahol az állandó életveszély mindennapi élménnyé vált, és a legegyszerűbb hétköznapi cselekvések is különleges dimenziót kaptak. Nem annyira alakítói, mint inkább szemlélői, átélői és elszenvedői voltak az eseményeknek.

Naplóik, emlékirataik „történelem alulnézetből” helyzetleírások arról, hogyan éreztek, gondolkodtak, milyen erkölcsi, politikai, nemzeti értékrendhez igazodtak egy adott időszakban, mennyiben próbáltak – vagy nem – összhangba hozni a kor eszméit saját élettapasztalataikkal, neveltetésükkel. A fennmaradt források… (tovább)

>!
Napvilág, Budapest, 2007
222 oldal · ISBN: 9789639697119

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Hogy miért maradtunk le az európai nemzetek vér nélküli fejlődésében — már nem merik megkérdezni. Félnek a nagy felelősségrevonástól.[…]

41. oldal

Lunemorte P>!

A szenvedés emléke ugyan idővel halványul, az értékek pusztulását, az emberi munka eredményeinek megsemmisülését azonban, akár írásban, akár szóban számolnak be róluk, egyaránt fájlalják.

30. oldal

Lunemorte P>!

1942. augusztus 4-én megismétlődött a szerző által undorítónak nevezett helyzet: „Délelőtt ismét széltolás. Kijöttek a filmhíradósok és háborút játszottak. Sajnos így készül a híradó és szegény közönség csak ámul-bámul.[…] Hát csak hadd csinálják a legendát és a hősöket.” Ugyancsak 1942 augusztusában hasonló eset tanúja volt Rumy Lajos, aki emlékiratában egy fogolyejtés kapcsán jegyezte meg: „Egy-kettőre megjelentek a haditudósítóink — fényképeztek és harcjelentéseket filmeztek, természetesen nem valódi harcokról. ”

36. oldal

Lunemorte P>!

Szóval ez az a hely, amelynél előbbre még a haditudósító nem járt. Itt készültek azok a nagyszerű háborús híradók, amelyeken azt látjuk, hogy az elhárító téli csatában sítalpas honvédeink sorban állnak a bevetés előtt, aztán lóval húzatva magukat siklanak körülkeríteni és megsemmisíteni az ellenséget. Itt készült a híradó is, amelynek címe: Honvédeink karácsonya. Szegény honvédeink karácsonyát még az itt játszó tábori színház is megédesítette. Itt tartogatták a vöröskeresztes karácsonyi szeretetcsomagokat, melyeket az orosz rádió is állítólag megköszönt, mondván, a sütemény ugyan száraz, de a pálinka jó volt.

37. oldal

Lunemorte P>!

…mi inkább tudjuk, hogy miért harcolunk: a trianoni igazságtalanságok megszüntetéséért, elszakított természeti kincseinkért, erdőinkért, városainkért, jövőnkért, testvéreink millióit féltve az elrománosítástól, elszlávosítástól. Most, hogy erre gondolok, ötlik fel bennem a kétség: mondta-e ezt nekik valaki? Századunknál senki. S másutt? Csak begyűjtöttek bennünket, s elindítottak, túl az ezeréves határokon, amelyeken túli háborúinkat még mindig megbántuk, mindegyikre ráfizettünk a történelem folyamán. Erős akarat, eszmeiség, világos cél nélkül pedig aligha lehet eredményt elérni, különösen ha még hozzá számítjuk önbizalmunkat csökkentő silány fegyverzetünket, a beköszöntő tél hidegétől aligha kellő mértékben védő ruházatunkat.

40. oldal

Lunemorte P>!

Milyen elvadult, durva arcok, mennyi vadság, állati kegyetlenség ül ezekben a szemekben. Ez is névjegye Oroszországnak, a Sztálin-rendnek. Igazán itt az ideje, hogy eltöröljük mindenestül a föld színéről.

40. oldal

Lunemorte P>!

Gyűlölet nélkül nem lehet követelni rámenést, szívósságot, kegyetlenséget, ami a korszerű háborúban éppen olyan nélkülözhetetlen előfeltétel, mint a történelmi idők legrégebbi időszakában is az volt.

31. oldal

Lunemorte P>!

Magyarországon az 1920-as trianoni döntés után elsősorban az elcsatolt területeket birtokló szomszédos népeket tekintették ellenségnek, a legfőbb külpolitikai cél a területi revízió békés megvalósítása volt.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thassy Jenő: Veszélyes vidék
Major Klára (szerk.): Pergőtűz
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart
Antony Beevor: Sztálingrád
Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken (1938-1945)
Szabó Péter: Don-kanyar
Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj
Fenyvesi Katalin (szerk.): A holokauszt és a családom
Kékkői László: Tűzözön
Ralph Brewster: Hontalanul Budapesten