Életben ​maradtak 229 csillagozás

Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négyezer ​méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972. októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2017
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056737 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Európa, Budapest, 1994
330 oldal · ISBN: 9630756366 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Európa, Budapest, 1989
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747618 · Fordította: Vámosi Pál

3 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 36

Most olvassa 6

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Ez a könyv a megszokottól eltérő irányú változás lehetőségét jelzi. A katasztrófák már csak ilyenek – visszavetik az embert a fejlődés útján. Egy tényleges, valóságos történet, amikor emberek egy csoportja a civilizációból hirtelen visszakerül a jégkorszakba. Ez a közösség egy összetartó lrögbicsapat, tehát mindenki ismer mindenkit, jószerivel barátok. A civilizációban kialakult kulturális korlátaikat azonban hirtelen – egy repülőgép-katasztrófa okán – fel kell adniuk, s az életösztön kerül előtérbe. Életben maradásuk, részbeni megmenekülésük szinte a csodával határos. A dokumentarista megközelítés erőssége a kötetnek, ezt a megtörtént esetet nem lett volna célszerű másként feldolgozni. Kitűnő könyv, de csak erős idegzetűeknek!

7 hozzászólás
Janina13>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Az én ízlésemnek néhol túl részletes….Egyszer érdemes elolvasni, de én nem biztos, hogy neki tudnék újra állni :)

4 hozzászólás
brigi11 P>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Bárki, aki olvasni szeretné ezt a könyvet kizárólag saját felelősségre és nagyon erős gyomorral tegye. Ezt a könyvet nem lehet elfelejteni.
Döbbenetes! Egyszerűen döbbenetes, hogy mit tud egy (jelen esetben16) ember túlélni, és az, hogy miképpen tudja túlélni. Hiába nem hosszú a könyv, voltak olyan részek, ahol napokra le kellett tennem, egyszerűen képtelen voltam belegondolni, hogy én mit tennék, meg tudnám-e tenni, sokszor éreztem úgy, hogy nem elég erős ehhez a gyomrom. Az, hogy az író meg tudott maradni a dokumentum jellegnél, nem vitte el az egészet valami hollywoodi érzelgős, klissés drámába és a fiúk megmenekülése utáni eseményeket is leírta külön pluszt adott a történetnek, de soha a büdös életbe nem fogom a filmet megnézni.

4 hozzászólás
TiaRengia I>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Egyik kollégám meglátta ezt a könyvet az asztalomon és csak ennyit szólt: spoiler Maga a téma nem volt ismeretlen számomra, évekkel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet is, melyet megfogadtam, hogy bár nagyon jó volt, soha többé nem kívánom megnézni.
A helyenként gyomorforgató és szenvedős részek olvasásakor csak arra tudtam gondolni, milyen puhány vagyok, én tuti elsők közt dobtam volna be a türit – aztán ki tudja, mi történne, ha tényleg ilyen helyzetbe kerülnék? spoiler Hogy másról ne is beszéljek.
Ígyhát úgy döntöttem, szolidaritást vállalok hőseinkkel: a végén, amikor spoiler, én is inkább egészen addig spoiler, amíg ők nem spoiler.
Tanulságos mese a túlélő-ösztönről és a csoportpszichológiáról is.

17 hozzászólás
gyuszi64>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Gyerekkoromban az egész világot bejárta a repülőgép-szerencsétlenség és a túlélők hihetetlen története. Minden csatornán napokig ment az adás (igaz csak egy TV-csatorna volt, az is hétfői szünnappal…), de a vezető hír a kannibalizmus volt. Az ország fele elolvasta a történetet, én is, de különösképpen nem hatott rám.
Most már látszik, hogy méltánytalanság történt – nemcsak a történettel, hanem a regénnyel is. Ez a könyv (és a valós történet) NEM a kannibalizmusról szól; hanem a bámulatos emberi küzdelemről, a folyamatos és legyőzhetetlen akadályok leküzdéséről, és igen, az emberi közösség erejéről.
A szerző által választott távolságtartó, dokumentarista stílus telitalálat, csakúgy, mint a többhelyszínű történések párhuzamos bemutatása, vagy a menekülés utáni időszak száraz tárgyalása. Helyesen döntött, ez is a történet része; a visszafogott stílus pedig hatásos, és hitelesen, tényszerűen ábrázolja a hősiességet. (A valóság túlmutathat a meséken – ez a gondolat nemcsak a Tüskevár-ból ismerős, nagyon hasonló szellemű pl. Roberts Északnyugati átjáró-ja is.)

buzavirág>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Úgy vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy nem ismertem az 1972-es uruguayi Fairchild repülőgép szerencsétlenségének történetét, így nem tudhattam mi lesz a végkimenetele a történetnek. Olvasás közben nem egyszer eszembe jutott hogy böngészni kellene picit a neten, de végül kitartottam.
Elképesztő túlélésről olvashattam, többször is felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a túlélők hogyan éltek a továbbiakban, hogyan tudták elfogadni az elfogadhatatlant.
A kannibalizmus egy hatalmas kérdőjel számomra, nehéz elítélni az életben maradottakat, ugyanakkor meg felmerül az olvasóban, hogy a túlélésért mit tennénk meg?
A csillagozásom legfőképpen a túlélőknek szól, a könyv ugyanakkor nem lett annyira olvasóbarát, sok a szereplő, ami érthető is, de jó lett volna kicsit jobban megismerni a fiúkat, szerintem úgy mélyebb nyomott hagyna az olvasóban.

Judit_Sike P>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Erre a könyvre csak a jelzőket lehetne pakolgatni: borzasztó, megrázó, félelmetes, hihetetlen, felfoghatatlan és még sorolhatnám, de szerintem nem tudnék annyit felsorolni, ami leírná a történteket.

Erről a sztoriról szerintem mindenki hallott, ahogy én is, viszont én nem tudtam, hogy ebből lett könyv, sőt szerintem a film is kimaradt valamiért. Szóval meglepetésként ért, hogy jé egy könyv. És persze tudtam, hogy milyen lesz, tudtam miről szól, de izgatott voltam, hogy mégis hogy tudta egy író megjeleníteni, hogy mégis mi történt.

Olvastam a kommenteket, amik kicsit az író szemére vetették, hogy túl tárgyilagos és érzelemmentes, olyan, mint amikor egy újságíró kívülállóként kell megírjon egy történetet. Ez igaz, néhol én is éreztem, de ennek ellenére szerintem volt benne bőven elég érzelem.
És szerintem nagyon szuperül össze lett rakva, a szereplők összes gondolatát megismerhettük, ami kifejezetten jót tett. Mert ugye azt tudjuk, hogy lezuhantak, túlélték. De azt viszont nem, hogy hogyan (persze nyilván tudunk egy két részletet). Hogy hogyan lehet túlélni. Milyen gondolatok jártak a fejükben, mik tartották életben őket, mi hajtotta őket, mi volt, ami erőt adott, mi volt, ami kihúzta őket a gödörből, amikor már nagyon maguk alatt voltak. Rossz volt olvasni, de közben jó is, mert ez a hihetetlen élni akarás, hogy akkor is életben maradok, jó érzéssel töltött el. És persze magamtól is megkérdeztem, hogy képes lennék erre? Túl tudnám élni?

(Viszont nekem van egy negatívumom, amit én észrevettem. Mégpedig a spoiler

spoiler
És amikor egyszer szóba került, akkor is pontosan két sort írt. spoiler )

Az emberi erő. Az, hogy az ember bármire képes.
Aztán a csodás megmenekülés…

2 hozzászólás
Kincses_Nóra I>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Egyszerre dokumentarista, egyszerre érzelmes könyv, és sokszor elképesztő. Nagyon érződik rajta, hogy a 70-es években írták, és nem akartak elhallgatni semmit. És itt nem az egyértelmű dologra gondolok, de olyan testi- lelki megrázkódtatásokat és szenvedéseket is leír a szerző és a fiúk, ami ma már nem hiszem,hogy belekerülne egy könyvbe. De kellett. És főleg az, hogy olyannak mutatta meg a túlélőket amilyenek. Nem szégyenlősködtek, ha valaki bunkó módra viselkedett, vagy mások kárára tett valamit, vagy semmit nem dolgozott, vagy elviselhetetlen volt, ott van feketén-fehéren minden leírva mindenféle elítélés nélkül. És szerintem ez gyönyörű. Az igazi emberi természet minden árnyalata megmutatkozik. Igazából nincs extrémen kiemelve senki, egy embert kivéve, az pedig Nando Parrado. És meg kell mondjam jogosan. Ha ő nincs, nem hiszem hogy lejönnek a hegyről, amin ő végig húzta a csapatot, az az emberi akarat erő egyik csúcsa. Persze ehhez nem kevés támogatás kellett, de neki kiemelt szerep jut a történetben megérdemelten. Borzongató az egész sztori, és hogy mit bírtak ki ezek a srácok a 70 nap alatt. Többször megkönnyeztem a könyvet és a viszontlátások is brutál erősre sikeredtek. A filmet még gyerekkormomban láttam, alig emlékszem belőle valamire, de most tuti újranézem. Ettől a történettől nehéz lesz szabadulni.

Gabriel6>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Végre elolvastam könyvben is, eddig csak a filmet láttam.
Még mindig nagyon megrázó ez az egész, felkavart most is.
El sem tudom képzelni milyen lehetett ilyen sokáig ott lenniük összezárva, hidegben, élelem nélkül.
Én csak 1 napot töltöttem hegyen, térdig érő hóban, szélben, szakadó hóesésben, még idén januárban, de a végén ott várt a fűtött menedékház. Így is teljesen átfagytam, hiába a több réteg ruha, bár hegynek felfelé egyáltalán nem fáztam, örültem, hogy tudok előrefelé haladni. Csak utána éreztem magamon, mikor már beértünk a melegbe. Szóval minden elismerésem a srácoké, akik már azóta nyugdíjasok kb. Az tuti, hogy teljesen megváltozott az életük, biztos vagyok benne, hogy jóval aktívabb és teljesebb életet élnek, mint mások.
Azért könyvben jóval részletesebb volt minden. Így azt is megtudhatjuk, lent milyen próbálkozások voltak a túlélők megmentése érdekében. Illetve közvetlen a mentés utáni történtekbe is bepillantást nyerhetünk.

Dana>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Piers Paul Read Életben maradtak c. könyve azok közé tartozik, amiket számtalanszor vettem már kézbe antikváriumi kalandozásaim során, de mindig visszacsúsztattam a polcra mondván: a ’93-as filmhez túl sokat már nem tehet hozzá. Aztán Cserinél olvastam róla és újra érdekelni kezdett, mi is történt 1972-ben az Andok hegyei közt azzal a 16 túlélővel, akik egy repülőszerencsétlenséget követően 71 nap után is életben maradtak.
Nos, az első amit megállapíthattam, hogy Read könyvéhez képest a film, minden megrázó jelenetével együtt is csak egy igen diszkrét felvázolása mindannak, amin valójában ezek a fiúk, nagyrészt az uruguay-i katolikus rögbicsapat, valójában átmentek – elárulom, kell hozzá gyomor. Miután ugyanis a rossz időjárási viszonyok és a pilóta tévedése miatt lezuhannak hőseink, a 45 főből csupán 26 éli túl a rémes landolást, csokiból, dzsemből, fogpasztából és alkoholból álló táplálékkészletüket hamar felélik, így elhunyt társaik tetemét kell elfogyasztaniuk, ha életben akarnak maradni. Read – igazi dokumentalistaként – összeszedett minden információt arra vonatkozóan, hogyan élték reménykedve, majd miután napokon keresztül senki sem jött értük, pesszimistán mindennapjaikat a fiúk, hogyan állítottak elő vizet, hogyan nyesegették a halottak húsát, hogyan szárították napon a zsírt és a zsigereket, hogyan alakult ki egyfajta hierarchia az erősek, a gyengék és a haldoklók között, és hogyan alakítottak ki keresztény rítusokat annak érdekében, hogy megőrizzék ép eszüket és lelkierejüket. Hamarosan ugyanis minderre nagy szükségük lesz, expedíciókat indítanak előbb a gép leszakadt farkához, aztán már a kijáratot kutatva az Andokból. Read érzékletesen írja le a különböző vérmérsékletű fiúk lelki vívódásait, egymáshoz idomulását vagy épp ellenségeskedéseit, azt hiszem, nagy szerencse, hogy mindannyian erős katolikus hittel voltak megáldva, az esti közös rózsafűzér eggyékovácsolta őket, későbbi nyilatkozataikban is legtöbben isteni csodáról beszéltek. Sőt, az emberevést is egyfajta szentáldozássá szublimálták, a legtöbben csakis így voltak képesek elfogyasztani társaikat.
Ami nem kapott helyet a filmben, pedig legalább annyira érdekes, az a szülők expedícióinak, próbálkozásainak, szenvedéseinek leírása. Miután a hivatalos vizsgálat lezárult, a szülők maguk indítottak expedíciókat fiaik megmentésére, egészen meghökkentő módon egy látnokot kértek fel instruktorként, ez is mutatja elszántságukat és kétségbeesésüket.
A túlélők közül legkiemelkedőbb mégis egy teljesen racionális gondolkodású, kevéssé vallásos fiatalember lesz, Nando Parrado, aki kezdettől fogva azt propagálta, hogy saját erejükből küzdjenek meg a hegyekkel és ne várjanak külső segítségre, végül ő és Canessa nevű barátja fognak 11 napon át menetelni, többek közt megmászva egy 4100 m magas csúcsot, s ezzel eljutnak az első emberlakta helyre.
A Fairchild túlélőinek megmenekülése drámai, különösen borzasztó volt olvasni, hogy hányszor repült át fölöttük valamelyik kutatócsoport gépe, de a legdurvább mégis az utolsó oldalkon lazán odavetett információ volt, miszerint a lezuhanás helyétől 8 km-re egy szálloda állt konzervekkel teli.
Fontos történet, fontos könyv.


Népszerű idézetek

EleoNórra68>!

– Tedd, Isten, olyan nehézzé, amilyenné akarod (…), csak lehetetlenné ne tedd.

Almost_Zed>!

Miért maradt ő életben, amikor mások meghaltak? Milyen cél vezette Istent ebben a választásban? Hogyan lehet ennek az értelmét kibogozni? – Sehogy – válaszolta Andrés atya. – Vannak olyan pillanatok, amikor Isten akaratát emberi értelem föl nem foghatja. Vannak olyan dolgok, amelyeket szívünk teljes alázatával misztériumnak kell elfogadnunk.

263. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

vigili>!

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Papírtigris>!

Megtanultam, hogy az élet szeretet, s a szeretet nem más, mint adni a felebarátunknak. A lélek az ember legértékesebb tulajdona. Nincs jobb annál, mint adni embertársunknak…

MonikaR>!

– Azelőtt minden vasárnap misére mentem, s az áldozás számomra már-már gépiessé vált. De ott fönt a hegyen, ahol annyi csodát éltem át, olyan közel kerültem Istenhez, hogy szinte megérintettem, másképp láttam a dolgot. Most Istenhez fohászkodom, adjon erőt, ne engedje, hogy megint olyanná váljak, amilyen voltam. Megtanultam, hogy az élet szeretet, s a szeretet nem más, mint adni a felebarátunknak. A lélek az ember legértékesebb tulajdona. Nincs jobb annál, mint adni embertársunknak…

MonikaR>!

A felszínes értékekből minden ott töltött nap lehántott egy-egy réteget, mígnem csak az maradt, amit igazán fontosnak tartottak: családjuk, noviájuk, Istenbe vetett hitük és hazájuk. Most megvetették a divatos ruhák, a mulatók, a kacér lányok és a tétlen élet világát.

SteelCurtain >!

Találkozásukba csak egyetlen csepp üröm vegyült: az anya borzalomtól döbbent arca, amikor Algorta elmondta, mit ettek, hogy életben maradjanak. Az asszony megdöbbenése meghökkentette. Hogyan lepődhet meg valaki azon a normális és kézenfekvő tettükön, hogy megették a holttesteket?

SteelCurtain >!

Kezdetben ezek a fiúk csak a legerősebb akarattal tudták elhatározni magukat, hogy az emberhúst egyáltalán megegyék, de amikor rászánták magukat, és kitartottak, az evéssel megjött az étvágy is, mert az életösztön kemény zsarnok, nemcsak azt követelte meg tőlük, hogy megegyék társaik holttestét, ha nem hogy ehhez hozzá is szokjanak.

EleoNórra68>!

– Vannak olyan pillanatok, amikor Isten akaratát emberi értelem föl nem foghatja. Vannak olyan dolgok, amelyeket szívünk teljes alázatával misztériumnak kell elfogadnunk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: Teherán
Ken Follett: Sasok szárnyán
Nando Parrado – Vince Rause: Csoda az Andokban
Ben Macintyre: A Vagdalthús hadművelet
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen
Michael Punke: A visszatérő
Theodore Taylor: A homokzátony
Anonymous: Kérdezd meg Alizt!
Jack Kerouac – William S. Burroughs: És megfőttek a vízilovak
Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja