Életben ​maradtak 297 csillagozás

Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak Piers Paul Read: Életben maradtak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négyezer ​méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972. októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2017
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056737 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Európa, Budapest, 1994
330 oldal · ISBN: 9630756366 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Európa, Budapest, 1989
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747618 · Fordította: Vámosi Pál

3 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 45

Most olvassa 11

Várólistára tette 220

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Ez a könyv a megszokottól eltérő irányú változás lehetőségét jelzi. A katasztrófák már csak ilyenek – visszavetik az embert a fejlődés útján. Egy tényleges, valóságos történet, amikor emberek egy csoportja a civilizációból hirtelen visszakerül a jégkorszakba. Ez a közösség egy összetartó rögbicsapat, tehát mindenki ismer mindenkit, jószerivel barátok. A civilizációban kialakult kulturális korlátaikat azonban hirtelen – egy repülőgép-katasztrófa okán – fel kell adniuk, s az életösztön kerül előtérbe. Életben maradásuk, részbeni megmenekülésük szinte a csodával határos. A dokumentarista megközelítés erőssége a kötetnek, ezt a megtörtént esetet nem lett volna célszerű másként feldolgozni. Kitűnő könyv, de csak erős idegzetűeknek!

7 hozzászólás
Amál P>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Minden elismerésem az Életben Maradtaké! Csodálom őket az erejükért, a kitartásukért, az elszántságukért, én nem hiszem, hogy képes lettem volna rá. Viszont nekem ez a könyv rettenetesen száraz volt, nagyon megszenvedtem vele. Az a rengeteg név, a felsorolások, hogy ki milyen volt, mit csinált otthon, kik a rokonai, néha azt se tudtam, hogy mit olvasok, annyira nem érdekelt. Voltak bent pörgősebb részek is, amikor történt valami, akkor tudtam haladni is az olvasással. A vége, az utolsó kb.száz oldal pedig onnantól kezdve, hogy megtalálták a túlélőket letehetetlen volt. Kedvenc nem lett, és nem is tartom valószínűnek, hogy még egyszer végigküzdjem magam rajta.

Riszperidon>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Fura egy ilyen könyvre öt csillagot adni, de, ha azt nézzük, hogy mennyire adta vissza a testi és lelki megpróbáltatásokat, és hogy tudott úgy drámai és megindító lenni, hogy nem vitt bele hollywoodi túlzásokat, csak a tényeket, akkor mindenképp öt csillag.

Ehhez a könyvhöz két dolog nagyon szükségeltetik. Erős lélek, és igen erős gyomor. Az író nagyon szemléletesen tárja elénk mindenekelőtt a túlélőkben lezajló fiziológiai folyamatokat, a kényszerű kannibalizmust, a szörnyű halált és szenvedést, és a legborzasztóbb lelki kínokat. Mert nem győztem már elégszer hangsúlyozni, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy kitalált karakter tálal fel vacsorára egy embert, vagy úgy olvasunk emberevésről, hogy tudjuk, ez tényleg megtörtént, ez tényleg ÍGY történt.
Rendkívüli módon visszaadja azt, hogy a túlélők kénytelenek szinte teljesen ösztönlényként működni, hogy életben maradhassanak. De az alsóbbrendű állatoktól eltérően, mi megkaptuk azt, hogy tudunk reménykedni, tudunk a jövőre gondolni, és ez sokkal mocskosabbá teszi a dolgokat. Olyan lelki hullámvasúton kellett végigmenniük, hogy azt nem kívánom senkinek. Hányszor éledt bennük újra, majd halt meg ismét a remény… Két kezem nem lett volna elég, hogy megszámoljam. Hogy milyen kis dolgokon múlott az, hogy esetleg előbb rájuk találjanak, és, hogy több túlélő maradjon. Arról nem is beszélve, hogy mi éltek át a hozzátartozók, hogy bennük is hányszor tűnt el, majd kezdett újból előkúszni a remény. Majd' 70 nap után, mikor megérkeznek a hírek, először örülni, majd őrült izgalommal várni, hogy az ő gyerekük, párjuk, testvérük ott van-e a túlélők között. Aztán az öröm után szembesülni azzal, hogy a szeretett ember hogy maradt életben. A másik oldalon meg, miután megtudták, az ő rokonaik nincsenek a túlélők közt, hogy mi lett a sorsuk, hogy a társaik életben maradjanak… Külön hozzáad a dolgokhoz az, hogy tudjuk, Dél-Amerikában több az erősen vallásos ember még most is, nemhogy 50 éve.

Rendkívül megindító könyv. Az élet tud ilyet produkálni, Hollywood nem.

10 hozzászólás
smetalin>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Ahhoz képest, hogy dokumentumregény és hogy mikor íródott, az író nagyon jól megcsinálta. nem száraz és tényszerű, lehet haladni az olvasással, pedig majdnem leírás az egész, nem sok párbeszédet iktatott be, de ez várható is volt.A csillag ennek a jól megírt könyvnek szól, hisz a tartalmat nem lehet csillagozni. Az szörnyű, megrázó, elképzelhetetlen nekünk.
Én a halált választottam volna, persze ezt mondom itt, egy székben ülve…………

Janina13>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Az én ízlésemnek néhol túl részletes….Egyszer érdemes elolvasni, de én nem biztos, hogy neki tudnék újra állni :)

4 hozzászólás
brigi11 P>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Bárki, aki olvasni szeretné ezt a könyvet kizárólag saját felelősségre és nagyon erős gyomorral tegye. Ezt a könyvet nem lehet elfelejteni.
Döbbenetes! Egyszerűen döbbenetes, hogy mit tud egy (jelen esetben16) ember túlélni, és az, hogy miképpen tudja túlélni. Hiába nem hosszú a könyv, voltak olyan részek, ahol napokra le kellett tennem, egyszerűen képtelen voltam belegondolni, hogy én mit tennék, meg tudnám-e tenni, sokszor éreztem úgy, hogy nem elég erős ehhez a gyomrom. Az, hogy az író meg tudott maradni a dokumentum jellegnél, nem vitte el az egészet valami hollywoodi érzelgős, klissés drámába és a fiúk megmenekülése utáni eseményeket is leírta külön pluszt adott a történetnek, de soha a büdös életbe nem fogom a filmet megnézni.

4 hozzászólás
TiaRengia I>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Egyik kollégám meglátta ezt a könyvet az asztalomon és csak ennyit szólt: spoiler Maga a téma nem volt ismeretlen számomra, évekkel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet is, melyet megfogadtam, hogy bár nagyon jó volt, soha többé nem kívánom megnézni.
A helyenként gyomorforgató és szenvedős részek olvasásakor csak arra tudtam gondolni, milyen puhány vagyok, én tuti elsők közt dobtam volna be a türit – aztán ki tudja, mi történne, ha tényleg ilyen helyzetbe kerülnék? spoiler Hogy másról ne is beszéljek.
Ígyhát úgy döntöttem, szolidaritást vállalok hőseinkkel: a végén, amikor spoiler, én is inkább egészen addig spoiler, amíg ők nem spoiler.
Tanulságos mese a túlélő-ösztönről és a csoportpszichológiáról is.

17 hozzászólás
Ameriel>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Őszintén? Nem igazán emlékeztem már a filmre, nagyjából nekem is annyira rémlik, mint általában az embereknek erről a történetről. Valami „focicsapat” lezuhant a hegyekben és egymást ették meg, hogy életben maradjanak. Pont.
Ám ettől azért kicsit több van emögött a történet mögött, amit a könyv nagyon összeszedetten és érdekfeszítően tálal nekünk.

/Amit szerettem benne:/

Az író stílusa szerintem kifogástalan, egyáltalán nem ír unalmas és tárgyszerű hangnemben. Imádtam, hogy van egy térkép, ennek köszönhetően egyszerű volt nyomon követni az útvonalat és a távolságokat.

Hihetetlen, hogy az emberek milyen erősek tudnak lenni egy ilyen helyzetben és mekkora lélekjelenlét szükséges ahhoz, hogy túléljenek egy ilyen katasztrófát. A vallás elég erőteljesen megjelenik a kötetben, hiszen nem volt más vigaszuk egymáson és a hiten kívül, rendszeresen imádkoznak és sokakat a húsevés is visszatart, mert félnek, hogy Isten nem nézi ezt jó szemmel.

A vallás mellett a kitartás, akaraterő és élni akarás szintén fontos eleme a regénynek. Ami ebben a könyvben megmutatkozik egyszerűen lehengerlő és csodálatraméltó, főleg, ha belegondolunk, hogy ezek valós információk és tényleg megtörtént minden, ami a könyvben szerepel. Attól féltem, hogy unalmas lesz a regény és száraz, de kellemesen csalódtam.

/Ami kevésbé tetszett:/

Szerettem volna, ha több érzelmet/gondolatot mutat egy-egy karakterhez az író. Jó lett volna, ha látunk néhány képet a helyről és a repülőről.

Bővebben a blogon: http://amerielkonyvei.hu/piers-paul-read-eletben-%e2%80…

buzavirág>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Úgy vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy nem ismertem az 1972-es uruguayi Fairchild repülőgép szerencsétlenségének történetét, így nem tudhattam mi lesz a végkimenetele a történetnek. Olvasás közben nem egyszer eszembe jutott hogy böngészni kellene picit a neten, de végül kitartottam.
Elképesztő túlélésről olvashattam, többször is felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a túlélők hogyan éltek a továbbiakban, hogyan tudták elfogadni az elfogadhatatlant.
A kannibalizmus egy hatalmas kérdőjel számomra, nehéz elítélni az életben maradottakat, ugyanakkor meg felmerül az olvasóban, hogy a túlélésért mit tennénk meg?
A csillagozásom legfőképpen a túlélőknek szól, a könyv ugyanakkor nem lett annyira olvasóbarát, sok a szereplő, ami érthető is, de jó lett volna kicsit jobban megismerni a fiúkat, szerintem úgy mélyebb nyomott hagyna az olvasóban.

gyuszi64>!
Piers Paul Read: Életben maradtak

Gyerekkoromban az egész világot bejárta a repülőgép-szerencsétlenség és a túlélők hihetetlen története. Minden csatornán napokig ment az adás (igaz csak egy TV-csatorna volt, az is hétfői szünnappal…), de a vezető hír a kannibalizmus volt. Az ország fele elolvasta a történetet, én is, de különösképpen nem hatott rám.
Most már látszik, hogy méltánytalanság történt – nemcsak a történettel, hanem a regénnyel is. Ez a könyv (és a valós történet) NEM a kannibalizmusról szól; hanem a bámulatos emberi küzdelemről, a folyamatos és legyőzhetetlen akadályok leküzdéséről, és igen, az emberi közösség erejéről.
A szerző által választott távolságtartó, dokumentarista stílus telitalálat, csakúgy, mint a többhelyszínű történések párhuzamos bemutatása, vagy a menekülés utáni időszak száraz tárgyalása. Helyesen döntött, ez is a történet része; a visszafogott stílus pedig hatásos, és hitelesen, tényszerűen ábrázolja a hősiességet. (A valóság túlmutathat a meséken – ez a gondolat nemcsak a Tüskevár-ból ismerős, nagyon hasonló szellemű pl. Roberts Északnyugati átjáró-ja is.)


Népszerű idézetek

EleoNórra68>!

– Tedd, Isten, olyan nehézzé, amilyenné akarod […], csak lehetetlenné ne tedd.

Almost_Zed>!

Miért maradt ő életben, amikor mások meghaltak? Milyen cél vezette Istent ebben a választásban? Hogyan lehet ennek az értelmét kibogozni? – Sehogy – válaszolta Andrés atya. – Vannak olyan pillanatok, amikor Isten akaratát emberi értelem föl nem foghatja. Vannak olyan dolgok, amelyeket szívünk teljes alázatával misztériumnak kell elfogadnunk.

263. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

vigili>!

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Harmathy>!

A felszínes értékekből minden ott töltött nap lehántott egy-egy réteget, mígnem csak az maradt, amit igazán fontosnak tartottak: családjuk, noviájuk, Istenbe vetett hitük és hazájuk. Most megvetették a divatos ruhák, a mulatók, a kacér lányok és a tétlen élet világát.

Harmathy>!

– Azelőtt minden vasárnap misére mentem, s az áldozás számomra már-már gépiessé vált. De ott fönt a hegyen, ahol annyi csodát éltem át, olyan közel kerültem Istenhez, hogy szinte megérintettem, másképp láttam a dolgot. Most Istenhez fohászkodom, adjon erőt, ne engedje, hogy megint olyanná váljak, amilyen voltam. Megtanultam, hogy az élet szeretet, s a szeretet nem más, mint adni a felebarátunknak. A lélek az ember legértékesebb tulajdona. Nincs jobb annál, mint adni embertársunknak…

SteelCurtain >!

Találkozásukba csak egyetlen csepp üröm vegyült: az anya borzalomtól döbbent arca, amikor Algorta elmondta, mit ettek, hogy életben maradjanak. Az asszony megdöbbenése meghökkentette. Hogyan lepődhet meg valaki azon a normális és kézenfekvő tettükön, hogy megették a holttesteket?

SteelCurtain >!

Kezdetben ezek a fiúk csak a legerősebb akarattal tudták elhatározni magukat, hogy az emberhúst egyáltalán megegyék, de amikor rászánták magukat, és kitartottak, az evéssel megjött az étvágy is, mert az életösztön kemény zsarnok, nemcsak azt követelte meg tőlük, hogy megegyék társaik holttestét, ha nem hogy ehhez hozzá is szokjanak.

EleoNórra68>!

– Vannak olyan pillanatok, amikor Isten akaratát emberi értelem föl nem foghatja. Vannak olyan dolgok, amelyeket szívünk teljes alázatával misztériumnak kell elfogadnunk.

SteelCurtain >!

Kitartottak azon állításuk mellett, hogy a futball a primadonnák sportja, ezzel szemben a rögbi a fiúkat a szótlan szenvedésre és a csapatmunkára neveli. A szülők eleinte tiltakoztak, de aztán beletörődtek a dologba, s idővel a játék érdemeit illetően maguk is osztották a Keresztény Testvérek nézetét.

Kapcsolódó szócikkek: futball · rögbi

Hasonló könyvek címkék alapján

Nando Parrado – Vince Rause: Csoda az Andokban
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Cheryl Strayed: Vadon
Ken Follett: A Titánok bukása
Ben Macintyre: A Vagdalthús hadművelet
Ernest Shackleton: Endurance
Ernest Shackleton: Dél
Ken Follett: Sasok szárnyán
James Herriot: A repülő állatorvos