Pénzügytan ​I-IV. 0 csillagozás

A kölcsönkibocsátás két legfőbb módja: a bankárok útján történő kibocsátás ajánlati tárgyalással és az állam számlájára végrehajtott nyilvános aláirás. – a bankárok útján, ajánlati tárgyalás alapján történő kibocsátás előnyei, ha az kellő nyilvánosság és verseny mellett hajtatik végre. – a bankárok mint biztosítók és leszámítolók működnek.
Az állam számlájára eszközölt nyilvános aláirási módnak inkább látszólagos, mint tényleges előnyei. – Valótlan, mintha ezen mód mellett helyesebben lehetne kibocsátani a kölcsönöket s hamarább lehetne azokat a komoly tőkések kezeihez juttatni. – Az egyszerű nyilvános aláirási mód correctivumai; a kis aláirások leszállíthatatlansága. – Minő előnyei voltak korábban az állam által rendezett közvetlen aláirásoknak: népszerűsítették a franczia járadékot.

1871 óta e könyv szerzőjének főleg a pénzügyi tudománynyal kellett foglalkoznia. Mint az Economiste Francis hetilap szerkesztője, mint a journal des Débats munkatársa, mint az École libre des sciences politiques tanára, hol elméletileg, hol gyakorlatilag, naponkint kellett tárgyalnia az adóra, budgetre, kölcsönre, hitelre stbire vonatkozó kérdéseket. A könyv, melyet ma a közönségnek nyujt, e kettős foglalkozásnak, az elméleti tanításnak s a napi kérdések tanulmányozásának gyümölcse. A szerzős azt hiszi, hogy ezáltal hézagot tölt be irodalmunkban.
Igaz, hogy nem vagyunk jeles pénzügytani munkák szűkében. Elég, ha Audiffret, Parieu és Garnier nevezetes munkáira és Vignes igen érdemes és hasznos adóisméjére utalunk. De szerző azt hitte, hogy az Észak-Amerikai Államoknak 1860. óta és Franczaországnak 1871. óta gyüjtött nagy tapasztalatai a pénzügytant teljesebbé, szabatosabbá tették, s hogy különösen egyes részei egészen átalakultak vagy legalább megnagyobbodtak. Igy tagadhatatlan, hogy nagy kölcsönműveleteink egészen uj világot vetettek a közhitel anyagára, mely munkánknak majdnem felét képezi.