Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Végy egy pint embervért! 35 csillagozás
A színhely Banon: festői francia falu az Alpokban. A banoniak fő megélhetési forrása a vidék természeti kincse, az illatos, zamatos szarvasgomba. Egy idő óta furcsa dolgok történnek a vadregényes hegyek közt. Hippik vertek tanyát a falu közelében, és többen közülük nyomtalanul eltűntek. Egyszerűen továbbálltak? Vagy meggyilkolták őket? Ezt kell kiderítenie Laviolette főfelügyelőnek. Hamarosan előkerülnek a hullák (közös jellemzőjük, hogy a gyilkos az utolsó cseppig kifolyatta a vérüket), de ettől persze nem oldódik meg a hátborzongató rejtély. Még szerencse, hogy Laviolette-nek olyan segítőtársai vannak, mint Rosemonde, a gyöngéd lelkületű bögyös-faros fogadósnő és mindenekelőtt a rózsás bőrű, éles elméjű, hűséges, csinos Rozi, az egész vidék legrátermettebb szarvasgomba-felkutató emséje!
Eredeti cím: Le commissaire dans la truffière
Eredeti megjelenés éve: 1978
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa
Enciklopédia 2
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
2023/160, otthoni polc, 9/31 eddigi értékelés
Nem volt rossz, klasszikus stílusú (de nem brit, hanem francia) krimi.
Nagy pozitívuma a regénynek, hogy plasztikus bepillantást kapunk a 70-es évek végi francia vidék életébe. (Az író tud írni, az egy-két bekezdésnyi jellemzések vagy környezetleírások nagyon élményszerűek. Ez a regény erőssége.)
A cselekmény eléggé színes/bonyolult, a nyomozás is alapos/kiterjedt (a szerző feltűnően jó véleménnyel van a csendőrség munkájáról). Mégis, hogy ez a regény Martin Beck díjat tudott nyerni (1983-ban a legjobb külföldi krimi díját Svédországban), azért az nagy meglepetés…
A maga nemében zseniális. Most már értem, hogy miért díjazták legjobb külföldiként a svédek 1983-ban.
Persze biztosan olvastunk (magamat is beleértve) jobb… vagy inkább rejtélyesebb, véresebb, izgalmasabb, humorosabb… etc. bűnügyi regényt.
De Laviolette főfelügyelő ugyanabból a „detektív családból” jön, mint Vacatko tanácsos, vagy Maigret felügyelő… vagy tévés kollégájuk Barnaby főfelügyelő (Midsomer Murders).
Zseniális nyomozók, emberismerők, akiket kedvel Fortuna is, mert lássuk be a sikeres nyomozás receptjében bizony ott van a „végy egy rész szerencsét” is.
Laviolette felügyelő szerethető, a bűntény hihető, a végkifejlet sejthető, de azért meglepő… Mi kell még? Szerintem ez így kerek.
Valaki egyszer azt mondta, hogy mindig a pénzt kell követni és elvezet a gyilkoshoz. spoiler Hát itt tényleg a pénz és a nő miatt volt minden. Az íróval most találkoztam először, de tetszik a stílusa, a szereplői. Rozit imádtam a legjobban. :-) Szimpatikus volt Laviolette rendőr, tetszett a nyomozása. Nem gondoltam volna, hogy rájön arra is, hogy spoiler Azért a végén meglepődtem, dobtam egy hátast spoiler
Jó kis francia krimi volt. A több szálon futó történetben egészen a végéig nem lehetett sejteni a gyilkos kilétét spoiler. Eltűnt hippik utáni nyomozás miatt érkezik a kisvárosba Laviolett felügyelő, és belebotlik néhány hullába, kivert kutyusba és még a spoiler Akad hulla és indíték is, mégis meglepő a gyilkosságsorozat tényleges indoka. Nagy szerepet kap a történetben még Rozi, a szarvasgombász koca, aki a leghamarabb kitalálja a gyilkos személyét, csak hát ki figyel egy sivítozó malacra?
A Banon környéki francia parasztemberekről, meg az egész környezetről nekem egy kicsit a Justified sorozat délies vadromantikája jutott az eszembe. Nagyjából addig élveztem a regényt, amíg megmaradt félig vicces környezettanulmányként, de ahogy a bűnesetek hozták magukkal a fárasztó krimis toposzokat, úgy kezdett egyre alább hagyni a lelkesedésem. A végére szépen összeálltak a történet közben elhullajtott infómorzsák, minden a helyére került, akár még el is tudom fogadni, mint az átlagostól sokkal jobb krimit, csak én a jó krimiket sem szeretem. A borító minden fapadossága ellenére is nagyon jó, és a címet is szeretem félhangosan motyogni, mikor nem hallja senki.
Nagyon tetszett, a hangulata nagyon megragadó volt! Keresek még az írótól könyvet!! Őszintén szólva a „mellékszálak” jobban lekötöttek, mint maga a bűntény:) De a lényeg végülis, hogy sajnáltam, mikor vége volt.
Tulajdonképpen jó sztori volt, és eléggé beteg. Kicsit döcögősen indul, úgy kb az első 80 oldalig, ami elég sok, tekintve a könyv teljes terjedelmét :D Sok a mellékszál, kitekintés, vártam, hogy minek mi lesz az értelme, mi hogyan függ össze, és nagyjából meg is kaptam.
Külön imádtam Rozit, aranyos volt :)
Népszerű idézetek
De az elektronmikroszkóp olyan, mint Lady Macbeth lelkiismerete: mindent a felszínre hoz.
201. oldal
A polgármesterek már csak olyanok, hogy nem bírják elviselni, ha valaki olyasmit csinál, amihez ők nem értenek.
139. oldal
Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már; nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs.
57. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Pennac: A karabélyos tündér 93% ·
Összehasonlítás - Brigitte Aubert: Az erdei halál 92% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Egy párizsi apartman 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Central Park 87% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az írók titkos élete 87% ·
Összehasonlítás - Pierre Lemaitre: Téboly 86% ·
Összehasonlítás - Robert Destanque: Az országúti Rém 79% ·
Összehasonlítás - Clémence Michallon: A csendes bérlő 79% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen 75% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Mert többen nincsenek 96% ·
Összehasonlítás