Moulin ​Rouge 302 csillagozás

Henri de Toulouse-Lautrec életregénye
Pierre La Mure: Moulin Rouge Pierre La Mure: Moulin Rouge Pierre La Mure: Moulin Rouge Pierre La Mure: Moulin Rouge

Toulouse-Lautrec élete – aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni – valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését – mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét – amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében – a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai – Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások – itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Eredeti megjelenés éve: 1950

Róla szól: Henri de Toulouse-Lautrec

Tartalomjegyzék

>!
Vince, Budapest, 2001
422 oldal · ISBN: 9639323349 · Fordította: Vermes Magda
>!
Kulturtrade, Budapest, 1992
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637826114 · Fordította: Vermes Magda
>!
Corvina, Budapest, 1979
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631303519 · Fordította: Vermes Magda

5 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Henri de Toulouse-Lautrec · Jane Avril

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Montmartre


Kedvencelte 108

Most olvassa 28

Várólistára tette 239

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pannik P>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Az idei év legjobbja nálam.
Évek óta hever a polcon és fogalmam sem volt róla, hogy ennyire érdekes, izgalmas történet pihen a megsárgult lapokon.
Henri története szívbemarkolóan szomorú. Átéreztem sorsa nehézségeit, kínlódásait, sikereit és édesanyja rettenetes fájdalmát teljesen. Az elfogadás olyannak amilyen, a szeretet, a vonzódás, a szerelem olyan kínkeserves vágyak Henri életében, amitől összeszorul az ember mellkasában valami. Az emberek, az akkori világ reakciói, szánakozása, elutasítása rémisztő (de adódik a kérdés vajon ma jobb-e helyzet ebben a témában?) Kicsit leemelt egy természetes magas lóról, az egészséges ember magas lováról és áthelyezett a fogyatékkal élők súlyos nehézségeinek tengerébe.

La Mure nagyon olvasmányosan és érzékletesen írja le a festő életét. Izgalmas, fordulatos, egy pillanatra nem unalmas, nem száraz. Hihető, valóságos, valós tényeken alapul de szépen fel van tupírozva a szó jó értelmében. A részletek olyan zseniálisan kidolgozottak, hogy élmény olvasni. Hitelesen ír a mulatók és bordélyházak világától kezdve, a festőnövendékek gondjain át az arisztokrácia és a mélyszegénységben élők mindennapos apró-cseprő dolgaiig. Pedig életrajzi regény, ami szerintem nem egyszerű műfaj. A lábjegyzetekben a festményeiről, plakátjairól vagy az egyes szereplőkről további érdekességeket tudhatunk meg, de maga a könyv ízig-vérig regény tud lenni.

És hogy miért tetszett annyira a könyv, hogy az idei év legjobbja lett? Annak talán egy oka van, Párizsban vagyunk (második otthonomban), a Montmartre szivarfüstös, borgőzös, poros kis mulatóiban, kávéházaiban, kocsmáiban, bordélyházaiban. Valamint a festők és festőnövendékek festékszagú, rendetlen hűvös de világos műtermeiben. Ez a világ annyira különleges, színes, egyedi, izgalmas és az író olyan valóságosan és olvasmányosan ír ezekről a már nem létező helyekről, hogy szinte ott vagyunk, halljuk, érezzük, szívjuk magunkba a füstöt, érzékeljük a zenét, dobog a lábunk a kánkán ritmusára.
Párizs szegénynegyedében vagyunk, ahová a korabeli művészek és festők is behúzódnak, mert itt tudnak maguknak fillérekért műtermet bérelni egy-egy bérház tetőterében, ahol a magas emelet okán a kilátás álomszerű, Párizs klasszikus háztetői láthatóak, ezáltal a fényviszonyok kedvezőek a festéshez. Az más kérdés, hogy fűtésre, élelemre, festékre szinte sosincs pénzük, hitelt-hitelre halmoznak, élik a bohém, fiatal művészek „gondtalan” életét és nagy reményeket dédelgetnek arról, hogy egyszer majd világhírű festők lesznek.

Henri egy dologban különbözik tőlük, vagyis kettőben: van rangja és pénze(rengeteg), de testi fogyatékossága miatt külsőre kilóg a csinos, vonzó, délceg fiatal férfiak közül.
Már a regény elején elkapott a gépszíj, a gyermekkorának viszontagságai miatt szinte letehetetlen a könyv. Aztán a Montmartre és a nők, a híres festők akik felsorakoznak, hiszen barátja volt Henrinak Vincent van Gogh, valamint számtalan nagy művész is kortársa volt és kapcsolatban álltak, találkoztak, elismerték egymás munkáit, úgy mint: Degas, Monet, Émile Zola, Oscar Wilde stb. Itt említeném meg, mennyire izgalmas téma (szinte mellékszál) a Moulin Rouge megálmodása, megnyitása, fellendülése és a kánkán felvirágoztatása és Henri szerepe ezekben. További érdekesség az Eiffel toronyhoz kapcsolódó egy-egy jól irányzott mondat, hiszen 1889-ben járunk és a világkiállításra készül a város, na meg az Eiffel torony is ennek okán épül.

Jó volt olvasni, jó volt megismerni Henri de Toulouse Lautrec gróf életét, tehetségének kibontakozását, viszontagságait, világhírének kialakulását, kortársainak mindennapjaiból származó életmorzsákat.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire remekül ír La Mure. Ez a regény egy olyan világba kalauzol el minket, ami letűnt, már nem létezik de az olvasással átélhetjük, ott lehetünk egy kicsit mi is.

>!
Corvina, Budapest, 1979
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631303519 · Fordította: Vermes Magda
5 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Mure igazán színes és gazdag művészeti utazásra invitálja olvasóját a századvégi Párizsba, ahol a Montmartre-on haladva nemcsak az éjszakai mulatók pezsgő élete, hanem világhírű festők: Claude Monet, Renoir, Cézanne, Degas, Vincent van Gogh, az impresszionista Camille Pissaro, vagy éppen a híres pointillista, Georges Seurat bukkannak fel, és nemcsak műtermükbe, hanem a művészet bohém világába is bepillanthatunk.

Az író nagyon hatásosan ellensúlyozta ezzel az igencsak színes, életteli háttérrel a regény főszereplőjének, Henri Toulouse – Lautrec-nek igencsak szívbemarkoló, megható történetét.
Mesébeillő, boldog, szeretetteljes gyermekkor a Franciaország délnyugati részén található Albiban, gazdag, arisztokrata családban. Engem elandalított ez a békés, nyugodt és kiegyensúlyozott élet, amit édesanyja, Adele Cleleyran grófnő biztosított az érzékeny, a világra nyitott, érdeklődő kis Henrinek. Megható ez a mély anyai szeretet, amivel fiának örök menedéket, biztos pontot, támaszt és vígaszt jelentett. A hangnem kettőjük között mindvégig bizalmas és szeretetteli, kapcsolatuk harmonikus, őszinte. Gyengéd szeretettel vette körül fiát, nem fukarkodott a dicséretekkel sem, „büszke, nagyon büszke vagyok rád”! Kedvenc szereplőmmé vált Adele grófnő! Finomlelkű, szelíd, okos nő, kedvességét az évek óta náluk szolgáló Joseph és Annette is hűségével honorálta.

Lautrec ennek a biztos háttérnek és mérhetetlen akaraterejének, tudásvágyának köszönhetően tudta kibontakoztatni művészi képességeit, tehetségét. Élettörténetét megörökítő kiadványokban már többször felvetődött a kérdés, vajon kitört volna ebből a szerető, biztos családi közegből, ha nem következik be 14 éves korában az egész életét meghatározó súlyos balesete? Édesanyja reálisan felmérte és tudta, mi vár fiára, félt és féltette őt, igyekezett támpontokat nyújtani neki.
„A könyvek hű barátok, talán a leghűbbek” (55-56.oldal)

Mure sosem túláradóan, vagy éppen sajnálattal ír a művészről, hanem mélységes együttérzéssel kíséri fejlődését, művészi létének kibontakozását, küzdelmét, csalódásait és sikereit egyaránt. Olyan együttérzően és kitartóan, ahogy Maurice is, a hű és megbízható gyerekkori barát tette. Szükség is volt barátságára! Az igazságtalan és felszínes megítélések, elutasítások, kudarcok, fájdalmas csalódások egyre inkább felőrölték Lautrec önbecsülését, egészségét. Az életét és művészi kiteljesedését törve ketté.

Nagyon szép, mélyen megható alkotás egy igazán tehetséges, tiszteletreméltó, ám szerencsétlen sorsú művész életútjáról. spoiler
„Jobb így. Eleget szenvedett. Ha a fájdalomtól megtisztul a lélek, akkor olyan tiszta, mint a hó. Istennel is megbékélt.” (400.oldal)

4 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Valahányszor kezembe vettem a regényt, mindig kiszakadtam a jelen való világból. Párizsban jártam, a fény, a művészetek, a bohém festők városában, akiknek alkotásaira a saját korukban igen kevesen figyeltek fel. A fény mellett mindig ott kúszott az árnyék : nagy tivornyák, az őrültség határát súroló zsenik, átdorbézolt éjszakák. Tanúi lehetünk egy világváros születésének. A díszletet az éjszakai élet kokottjai, ünnepelt revütáncosai, s természetesen a bordélyházak szolgáltatják.
A mű fő témája Henri de Toulouse – Lautrec élete. Egy élet, mely a szülők végzetes könnyelműségét fizeti az utolsó órájáig. Nem sok olyan könyv van, amely könnyeket csal a szemembe. Ez olyan volt. Henrit, az embert hozta egészen közel hozzánk. Aki semmivel sem volt sem jobb, sem rosszabb embertársainál, mégis kivetette magából a világ. Pedig csak szeretetre, törődésre vágyott.
A regényes életrajzok között Pierre La Mure könyve méltán népszerű még ma is. Valósághű ábrázolás jellemzi, minden sorával a realitás talaján marad,még úgy is, hogy némi színezést kapnak az események. De csak annyit, amennyi egy jó regényhez elengedhetetlenül szükséges.

2 hozzászólás
kozmano>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Abszolút kedvenc. Miután elolvastam (bármi áron is) Párizsba repültem, végigjártam a helyszíneket, megkerestem a Lautrec házat…. Csodás volt!
Montmartre várj meg! Még visszatérek….

2 hozzászólás
Niki_>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Annyira szívfacsaró Henri de Toulouse-Lautrec élettörténete, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Nagyon jószívű, segítőkész, tisztelettudó férfi volt, akiben hatalmas volt a szerelem utáni vágy és a megfelelés. Szomorúnak tartom, hogy a testi adottságai mögé senki se nézett, egy nő se tudott beleszeretni. Nagyon igazságtalan sorsnak tartom ezt az élettől. Más ütötte-verte, prostituáltat csinált a „szerelméből”, a nő mindig megbocsátott és visszament ehhez az alakhoz, ő elhalmozta minden földi jóval, az odafigyelésével, szeretetével az épp aktuális „szerelmét” és a végén mindig pofára esés lett belőle, mert „te csúnya vagy, törpe vagy, gnóm vagy, undorító vagy”. Nagyon szomorú, igazságtalan és annyira mindennapi. :o(
Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2016/07/pierre-la-mure-mouli…

Zöldövezet>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

A pénz nem boldogít. Van, hogy a sok pénz sem. Henri Toulouse-Lautrec nem vehetett rajta szépséget és egészséget. A regényben megtapasztalhattam, hogy az igazi művészi tehetséget is tönkre tudja tenni a magánélet szerencsétlensége. Hiába volt Lautrec zseniális festő, nem tudott megbirkózni az élet által rámért csapásokkal, azok végül legyűrték őt. Végtelenül szívbemarkoló volt átélni, ahogy a kilenc éves kis Henri nyiladozó gyermekkori világa egyik pillanatról a másikra tört össze a betegséggel. Gyerekként kellett átesnie pokoli fájdalmakon, kilátástalan gyógykúrákon, gipszbe zárva, majd mankóval. Eljutni a bezártság, a magány, a sötét kétségbeesés mély bugyraiba, amelyben az édesanyja erejét felülmúlva igyekezett segíteni, és féltő gonddal megóvni őt a világ kegyetlenségétől, gúnyolódásától, rosszindulatától. Henri azonban egy idő után szabadulni akart anyja túlféltő szeretetéből, az otthon csendes, ingerszegény biztonságából, és mivel számára is kiderült, hogy lehetőségei erősen leszűkültek, kezdettől fogva meglévő rajztehetségével a festészet felé fordult.
A következő keserű tapasztalata azonban pont itt, élete egyetlen örömteli pontján érte. A tanárai kigúnyolták ösztönös tehetségét (ugyan kérem, milyen abszurditás, hogy kék meg zöld színűek az árnyékok), megalázták, satuba szorították és lenyesték a szárnyait. Henri pedig sokáig csendben tűrte mindezt és végtelenül szenvedett tőle, miközben igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Betegsége, és emiatt eltorzult külseje még inkább zárkózottá tette, nehezen fogadták be a többiek, miközben ő kimondhatatlanul vágyott a szeretetre, a fényre, a vidámságra, barátokra, szerelemre, egyszóval a hétköznapi élet élményeire, amelyben az egészséges átlagembereknek része van. Hihetetlenül érezni lehetett Henri szemszögéből azt a hatalmas szakadékot, amely elválasztotta őt a normális élettől, így a legapróbb boldogságmorzsa is óriásira nőtt a szemében. A szeretetet koldulni kifejezés itt igazán értelmet nyert. Tragikus szerelmi próbálkozásai kudarccal és egyre nagyobb összeomlással végződtek, és végül – hiába volt már addigra befutott, nemzetközileg is híres festő – eljött az a pont, amikor már nem akart küzdeni tovább.
Henri személyes életének eseményein keresztül lehetett látni a XIX. század végének Párizsát. A híres művésznegyed, a Montmartre kávéházait, mulatóit, hétköznapjait, ahol csak úgy záporoztak a világhírű művészek festőktől zeneszerzőkön át az írókig. Degas, van Gogh, Oscar Wilde sokan másokkal egyaránt életre keltek a lapokon. Megépült az Eiffel torony a világkiállításra, és természetesen azt is megtudhattam, hogyan született meg a semmiből Charles Ziedler, a párizsi cirkuszigazgató egymillió frankos álma, a világhírű mulató, a Moulin Rouge, és indult hódító útjára az őrületes tánc, a kánkán. Színes, érzelemdús és felejthetetlen utazás volt ez a regény.

Szösszenet P>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Nagyon régen, valamikor gimnazista koromban olvastam ezt a regényt,( életrajz és kórrajz is egyben ) aztán ismét előkerestem. Sok részletre már nem emlékeztem, de az érzésre igen, amit a könyv olvasása során kaptam.
A francia festő életrajzába ágyazva képet kaphatunk a párizsi művészek, arisztokraták, grófok és nem utolsó sorban az egyszerű emberek életébe, melyet e város erkölcsös és kissé erkölcstelen lehetőségei tudtak nyújtani.
Minden megtalálható ebben a regényben, ami nagyon megfogott. A művészek Párizsában az éjszakai és mulatós események mögött azonban megnyílvánul a szegénység, a nyomor, a léha élet, a siker, az álmok valósággá válása – vagy feladása. Sorolhatnám.
Lautrec művészi tehetsége , sikere nyomorékként és Párizs fényűzése , nyomora párhuzamba állítható.
A festő élete valóban megért egy szép regényt, hisz a torz külső igen nagy emberi értéket érzékenységet rejt magában. Művészi és emberi szemmel látja – éli meg a való életet, annak viszontagságait. Csodálatos és egyben szívszorító, mert önhibáján kivül le kell mondania a szenvedélyes szerelemről, a házasságról és apjával való szoros kötelékéről is.
Ebben a műben vannak sikerek, megalkuvások, tragédiák, fájdalmak, lemondások sorozata és kudarcok,felszínes és tartalmas barátságok és ott a végérvényes elmúlás , gyász is.
Számomra ez a könyv a „ letehetetlen és újra elolvasandó ” kategóriába tartozik. Érett, felnőtt fejjel még több a mondanivalója, tanúlsága. Ajánlom mindenkinek.

5 hozzászólás
Manni>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Mikor elkezdtem olvasni, azt vártam, hogy ez a könyv tele lesz vidámsággal, szerelemmel, vággyal, zenével, tánccal és nagyképű festőkkel. Nem ezt kaptam, mégse mondhatnám, hogy csalódtam. Ez volt az egyik legszebb történet, amit eddig olvastam. A főszereplő szánalomra és szeretetre méltó nyomorék, akit becsülök, akire felnézek, mert van tehetsége, amit ki is használ, hogy valami újat, valami eredetit alkosson. Magányos, szeretetre éhes, ami miatt sok bánat és csalódás éri.
Ez a könyv egy kicsit közelebb hozta hozzám ezt a kort, magam előtt láttam a 19. század második felének Párizsát, Montmartre-ját. Emberebbé tette a híres festőket, írókat és költőket. Sokkal jobb úgy megnézni egy festményt, hogy tudjuk, vagy legalábbis tudni véljük mi keletkezésének háttere. Nom de Dieu , milyen sokat adott nekem ez a könyv, még mindig a hatása alatt vagyok.

14 hozzászólás
Andrew_N_Bagman P>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Nom de Dieu! Micsoda könyv. Micsoda élet és micsoda sors chéri.
A Moulin Rouge vöröslő árnyékában és azon túl is. Szomorú, meghökkentő és elképesztő. Talán nem is olvastam, még olyan könyvet, amiben minden szó, minden kifejezés ennyire emberi, ennyire életszerű lenne. Jómagam mindig azt mondtam, remek költők vannak, pazar írók, de életünk telis-tele vannak olyan érzésekkel, olyan csodákkal, és olyan lelki vívódásokkal, amiket lehetetlenség szavakba önteni. Erre 400 forintért kezembe akad (Dieu merci!) ez a kötet, amiben oly mértékig pozitívan csalódok, hogy most is ámulok.
Henri képei között leltem néhány igazán zseniális alkotást is, amikor utánanéztem munkásságának. Nos bátran állítom, a könyv szerzője legalább olyan mesterien bánik a szavakkal, mint az egykori Monsieur Lautrec az ecsettel és minden eszközzel, amivel csak alkotni tudott. Pierre La Mure a szavakkal festett mérhetetlenül maradandót (mesterművet, mon cher) – és az értékéből tulajdonképpen cseppet sem von le, hogy a szórakozóhely, mely a nevét kölcsönözte a kötetnek, csekély szerepet kap az egész történetben. Tudjuk, a festő élete összefonódott egy rövid ideig a Moulin Rouge-al, de megannyi más személlyel, hellyel és dologgal is, amitől az ő sorsa és pályafutása figyelemre méltó lehet.
Megrázó, de felemelő is sokszor. Az egyik legjobb könyv amit valaha olvastam :)

3 hozzászólás
The_General>!
Pierre La Mure: Moulin Rouge

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Mélyen megható, nagyszerű könyv. Nagyon sok mindent találtam benne saját magamról. Olyannyira a hatása alatt voltam, hogy teljesen átvettem Lautrec jellemét, és sikerült is összeveszni a körülöttem levőkkel, ha segíteni akartak. „Megy ez nekem egyedül is, nem kell a szánalmatok”. Gyakorlatilag hibátlan könyv.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

ludovika>!

„Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna.”

189. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Kapcsolódó szócikkek: nevetés
13 hozzászólás
Mary>!

Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó.

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

2 hozzászólás
ludovika>!

A művészet valóban felülmúlja az életet. Az egyetlen, ami megállítja az időt.

404. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Kapcsolódó szócikkek: művészet
gyurmapok>!

Mondd neki, hogy meghaltam. Mondd, hogy meghaltam! Biztosan vesz valamit, ha azt hiszi, nem élek. Egy halott festő tízszer annyit ér, mint egy élő.

289. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

2 hozzászólás
legrin P>!

A könyv hű barát, tartós boldogság forrása.

56. oldal (Corvina, 1968)

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Kapcsolódó szócikkek: könyv
ludovika>!

A házasság olyan buta étkezés, ami a csemegével kezdődik.

305. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Kapcsolódó szócikkek: házasság
1 hozzászólás
gyurmapok>!

– Soha ne féljenek attól, hogy túlságosan hízelegnek egy nőnek – fejezte be Cormon. – Ez egyszerűen lehetetlen.

71. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Kapcsolódó szócikkek: nők
ludovika>!

A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele…

354. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

1 hozzászólás
Manni>!

Vajon miért van az, hogy a nem intellektuális emberek annyira igyekeznek kinevetni a műveltséget és feldicsérik a tudatlanságot, mintha az valami nagyszerű teljesítmény volna?

34. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

Manni>!

Addig nem ismer valaki jól egy nőt, amíg nem látta öltözködés közben.

230. oldal

Pierre La Mure: Moulin Rouge Henri de Toulouse-Lautrec életregénye

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Juliette Benzoni: A szökevény
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Victor Hugo: A nyomorultak
Émile Zola: Hölgyek öröme
Irving Stone: Michelangelo
Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Juliet Grey: A fényűzés napjai
André Maurois: A Varázsló
Joseph Joffo: Egy marék játékgolyó