Pompignannak, a híres egyiptológusnak két dédunokaöccse él Blagaronban, a bájos francia kisvárosban. Az egyik könyvkereskedő, a másik múzeumigazgató. Utóbbi lefordítja a helybéli múzeum dicsőségét, a Pompignan-féle papiruszt. Kiderül: Tutenkámen fáraó annyira szerette a blagaroni lepényt, hogy képes volt érte minden évben hajót küldeni a Gaonne menti városkába. Egy angol tudós szerint azonban hagymás bab receptje olvasható a híres papiruszon. A kétféle megfejtés után támad az igazi bonyodalom, amelyről ez a vidám és szellemes regény szól.
A blagaroni fáraó 23 csillagozás
Eredeti cím: Le Pharaon de Blagaron
Eredeti megjelenés éve: 1964
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Móra
Enciklopédia 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Mivel szeretem az egyiptológiát, a dél-francia kisvárosokat, sőt még a lepényt is, nekem ez a történet egyértelműen kellemes élmény volt. Azt mondjuk kétlem, hogy egy kevéssé elfogult olvasó is hasonló véleményen volna, mert Delfin-könyv dacára bizony nem sok kalandot sikerült belepréselni. A cirkuszból elszabadul egy zsiráf, a múzeumból eltűnik egy egyiptomi papirusz. És úgy kábé ennyi is az összes esemény. Egy igen ötletes csavarral a legvégén.
Én viszont tényleg beleszerettem Blagaronba, ebbe a fura kis településbe, ahol az utcák és terek egyiptomi neveket viselnek, a helyi kávéház falaira pedig a piramisok meg Ozirisz és Anubisz vannak felfestve, és a legújabb kutatások szerint az ánizsos lepény annyira jó, hogy még maga Tutankhamon is innen hozatta hajószámra!
Szóval inkább hangulattal, mintsem izgalmakkal tud szolgálni ez az ifjúsági regény, de nekem most éppen megfelelt így.
Hát, nem volt rossz… De kifejezetten jó sem. Úgy nem nagyon szólt semmiről. Vagyis de, csak a téma nem volt túl érdekfeszítő.
Engem a történet közben nem is nagyon érdekelt, hogy vajon mi áll a Pompignan-papiruszban. A kedvenc részem talán az volt, amikor mindenki azt hitte, hogy a cirkuszi zsiráf ette meg az okiratot. Ez vicces kis tévedés volt. :)
Blagaron városáról egyébként nagyon kedves kis képet kaptunk, ez szimpatikus volt. Néha vágyok erre a kisvárosi életformára. Összességében aranyos könyv volt, és néha mosolyogtam is rajta, de annyira nem tetszett.
Kellemes ifjúsági regény. A témája elég szokatlan, azt is mondhatnám, pihent agyú. Nem túl kalandos, de végig érdekes, könnyed és mulatságos történet, egy kis kedves csavarral a végén. A legnagyobb értéke Blagaron leírása, lakóinak bemutatása, egy végtelenül idilli kisvárosi hangulatot ad, ahol szinte mindenki az egyiptomi kultúra rajongója, sokat beszélgetnek kávéházakban és imádják a cirkuszt. Furcsa , hogy a könyv elején megismert három fiatal a könyv közepétől eltűnik, és átadja a főszerepet a felnőtteknek.
Múzeumi (szak)emberként én nagyon élveztem ezt a könnyed kis kötetet. A karakterek bájosak, a leírások és párbeszédek aranyosak. Ugyanakkor épp ez is a hibája, hogy bár bájos, egy kicsit unalmas is. Valószínűleg, ha nem felnőtt fejjel olvastam volna, akkor sokkal jobban lekötött volna és nem tart ilyen hosszan ez a mindössze 152 oldal. Külön kiemelném, hogy az illusztrációk nagyon jól visszaadják az egész könyv hangulatát.
Ebben a történetben Pici, a zsiráf volt a legérdekesebb szereplő. Semmit mondó volt ez a történet. Értem, hogy minden jó ha a vége jó, de ennél a történetnél inkább az volt jó, hogy vége. Elismerem, hogy nem vagyok célközönség, már rég kinőttem ebből a tartományból (egyébként imádok ifjúságit olvasni), de ha olyan idős koromba veszem a kezembe, mint az ajánlott, akkor végig se olvasom.
Népszerű idézetek
A Pompignan-papirusz egészen különös, mondhat-
ni: figyelemre méltó kézirat. Nagy szakértelemmel
írták. A hieroglifák rajza nagyon szép. Nyilvánvalóan
olyan valakitől származik, aki jól ismerte a kor nyel-
vét és írását.
A szöveg, melynek aláírója Amenmozisz, a nagy
Tutenkámen írnoka, különféle árukról szól, amelyek
messzi országokból jöttek, és amelyeket hajók szál-
lítottak a fáraónak.
Szó esik tömjénmagról, párducbőrről sőt — fo-
góddzanak meg jól —
búzalepényekről is, amelyek
egy nagy folyó melletti városból, Blagaron városá-
ból származnak.
Ez a folyó, mely a „Hideg Óceánba" ömlik, nem
lehet más, csak a Garonne. És a papiruszon szereplő
Blagaron csakis az Önök kedves városa, a Garonne
menti Blagaron lehet, ez a bájos városka, amelyet jó-
magam is ismerek és nagyra becsülök. Ehhez kétség
sem fér.
147. - 148. oldal
Blagaroniak és Blagaron környékiek, hadd intsem óva, igazi felebaráti szeretettel az érzékeny szívűeket: ne jöjjenek el a Cascarelli cirkuszba! Úgy, ahogy mondom, ne jöjjenek el, ha nem akarnak szörnyet halni, mármint a nevetéstől. Mert a Cascarelli cirkuszban az ember majd belepusztul a nevetésbe.
22. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja 94% ·
Összehasonlítás - Marie-Aude Murail: A lélekdoki – 3. évad 95% ·
Összehasonlítás - George Sand: A kis Fadette 89% ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV. ·
Összehasonlítás - Michel Quoist: Önátadás 85% ·
Összehasonlítás - Madeleine Gilard: Gálaest a Miniklubban 83% ·
Összehasonlítás - Nathalie Somers: Szerelmek, árulások, lavinák! 85% ·
Összehasonlítás - Vay Viktória: Francba, francia! 80% ·
Összehasonlítás - Stéphane Servant: Tűzkeresztség 82% ·
Összehasonlítás