A ​gömbölyű szép! 4 csillagozás

MILYEN NŐK TETSZETTEK?
Szerelmetesfeleségtársam egyáltalán nem törékeny. Kezdettől fogva, úgy a második pillanattól láttam és imádtam, hogy mindenhol van rajta mit fogni. Nagyon kedves volt minden érzékszervemnek. Ez tizenkét év után is így van, pedig már látjuk egymáson „az arcunkra szőtt változó időt” (Vö.: Ossian: Régi láng).
– Csak azért mondod, mert szeretsz!
Elgondolkodtam, tényleg, és úgy válaszoltam.
– Nem csak azért.
Nyilván benne van az is, hogy szeretem. De ezért is szeretem, s nem csupán azért tetszik, mert szeretem.
– Figyelj, vagy kívánatos vagy, vagy pedig boszorkány! Nincs más lehetőség!
– Boszorkány?
– Különben hogy a viharba szerethetném a testedet is tizenkét éve, és hogyan okozhatna még mindig esztétikai élményt, ha látom a formáidat?
– Nem vagyok boszorkány!
– Akkor szép vagy!
Legyintett.
– Szereted a nőket. Te mondtad, hogy minden nőben van valami szép.
– Csakugyan így van… Na, jó, majdnem mindegyikben… És nőnek kell lennie, nem pusztán nőneműnek. De egyébként, ahogy visszagondolok, már kamaszkoromban is tetszett, ha egy nő nem ropi.
– Bizonyítsd be!
*

Kamaszkoromban gyűjtöttem a kártyanaptárokat. A csajosakat pláne. Sajnos már egy sincs meg belőlük. Illetve egyet megtaláltam egy Könyvmegállós könyvben. A birtokomban volt kamaszkorom elején is. Ez a hölgy tetszett világéletemben. Csak a feneke lehetne még gömbölyűbb…
(Az eredeti blogbejegyzés tele van képekkel. Például itt is van kép, csak úgy mondom…
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/16/dr_pierre_du… )

Ziccert adott. Lett rögtön három példám is. Az első a remek olasz, Jézus korában játszódó filmvígjáték, A lator női főszereplője, Edwige Fenech, aki már kamaszkoromban is roppantul megragadta a képzeletemet. Nem mondom, hogy csak miatta néztem meg rengetegszer a filmet, de mindenképpen benne volt az okok között.
(Persze, itt is van kép a blogon.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/16/dr_pierre_du… )

Aztán volt egy másik kedvenc modellem is. Róla egy Ági nevű barátnőmtől kaptam egy képeslapot. Tizenhat-tizenhét lehettem. A képeslap szövege nagyon pimasz volt. Ági éppen nyaralt valahol, onnan küldte. A szövege, ami meglehetősen felgerjesztett, Így szólt: Tetszik? Mifelénk csak ilyen képeken látni a napot. De azért a kép még nem mindenben pótolhatja a Valódit, igaz? […]
(A képről már nem is szólok… :-P )
Nem mondtam: a szöveget Ági írta. A piros fátylas hölgyről volt egy komplett, tizenkét hónapos falinaptáram is, minden hónaphoz más-más fotójával, ami már akkor régen lejárt ugyan, amikor a birtokomba került. De ki a csudát érdekeltek a dátumok? Azokon a képeken még jobban látszott, hogy a hölgynek mindene meg van, ami kell, s nem törik el, ha az ember erőteljesebben ránéz. Én bőven ránéztem. Hajjaj!

Na, és a slusszpoént a végére hagytam. Hétéves voltam, amikor Óbudára költöztünk. Amikor először beteg lettem, és elvittek a vörösvári úti gyerekrendelőbe (a Harrer Pál utcában akkor még nem volt), Annyira tetszett a rendelő előtti szobor (még mai is ott van), hogy alig tudtam a szememet levenni róla. Utólag tudatosult, hogy az ízlésem már kezdetben is rímelt a mostanira. Na, és a Pala! A Palatinus strand. Imádtam sorban állni a pénztárnál. Ezért, nézd csak a harmadik képen! Az első kettőn a gyerekrendelős szobor van.
(Persze, itt is…
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/16/dr_pierre_du… )

A NŐK VÉLEMÉNYE ÖNMAGUKRÓL
És akkor most itt van egy könyv, amely már a címében is provokatív.. Duplán. Először azért, mert a szerzője valami x-dik diéta atyja. Mondom: diéta. Erre ír egy könyvet, amely arról szól, hogy a gömbölyű nő a szép. Másodsorban azért provokatív, mert az ember azt gondolná, hogy persze, a gömbölyű a szép, de azért ez elsősorban esztétikai kategória. Ha valaki a ropi nőket szereti, hát legyen neki, maximum több marad.

S azért itt álljuk meg még egy pillanatra, jó? Nem mondom, hogy nem találkoztam olyan nővel, aki elégedett lett volna magával, mert volt legalább egy, de azért meg kellett állapítanom, hogy ebből a szempontból a nőkkel baj van. Komoly baj. Ugyanis egy nőnek nem elég, ha a pasija azt mondja, lett légyen bármilyen komoly a kapcsolat, hogy neki úgy tetszik, úgy szép, ahogyan van, elhinné, és simán sütkérezne a férfi imádatában, netán elégedetten mutogatná a pasasnak, mintegy jutalmul, hol mennyire szép, ami ennyire tetszik. A legtöbb nő ilyenkor némileg zavartan tiltakozni kezd, mindet tudó mosollyal legyint, és egy szót sem hisz el az egészből.
– Persze, csak azért mondod, mert dugni akarsz!
És férfi nincsen, aki erre tiltakozna, mert persze, melyik ne akarna, naná! Csakhogy a dicséret, az elismerés, az elégedettség a nővel nem elsősorban és nem kizárólag erről szól, hanem egy valós esztétikai elégedettségről. Amit a nő nem hisz el.

De oka van, miért nem hiszi el. Amikor a baráti körben egyszer erről a kérdésről beszélgettünk, volt ott néhány böcsületes hölgy is. Ez a néhány megegyezett abban, hogy persze, csuda jól esik egy ilyen elismerés, de nem elég, mert a nő nem elsősorban a férfiak akar tetszeni, hanem saját magának. Csakhogy ilyen állapota egy nőnek sincsen (kivéve azt a kettőt, aki elégedett volt magával). Vagyis bárhogyan is törhetjük magunkat, mi férfiak…

A NŐNEK HIHETETLEN SZÜKSÉGE VAN ARRA, HOGY SZÉPEKET MONDJUNK NEKI ÖNMAGÁRÓL, HOGY LÁSSA, MEGVESZÜNK ÉRTE, ÉS ROPPANTUL FÁJ NEKI, HA EZT NEM KAPJA MEG. ÁM HA MEGKAPJA, ÚGYSEM HISZI EL.

*
– Egy tízes skálán te hányasra értékelnéd a külsődet, kedvesem?
Nem kapkodta el a választ, töprengett egy kicsit. Jobbára megfontolt.
– Hármasra.
– De szereted, ha olvadok a látványodtól, ugye?
– Persze! Követelmény!
– Vagyis azt várod tőlem, hogy rajongjak érted, csodáljak és imádjak egy ótvar rusnyánál alig szebb külsőt, Hármaska?
*

Rögtön adódik a kérdés, miért nem hisznek a nők a férfiaknak? Ahogy mondtam, a legtöbb nő önmagát jelöli meg viszonyítási pontként. Okos érvelés, mert hogyan lehetne vitatkozni azzal, hogy hiába is minden hódolatuk, ha egyszer ő nem érzi jól magát a bőrében? Az evidens kérdés, amit eléggé el nem ítélhetőn soha nem tettem fel: miért nem? Mert vannak elfogadható érvek és vannak elfogadhatatlanok. A kulturális és társadalmi nyomás, a médiából, a reklám- és divatiparból levett példák és követelmények az elfogadhatatlanok közé tartoznak. A probléma csak az, hogy a nők nincsenek azzal tisztában, hogy az önmaguk elé állított mércének jobbára semmi köze a valósághoz és pláne semmi köze a belénk kódolt ösztönökhöz.

Nem beszélek ám félre, máris a könyv mondanivalójánál vagyunk! Ugyanis az író profnak az a fő mondanivalója, hogy a modern kor lányait, nőit, asszonyait hihetetlen erővel és roppant ostoba módon befolyásolja a fogyasztói társadalom, annak fő eszköze, a média. Mindenhonnan az folyik, azt nyomatják ezerrel, hogy a ropi a szép. Azt, hogy az a nő, akinek van pocakja, akinek nem átlátszó a combja, annak esélye sincsen a szerelem-piacon az érvényesülésre. Azt, hogy a férfiak a vékony, törékeny, hústalan nőket szeretik.

[… itt kihagyok egy kicsit az eredeti szövegből…]

A jelen írás alanyát jelentő könyv szerzője már az első két oldalon világossá teszi, hogy eszébe sincsen a esztétikáról vitatkozni. Ha csak ezt akarná, két oldalon letudná, hogy neki milyen nők tetszenek, aztán slussz, készen is lenne a könyv. Ehhez képest írt kétszáznegyven oldalt. Miről? Ez a nagy kérdés!

AMIÉRT A NŐ OLYAN, AMILYEN
A szerző számára nem kérdés: a nő azért olyan, amilyen, szőrtelen, csak a megfelelő helyeken nem az, nagy mellű, széles csípőjű, szemből is szeretkezni tudó, nincsen párzási ideje, s mindennek evolúciós oka van. (Oké, részemről nem hiszek az evolúcióban, de amit mond, roppant érdekes). Megpróbálom összefoglalni.

Az emberi agy arányaiban a legnagyobb az élővilágban. A nagy agyért nagy az ár: az embergyerek hihetetlenül gyámoltalan, az emlősök közül ő szorul legtovább segítségre. Ezért az anyának nagyon sokat kell foglalkoznia vele. Emiatt nem volt képes a vadászatra, bármilyen emlősnél jobban rászorult a hímre. Aki nem szívesen melózott többet, csak azért, mert gyereke volt. Az ősnőnek magához kellett kötnie az őspasast. Az állatvilágban a párosodás hátulról történik, a majmok többségének éppen a fenék része szőrtelen, hogy kiemelje a hímek számára a vulvát. Az ember felegyenesedésével ez a hívogató eszközt megszűnt, a vulva eltűnt. Megnőtt viszont a mell, mint sztenderd hívogató eszköz, kiszélesedett a csípő, párnássá vált (erre sincsen máshol példa), a szőrzet eltűnt, hogy kiemelje a nő formáit a csupaszság, csak ott maradt meg, ahol annak szexuális tartalma van (igen, a hónalj is ilyen, csak ez a fránya társadalmunk menekül a szagok elől: az ember a rengeteg tisztálkodás után mesterséges szagokkal, állati mirigyek kiváltotta pézsmával illatosítja magát, holott…)

*
Távoli európai országban élő barátainknál voltunk, és a férfi és nő között működő kémiáról beszéltünk a háziasszonyunkkal. Megállapodtunk abban, hogy nekik is, nekünk is működik. Szerelmetesfeleségtársam bármikor, bármilyen izzadtan is kérdezte tőlem, hogy nagyon büdös-e, még nem volt alkalom, hogy annak éreztem volna. A háziasszony lecsapott erre:
– Igen, pontosan! Férjuram például soha nem büdös!
Férjura, mint a filmeken, ebben a pillanatban lépett be a lakásba, futásból érkezett. Fogyni akart, ezért valami mulatságos alufólia-ruhában érkezett meg. Amikor azt levette magáról, a homlokunkig beborított az izzadtságának valami embertelenül penetráns szaga. A gyomrunk liftezett.
A háziasszony büszkén nézett ránk:
– Na, ugye, hogy nem büdös?
Voltunk ilyen kapcsolatban:
– De, de, de! Azonnal nyissunk ablakot! Ez a kémia, erről beszéltünk! Neked nem büdös.
Férjeura csak állt közöttünk mosolyogva.
– Büdös vagyok nagyon? – kérdezte, és levette a cipőjét is…
*

Az ember, a szemből is közösülő állat feltalálta a szeretkezést. Azzal is, hogy párosodás közben látja a másik arcát, s azzal is, hogy feltalálta a csókolózást. Gondolkodtál már azon, hogy a csók miért izgató szexuálisan? Ki mit érez a szájában? S feltalálta az orális szexet is, igen. A hímnek/férfinak nem volt már mindegy, hogy melyik nősténnyel párosodik, és ugyanígy járt a nőstény is a hímmel. Nagyon lecsupaszítva ez a lényeg. Minden nemi jellegnek komoly oka, indoka van. A nő gömbölyűsége egyfajta elsődleges jelzés, hogy nőről van szó. Egy épelméjű ember nyilván felismeri a vele szemen álló ember nemét (bár manapság ár ez sem teljesen bizonyos), de a gömbölyűség jelzése egészen ősi korokból, egészen mélyen belénk vésődött, teljesen ösztönös vágyakat mozgat.

A GÖMBÖLYŰSÉG A KOROKON ÁT
Dukan tesz egy villámsétát a történelmen át, és áttekinti a korok és ízlések kérdését. Arra a következtetésre jut, hogy a művészet tanulsága szerint minden korban a teltebb, gömbölyűbb nőket részesítette előnyben a férfi nem. Becsületesen elmondja, hogy voltak tájak és időszakok, amikor az ábrázolásokon vékonyabb nők jelentek meg (Egyiptom, keresztény középkor), de ezeknek az ábrázolásoknak jobbára vallásos oka volt. Összefoglalva: milyen már egy szexuális vágyakat Szűz Mária?

Teszünk egy rövid sétát az őskortól egészen napjainkig. (Érdekes, hogy a willendorfi Vénuszt meg sem említi.) A legfőbb lépéseket az alábbi galériában tekintheted meg.
(Naná, itt:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/16/dr_pierre_du… )

A könyv olvasása közben nagyon komoly hiányérzetet okozott a képek hiánya. Nagyon jó lett volna azonnal rápislogni a példákra, amiket a szerző hoz. Sokáig nem is értettem, hol lehet az a határ, ami szerinte természetes és szép, illetve már valóban túl sok egy táplálkozásszakértő orvos megítélése szerint is?

Itt vannak, ugye a képzőművészet példái. A Maillol-szobrok esetébe nagyon lelkes volt. Aztán valahol a könyv háromnegyedénél azt mondja, hogy szerencsére a filmek, vizuális mivoltuknál fogva inkább a szintén vizuális tartalmuk miatt inkább a férfiakat szólítják meg. S megemlíti három színésznő nevét, akire szerinte nincs férfi, akiknek a láttán ne futna össze a szájában a nyál. Ők azok.
(Nyálcsorgáshoz:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/16/dr_pierre_du… )

Mondjuk a magam részéről látok némi ellentmondást Maillol női alakjai (hogy Rembrandt-ot és pláne Rubens-t ne említsem) és a színésznők alakja között, de spongyát rá!

A GÖMBÖLYŰSÉG BUKÁSÁNAK OKAI
Dukan megállapítja, hogy a soványság kultusza csak a XX. században, a második világháború után,a jólét korában terjedt el.

A szerző az okot a feminizmus és a fogyasztói társadalom kialakulásában és térhódításában leli meg. Azt mondja, hogy a feminizmus erőre kapásával a kezdeti nagyon helyes célok később gellert kaptak. Az egyenlőséget felváltotta az azonosság jelszava.

A jóléti társadalom pedig a fogyasztásra épül, a fogyasztáshoz pedig pénz kell: egyre több nőnek kell dolgozni menni, hogy az igények kielégíthetők legyenek. Manapság pedig nincs már család, amely a régi, hagyományos modellen nyugodna. A nők a munka birodalmában felzárkóztak a férfiak mellé, ugyanazokat a munkákat végzik, mint amazok. A nők férfias ruhákat kezdtek hordani. Aztán erőre kapott az uniszex, majd a konfekció forradalma és diktatúrája. A konfekció termékek pedig a soványság kultuszára építenek, a nőies nők egyre kevésbé találnak maguknak megfelelő ruhákat, így egyre inkább úgy érzik, velük van a baj.

*
– Nem, Morzsám, ez sem jó rám – vette le a próbafülkében a sokadik nadrágot szerelmetesfeleségtársam. – Ha derékban jó, csípőben szűk, a combomra fel sem jön. Nagyon el vagyok szabva.
Morzsája, azaz én, aki a családi legendárium szerint kaptam ezt a nevet (nem a méreteimre utal, hanem a Futrinka utca bölcs, okos és kedves kutyájára) meg csak néztem bambán.
– Dehogy vagy elszabva, így vagy gyönyörű!
Most már tudom, miről van szó.
*

Dukan megemlíti azt az apróságot is, hogy a divat világában…
(No, hogy ott mi van, és hogy elolvashasd az értékelés maradék harmadát, kérlek, klattyolj ide:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/16/dr_pierre_du… )