Híd ​a Kwai folyón 227 csillagozás

Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Boulle ​Avignonban született és Párizsban halt meg. Mérnökként Malajziában dolgozott, szakterülete a kaucsuk volt. A második világháború alatt Indokínában harcolt a japánok ellen, egyes források szerint kém volt, majd letartóztatták, és a hadifogságból megszökve a brit hadseregben szolgált. A háború után visszatért eredeti munkájához, ültetvényeken dolgozott, később Kamerunban élt, majd visszatért Párizsba. Első könyve (William Conrad) 1950-ben jelent meg, az utolsó (A nous deux, Satan!) 1992-ben. Háborús élményeit az 1952-ben kiadásra kerülő Híd a Kwai folyón c. regényében dolgozta fel. A kötet filmfeldolgozása meghozta a világhírnevet az írónak. Az 1957-ben bemutatott angol-amerikai kooprodukciót David Lean rendezte, és a nyolc jelölésből végül hét Oscar-díjjal jutalmazták a Kanchanaburi folyón, Thaiföld és Burma között átívelő híd építésének drámai történetét. A mainstream irodalom művelése mellett Boulle-t tudományos-fantasztikus témák is foglalkoztatták, és hamarosan a francia… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények · Európa Zsebkönyvek Európa · Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Titis, 2017
ISBN: 9786155157400 · Fordította: Rubin Péter · Felolvasta: Szilágyi Tibor
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450773 · Fordította: Rubin Péter
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635471378 · Fordította: Rubin Péter

6 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Nicholson ezredes · Joyce


Kedvencelte 19

Most olvassa 5

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Kiváló háborús regény. Rövid, tömör, ütős, kristálytiszta, világos szerkezettel, sehol egy felesleges mondat. Zseniális, ahogy elvisz a katonai fogolytáborba, a fülledt trópusi dzsungel kellős közepébe, és ott sorsunkra hagy, nem kínál kész igazságokat és megfellebbezhetetlen erkölcsi alapelveket.
Az olvasónak tulajdonképpen ugyanaz a problémája a főszereplővel, Nicholson ezredessel kapcsolatban, mint Cliptonnak, a tábor orvosának: “zavaró kétség gyötörte parancsnoka magatartása miatt, nem tudta eldönteni, hogy hősként tisztelje-e, vagy félelmetes hülyének tartsa.” Vajon a Brit Gyarmatbirodalom katonai tankönyvéből kilépő Tökéletes Tiszt most felmagasztosul vagy önmaga groteszk karikatúrájává válik?
Az utolsó harminc oldal felfokozott feszültsége különösen emlékezetessé teszi a könyvet, és Indokína fullasztó éghajlata alatt, a sáros Kwai folyón tündöklő hidat szemlélve a szerző talán elmond nekünk valami fontosat arról, hogy kerülhetünk bármilyen szélsőséges körülmények közé, szembesülhetünk akár a legkiélezettebb élethelyzettel, mindig saját belső törvényeink szerint fogunk cselekedni.

16 hozzászólás
ozsolt>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Ez a vége, vagy hiányoznak az utolsó oldalak? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem a könyv elolvasása végén. A könyv jó. Olvasmányos, olvastatja magát, a nyelvezete kellemes. A történet nem rossz, sőt…. De ennél a könyvnél is úgy érzem hogy többet is ki lehetett volna hozni belőle. Sajnáltam hogy a végén már nem hallottam az ezredes gondolatait, a doki véleményét. Jobban ki lehetett volna dolgozni a karaktereket. Több lelki vívódást is belevihetett volna az író. Kíváncsi lettem volna mi történt velük. Milyen sikerrel járt az akció. Mi lett a tábor parancsnokával. Nagyon nagyon sok mindenre kíváncsi lettem volna még, de sajnos csak felületi karcokat kaptam. Kár érte. Legalább volt mit tovább gondolnom. Viszont a vége borzasztó. Olvasom, olvasom, nah most biztos kapok egy kis magyarázatot, és akkor lapozok…hoppá…nincs tovább. Elhagytam az utolsó pontot is. Lezáratlan (-1 pont).
Jó könyv amúgy, ajánlom olvasásra. Főleg azon molyok számára lesz kitűnő olvasmány, akik szeretik tovább gondolni a történeteket, este lefekvéskor egy izgalmas véget kitalálva merülnek álomba.

>!
Árkádia / Budapest Film, Budapest, 1988
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633071216 · Fordította: Rubin Péter
3 hozzászólás
WindStorm>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

A katasztrófákat sohasem fogja fel egy pillanat alatt az ember. A szellem renyheségének bizonyos időre van szüksége.

Még csak január van, de biztos vagyok benne, hogy idén ez lesz számomra az év olvasmánya!
A történetről nem írnék semmit, gondolom mindenki ismeri, hiszen egy alapműről van szó.
Gyorsan olvasható, lényegre törő, fordulatos, s feszültséggel teli. Olvasás közben rengeteg érzelem kerített hatalmába, hol egyetértettem az ezredessel, hol gyűlöltem őt. Az ő karakter ábrázolása kiválóan sikerült, olyan érzés volt, mintha ott ülne mellettem a kanapén és végig figyelné a reakcióimat.
A maga értelmében hátborzongató.
Kedvenc.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450773 · Fordította: Rubin Péter
Roszka>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

(Ha már 11. Moly-szülinapom, akkor olvasással ünnepeltem.)
Ez a könyv, már nagyon sokszor a kezemben volt, hogy na, majd most elolvasom! De mindig félre tettem. A filmet nagyon régen láttam, és annyira felidegesített, hogy nem igazán vágytam az olvasására. Gondoltam talán 30 év távlatából, nem hat rám annyira. Tévedtem!
Ennyire gőgös, arrogáns, öntelt alakot, akinél annyira érezni az angol felsőbbrendűséget… hát nagyon jól eltalálta az író! Nem érdekelte senki, mindenkit beáldozott, csakhogy megmutassa az angol katonák mindenben jobbak bárkinél! Még a normát is felemelte, bár fogva tartóik ezt nem kérték! Dirigálni azt tudott, még ha a közkatonák bele is pusztultak volna, kihajtotta a belüket! De hát könnyű a más far..val a csalánt verni! A nagyon okosnak az bezzeg nem jutott eszébe, hogy azt a hidat azért építik, hogy a japánok utánpótlást vigyenek a britek ellen!
Na, megint megy fel a vérnyomásom ettől! :D
Én hazaárulónak kiáltom ki az ezredest, bár mérhetetlen gőgjében, talán idióta is lehetne!
Az a könyv számomra, ami ilyen indulatot tud kiváltani belőlem, na, az nagyon ritka!

7 hozzászólás
eme>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Egy csapat hadifogoly tisztjei és fogvatartói irányításával stratégiailag rettentő fontosságú hidat épít Thaiföld egyik ridegebb vidékén a második világháború alatt (ebben a hídban öltött testet a töretlen szellem, amely sohasem vallja be csüggedését, amely mindennel dacolva, cselekedetekkel bizonyítja sérthetetlen méltóságát).
Aztán történik még egy s más, de az már spoiler lenne. Közben komoly harc folyik a katonák irányítása fölötti hatalomért Nicholson és Saito ezredesek közt. Meg persze a tiszti méltóságért meg egyebek. Két kiemelkedő szereplőnk a nyugaton és keleten egyaránt otthonos gondolkodásmódból meríti magatartása számos alapvető elemét. Kötelességtudás, ragaszkodás az ősi erényekhez, tekintélytisztelet, a fegyelem bálványozása, a jól végzett munka öröme és egy jó adag gőg és sznobéria tartozik a legfontosabb összetevők közé. Ha mindez mindkét részről megvan, akkor lesz igazán pikáns az étel. Főként, ha az egyszerű katona issza meg a levét és fogy csontsoványra a koszton…
Boulle regénye remek szatírája a látszat megóvását létkérdéssé tevő katonai (inkább tiszti) attitűdnek, az ésszerűséget a büszkeség oltárán feláldozó magatartásnak, és általában az egész háborús machinációnak, melynek teljes értelmetlensége és abszurditása köré épül az egész történet.
Az elbeszélő Clipton orvos őrnagy nézőpontjából láttatja az eseményeket, egy hol csípős, szatirikus éllel bíráló, hol a kiváló parancsnoki erények láttán elnéző, kis híján elérzékenyülő, tehát esendő, ám a testi-szellemi épséget egyedül óvó, többnyire józanul gondolkodó karakter révén. Amúgy lehet-e teljesen kívülállónak lenni ebben a nagyon komolyan eljátszott bolondériában?. Így, utólag okos az ember… ha ugyan…
Mindenesetre, abszurd szituációból jut bőven, Boulle remek érzékkel rajzolja meg nemcsak a brit és japán vélt vagy valós fölény bizonyítására tett kísérleteket, de a hadifoglyok, katonák és tisztek viszonyát is. Ez utóbbi igencsak emlékeztetett Markovits Rodion hadifogolyregénye, a Szibériai garnizon hasonló témájú passzusaira. Hát kérem, a K.u.K. offizierek nyugodtan beváltak volna brit tiszteknek pár évtizeddel később, ez nem vitás. A tiszti morál, a katonai szellem minden áron való fenntartásának imperatívusza nem sokat változott (ejsze azóta sem). És micsoda karaktereket kreált a történethez Boulle… Hogy hősként tiszteljük, vagy félelmetes hülyének tartsuk a Nichols-féléket, ki-ki döntse el maga. Szegény Clipton orvosunknak is elég fejfájást okozott ez a zavaró kétség.
De amíg a döntést meghozzátok, netán elolvassátok a regényt, addig is, ezredesünk jelszavával élve, dolgozzatok vidáman és lendületesen. (Igaz, az egyetlen ésszerű cselekedet valami más. De csak a becsületes munka után…)

6 hozzászólás
Szürke_Medve>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Ez a regény számomra egyike az igazán nagy regényeknek. Sokan irtak róla, ezért én nem is részletezném a dolgokat, csak Nicolson ezredesről írnék. Emberfeletti alakja éles döntés elé állít mindanyiunkat. Mondják hogy az ezredes őrült, azok alapján amit tesz.

Szerintem Nicolson ezredes az egyetlen normális ember, és az egész világ az ami őrült.
Hiszen nem normálisabb-e hidakat építeni, mint háborút viselve rombolni?

DaTa>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Szilágyi Tibor felolvasásában hallgattam az elmúlt hetek során házimunka, autóvezetés, stb közben. Sokat tett az élményhez a nagyszerű előadás, de az alaptörténet is érdekes volt. Tudom, hogy film is készült a könyvből, de azt nem láttam, így végig izgalmas tudott maradni. Szerettem, örülök, hogy meghallgattam.

Annamarie P>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Érdekesen szerkesztett kis könyv ez, a sokak által hiányolt befejezés nélkül. Számomra pont ez keretezi át a történetet, így én is egy olyasféle értelmezésre jutottam, hogy magát a sztorit ne vegyem olyan komolyan, inkább a háború értelmetlenségének egy újabb megjelenítését lássam benne.
Olvasás közben a Stockholm-szindróma jutott elsőre nekem is az eszembe, de annak kialakulásához nem kaptunk elég sok időt, így én is az abszurditás gondolata felé sodródtam. Egy stratégiailag fontos híd felépítése a fülledt távol-keleti vadonban, akár jelképes is lehetne, mint ahogy annak elpusztítása is.

encus625 P>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Már nagyon régóta meg akarom nézni a filmet, amiből eddig csak rövid részleteket láttam. De ezelőtt mindenképpen el is akartam olvasni a könyvet. Egészen addig a pontig nagyon tetszett, amíg a sok műszaki dolog be nem jött. Nem kötött le kb. a felétől. Amíg megismertük a szereplőket, a két tábort, az elveiket és egyáltalán ezt a helyzetet, addig tetszett. Aztán jött a tervezgetés fázisa meg maga a kivitelezés (és itt nem a hídépítésre gondolok), ami már untatott. Aztán a vége ismét tetszett, amikor már zajlottak az események. A szereplők nagyon jó figurák, igazi karakterek.
A filmet pedig megnézem hamarosan. :)

>!
Európa, Budapest, 1993
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630754320 · Fordította: Rubin Péter
2 hozzászólás
matraimelinda>!
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

A film is, a könyv is örök érvényű gondolatokat feszeget, miközben, közvetve megismerjük a francia író háború ellenes nézőpontját.
Maga a történet mindvégig izgalmas, leköti olvasóját.
Azt éreztem, hogy a kevesebb több elve
érvényesült végig, a könyv zseniális írójának érdeme. Ajanlom a téma iránt érdeklődők számára.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

A katasztrófákat sohasem fogja fel egy pillanat alatt az ember. A szellem renyheségének bizonyos időre van szüksége.

szadrienn P>!

Az idő kétségbeejtően lassan, megbéklyózva, visszafogva folydogált, mint a Kwai folyó leapadt árja, amelyet végtelen másodpercekben mért ki számára a vízmolekulák fojtott mormolása. Igen, az idő észrevétlenül őrölte a veszedelmes jövőt, s elraktározta a múltban a felbecsülhetetlen biztonságot nyújtó, de határtalanul parányi és Joyce vágyaihoz képest tragikusan aránytalan pillanatokat. A trópusok fénye elárasztotta a nedves völgyet, és megcsillogtatta a frissen felszínre került földsáv víztől átitatott barnásszürke homokját.

3 hozzászólás
szadrienn P>!

Az az áthidalhatatlan szakadék, amely egyesek szerint a nyugati és keleti lélek közt tátong, talán csak káprázat szüleménye. Talán csak egy minden komoly alapot nélkülöző közhely megszokott kifejezése; egy napon felbukkant álnokul, egy csípős megjegyzésben, de létét semmiféle alapigazság nem bizonyítja.

1. oldal

Lulu88 I>!

Az ezredes hite olyan hit volt, amely hegyeket hord el, piramisokat, székesegyházakat vagy hidakat épít, és rábírja a haldoklókat, hogy mosolyogva dolgozzanak.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholson ezredes
tasiorsi>!

Az az áthidalhatatlan szakadék, amely egyesek szerint a nyugati és keleti lélek közt tátong, talán csak a káprázat szüleménye.

(első mondat)

Lulu88 I>!

Szeme olyan színű volt, mint az Indiai-óceán szélcsendes időben, örökké nyugodt arca érzékenyen tükrözte lelkifurdalást nem ismerő lelkét. Vörösbe játszó szőke bajuszt viselt, mint a higgadt hősök, s pirospozsgás bőre egészséges szívről tanúskodott, amely hibátlan, hatalmas és szabályos vérkeringést ellenőriz.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholson ezredes
NyiriTimea3>!

Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le.

148. oldal, IV. rész: A nagy csapás, 3. fejezet

Lulu88 I>!

A nagy csapás – amely eleinte homályos, elvont fogalom volt, s csak álmaikban létezett – testet öltött, méghozzá szilárd, térben elhelyezett, tehát sebezhető formában, amely ki van téve az emberi alkotásokat fenyegető valamennyi csapásnak, mindenféle rongálódásnak, különösen pedig a megsemmisülésnek.

85. oldal

Lulu88 I>!

[…] mégis van valami, ami a nyugati világhoz tartozó gentleman mellett szól: akkor is tud viselkedni, ha jól teleszopta magát pálinkával.

21. oldal

Rune >!

– Higgye el, én jobban ismerem ezeket a fiúkat, mint maga – vágott vissza egy napon az ezredes Cliptonnak, aki tiltakozni bátorkodott valami feladat ellen, mert túl keservesnek találta a hiányosan táplált és egészségileg rossz állapotban lévő emberek szempontjából. – Harminc évembe került, míg megismertem őket. Semmi sem árt jobban a moráljuknak, mint a tétlenség, s testi erejük nagy mértékben a moráljuktól függ. Egy unatkozó hadsereg már eleve elvesztette a háborút, Clipton. Engedje meg nekik, hogy szunyókáljanak, s meglátja, hogy egészségtelen szellem lesz úrrá rajtuk. De töltse ki fárasztó munkával napjuk minden percét, s biztosítva van a jókedv és a jó egészség.
– „ Dolgozzatok vidáman” – dörmögte álnokul Clipton. – Ez Yamashita tábornok jelszava is.

118. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Thomas Keneally: Schindler listája
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
Henri Charrière: Pillangó
Ken Follett: A Tű a szénakazalban
Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Szilvási Lajos: Appassionata
Marguerite Duras: Fájdalom