Aranyláz ​Alaszkában 11 csillagozás

Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1896-ban ​a Klondike-folyó környékén, Kanada és Alaszka határán gazdag aranylelőhelyet találtak, s ennek hírére a következő évben valóságos népvándorlás indult meg erre a tájra. A kincskeresők közül nem egy elpusztult a rendkívül nehezen megközelíthető, szubarktikus vidék úttalan hegyeiben, meredek hágóin és vad folyóin, sokan visszafordultak a nehézségek láttán, de még így is nagy tömegek vergődtek el az „ígéret földjére”, ahol sátortáborok és városok nőttek ki gomba módjára a földből. Bár az aranyásók nagy többségének reményei nem váltak valóra, akadtak szép számmal olyanok is, akik máról holnapra vagyonhoz jutottak. Egy-egy parcella néha napok alatt gazdaggá tette tulajdonosát, ám a vagyon többnyire ugyanilyen gyorsan úszott el az új települések kártyabarlangjaiban, mulatóhelyein. Gátlástalan szerencselovagok, spekulánsok, vállalkozók, könnyűvérű nők hada lepte el az új Eldorádót, de a konjunktúra csak rövid ideig tartott. Dawson, az aranyásók központja, hihetetlen gyorsan… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szivárvány

>!
Kossuth, Budapest, 1983
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630921820 · Fordította: Terényi István
>!
Gondolat, Budapest, 1974
576 oldal · ISBN: 9632800672 · Fordította: Terényi István

Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában

Eseménydús és lelkesült beszámoló a klondike-i aranyláz rövid, de annál intenzívebb lefolyásáról. Mint minden aranyláz, ez is azzal kezdődött, hogy a kőkemény, de becsületes pionírok (akiket Berton valamiféle protohippiként ábrázol, akik folyton-folyvást menekülnek a civilizáció és a bürokrácia elől) megérkeztek az ősvadonba, elkezdtek aranyat mosni, és hát általában nem találtak semmit. Viszont ha igen (a Klondike-pataknál pont ez volt a helyzet), akkor a nyomukban megjelentek a zöldfülű álmodozók, no és a csőcselék: az ügyeskedők, a hamiskártyások, a kurvák (na jó, nevezzük őket markotányosnőnek, esetleg dance-girl-nek) és a satöbbik hada. Ebből is fakad, hogy ez a könyv egyszerre vádirat és szerelmetes óda: vádirat az emberi kapzsiság és ostobaság ellen, ugyanakkor pedig himnusz az emberi találékonysághoz – hiszen ennyi fogalmatlan városi fazon eljut Alaszkába, és még túl is éli, hát ez azért nem semmi.

Hihetetlenül izgalmas és színes iromány – ami azt illeti, talán kicsit túl színes is. Berton olyan mennyiségben önti rám extrém anekdotáit, hogy azok egy idő után nem annyira extrémnek, mint inkább sablonosnak tűnnek. Persze ez is lehet üzenet, hogy ott és akkor az abnormális volt a normalitás, de mégis, talán üdvösebb lett volna felére csökkenteni a sztorik számát, és a hiányt mondjuk valami összegző áttekintéssel pótolni. Így gyakran éreztem eltemetve magam egy halom apró-cseprő információdarab alatt. Ettől függetlenül ez egy korrekt hiánypótló munka, és ha valaki szeretett elmerülni Jack London jeges történeteiben, ebben a kötetben szép hátteret kap hozzájuk.

1 hozzászólás
>!
Bazil P
Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában

Először jó hosszú értékelést akartam írni, vagyis el is kezdtem, de aztán rájöttem, hogy képtelenség visszaadni mindazt, ami ebben a könyvben le van írva.
Az alaszkai aranyláz részletes és teljes bemutatása a Bonanza-patak partján történt felfedezéstől Dawson City elnéptelenedéséig.
Egyszerűen minden benne van. Minden.

2 hozzászólás
>!
stancili1
Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában

Kevés izgalmasabb történelmi munka van ennél, érdekesebb, olvasmányosabb, mint sok kalandregény. Pierre Berton -maga is aranyásók leszármazottja- a klondike-i aranyláz történetét írta meg munkájában, a kezdetektől, 1897-től egészen 1900-ig. Mindössze három év, de milyen három év! Circle City és Dawson felemelkedése, a skagway-i bűnszövetkezet (Soapy Smith), a tapasztalatlan aranyásók szenvedései, a Chilkoot-hágó, az összes közhely, amit csak kalandos filmekből, regényekből ismerünk. Egy különbség: ezek a közhelyekké vált események, helyek, fogalmak valóban olyanok voltak, amilyennek ma elképzeljük őket, a kocsmák, Dance Hall-ok, a játéktermek és bűnbarlangok színes, romantikus, egyben szürreális forgataga, ahol (Dawsonban) a legközelebbi lakott hely több száz mérföld, de a bárban francia pezsgőt és orosz kaviárt vehetsz, és a szabó a párizsi divat szerint készít neked új ruhát.

Egy letűnt, elmerült világ fantasztikus krónikája. Letehetetlen alapmű.

>!
Tiger205
Pierre Berton: Aranyláz Alaszkában

Jó ki sorozat volt ez a szivárvány könyvek.
Olvasva @Stancili1 értékelését a könyvről, eszembe jutott, hogy a mi (időnkben) gyerekkorunkban milyen varázsa volt az aranyláznak – a Vadon Szava persze mindet vitt Jack Londontól -de az regény, nem összehasonlítható.
Jelen könyv pedig egy hosszasan leírt, sok fotóból álló – pengeéles képekből összerakott LEÍRT fotóalbum, ha értitek, mire akarok célozni.
A könyvet olvasva odakerülsz, érzed a hólyagokat az ásótól a tenyereden, az hideget, az elkeseredett keresést illetve a „lelés” örömét – a saloon-ok bűzösen-meleg hívogató világát…szóval: annyira odarepít, hogy ezt olvasva kicsit magad is aranyásó leszel.
Nem túl hosszú, nem túl unalmas. Érdekes könyv.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Egy ember reggel elment dolgozni, és este ezernégyszáz dollár értékű arannyal tért vissza a városba. Ladue kocsmájában rendelt két whiskyt, az egyiket megitta korábbi énje egészségére, a másikat pedig abban a hiszemben hajtotta fel, hogy most a korábbi énje iszik mostani énje egészségére, aztán két szivart dugott a szájába, és egyszerre szívta mind a kettőt. Ez a magatartás nem is volt annyira furcsa, mint amennyire a látszat mutatta, hiszen a szerencse tagadhatatlanul megváltoztatta mindenkinek az életét; azon a napon, amikor valaki megtalálta a „fizető telért”, és ráeszmélt, hogy gazdag, hirtelen más emberré vált. Voltak, akiket annyira foglalkoztatott a várható kincs nagysága, hogy nem tudtak enni vagy aludni. Egyiküket, aki harmincezer dollár értékű aranyat mosott ki, páni félelem fogta el, hogy kirabolhatják; rettegése a tébolyig fokozódott, végül golyót repített a fejébe.

83. oldal

1 hozzászólás
>!
Bazil P

A tömegben, amely azon az őszön vándorolt át a White-hágón, volt egy érzékeny lelkű fiatalember. A tengerészmesterséget hagyta ott az arany reményében, csomagját könyvekkel rakta meg – Darwin, Marx, Milton műveivel – , s később ő is leírta a lovak szenvedéseit.
„úgy hullottak a lovak, mint moszkitók az első fagy beköszöntével, és tömegesen rothadtak Skagwaytől Bennettig – írta Jack London. – Pusztultak a szikláknál, a halál mérge rogyasztotta le őket a csúcson, és elgyötörten szenvedtek ki a tavaknál; letántorodtak az ösvényről, már amit ösvénynek lehet nevezni, és lezuhantak a mélybe; a folyóba fulladtak, mert alányomta őket a terhük vagy összezúzták magukat a görgetegsziklákon; patájuk menthetetlenül beszorult a repedésekbe, és málhástól hanyatt vágódva eltörték a hátgerincüket; a rémülettől megbénulva elsüllyedtek a mocsarakban, vagy belefúltak az iszapba; az ingoványba épített rőzseutat tartó dorongok hegyes végei a beleikbe fúródtak; gazdáik ütötték-verték, halálra hajszolták őket, s ha már nem maradt lovuk, visszamentek az öbölhöz és vettek másikat. Akadtak emberek, akik még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy agyonlőjék a halódó állatokat; leszedték róluk a málhát, patáikról leverték a vaspatkót, aztán otthagyták őket, ahol éppen összerogytak. Kővé váltak a szívek – azok, amelyek nem hasadtak meg – , és az Elhullott Lovak Ösvényén állatokká váltak az emberek.”

Gondolat, Budapest, 1974, 203. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem
Hahner Péter: A Vadnyugat
Bill O'Reilly – Martin Dugard: Lincoln
David Talbot: A két Kennedy
Frank Tibor: Amerika világai
Keszthelyi Katalin: A pueblo indiánok
Bill O'Reilly – Martin Dugard: Kennedy
Drábik János: Miért kellett meghalnia a három Kennedynek?
Barbara Leaming: Kennedy özvegye
Nemere István: A Kennedy rejtély