A ​psziborgok álmai 37 csillagozás

Pierre Barbet: A psziborgok álmai

A Galaktika szövetségre lépett értelmes lényei tanácskozásra gyűlnek össze, hogy megoldjanak egy kibogozhatatlannak tűnő rejtélyt: csillagászaik egy olyan naprendszert fedeztek fel, amelynek kilenc bolygója közül az egyiken értelmes élet jelei mutatkoznak, azonban a Szövetség eddigi kapcsolatteremtési próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Úgy döntenek, hogy újabb expedíciót küldenek a bolygóra, a pszichikailag különleges képességű Setni kapitány személyében. És Setni kapitány a technika összes vívmányával ellátva elindul, hogy megfejtse a titkot…

Eredeti cím: À quoi songent les Psyborgs?

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Úgy tűnik, hogy ezt a könyvet itt a Molyon csak olyan ember olvasta még, aki először a képregény Cs. Horváth – Fazekas-féle változatával találkozott.

Én sem vagyok kivétel: annak idején 9 évesen egy rokonunknál láttam a Fülesben valamelyik kezdő részét, és miután hazaértünk bőszen elkezdtem vásárolni az újságot, hogy megtudjam, hová is fut ki a történet*.

Az eredeti regény, bár kétségtelen, hogy bizonyos vonásaiban tipikus példája a ’70-es évekbeli ponyva sci-fiknek, mégis, nem csak a saját korában számított formabontónak, de újraolvasva, tapasztalt szemmel is meglepően sok progresszív ötletet találtam benne.

A könyv egyik fő gyengesége maga a főkarakter, aki amolyan Kirk kapitányba oltott James Bondként vágtat végig pár napos kiképzés után a cselekményen, kisujjból kirázva a problémák megoldását**, így aztán könnyedén legyűri az összes akadályt, amit a bolygó urai az útjába gördítenek. A másik pont, ahol tetten érhető az avultság, az a cselekményvezetés, ami bár a maga idejében csavarosnak számíthatott, de mostanra már felszínessé vált néhány fordulata (néhány logikai bakikról nem is szólva). A fordítás is elég gyakran megcsikordul, de ez még elnézhető, tekintve a könyv életkorát.

Ám mindezek mellett a mítoszokból ismert teremtmények és a modern technika egyidejű szerepeltetése csak az első szintje annak az ötlet halomnak, amitől ez a könyv klasszikus lett a szememben. Ami ennél is meglepőbb – és erre csak, most döbbentem rá, hogy számos modern sci-fit is olvastam – hogy a psziborgok történetesen a manapság divatos módon tipikus poszthumánok megfelelői.

spoiler

* És tényleg csak kevéssé játszott szerepet, hogy kíváncsi voltam, hogy a létező szocializmus szellemével hány fedetlen kebel fér össze. :P Lásd még: http://1.bp.blogspot.com/-gSOUrZLXF2Q/T8MYc50AvHI/AAAAA…
** És feneketlen tarisznyájából azonnal elő is kapja a megoldáshoz szükséges kütyüt.

8 hozzászólás
Szürke_Medve>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Barbet könyve nem túl bonyolult, de kellemesen szórakoztató sci-fi, amelyet még egyészen kisfiú koromban jutottam hozzá. Egy szakadt, megviselt példány volt, aminek a borítója is részben hiányzott. (Csak évekkel később, amikor egy antikváriumban talátam egy ép példányt akkor ismertem meg milyen is a borítója – hát nem kiemlekedő, de a kor szinvonalát hozza…) Akkoriban lenyűgözött a történet, és nagyban hozzájárult a sci-fi rajongásom kialakításához.
Mai szemmel olvasva persze már kissé egyszerű. Egy nem túl bonyolult sci-fi – fantasy jellegű történet, amely legnagyobb erénye szerintem, hogy fantasy világát főképp nem a jól ismert angolszász-kelta elemekből, hanem döntően középkori francia, és breton hagyomány elemeiből épiti fel (Sokan elfeledkeznek „hat kelta nemzet” egyetlen olyan tagjáról a bretonokról, akik a frankofon, és nem az angolszász világhoz kötődnek.) A regény lezárásán jól érzékelhető a keletkezés korának hidegháborús szorongása, ami ad egy komolyabb árnyalatot a kalandok szines világához. Aki szeretne egy könnyed kikapcsolódás keretében megismerkedni a francia – breton fantasyvel, annak mindenképp ajánlom…

Csöre>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Látva a többi értékelést szembesültem azzal, hogy a könyvnek létezik képregény változata is. Üdítő kivétel leszek: nem olvastam :)
A regény régóta hever a polcomon spoiler, de @vicomte kihívása nélkül nem biztos, hogy nekiestem volna.
A kiinduló helyzet: nagy galaktikus szövetség, ami folyamatosan bővül, űrutazás, fejlett technlógia, inkább csak háttér, viszonylag kevés szó esik róla. Le Guin Hain ciklusára emlékeztet ez a „követküldés” technika.
Emberünk, a követ/felderítő, egy fura világba megy, ami titokzatos: sikertelen a kapcsolatfelvétel, és úgy tűnik, a korábbi felderítő részben törölt memóriával jött vissza. A világ valóban izgalmas: nagyon is élő, de úgy tűnik, rejtélyes erők dolgoznak a háttérben. A könyv a főhős szemszögéből íródott, ezeket a regényeket nem annyira szeretem, főleg, ha ilyen hm… túlzott önbizalommal rendelkezik a főhős. Ennek ellenére pörgő, fordulatos a történet, bár néha Münchausen bárós cirkalmakat véltem felfedezni: főhősünk mindent megold a zsebében rejlő …… (bármivel behelyettesíthető) dolgokkal.
Tetszett, hogy a földi történelmet, vagy bármilyen emberi történelmet, mesék, legendák lényeivel ötvözött spoiler, bár kissé hátborzongatók a tények, amik a végén kiderültek.
„Embereink” mivolta talán annyira nem volt újszerű már megírásukkor sem, a háttéremberek, a „psziborgok” létrejötte érdekes lehetőséget feszeget, amit azóta már számtalan műben feldolgoztak.
Összességében olvasmányos könyv, de azt hiszem, kell hozzá némi elszántság, hogy az ember végigmenjen rajta pont az idegesítő főhős, illetve a kissé régies nyelvezet miatt.

pwz I>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Vannak könyvek, amelyek eleve előnnyel indulnak az embernél, amikor olvassa! Barbet ez a műve nálam ilyen volt, mivel 1982-ben, 6. osztályos kisdiáként a Fülesben ez a képregény volt az első, amit mindig elolvastam Nagymamáméknál. Ja, és a lényeg: tetszett és még meg is maradt bennem a történet! :)
@jezsek a karcában remekül összeszedte a hazai képregényes megjelenéseket és érdekességeket! Azt is érdemes elolvasni.
http://moly.hu/karcok/151021
Sci-fi – fantasy keverék, olyasmi, mint az író másik műve, a Baphomet birodalma. Nem egy mai, mély gondolatokat tartalmazó mű, inkább laza kikapcsolódás, mese a szó jó értelmében! :) Ilyen is létezik! ;)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit
4 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Eléggé érdekes történet, ahogy Setni földet ér, mintha a középkori Franciaországban találná magát.
Itt ismerkedik meg Huon de Bordeaux lovaggal és együtt folytatják kalandokkal teli útjukat, hogy megismerjék a bolygó titkait.
Ahogy haladunk előre a történetbe úgy válik az olvasmány egyre inkább sci-fi és fantasy hibriddé.
Setni kapitány különféle próbatételek elé állítják, amiket a kiképzése és kütyüi segítségével könnyedén legyűr.
Itt érünk el a könyv egyik hibájához, a próbák könnyen kiszámíthatóak lesznek, felszerelése segítségével hősünk mindent átvészel. Ennek hatására persze Huon varázslónak hiszi.
A második probléma pont ebből adódik, spoiler. Ebből ki lehetett volna hozni valami jó kis elvi vitát, de az író ennyire nem mélyült el a történetben.
A harmadik értetlenségem, az maga Nicolette személye, hősünk szerelmes lett belé, még ha nem is tudja ki-,vagy micsoda.
Ha feltételezzük, hogy Setni ember (miért is ne tennénk), akkor elvileg tanulnia kellett volna a történelmünkről és gyanakodnia kellett volna az elejétől fogva.
Mindezek ellenére egy kalandos kis ponyva, túl sok fejtörést nem fog okozni az olvasónak.
Így újraolvasva nem tűnik akkora marhaságnak, mint amikor gyerekként olvastam, de nem is lesz a kedvencem.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit
regulat>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Valamiért, úgy a 30. oldal táján ismerős volt… Hmmm – mondok magamnak – ez így kicsit hasonlít a „Jumurdzsák gyűrűjére”. Aztán rájöttem, hogy nem csak a történés, hanem az egyik szereplő (nem a főszereplő!) neve is ismerős…
Talán film. Nem.
Talán képregény… Igen! A Fülesben olvastam csak éppen más volt a címe: A titkok bolygója. Na ez az.
Már akkor is tetszett a scifi és a történelem keveredése. Vagy talán ez volt az első, ahol megtetszett. Nem, nem fantasy, de emlékeztet a párhuzamos világokban játszódó fantasykra. Emlékeztet… De ez scifi.
Kalandregénynek nagyszerű. A felvetett tudományos problémák [juszt sem spoilerezek!] ökörérvényűnek tűnnek…. A befejezés valahogy nem az igazi. Nem rossz, de nem az igazi.

De nagyon ajánlom, akár a kalandregények, akár a tudományos fantasztikus irodalom kedvelőinek.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit
1 hozzászólás
dorkabuba >!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Annyira tetszik, hogy volt utószó és némi életrajz a regény után. Szeretem kontextusba helyezni a dolgokat, de nem mindig van időm/energiám, meg forrásom sem (a wikipedia sem mindenható….) A regény pedig egy kellemes meglepetés volt ahhoz képest, hogy a háromnegyedét igazából annyira nem szerettem olvasni. De az egészet látva azt kell mondanom, hogy érdekes koncepció volt, csak egy kicsit hosszú volt az odáig vezető út és persze az idő bélyege nagyon érződik rajta.
Volt egy elég erős Star Trek érzetem attól, hogy az ember odamegy az ismeretlen bolygóra, és lehetőleg nem beleszólva a működésébe próbálja megérteni. Azzal nem annyira tudtam mit kezdeni, hogy egy középkori francia settingbe kerültünk, nem rajongok azért az időszakért. Az, hogy a fantasy-szerű elemeket tudománnyal magyarázza, az egyik kedvenc felállásomspoiler

Gitta_Bry IP>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Először képregény alakjában találkoztam vele (a Fülesben ment sorozat formájában), és mivel nagyon tetszett, megkerestem az eredetit. Az meg még jobban tetszett, úgyhogy eddig kétszer olvastam. Szerintem még fogom…

Sophiechan>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Leszögezném, hogy először olvastam igazán régi sci-fit. Apa ajánlotta, ő kb rongyosra olvasta. Szerencsére a könyvön ez nem látszódik. xD :D
Lényegében nagyon tetszett, igazából a végeredmény nekem kicsit zavaros, legalábbis fura a lezárása, kevésnek hat. De miért is ne lenne kevés, hiszen a történet végig az utazásról szól, meg arról, hogy deríti ki a bolygó történetét főhősünk.
Emellett szó van az emberi korlátokról, illetve hogy ezek mennyire feszegethetőek. Úgy gondolom bizonyos szintig lehet húzni-nyúzni, de amikor a tudomány már tényleg olyan szinten van, hogy rá lehet még tenni egy lapáttal, akkor úgy elgondolkodom, hogy tényleg megéri-e.
Egyik énem azt mondja, persze, hogy megéri, hiszen csak egyszer élsz! A másik énem tartózkodik az efféle területen való merengésen, hiszen mitől ember az ember, ha nem ezektől a korlátoktól.

Csaba_P>!
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Aki most kezdené el olvasni/mostanában olvasta először, annak egy nem túl bonyolult, könnyen követhető, kissé átlátszó fordulatokkal operáló sci-fivel, fantasyval ( Nem is értem hogyhogy nincs rajta a fantasy címke. ) volt/van/lesz dolga. A főhős a nagyképűségig magabiztos – ez néha bosszantó – de a történet szerethető, a világleírás jó, nincsenek érthetetlen részek, ráadásul a középkori elemek az ilyen könyvekben ritkán látott francia, breton történelemből merítenek spoiler, a végén a lezárás tisztáz mindent, a mű kerek, befejezett. Szóval aki elolvassa a könyvet, szerintem, jól fog szórakozni, ha nem is találkozik teljesen eredeti, sosem látott olvasott történettel.
Nekem kissé mást jelent ez a könyv. Már gyerekkoromban is sokat olvastam, köztük Galktika magazinokat, Nemere István sci-fi írásait, Stanislaw Lem könyveit, de majdnem biztos vagyok benne, hogy a sci-fi (és persze a fantasy) műfaj megszeretésében két könyvnek volt hatalmas szerepe az ifjúságomban. Ez az egyik. A másik Hal Clement: Az elveszett rakéta
Tényleg! Azt is kellene olvasnom évtizedek után újra.


Népszerű idézetek

csartak P>!

A hatalmas, félkör alakú terem, ahol a szövetséges bolygók küldöttei tanácskoztak, zsúfolásig megtelt. Emberi teremtmények is voltak, de távoli csillagképeken született furcsa lények is, némelyek meglehetősen zavarba ejtő külsővel. Ezekben az egzotikus világokban a fejlődés során pikkelyes, ragacsos bőrű vagy aranybarna tollazatú értelmes lények láttak napvilágot. Némelyek mérgezett légkörben éltek, és kénytelenek voltak szkafandert viselni, ha a Polluxon tartózkodtak. Ezen a bolygón volt mivel foglalatoskodniuk az egzo-biológusoknak: szüntelenül újabb és újabb, különleges tulajdonságokkal rendelkező állatokat fedeztek fel,amelyekről sok esetben kiderült, hogy hasznos segítőtársak lehetnek.

Anó P>!

Hogyan tud ennyi különféle teremtmény együtt élni egy bolygón? Ki gondoskodik róluk? Mit akarnak? Megannyi megoldandó rejtély.

Anó P>!

Épp hogy csak felébredtem s ettem, máris a pszichológusok és lélekelemzők karmai közé dobtak. Hajlamaimat, gátlásaimat, elfojtott vágyaimat firtatták, fura kérdésekre kellett válaszolnom; mindez egészen ebédig tartott, amely ebédet természetesen az előző este előírt tablettákkal fűszereztek.

Anó P>!

Vajon mutáns, androida vagy egyszerű robot az illető? Kutatásom és majdani beszámolóm mindhárom esetben arra irányul, hogy e bolygó gazdái nagyon fejlett technológiával rendelkeznek, de alattvalóik mit sem tudnak hatalmukról, hiszen mindezt a csodát a varázslat számlájára írják!

Anó P>!

Vannak itt császárok, nemeskisasszonyok lovagjai, óriások, varázslók, minden úgy játszódik le, mint valami álomban, a Szövetség etikájához az egésznek semmi köze. Csakugyan, amit láttam, talán puszta képzelgés volt.

Anó P>!

Természetesen Nicolette vár rám, de a gyönyörű hercegnő puszta látványa elég volt hozzá, hogy az összes többi nőről megfeledkezzem, olyan bűvös varázserő áradt belőle.

Anó P>!

Így kezdett szép lassan megvilágosodni a bolygó rejtélye. Oberon törpe az erdőn-mezőn lakó élőlények ura. Dahut teljhatalommal rendelkezik az óceánon és a tengeri lényeken. A harmadik lény, akit még nem ismerek, a földgolyó belsejét kapta az osztozkodásnál.

Anó P>!

Menj vissza, ahonnét jöttél, és hagyd békén ezt a bolygót. Egész tudományod mit sem ér a miénk mellett, és ha kihívod haragunkat, megbánod.

Anó P>!

Vezetőnk ébenfekete lóra ült, és megsarkantyúzva lovát, végigvezetett bennünket a város kihalt utcáin.


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Orson Scott Card: Végjáték
Guillaume Musso: Holnap
Robert Merle: Malevil
John Scalzi: Vének háborúja
Szemán Zoltán: Idegen istenek
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Ian Watson: Ian Watson teljes Warhammer 40000 univerzuma
Vercors: Sylva
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five