A ​psziborgok álmai 22 csillagozás

Pierre Barbet: A psziborgok álmai

A Galaktika szövetségre lépett értelmes lényei tanácskozásra gyűlnek össze, hogy megoldjanak egy kibogozhatatlannak tűnő rejtélyt: csillagászaik egy olyan naprendszert fedeztek fel, amelynek kilenc bolygója közül az egyiken értelmes élet jelei mutatkoznak, azonban a Szövetség eddigi kapcsolatteremtési próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Úgy döntenek, hogy újabb expedíciót küldenek a bolygóra, a pszichikailag különleges képességű Setni kapitány személyében. És Setni kapitány a technika összes vívmányával ellátva elindul, hogy megfejtse a titkot…

Eredeti cím: À quoi songent les Psyborgs?

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit

Kedvencelte 4

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Úgy tűnik, hogy ezt a könyvet itt a Molyon csak olyan ember olvasta még, aki először a képregény Cs. Horváth – Fazekas-féle változatával találkozott.

Én sem vagyok kivétel: annak idején 9 évesen egy rokonunknál láttam a Fülesben valamelyik kezdő részét, és miután hazaértünk bőszen elkezdtem vásárolni az újságot, hogy megtudjam, hová is fut ki a történet*.

Az eredeti regény, bár kétségtelen, hogy bizonyos vonásaiban tipikus példája a ’70-es évekbeli ponyva sci-fiknek, mégis, nem csak a saját korában számított formabontónak, de újraolvasva, tapasztalt szemmel is meglepően sok progresszív ötletet találtam benne.

A könyv egyik fő gyengesége maga a főkarakter, aki amolyan Kirk kapitányba oltott James Bondként vágtat végig pár napos kiképzés után a cselekményen, kisujjból kirázva a problémák megoldását**, így aztán könnyedén legyűri az összes akadályt, amit a bolygó urai az útjába gördítenek. A másik pont, ahol tetten érhető az avultság, az a cselekményvezetés, ami bár a maga idejében csavarosnak számíthatott, de mostanra már felszínessé vált néhány fordulata (néhány logikai bakikról nem is szólva). A fordítás is elég gyakran megcsikordul, de ez még elnézhető, tekintve a könyv életkorát.

Ám mindezek mellett a mítoszokból ismert teremtmények és a modern technika egyidejű szerepeltetése csak az első szintje annak az ötlet halomnak, amitől ez a könyv klasszikus lett a szememben. Ami ennél is meglepőbb – és erre csak, most döbbentem rá, hogy számos modern sci-fit is olvastam – hogy a psziborgok történetesen a manapság divatos módon tipikus poszthumánok megfelelői.

spoiler

* És tényleg csak kevéssé játszott szerepet, hogy kíváncsi voltam, hogy a létező szocializmus szellemével hány fedetlen kebel fér össze. :P Lásd még: http://1.bp.blogspot.com/-gSOUrZLXF2Q/T8MYc50AvHI/AAAAA…
** És feneketlen tarisznyájából azonnal elő is kapja a megoldáshoz szükséges kütyüt.

8 hozzászólás
>!
pwz ISP
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Vannak könyvek, amelyek eleve előnnyel indulnak az embernél, amikor olvassa! Barbet ez a műve nálam ilyen volt, mivel 1982-ben, 6. osztályos kisdiáként a Fülesben ez a képregény volt az első, amit mindig elolvastam Nagymamáméknál. Ja, és a lényeg: tetszett és még meg is maradt bennem a történet! :)
@jezsek a karcában remekül összeszedte a hazai képregényes megjelenéseket és érdekességeket! Azt is érdemes elolvasni.
http://moly.hu/karcok/151021
Sci-fi – fantasy keverék, olyasmi, mint az író másik műve, a Baphomet birodalma. Nem egy mai, mély gondolatokat tartalmazó mű, inkább laza kikapcsolódás, mese a szó jó értelmében! :) Ilyen is létezik! ;)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit
4 hozzászólás
>!
B_Petra
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Ponyva a javából, nem is tudom miért nem nevettetett meg, gyerekkoromban ovastam ilyesmit, mára avitt és talán arra jó, hogy nyilvánvlóan lássam, honnan hová érett az izlésem.
(mikor olvastam? a gyerek uszótanfolyamon kalimpált én meg a lelátón olvastam és utaztam a Kalapolba galaxisunk fővárosába onnan pedig idegen bolygókat felderiteni)

1 hozzászólás
>!
regulat
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Valamiért, úgy a 30. oldal táján ismerős volt… Hmmm – mondok magamnak – ez így kicsit hasonlít a „Jumurdzsák gyűrűjére”. Aztán rájöttem, hogy nem csak a történés, hanem az egyik szereplő (nem a főszereplő!) neve is ismerős…
Talán film. Nem.
Talán képregény… Igen! A Fülesben olvastam csak éppen más volt a címe: A titkok bolygója. Na ez az.
Már akkor is tetszett a scifi és a történelem keveredése. Vagy talán ez volt az első, ahol megtetszett. Nem, nem fantasy, de emlékeztet a párhuzamos világokban játszódó fantasykra. Emlékeztet… De ez scifi.
Kalandregénynek nagyszerű. A felvetett tudományos problémák [juszt sem spoilerezek!] ökörérvényűnek tűnnek…. A befejezés valahogy nem az igazi. Nem rossz, de nem az igazi.

De nagyon ajánlom, akár a kalandregények, akár a tudományos fantasztikus irodalom kedvelőinek.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110862 · Fordította: Szoboszlai Margit
1 hozzászólás
>!
Gitta_Bry
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Először képregény alakjában találkoztam vele (a Fülesben ment sorozat formájában), és mivel nagyon tetszett, megkerestem az eredetit. Az meg még jobban tetszett, úgyhogy eddig kétszer olvastam. Szerintem még fogom…

>!
Sophiechan
Pierre Barbet: A psziborgok álmai

Leszögezném, hogy először olvastam igazán régi sci-fit. Apa ajánlotta, ő kb rongyosra olvasta. Szerencsére a könyvön ez nem látszódik. xD :D
Lényegében nagyon tetszett, igazából a végeredmény nekem kicsit zavaros, legalábbis fura a lezárása, kevésnek hat. De miért is ne lenne kevés, hiszen a történet végig az utazásról szól, meg arról, hogy deríti ki a bolygó történetét főhősünk.
Emellett szó van az emberi korlátokról, illetve hogy ezek mennyire feszegethetőek. Úgy gondolom bizonyos szintig lehet húzni-nyúzni, de amikor a tudomány már tényleg olyan szinten van, hogy rá lehet még tenni egy lapáttal, akkor úgy elgondolkodom, hogy tényleg megéri-e.
Egyik énem azt mondja, persze, hogy megéri, hiszen csak egyszer élsz! A másik énem tartózkodik az efféle területen való merengésen, hiszen mitől ember az ember, ha nem ezektől a korlátoktól.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

A hatalmas, félkör alakú terem, ahol a szövetséges bolygók küldöttei tanácskoztak, zsúfolásig megtelt. Emberi teremtmények is voltak, de távoli csillagképeken született furcsa lények is, némelyek meglehetősen zavarba ejtő külsővel. Ezekben az egzotikus világokban a fejlődés során pikkelyes, ragacsos bőrű vagy aranybarna tollazatú értelmes lények láttak napvilágot. Némelyek mérgezett légkörben éltek, és kénytelenek voltak szkafandert viselni, ha a Polluxon tartózkodtak. Ezen a bolygón volt mivel foglalatoskodniuk az egzo-biológusoknak: szüntelenül újabb és újabb, különleges tulajdonságokkal rendelkező állatokat fedeztek fel,amelyekről sok esetben kiderült, hogy hasznos segítőtársak lehetnek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Védett férfiak
René Barjavel: A nagy titok
Pierre Boulle: A majmok bolygója
Christian Charrière: Iscambe erdeje
Jules Verne: Hector Servadac
Jules Verne: Utazás a Holdra
Robert Merle: Állati elmék
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Raana Raas: Árulás