Figaro ​házassága (Figaro 2.) 87% 44 csillagozás

Bár olykor kissé bugyuta, egyetlen pillanatra sem unalmas. Frivol, könnyed, gunyoros. Vagyis abszolúte XVIII. századi. Hispán környezet franciás szellemességgel. Szerencsére régi jó papírra nyomott könyvben olvastam, ezért nem kellett áriázástól tartanom. Sajnos számomra az opera olyan mint a baseball. Bizonyára nagyszerű, izgalmas dolog, csak én képtelen vagyok felfedezni, hogy miért. De a Figaró házassága irodalmi alkotásként maradéktalanul élvezhető.

El vagyok bűvölve ettől a darabtól. Mint operamesét már ismertem, de így, mint színművet még nem olvastam, de megérte, egészen kivételes élményt nyújt. A mérhetetlen mennyiségű helyzetkomikum, és az azóta a szappanoperák kedvelt kliséjévé vált „vérrokon hirtelen előkerülése váratlan helyzetekben” igazán nem az én dramatikai ideálom, de itt frissnek és odavalónak tűnik. A felet csillagban azért vontam le, mert a vége elnagyolt, és nem kielégítő, a bűnös nem lakol meg. Milyen dolog ez? Bár megértem, abban a korban a főrend nem lakolhat, amiért az alattvalókkal nem illedelmesen bánik. Így is épp eleget odamondogat Beaumarchais, csoda, hogy élve megúszta a bemutatót.

Szinte már sajnálom, hogy nincs belőle több! Ez is könnyed és szórakoztató, mint az első rész, csak még több benne a fordulat és az intrika. Operában jobban kedvelem az első részt, a darabok ismeretében viszont a második talán jobban tetszett. Végre Rozina is kapott egy kis egyéniséget, sőt a sok lököttség között magvas bölcsességek is megbújtak itt-ott. Ezt sem bántam meg, de tény hogy az opera (és a kapcsolódó kihívás) nélkül aligha jutott volna el hozzám ez a két darab.

Nagyon szórakoztató kis komédia. Habár mindegyik szereplő igen mulatságos volt, a kedvencem mégis a Grófné lett, illetve Hübele, a dadogós bíra. Egyedül az nem tetszett az asszony jellemében, hogy ennyire megbocsátó az urával szemben. Én a helyében elküldtem volna melegebb éghajlatra nyaralni. :D

A sevillai borbély sem volt rossz, de ez még annál is jobb volt. Az előző műnél azt éreztem, hogy túl rövidre sikerült, sokkal több Figaro kellett volna még. Itt már nem volt hiányérzetem, egyáltalán nem éreztem összecsapottnak. A Figaro házassága fordulatos, pörgős olvasmány, rengeteg intrikával. spoiler A ruhacserés rész pedig az egyik nagy kedvencem az egészben.

Nagyon jól szórakoztam olvasás közben. A gróf szemet vet Figaro menyasszonyára, és ezt akarják megakadályozni Figaro és menyasszonya együttes erővel a többi szereplő közreműködésével. Praktikáik cselszövés, szerepcsere, ruhacsere révén természetesen sikerre vezetnek. Éles szóbeli pengeváltások, helyzetkomikumok tömkelege, remek szójátékok. Időnként azért kapkodni kellett a fejem, hogy megértsem a helyzetkomikumokat. Jó adag frivolitás tetézi az előbbieket. Szóval nagyon tetszett.

Ez még az első részt, A sevillai borbélyt is felülmúlja. Figaró nősülne, de menyasszonyára szemet vetett a gróf. A darab nagyon mozgalmas, pörgős, és annyi csalás, intrika, hazugság és ruhacsere van benne, hogy az valami fergeteges. A legjobbak mégis Figaró monológjai, imádom a humorát!

Kicsit túlbonyolított, néhol túl sok a „szöveg”, de jó néha olyat olvasni, amin hangosan nevetünk. Még mai fejjel is. :)

Rengeteg helyzet komikum, klisé klisé hátán, de nem éreztem egy jelenetet sem, hogy nem volt oda való. Sokkal jobban kezelte a szituációkat, mint a mai komédiák. Figaro nagy monológja a vége felé egy kicsit hosszú volt, de csak olvasva. Egy jó színész előadásában lehet, hogy még rövid is lenne. A vége az ilyen darabok szokása szerint elnagyolt, de nem lehet minden tökéletes.

Könnyed, egyszerű, komikus. :)