Az ​időkapu (Ulysses Moore 1.) 88% 144 csillagozás

Jó volt, de azért nem volt hibátlan überszuperség. Igazából a fiamnak olvastam föl.
Igen, igen, tudom, hogy már tíz éves, de (még) nem egy nagy olvasóbajnok. Azt viszont szereti, ha fölolvasok neki, amíg valamelyik gyűjteményével szöszmötöl. Én meg megteszem neki ezt a szívességet, mert lehet, hogy lesz még ez fordítva is. Majd ő olvas föl nekem, amíg én katéteremmel szöszmötölök.

Gyorsan olvasható rövidke ifjúsági kalandregény, ahol egy ikerpár egy barátjuk segítségével elkezdi megfejteni új házuk titkait. Aranyosak voltak, gyerekek, ugyanakkor használták a fejüket is. Eldugott ajtó, 4 kulcs, titkosírásos útmutatók, Elfeledett nyelvek szótára.
Nestor, az öreg kertész, akiben több van; Oblivia kisasszony, a nem éppen kedvességéról híres ingatlanközvetítő és a ház előző tulajdonosa, Ulysses Moore.
Érdekes kis könyvecske, biztosan folytatni fogom :) És lehet, hogy a fiammal is elolvasom majd :)

A csudába, hogy most nem folytathatom azonnal, mert reggel utazom :(
Meg kell várni a csütörtök estét sajnos.
Szóval, mint a fent leírtakból is vélhető, tetszett. Izgalmas volt, a gyerekek aranyosak és talpraesettek, csak úgy etette magát. Hmmm, igazából még lehet a következő rész akár bele is férne ma délután.

Anno az egyik csoporttársam nagyon dicsérté ezt a sorozatot… az egyetemen. Ezzel eléggé felkeltette a kíváncsiságomat Ulysses Moore-ral kapcsolatban.

Ami rögtön feltűnt, hogy a könyvek írója olasz, a helyszín mégis egy isten háta mögötti angliai halászfalu. Érdekes választás, de gondolom így jobban eladható a történet. Nemzetközibb, meg minden. Nem mintha bármi probléma lenne ezzel a háttérrel, sőt minden adott egy remek ifjúsági sorozathoz. A történek elején az ikrek a világ legkirályabb helyére költöznek valaha, tele felfedezésre váró rejtélyekkel. A szülők viszonylag hamar kikerülnek a képből, így rögtön indulhatnak a kalandok. A rejtvények nem túlgondoltak, van egy kis titkosírás, amit szótárral meg lehet fejteni, nyomravezető versek, és állatfejes kulcsok. Csupa olyan dolog, amit a gyerekek is könnyen tudnak követni. Ez teljesen rendben volt.
A három gyereket ez alatt a rövid idő alatt még annyira nem tudtam megkedvelni. Viszont az jó pont, hogy talán nem teljesen egydimenziósak, hogy pl. van az okos, a bátor, meg a vicces. A „felvigyázójukat”, a morgós öreg kertészt viszont már most bírom. Remélem komolyabb szerepe lesz a későbbiekben.

A címben szereplő időkapu egy kicsit spoileres, mert a konkrét használatáig éppen hogy nem jutunk el a könyvben. Gondolom a következő részben fog kiderülni, hogy miért is időkapu az időkapu.

Nagyon light-os, nagyon könnyű kis bevezető egy időutazásos sorozathoz. Amit csak a címből sejthetűnk, mert kb. ott ér véget a könyv, hogy megérkezünk az időkapuhoz. Remélem, a többi rész is lesz ilyen jó, merthogy eddig még nagyon a jelen világban mozogtunk, oké, hogy extrém klassz helyszínen… de semmi több. Tehát számomra elfogadható, a kis rejtvényektől és kalandos, útkereső éjszakától viszont izgalmas is. Tini porontyoknak való, meg a fülledt melegtől alig látó, szenvedő felnőtteknek. :) Szerencsére jó hézagos és nagy betűs. Tehát könnyen olvasható.

Izgalmas, rejtvényfejtős ifjúsági fantasy-kalandregény, kívül-belül gyönyörű kiadásban!
A három kalandvágyó gyerek – Julia, Jason és Rick – szerethetőek, a párbeszédeik humorosak.
Az egész regény izgalmas, pörgős, csakúgy repülnek az oldalak, és nagyon hangulatos is, én is ott éreztem magam főszereplőinkkel a kalandok során a Villa Argóban!
A célkorosztály kb. 10-14, de bárkinek ajánlom, aki nem ódzkodik egy ifjúsági kalandregénytől!
És a vége… olyan függővéget kapott, hogy muszáj mielőbb beszereznem a következő kötetet!!

Cuki volt, jók voltak a kalandok, vevő vagyok a többire is.
De sajnos – vagy nem – én már kinőttem ebből a korosztályból, és számomra egy kicsit olyan nem is tudom, milyen volt, na de hát már nem a célközönséghez tartozom. :)

Ó, ha újra gyerek lehetnék, imádnám ezt a könyvet – de miket is írok, most sincs ez másként. Rejtélyes ház, csodálatos, eldugott kis tengerpari zugban, tele megfejtésre váró titkokkal, varázslattal, elfeledett nyelvekkel kódolt titkosírással. Ezzel a kombinációval engem a mai napig le lehet venni a lábamról, tízévesen pedig egyenesen odáig voltam a rejtjeles üzenetekért, még naplóírásba is kezdtem Verne egyik regényéből megismert sifrírozási módszerrel, ennyire elvetemült voltam.
Az illusztrációkról majdnem elfeledkeztem: annyira hangulatosak, ízlésesek, régesrég megsárgult papírok zizegését hordozzák magukban.

Az első kötet pontosan olyan, mint a létező legjobb ifjúsági kalandregény számomra. Ami benne van: vagány, kalandvágyó és bátor főszereplők, egy rejtélyes villa a tengerparti sziklán, távol lévő szülők, egy bölcs és laza idősebb bébiszitter felvigyázó a gyerekek mellé, izgalom, rejtvények és töménytelen kaland. Az illusztrációk és a kerettörténet nagyon igényesek, még izgalmasabbá téve a történetet.
Eleinte gyanús volt a kapcsolat a 39 kulcs sorozattal, de itt jegyezném meg, hogy ez a könyv előbb jelent meg, mint a 39 kulcs első része…
Kissé furcsa volt nekem, hogy egy olasz író miért tette a helyszínt Angliába, de ennyi baj legyen, nagyon jól sikerült így is.

Mivel a bennem lakó gyerek rajong a rejtvényfejtős, kincskeresős, kalandos történetekért, így gyanítottam, hogy ez a sorozat tetszeni fog. Nem is csalódtam. Egyszerű nyelvezetű, könnyen és gyorsan olvasható, izgalmas történetet kaptam. Csak az a fránya függővég ne lenne…