A ​szikla őrei (Ulysses Moore 5.) 91% 49 csillagozás

Félig homokkal és félig széllel
Töltsd fel szíved, ha itt felszállsz,
Bátor utazó, s barátod, hidd el,
Kell, hogy legyen legalább száz..

174. oldal

Például hova tegye a fekete bőrdíványt? Mondjuk a szalonba a sárga helyére. Rendben, de a sárga szín remekül passzol a fölötte lógó kép színeihez, ami viszont borzalmasan mutat a fekete dívánnyal. Viszont ha a képet is leszedi, akkor ott tart, hogy a tapétát is kéne cserélni. És így tovább… és mindig oda jutott, hogy mindent szét kell szedni.
Olyan volt, mintha a Villa Argóban minden egyes tárgyat úgy helyeztek volna el, hogy soha többé ne lehessen elmozdítani semmit.

29. oldal

Peter Dedalus csatornák bonyolult labirintusán át vezette lábbal hajtott gondoláját, mely halkan siklott s vízen. Egyik utasnak sem volt sok kedve beszélgetni. Az órás még komorabb volt, mint általában, azon gyötrődött lelkiismeret-furdalások közepette, hogy már megint miket fecsegett ki Obliviának. A nő viszont remegett a türelmetlenségtől, és csak egyetlen gondolat járt egyre a fejében: Villa Argo, Villa Argo. És megint csak Villa Argo.

120. oldal

Jason figyelmesen tanulmányozta azokat a szerkezeteket, amelyek a „Voronoff” kombinációjú zárat úgy állították be, hogy azt csupán egyetlenegyszer lehessen használni, s utána megsemmisítse magát. Azt is megtanulhatta, hogyan alkották meg a „Coquebrune” kulcs fogazatát, amellyel a francia nemesség igyekezett megóvni az otthon őrzött ékszereket.
– Ez király… – motyogta maga elé minden egyes oldalnál, s elbűvölve bámulta a láncok és kulcsok, páncélszekrények és csapóajtók, forgóajtók és titkos termek sokaságát.

76. oldal

Végül, nagy sokára, rálelt arra, amit keresett. Elégedetten nyugtázta, hogy nagyméretű, vékony könyvről van szó, melyet vörös szattyánbőrbe kötöttek.
A címét elegáns szecessziós karakterekkel nyomták a gerincre: Menekülől kézikönyve. Kulcsok, lakatok, titkos átjárók és szökéshez használatos gépezetek.
[…]
Jason középre tette a könyvet, hogy a nővére is láthassa, és úgy forgatta a tartalomjegyzék finom lapjait (ahol a szerzők neve a legnagyobb összevisszaságban sorakozott), míg csak rá nem akadt valamire: Raymond Moore. Rövid tudományos értekezés Cornwall nyolc kapujáról.Gépészeti érdekességek, avagy minden betörő álma. A 223. oldalon.
– Nyolc kapu! – kiáltott fel a fiú, és vadul a 223. oldalhoz lapozott.

75-77. oldal

Ez valójában a kapukészítők aláírása, kézjegye, avagy megkülönböztető jele: a három teknős, a békés és bölcs állatok, melyek éppúgy megélnek földön, mint a vízben, s akik a hosszú életet kutatják. Kedves olvasó, a további szimbolizmusok felderítésének nemes fel-adatát rád hagyom.

82. oldal

– Calypso asszony, már megbocsásson… – szólalt meg Covenant úr, de közben tovább evezett. – Nem magyarázná esetleg el nekünk, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen?
Az asszonyka meg sem fordulva válaszolt, miközben folyamatosan a tengert kémlelte tüzetesen.
– Egy barátomat keressük.
– Persze – folytatta Covenant. – De miért is errefelé keressük pontosan?
– Mert itt van valamerre.
Homer nekifeszült az evezőnek, és nagyot húzott rajta.
– És még nagyon messze van innen?
A mérnök hangja határozottan bosszúsnak tűnt, ezért Calypso hátrafordult.
– Könyörgök, higgyenek nekem, uraim: nem vagyok bolond.
– Ezt senki nem állította! – kiáltotta a mérnök, de mintha az ellenkezőjéről lett volna meggyőződve.
– De gondolják, és én tudok az arcukról olvasni. És az önök szempontjából még igazuk is van. Az a helyzet, hogy… én érzem, hogy valami történt itt, valahol a közelben.

238-239. oldal

– De miért van itt egy teve? – kérdezte Julia
Rick addig lapozott a füzetben, míg rá nem akadt egy tevekaraván rajzára.
– Aha, megvan. Úgy látszik, néhány mezopotámiai kereskedő ismerte az utat János pap kertjéhez, és kereskedtek is az uralkodóval, akinek aranyért és drágakövekért cserébe fűszereket vittek. A tevét pedig arabul „a sivatag hajójának” nevezik.
Julia felnevetett.
– Tehát ez is a régi tulajdonos hajómodell-gyűjteményének része?
– Szerintem igen – vágts rá Rick.

234. oldal

Leonard mindig is tipikus tengeri medvének számított, hallgatag volt és szűkszavú. Szinte semmit sem lehetett tudni a családjáról, s arról sem, hogyan is lett a torony őre. A faluban kevesen voltak vele közelebbi kapcsolatban, s éppen Rick édesapja volt egyike e keveseknek. Ami Blacket illeti, ő is tipikusan magányos ember volt világéletében: ő volt Kilmore Cove utolsó állomásfőnöke, s évekig az állomás fölött lakott. Amikor bezárták a vasutat, ő is elhagyta a falut.

96. oldal

Julia fintorgott.
– Pfúj… de hát alacsony volt és kövér!
– Higgyétek el. Annyira jól bánt a szavakkal, hogy a nőknek ez fel sem tűnt. Azzal se törődtek soha, hogy ideje legnagyobb részében olajtól és gépzsírtól mocskosan dolgozik. Black pusztán a hódítás kedvéért hódította meg a nőket… noha, azt mondják, egyszer összetörte egy hódolója szívét.
– Ki volt az?
Nestor morgott valamit az orra alatt, aztán úgy döntött, folytatja:
– Nem szeretem az ilyen pletykákat, de… úgy beszélik, Miss Biggles nővére, Clitennestra őmiatta költözött el. Barátok voltak, nagyon jó barátok, Clio pár évvel idősebb volt nála, de… – a kertész megcsóválta a fejét. – Most mit mondjak, előfordul az ilyesmi. Mindazonáltal nem hiszem, hogy Black Vulkán magánélete sokat segítene nektek abban, hogy megtaláljátok. Azt viszont jó, ha tudjátok, hogy nagyon jól bánt a szavakkal, és nagyon ügyes volt minden kétkezi munkában. A Villa Argo verandáján lévő halászlány szobrát ő készítette.

102. oldal