A ​jég birodalma (Ulysses Moore 10.) 20 csillagozás

Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Kilmore Cove-ba visszatérve Jasont, Anitát és Ricket nyugtalanító hírek várják: a falucska lakói között áruló rejtőzik. Valaki, aki titokban sötét terveket sző, és a Gyújtogatók segítségével bosszúra készül. A nyomok olyan helyre vezetik a négy jó barátot, ahol végre minden kérdésre választ kaphatnak. A hely neve: Agarthi. Ezt a jég birodalmában rejtőző legendás, elveszett várost még Ulysses Moore-nak sem sikerült megtalálnia…

Ez Ulysses Moore 10. könyve.

Eredeti cím: Ulysses Moore: Il Paese di Ghiaccio

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

>!
Alexandra, Pécs, 2013
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633571309 · Fordította: Túri Zsuzsanna · Illusztrálta: Iacopo Bruno

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

kratas P>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Ez a rész is nagyon izgalmas volt, bár ez a Jason néha megérdemelne egy taslit.
spoiler

Kicsibogár P>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Nagyon szép és értékes gondolatokat tartalmaz, és néhol a cselekmény is izgalmas. De sokszor meg leült az egész. Most pihentetem egy kicsit, aztán majd meglátom, milyen a következő rész.

Erzsébet_Szászi>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Ez egy igazán izgalmas rész volt. Örülök, hogy sikerült megtalálni a válaszokat. spoiler A gyerekeker még mindig nagyon kedvelem, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb Voynich is a szívembe lopja magát.

ribizli0414>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Azért a szívem csücske ez a sorozat, mert a történetben a valóságos helyekre történő képzeletbeli utazásokkal pontosan azt mutatja be, amit az olvasásban is a legfontosabbnak és a legnagyobb kalandnak tartok. Hogy el tudunk jutni olyan képzelt vagy valós helyekre, amik addig léteznek, amíg az ember emlékszik rájuk/forgatja őket a kezében. A történet kapui utat nyitnak csodás és veszélyes világokba, de vajon kinek van igaza? Aki azért küzd, hogy mindörökre elpusztuljanak és csak a valóság maradjon, vagy akik örök álmodozók és az izgalom, a kaland hajtja őket az új megismerésére?
Meddig megy el az utazó, hogy megtudja a válaszokat a kérdéseire?
Mit és mennyit tesz kockára az, aki a kíváncsiságát és kalandvágyát a saját valósága elé helyezi?
Nagyon érdekes gondolatokat vet fel a könyv, amire válaszokat is kapunk – messze nem olyan helyről, ahonnan gondolnánk.
Csoda ez a sorozat!

„Azt hittem, álmodom. Mintha egy ifjúsági filmbe csöppentünk volna. Olyan fajta filmbe, amit még gyerekkorában lát az ember, aztán elfelejti az egészet, de valójában mindig is ott él valahol az emlékei között.”

Caladril>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Végre újra a jól megszokott minőséget produkálta az író! Kifejezetten izgalmasra és érdekesre sikerült ez a rész. Agarthi pedig nagyon tetszett!

Chuti>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Végre, végre, végre valahára sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból kedvenc sorozatom 10. kötetét! :)
Persze a 9. kötetet előtte újra kellett olvasnom, mert a két kötet megjelenése között olyan sok idő telt el, hogy a cselekmények egy picit megfakultak emlékezetemben. :(

Továbbra is imádom ezt a sorozatot, ez a kötet is igazán fordulatos volt és rengeteg kérdésre megadta a választ! Viszont mindezek ellenére valamiért mégis untam az elejét, ezért is adtam rá csak 4,5 csillagot. A 9. kötet után én ezt egy pici visszaesésnek érzem.
Egyébként meg, én szeretem Malarius Voynichot. ;)

Honnan: Velencei könyvtár

Winterspell>!
Pierdomenico Baccalario: A jég birodalma

Ez a sorozat a gyermekkorom része volt, erősen nosztalgikus érzés olvasni őket, vagy egyáltalán rájuk pillantani. Időutazás, rejtély, kalandok, változatos tájak, szimpatikus főhősök, atmoszféra – megvan itt minden, ami elvarázsolhat.

Az utolsó pár kötetben nőtt a szívemhez Voynich úr (szívesen elolvasnám A szívnek nem lehet parancsolni-t legyen akármilyen állapotban vagy alkotói fázisban).
A gyerekeket még mindig kedveltem, Kilmore Cove-ba pedig még mindig el akartam jutni. A végén, Agarthiban megkapjuk a válaszokat kérdéseinkre + még tanulságokat is.
Szeretetem e sorozat iránt töretlen, és borítóik és maguk a könyvek is rendkívül
igényesen, szépen néznek ki. Az elsőhöz és a hetedikhez volt társasjáték, amik még most is megvannak.
Mint már mondtam, nosztalgia… :)


Népszerű idézetek

missty>!

…alapjában véve ugyanis mindig az elbeszélés vége határozza meg, hogy az egész történet mûködôképes-e vagy sem.

274

Cheril>!

Mi értelme van annak, hogy hihetetlen dolgokat tapasztalunk, ha utána nincs kinek elmesélni? Mi értelme van a képzeletbeli helyeknek, ha egyedül képzeljük el őket?

241. oldal

Cheril>!

Az emlékezés azonban kezdettől fogva kudarcra ítélt vállalkozás: az idő nem őriz meg mindent. Kiválasztja, hogy mit visz magával, és mit pusztít el. Nekünk magunknak is így kell cselekednünk. De vajon hogyan választhatjuk ki, hogy mire kell emlékeznünk? Ezzel kapcsolatosan nem léteznek szabályok. A költők azt mondják, hogy a szépségre, a szerelemre, az érzelmekre, a fájdalmakra kell emlékeznünk. A festők a színekre és az éjszakára emlékeznek. A zenészek a hangokra, köztük is a legerősebbre, a szívünk dobbanására. Talán ez maga a végső titok: emlékezzünk a szívünk dobbanására, és arra, ami legerősebben megdobogtatja.

272. oldal

Cheril>!

Sem a romboló idő múlása,
mely felemészti az életet s a szerelmet,
sem a szavak dallamának változása
nem…

A vers három ponttal fejeződött be.
– …szikkaszthatják ki szívemet – szavalta fejből Nestor, agya valamelyik rejtett zugából előásva az egyszerű kis vers befejező szavait.

283-284. oldal

minialoe>!

Ameddig a szem ellátott, mindenütt csak tenger volt.

(első mondat)

Cheril>!

– Ezen a helyen választ kapsz a kérdéseidre. Ha pedig már nincs több kérdésed, eldöntheted, hogy itt maradsz a városban, és akkor emlékezni fogsz a válaszokra, vagy elmész, és elfelejted őket mindörökre. Ám a lelked mindenképpen nyugalmat talál.

262. oldal

Cheril>!

– És még valamit, Jason Covenant – szólalt meg a bölcs, és illatos ágacskákkal teli csomagot adott át a fiúnak. – Ezek itt a te virágaid.
Jason elvette a feléje nyújtott zsákocskát, mely halkan megzizzent az ujjai között.
– Ezek mire szolgálnak?
– Semmire, ifjú utazó. Az emlékek ugyanúgy őrződnek meg bennünk, mint a virágok… – mosolyodott el a bölcs. – Ahogyan egy elillanó illat és egy kifakuló szín.

262-263. oldal

Cheril>!

Van egyáltalán értelme megjavítani a dolgokat, abban a reményben, hogy úgy is maradnak?

285. oldal

Chuti>!

Vajon a bölcsesség azt jelenti, hogy megtartjuk magunknak a tudást, nem osztjuk meg másokkal? őriznünk kell az igazságot? Vagy éppen, hogy el kell terjesztenünk? Jason úgy képzelte, hogy erre a kérdésre nem kapna választ a ház bölcseitől.

266. oldal - Az ezüsttükör

Chuti>!

… a kíváncsiság az emberiség első erénye és bűne is egyben,…

270. oldal - Az ezüsttükör


A sorozat következő kötete

Ulysses Moore sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az elveszett hős
Póli Matilda: Futó tűz
Christopher Paolini: Örökség
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Tina Markus: Pircsi és a zombizűr
Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
Nyulász Péter: Ciprián
Dieter Ott: Az ördöngös Caprioli
Tamora Pierce: Az álruhás lovag
Angie Sage: Medicina