Egymondatos kretén értékelés:
Erőtérpajzsos, genetikailag felturbózott szőke űrrómaiak keresik a legjobb diákot.
Értelmesebb értékelés:
Ejha!
1. Ez azoknak az Éhezők viadala könyve, akiket idegesített Katniss nyavalygása, kisminkelése és a tény, hogy a lány a kétszázadik oldalon lép egyáltalán az arénába. Háromszázból. Itt kérem, már a negyvenedik oldalon hullanak a fejek, a főhős motivációja pedig nem az, hogy „Ójajelvittekazarénábaéstúlakaromélnihogytovábbéhezhessekakistesómmal”, meg hogy meg akarja védeni, mert néha lecsap a rohamosztag.
2. Ez azoknak a disztópiája, akiknek már elege van abból, hogy attól disztópia egy regény, hogy egy feltűnően csinos 17 éves lány nem választhat magának egyszerre kettő darab fiút. Ja, és néha lecsap a rohamosztag.
3. Ez azoknak a sci-fije, akik szeretik, ha az olvasmányaikban van némi sf, de nem szeretik, ha agyon vannak verve egyenletekkel meg gregígenizmusokkal (vö. 'A fekete lyuk akkréciós korongjának vonalával 17,76°-os szöget bezáró pályán érkező fotonok tömege fordítottan aránylott a 7,12 naptömegű csillag 12 millió kelvin forró magjának fénynyomásban megfogalmazható gravitációs állandójához, ahogy Ana a retinájára vetítve megszemlélte az adatokat, melyek hologramjának fénye 33 Celsius fokról 33,1 Celsius fokra hevítette a szemében található 8,912 grammnyi csarnokvizet, amely az űrhajó 0,6g gravitációján enyhén ovális formát öltött'). Emellett azoknak is a sci-fije, ami „A társadalom gonosz” mondat mellett jóval burkoltabb társadalomkritikát is megfogalmaz a különböző gonoszTermékekkel és megÖllek márkanevekkel.
4. Rómaiak. Az űrben.
5. Az ötletparádé, a bitang hangulatos űrrómai birodalom, a szaftos kasztrendszer és egyéb menőségek mellett a történet pergő, sodró. Ráadásul jó is, TÉNYLEG érdekel, hogy ez a főszereplő képes lesz-e beolvadni, képes lesz-e bosszút állni, és lesz-e értelme a bosszújának.
6. Mondtam már, hogy ezek RÓMAIAK? AZ ŰRBEN? Én mindent szeretek, ami római, történészként is az egyik kedvenc korszakom volt, egy rabszolgatartó újRómai birodalom az űrben pedig akkora szarveretesen király ötlet, hogy az nem igaz.
7. A nyelvezet, az csudajó. A magyar szöveg is nagyon szépre sikeredett, pacsi jár érte: meg merném kockáztatni, hogy ez volt az első szépirodalmi nyelvezetű akció-disztópia sci-fi, amivel találkoztam.
8. Kiterjedt, okos szimbólumrendszer. Ezt csak szpojlerezéssel tudnám kifejteni, úgyhogy kussolok, de fontos kiemelnem, hogy ez is egy remek pontja a kötetnek.
9. Gonoszok, akiket lehet utálni, és jók, akiket lehet utálni: egy csúnyagonosz aranyfetisiszta űrRómában nincsenek csak jó vagy csak rossz döntések. Az igazságtalanság égbekiáltó, az igazságtalanság ellen harcolni pedig ugyanannyira égbekiáltó. És ez így van jól, mert ez sokszor a valóságban sincs másként…
Lehetne még folytatni, de nem kell, legyen elég annyi, hogy tulajdonképpen négy nap alatt végeztem a könyvvel egy olyan időszakban, amikor SEMMI időm se volt az olvasásra és hét nap alatt összesen aludtam 25 órát, ami már azért nehéz az én koromban. :D Brown úrnak jár a piros pont, engem megvett magának és a könyvének.
MINDEN könyvének, amit innentől kiadnak, mert az lett a default, hogy még az is érdekel, ha szarveretes menethibás tanksapkákról ír dokumentarista regényt.