92. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Vörös ​lázadás (Vörös lázadás 1.) 476 csillagozás

Pierce Brown: Vörös lázadás

„Elképesztő ​fordulatokban bővelkedő, letehetetlen regény… egyaránt kötelező a klasszikus sci-fit és az új iskola epikus dísztópiáit kedvelőknek.”
Examiner.com

A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre.
Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S… (tovább)

Eredeti mű: Pierce Brown: Red Rising

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468315 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
432 oldal · ISBN: 9786155468322 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468315 · Fordította: Török Krisztina

Kapcsolódó zóna

!

Vörös lázadás

47 tag · 39 karc · Utolsó karc: 2018. november 9., 22:13 · Bővebben


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Sevro au Barca · Darrow au Andromedus · Musztáng, Virginia au Augustus · Cassius au Bellona · Pax au Telemanus · Tactus au Rath · Eo, Persephone · Mickey · Roque au Fabii · Sakál, Adrius au Augustus · Harmónia · Matteo

Helyszínek népszerűség szerint

Mars


Kedvencelte 118

Most olvassa 31

Várólistára tette 446

Kívánságlistára tette 369

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Disznóparéj_HVP IP
Pierce Brown: Vörös lázadás

Egymondatos kretén értékelés:
Erőtérpajzsos, genetikailag felturbózott szőke űrrómaiak keresik a legjobb diákot.

Értelmesebb értékelés:
Ejha!
1. Ez azoknak az Éhezők viadala könyve, akiket idegesített Katniss nyavalygása, kisminkelése és a tény, hogy a lány a kétszázadik oldalon lép egyáltalán az arénába. Háromszázból. Itt kérem, már a negyvenedik oldalon hullanak a fejek, a főhős motivációja pedig nem az, hogy „Ójajelvittekazarénábaéstúlakaromélnihogytovábbéhezhessekakistesómmal”, meg hogy meg akarja védeni, mert néha lecsap a rohamosztag.
2. Ez azoknak a disztópiája, akiknek már elege van abból, hogy attól disztópia egy regény, hogy egy feltűnően csinos 17 éves lány nem választhat magának egyszerre kettő darab fiút. Ja, és néha lecsap a rohamosztag.
3. Ez azoknak a sci-fije, akik szeretik, ha az olvasmányaikban van némi sf, de nem szeretik, ha agyon vannak verve egyenletekkel meg gregígenizmusokkal (vö. 'A fekete lyuk akkréciós korongjának vonalával 17,76°-os szöget bezáró pályán érkező fotonok tömege fordítottan aránylott a 7,12 naptömegű csillag 12 millió kelvin forró magjának fénynyomásban megfogalmazható gravitációs állandójához, ahogy Ana a retinájára vetítve megszemlélte az adatokat, melyek hologramjának fénye 33 Celsius fokról 33,1 Celsius fokra hevítette a szemében található 8,912 grammnyi csarnokvizet, amely az űrhajó 0,6g gravitációján enyhén ovális formát öltött'). Emellett azoknak is a sci-fije, ami „A társadalom gonosz” mondat mellett jóval burkoltabb társadalomkritikát is megfogalmaz a különböző gonoszTermékekkel és megÖllek márkanevekkel.
4. Rómaiak. Az űrben.
5. Az ötletparádé, a bitang hangulatos űrrómai birodalom, a szaftos kasztrendszer és egyéb menőségek mellett a történet pergő, sodró. Ráadásul jó is, TÉNYLEG érdekel, hogy ez a főszereplő képes lesz-e beolvadni, képes lesz-e bosszút állni, és lesz-e értelme a bosszújának.
6. Mondtam már, hogy ezek RÓMAIAK? AZ ŰRBEN? Én mindent szeretek, ami római, történészként is az egyik kedvenc korszakom volt, egy rabszolgatartó újRómai birodalom az űrben pedig akkora szarveretesen király ötlet, hogy az nem igaz.
7. A nyelvezet, az csudajó. A magyar szöveg is nagyon szépre sikeredett, pacsi jár érte: meg merném kockáztatni, hogy ez volt az első szépirodalmi nyelvezetű akció-disztópia sci-fi, amivel találkoztam.
8. Kiterjedt, okos szimbólumrendszer. Ezt csak szpojlerezéssel tudnám kifejteni, úgyhogy kussolok, de fontos kiemelnem, hogy ez is egy remek pontja a kötetnek.
9. Gonoszok, akiket lehet utálni, és jók, akiket lehet utálni: egy csúnyagonosz aranyfetisiszta űrRómában nincsenek csak jó vagy csak rossz döntések. Az igazságtalanság égbekiáltó, az igazságtalanság ellen harcolni pedig ugyanannyira égbekiáltó. És ez így van jól, mert ez sokszor a valóságban sincs másként…

Lehetne még folytatni, de nem kell, legyen elég annyi, hogy tulajdonképpen négy nap alatt végeztem a könyvvel egy olyan időszakban, amikor SEMMI időm se volt az olvasásra és hét nap alatt összesen aludtam 25 órát, ami már azért nehéz az én koromban. :D Brown úrnak jár a piros pont, engem megvett magának és a könyvének.
MINDEN könyvének, amit innentől kiadnak, mert az lett a default, hogy még az is érdekel, ha szarveretes menethibás tanksapkákról ír dokumentarista regényt.

24 hozzászólás
>!
Rodwin
Pierce Brown: Vörös lázadás

Nos mondhatnám, hogy vérveretesen jó könyv volt, amit így Pierce letett az asztalra bemutatkozásnak, és rögtön meg is hódította az olvasó társadalom nagy részét.
Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, nem igazán tetszett a borítója sem, meg aztán nem is vagyok egy nagy sci-fi olvasó, de ez a jövőben lehet változni fog.
Megjelenése óta nagyon sok jót hallottam a könyvről, illetve két kedves figyeltem úgy oda-vissza volt tőle, mely az évek során trilógiává duzzadt, és még mindig csak áradoztak róla. Ezt látva hiba lett volna kihagyni, hogy bele sem kezdek.
Ha röviden akarnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy Battle Royal összegyúrva egy kis Harry Potter-rel, Éhezők viadalával, és a római korral. De azért illik róla bővebben is írni, mert megérdemli.
Vörös bolygón járunk, a nagyon távoli jövőben, ahol nagyon nagy hierarchikus rendszer van. Mindezt színekkel megoldva, a társadalom csúcsa az aranyhajú félistenek, míg a legalja a vörösök. Innen a vörösöktől kerül ki hősünk Darrow, akivel ezt az egész könyvet végig izgulhatjuk. A történelemben már oly sokszor lenni szokott, hogy minden egy nő miatt történik, itt is így esett, amely szinte végig jelen van. A nagy szerelme tartja sokszor életben, Eo dala örökre Darrow, és mindenki része lett, aki hallotta.
Nagy utat jár be a srác, mert mondhatjuk, hogy az, hisz elég YA a könyv. Bányász fiúból vérveretesen kemény harcos lesz. Az első 50-60 oldal még elég lassúnak tűnik, de onnantól nem lesz megállás, és letehetetlen lesz a könyv.
A könyv nyelvezete is nagyon tetszett, ezzel a folyamatos utalásokkal a történelemre, és persze a társadalom római jellege is adott egy különleges ízt neki.
Mondhatjuk, hogy az ŰrRómában játszódott a könyv, Darrow és kis csapata meg lehetnének a Gallok. :)
Tetszett az intézetben folyó helyezkedés, majd a játékban a szövetségkötések, hogy egy barátság milyen gyenge pilléreken is állhat.
Egy Abrcrombie idézet jut eszembe, hogy soha ne félj az ellenségeidtől, a barátaidtól azonban mindig!
Ami ebben a könyvben sokszor bizonyítást is nyert. Pierce nem akart semmi világmegváltót írni, csupán csak szórakoztatni, de azt nagyon jól csinálja. Igazi adrenalin löket a könyv, ha valaki belekezd nehezen teszi majd le.
Darrow nagy utat jár be, megannyi barátra, és ellenségre tett szert. Kedvenc szereplőm a könyvből Sevro, de ezzel talán nem leszek egyedül, és Sakál, mert bírom a negatív karaktereket. Amit a végén művelt a késsel, azzal belopta magát a szívembe. :D
Ez sem egy leányregény, mert van benne bőven véres jelenet, intrikával, és fordulatokkal megtűzdelve.
Örülök, hogy elkezdtem a sorozatot, nálam majdnem ötösre vizsgázott, és tudom, hogy a következő részek még jobbak lesznek, talán az egyik ott már kedvenc is lesz, már ez is majdnem az lett.
Pierce Brown megmutatta, hogy káromkodás és szexualitás központisága nélkül is lehet jó könyvet írni. Persze a szarveretest ne nézzük, mert az alap fogalomnak számít ebben a kies jövőben.

9 hozzászólás
>!
vIVIv
Pierce Brown: Vörös lázadás

Hát ez Vérveretesen jó volt! Borító alapján nem csábultam el, viszont egyre több figyeltem olvasta és írt csupa kedvcsináló értékelést, ezért egyre inkább azt éreztem, hogy ezt mihamarabb el kell olvasnom. És milyen jól tettem!
Ez a könyv nem való azoknak akik szeretik a rózsaszín, happy endeket, mert ez nem az a könyv. Itt élet és halál forog kockán, az írónak nem remeg meg a keze, ha ki kell írni valakit a történetból.
Darrow ugye a Vörösök közé tartozik, Pokolfúró van egy felesége, akiről sose fog megfeledkezni sem Darrow, sem az Olvasó, sem pedig a történet szereplői, Hiszen Darrow, a lány, Eo álmaiért küzd. Ez egy kegyetlen küzdelem, sok sok nehézséggel és áldozatokkal teli az út…és a vége még nagyon messze van.
Először is Darrow kénytelen spoiler Ezek után jön az első próbatétel..a szelektálás. Ez is vérre megy és nincs kibúvó csak az egyik győzhet, aminek később lesz következménye. Maga a történet, az okok, csalódások, igazságok, miértek formálják Darrow-t is és a könyv végére ő is változik, persze Eo álma továbbra is az első helyen áll, és a fiúnak a győzelemért sokat kellett tenni…nem szép dolgokat is, persze hibákat is elkövetett, de ha elbukott is és megalázták később újra felemelkedett és az emberek megint vezetőként tekintettek rá. Csupa izgalom ez a könyv, mindig ott motoszkál az ember agyában. Csak ajánlani tudom azoknak, akik még nem olvasták. :) Fantasztikusan jól megírt történet!

3 hozzászólás
>!
_Eriii
Pierce Brown: Vörös lázadás

Ez eszméletlen volt. Egy jó párszor elhangzott a számból, hogy azt mondom egy dísztópiás sci-fi könyvre, hogy ez volt a legjobb, de szerintem Pierce Brown – Vörös lázadása viszi a prímet. Egyszerűen lehetetlen volt. Valamikor régen már egyszer neki fogtam ennek a könyvnek, de mivel nincs nagyon benne romantikus szál, az én rozsaszin lelkemnek nem tetszett. Most, mivel még mindig tart a rozsaszin cukorszirup csömöröm, ami a tavaly óta tart, azt kell hogy mondjam, ennél jobbkor nem is olvashattam volna. Már a könyv első lapjai beszippantottak. Imádok minden olyan történetet ami más bolygókon játszódik, és ez eszméletlenül van megírva. A világ felépítés iszonyúan tetszett. A színekbe való csoportosítás, a hierarchia. Már a történet elején összetört a szívem Eo miatt és Darrow miatt. A folytatás meg nem kevés körömrágós részeket tartalmaz. Szinte az utolsó oldalig nagyon feszültséggel teli a történet. Én ajánlom mindenikek aki szereti a sci-fit meg a dísztópiát..

5 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Pierce Brown: Vörös lázadás

Zseniális!
Végre egy disztópiás regény ami nem a szokásos kliséket követi, akciódús, tele feszültséggel és fordulatokkal, némi vérengzésel és erőszakkal fűszerezve. Megfelelő arányban keveredik a római kor kultúrája és mitológiai háttere az űrkorszak modernitásával és technológiájával egy erősen kasztrendszerű társadalomban. Tinikorú, ám felnőttként viselkedő karakterek – nyálas és túldimenzionált szerelmi szál nélküli történet – valódi izgalom egy újszerűen szokatlan környezetben.
Tetszett!

18 hozzászólás
>!
Szilvi00 P
Pierce Brown: Vörös lázadás

Nem vagyok kifejezetten sci-fi rajongó, de időről időre kézbe veszek egyet a műfaj képviselőiből, főleg ha kicsit túlzásba vittem a romantikus regények fogyasztását. Pierce Brown egész jó választásnak bizonyult, bár nem pont erre számítottam. Tetszett a Marson felépített világ, a Színeken alapuló kasztrendszer ötlete és a nyelvezete is elnyerte a tetszésemet.
Épp csak megismerkedtem a világgal, beindultak az események és már az elején többször rendesen ledöbbentem. Nehéz spoilerek nélkül írni a könyvről… Főhősünk, a 16 éves Darrow nagy átalakulását még ámulva olvastam, valahogy abban a hitben voltam, hogy ez lesz a Vörös Lázadás és személyes bosszújának megalapozása. Részben nem tévedtem, de ez egy sokkal hosszabb alapozás kezdete lett, mint hittem. Miután sikeresen bejutott az Intézetbe és elkezdődött a Házak versenye, picit zuhant az érdeklődésem. Egy idő után bennem is felmerült, hogy sokban hasonlít arra a bizonyos Viadalra. Csak még annál is brutálisabb, véresebb, nem csoda hát, hogy az ókori istenekkel húz párhuzamot az író. A könyv második fele szinte csak harc, hadviselés és még több harc. Fordulatos és kiszámíthatatlan. Végül úgy beszippantott, hogy alig bírtam letenni- Darrow nehéz döntések sorozatát kényszerül meghozni, rengeteget változik, de sosem téveszti szem elől végső célját…

4 hozzászólás
>!
wolfsteps
Pierce Brown: Vörös lázadás

Hát ez szarveretesen jó volt.

Sci-fi, disztópia, mitológia, harcosok, háború. Nagyjából minden adott egy nagyon jó storyhoz és ezt most Pierce Brown szépen össze is hozta.
Úgy jó, hogy közben nagyon emlékeztet más történetekre. Így ahogy faljuk az oldalakat sorra szembejön velünk Harry Potter, Éhezők Viadala és egy kis Villámtolvaj motívum, de mindez úgy, hogy igazából ha fel is tűnik az olvasónak (nyilván feltűnik mert hirtelen roppant erős deja vu érzés fog el mindenkit) nem zavaró egy cseppetse, hiszen olyan szépen simulnak egymásba és alkot ezek felhasználásával teljesen új történetet az író, hogy áldásunkat adjuk rá és csak bólogatunk.
A könyv színes, pörgős, sose unalmas, tele meglepetéssel, nagyon erős társadalomkritikával, megosztó karakterekkel akikben nem szabad bízni és mielőtt kettőt pislognánk már azon kapjuk magunkat, hogy bár mérhetetlenül fel vagyunk háborodva a kasztalapú Társadalomra, titokban mind egy kicsit arra vágyunk hogy kedvenc istenünk házába beosztva mi is játszhassunk.
Hatalmas pluszpont a nyelvezetért és a magyar fórdításért.

JA, mielőtt elfelejteném. Eo egy spoiler.
Egyébként hatalmas Éhezők Viadala fan vagyok, meg úgy általában mindenre rácuppanok ami ilyen ki marad a végén játékharcba csap át. Imádom. Szóval nekem ez első olvasásra szerelem és már le is csaptam a második részt a polcomról.
Tetszett az, hogy végre nem az a fajta disztópiás könyv volt, amikor a kislány egyedül marad, szerelmes lesz, de nagyon jól bánik a fegyverrel, nagyon badass, és megmenti a világot. Hanem egy épkézláb fiút kaptunk, akinek tönkretették a lelkét, megtört,
tele dühvel és haraggal, de értelmes, okos, két lábbal áll a földön Marson. Mindemellett pedig tele volt olyan tényleg meglepetéssel, amire nem számítottam. Nyilván voltak olyan csavarok amig már-már elvárhatóak voltak de az, hogy spoiler Én nem találtam ki magamtól :D Szóval mindezek az apró-és nem annyira apró dolgok miatt nekem ez teljesen elnyerte a szívemet most. Kérem a következőt.

4 hozzászólás
>!
joopsy P
Pierce Brown: Vörös lázadás

Ez egy hihetetlenül izgalmas történet volt. Azonban úgy érzem, kicsit túl sokat akart az író, mert disztópia is, sci-fi is, akció is, stratégia is és még a mitológiát is belekeverte picit. Szóval nekem ez egy kicsit túl sokszínűre sikeredett és kicsit a kategóriák egymás rovására mentek szerintem.
Ettől függetlenül végig élvezetes és teli van váratlan fordulattal és véres jelenettel. Nagyon szórakoztató volt olvasni.
A szereplők mind-mind elképesztő személyiségek. Darrow igazi stratéga, de azért a proktorok akadályaitól függetlenül folyamatosan mellette áll a szerencse is. A kedvenc szereplőm a jószándékú hústorony, Pax volt. A Sakál pedig egyszerűen döbbenetes volt.
A történet a Marson játszódik, de ez valahogy nem ad hozzá túl nagy értéket. Sőt azzal, hogy nem tudjuk meg, hogy hogyan vált ennyire élhetővé a bolygó, még kicsit el is vett talán.
spoiler
Az akciójelenetek egyébként „szarveretesen” jól sikerültek. Imádtam, ahogy fröcsög a vér. :P
A könyv vége rengeteg további fordulatot sejtet, de egyáltalán nem tudni, hogy mik fognak még történni a nyilvánvaló bosszún kívül.

A szerkesztés mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül, mert szerintem néhol csapnivaló. Olyan helyeken van szóköz a bekezdések között, ahol nem kéne, de olyan helyeken nincs, ahol pedig kéne. Teljesen új helyszín vagy napszak előtt egy Enter van oszt jónapot. Ez engem eléggé zavart.

2 hozzászólás
>!
ViraMors P
Pierce Brown: Vörös lázadás

Hercegekként érkezünk ebbe az iskolába, és itt tanulunk meg szörnyeteggé válni. De te már szörnyetegként érkeztél.

Ha hódolnék a bennem élő végtelen lustaságnak, egyszerűen idézném @pat értékelését, ami nagyon nagy arányban egybe cseng az enyémmel. A felsorolt előzményirodalomból illetve áthallásokból csak a Gesztenye, a honalapítót hagynám ki, mert azt nem olvastam, cserébe megemlíteném az első harmadban itt-ott felsejlő Tengen Toppa animét idéző hangulatot amit feltehetően csak én képzelek a bányász-lét mögé meg azt, hogy a második felében hányszor és hányszor jutottak eszembe a klasszikus shounen fight mangák/animék ez a szám a végtelenhez tart…

De azért megerőltetem magam, és leírok még ezt-azt saját kútfőből is, csak a tisztesség kedvéért.
Nem érzem rossz könyvnek a Vrös lázadást, de be kell vallanom, nem is érzem igazán jónak. Amikor először találkoztam a fülszöveggel, azt gondoltam, olyan, mintha egy Végjáték-Éhezők viadala hibrid lenne, ezért nem igazán szerettem volna elolvasni* Végül első sorban azért ültem neki, mert Pierce Brown nagyon jó arc volt a tavaszi dedikáláson, és én nagyon tudom értékelni az ilyesmit.
Most, befejezve a könyvet továbbra is úgy érzem, hogy az az író meglehetősen sok Végjátékot is Éhezők viadalát olvashatott, csak még egy-két művel tudom árnyalni ezt a képet :) (ld fentebb)
A könyv előnye, hogy olvastatja magát. A stílusa gördülékeny, amikor tudja, mit akar, egészen erőteljes is tud lenni. És van jó néhány mellékkarakter, apróbb-nagyobb magvas szövegekkel, akiket nagyon tudtam kedvelni.
A hátránya, hogy 432 oldal alatt sem tudtam rájönni, hányadán is állok a főszereplővel, ami azért elég gáz, ha E/1-ben mesél, de szerencsétlen Darrow annyiszor megy mások feje után, mintha sajátja egyáltalán nem is lenne. Az elején egyébként megörültem annak, hogy végre nem egy picsogós tizenéves a főszereplő, hanem olyan valaki, akiben van lehetőség arra, hogy igazi agresszorrá váljon, de később a leglehetetlenebb pillanatokban tört rá a srácra a t*ketlenkedés, meg a visszarettenés saját magától. Pedig ha valaki a csúcsra tör, meg ő akar a szörnyek között a legnagyobb szörny lenni, akkor jó lenne, ha nem csak arca lenne hozzá, hanem határozottsága is…
Történetét tekintve meglepetést nem igazán okozott, lezárta annyira, hogy ne legyen kényelmetlen, de nyitva hagyta annyira, hogy az egyszeri olvasót azért érdekelje a folytatás.
Összességében azt gondolom, hogy Brown tud írni, csak jó lenne több eredetiség meg kevesebb kiszámíthatóság a történetben.
A folytatás… hát lehet, hogy valamikor az is sorra kerül, de biztosan nem most.

*Első sorban mert a Végjátékot nagyon szeretem, másodsorban, mert az Éhezők viadalát nagyon nem.

34 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis 
Pierce Brown: Vörös lázadás

Vérveretesen meglepett ez a könyv.

Bár a Vörös lázadásban is megtalálható néhány tipikus disztópikus elem, mégis képes volt valami újat is mutatni.

Darrow végre egy igazi dühös karakter, aki bár a jófiúk oldalán áll, mégis mindent megtesz céljai elérése érdekében. Társai is kellően elborultak, vérszomjasak, így a harcok és az izgalom garantálva vannak. Nem vagyok az erőszaknak a nagy híve, de itt értem, miért volt rá szükség a történetben, nem éreztem öncélúnak azt.

A történet teljesen más, mint amire számítasz, legalábbis én nem gondoltam, hogy oda lukadunk ki, ahova. Nem mondom, hogy hibátlan, de végig pörgős, izgalmas, kedvelhető és utálható karakterekkel (utóbbiak is kellenek, ugyebár). De a végére ezek is összemosódnak, és van, hogy tudod, hogy valakit utálnod kellene, de valamiért mégis kedveled, és fordítva.

Tőlem mindenképp megkapják az esélyt a folytatások is, alig várom, hogy Pierce újra meglepjen.


Népszerű idézetek

>!
Rodwin

– Úgy hallottam, a pékekből lesz a legjobb császár.

179. oldal

13 hozzászólás
>!
Agave_Könyvek KU

Élhettem volna békében. De ellenségeim harcba kényszerítettek.
Előttem ezerkétszáz ifjú és leány a legkiválóbbak közül. Hallgatják a hatalmas márványoszlopok közt szónokoló, könyörtelen Arany férfit. Hallgatják a szörnyet, aki szívemre ezt az emésztő lángot hozta.
Nem minden ember teremtetett egyenlőnek – zengi. Magas, uralkodói termet, akár egy sas. – A gyengék megcsalnak benneteket. Azt mondják, a szelídek öröklik a Földet. Hogy az erősnek óvnia kell a gyengét. Íme hát a Demokrácia Nemes Hazugsága. A kórság, ami felfalja az emberiséget.
Tekintete átdöfi az összegyűlt diákokat.
– Ti és én Aranyak vagyunk. Az evolúció csúcsa. Magasan az emberiség húshalmai fölé emelkedünk, nyájként terelgetjük az alacsonyabb rendű Színkasztokat. Ez mind a ti örökségetek – mondja, majd szünetet tart, szeme a gyülekezetet fürkészi. – De ingyen nem kaphatjátok meg. A hatalmat meg kell szerezni. A javakat el kell nyerni. Az uralmat, a birodalmat, az irányítást vérrel kell kiérdemelni. Nektek, megsebzetlen gyermekeknek nem jár semmi, ti nem ismeritek a fájdalmat. Ti nem tudjátok, ősapáitok milyen áldozatot hoztak, hogy ti ezekre a magaslatokra feljuthassatok. Most még nem tudjátok. De hamarosan megtudjátok. Hamarosan megtanuljátok, miért az Aranyak vezetik az emberiséget. És megígérhetem, hogy csakis az igazán a hatalomra termettek élik túl közületek a leckét.
Csakhogy én nem vagyok Arany. Én Vörös vagyok.
Ez az ember a magamfajtát gyengének hiszi. Azt gondolja, ostoba, puha, alsóbbrendű vagyok. Én nem palotákban cseperedtem. Nem lovagoltam tágas réteken, és nem csipegettem kolibrinyelvragut. Ennek a durva és kemény világnak a gyomrában edződtem. A gyűlölet kovácsolt. A szerelem erősített.
Ez az ember téved.
Egyikük sem éli túl.

előhang

Kapcsolódó szócikkek: Darrow au Andromedus
>!
Rodwin

– (…). A büszkeség és gőg vakká tesz.
– Ahogy a kés is.

398. oldal

>!
Agave_Könyvek KU

Van egy virág, a Marson is megél. Vörös, harsány, és még a mi földünk is megfelel neki. Hemantusznak hívják. Vérvirág.

Első rész - A rabszolga

Kapcsolódó szócikkek: Mars
>!
Madama_Butterfly P

Csatát taktikával lehet nyerni. Háborút pedig stratégiával…

317. oldal

>!
Miss_Mila

– Néha olyan hasznos tudsz lenni, mint egy lábatlan kutya.

>!
Near

– Vannak kínok, amelyek soha nem tompulnak. Dolgok, amiket soha nem lehet jóvátenni.

214. oldal

>!
AfterEight P

Az acél hatalom. A pénz is hatalom.
De a világon a legnagyobb hatalom a szavakban lakik.
Belenézek a szemébe. Igen, a szavak erősebb fegyverek, mint hinné.
A dalok pedig még annál is erősebbek. A szavak ébresztik fel az elmét.
A dallam a szívet.


A sorozat következő kötete

Vörös lázadás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
Dan Simmons: Ílion
Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája
Philip K. Dick: Időugrás a Marson
Lao Sö: Macskaváros krónikája
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Mars
Edgar Rice Burroughs: Mars hadura
Piers Anthony: Az emlékmás
Nalini Singh: Feloldozás
Szemán Zoltán: A Link