6. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Hajnalcsillag (Vörös lázadás 3.) 245 csillagozás

Pierce Brown: Hajnalcsillag

„A ​Vörös lázadás-trilógia utolsó részében, az elsöprő erejű és azonnal beszippantó Hajnalcsillagban már nem csak a tétek, de a világ is óriási: bődületes üldözési jelenetek és a háttérben csendben megvívott riválisharcok váltják egymást fénysebességgel, a filmszerű párbeszédek pedig rég nem látott eredetiséggel gerjesztik a feszültséget.”
Entertainment Weekly

Darrow békében élt, de az ellenségei háborúba kényszerítették. Az Arany uralkodók felakasztották a feleségét és rabszolgasorba taszították a népét. Ő azonban nem törődött bele a sorsába, nem adta fel: mindent kockáztatva beépült az Aranyak közé, és lehetetlent nem ismerve harcolt és élt túl mindent, hogy végül elindíthassa a forradalmat, ami darabjaira szedi a marsi rendszert.

MOST ELJÖTT AZ IDŐ, A FORRADALOM KEZDETÉT VESZI.

Pierce Brown a Vörös lázadás-trilógiával robbant be 2014-ben a sci-fibe, és a hirtelen sikerének köszönhetően mára olvasók milliói rajonganak érte a világ… (tovább)

Eredeti mű: Pierce Brown: Morning Star

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
576 oldal · ISBN: 9789634190981 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
566 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190974 · Fordította: Török Krisztina

Kedvencelte 67

Most olvassa 16

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 111

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Vége van. Olyan nehezen jönnek a szavak, mert véget ért egy eszméletlen jó trilógia. Olvasás közben, és főleg az utolsó lapoknál azt kívántam, hogy bárcsak még lenne vagy egy rész. Bárcsak még olvashatnék Darrowról, Sevróról, Musztángról, Victraról és mindenkiről. Szinte az utolsó lapokig tartogatott meglepetéseket az író. Szinte az utolsó lapokig csak nevetett rajtunk, nem is nevetett, hanem ki röhögött. Nagyon, hihetetlenül izgalmas kalandokban volt részem. Szerintem a legkeményebb sci-fii amit valaha olvastam. Eszméletlen a világfelépítés. Eszméletlen kemények az ellenfelek. Mocskosul tudnak játszani. Az utolsó fejeztél majdnem nem olvastam tovább. Néztem vazeg 95 százalékon vagyok, ezt nem fogja a szívem kibírni. Meg is rendeltem papírban is, mert a jó könyveknek a polcomon a helyük. Nagyon-nagyon ajánlom.

6 hozzászólás
>!
vIVIv
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Pierce te szadista állat, te egy vérveretes zseni vagy!
Komolyan sokkot kaptam és bőgtem amikor spoiler , aztán Cassius meglepett és spoiler
Rengeteg minden történt ebben a részben, végig volt min izgulni, idegbajt kapni és örülni. :) Alig vártam, hogy Aja, az Uralkodó és Sakál is megkapja azt amit érdemel. A legjobban szerintem Sakál lett megleckéztetve, Darrow nagyon badass volt vele :D
Imádtam ezt az egész világot amit az író elénk tárt és miért csak jövőre jön az Iron Gold?????????????????????!!!!!!!!!!!! :( Bízom benne, hogy magyar nyelven is fogjuk olvasni.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Na ez egy igazi ötcsillagos sci-fi volt. Az író fokozza az izgalmakat, nem lehet előre tudni, hogy mi történik legközelebb. A befejezéstől meg leesik az állad. Kedvenc szereplőim továbbra is Darrow és Musztáng, de akadt még néhány eredeti figura. Intrika, árulás és mesteri manipulációk mellett monumentális csatajelenetek is a cselekmény részét képezik. Még maga az Arató sem gondolta volna, hogy idáig jut, amikor végigtekint a lázadás történelmén. A vége egészen nyitott maradt, talán folytatás is várható. Van benne még kiaknázható lehetőség. Aki belekezd a könyvbe számítson arra, hogy teljesen befogja szippantani a sodró lendületű cselekmény.

>!
marschlako P
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Engem nem lehet meggyőzni róla, hogy ez nem tini könyv. Még ha nem is az a klasszikus YA. Egyszerű tő-, vagy alig bővített mondatok, a szleng, a gravcsizmás meg mittudoménmilyen csetepaték, egy jó adag római mázzal leöntve. Akármilyen véres és kegyetlen is helyenként, olyan mintha csupán egy játék lenne, mely után felállunk a számítógép elől és megiszunk egy forró teát. Így a mondanivalót – mert azért az is lenne benne – szépen ki is lúgozta Brown ezzel a sok cafranggal, amit ráaggatott a regényére. Egyszerűen nem lehet komolyan venni.
Mivel lassan adagoltam, így nem feküdte meg annyira a gyomromat, mint az Arany háború. De így is túl hosszúra nyúlt, s túl érdektelen volt, egy idő után már teljesen immunis lettem a cselekmény iránt, a csatajeleneteket csak átfutottam. Most is igaz: a kevesebb több lett volna. Meg nem értem Brown különös lelkesedését a hangsebesség iránt: az még rendben, hogy valaki kétszeres hangsebességgel csapódik a sziklába a Marson, de hogy az űrben is hangsebességre kapcsolnak az űrhajók… Na jó, ezen már az előző kötetben is kidühöngtem magamat.
Ez nem az én sorozatom volt.

21 hozzászólás
>!
csartak MP
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Arató, Arató, Arató… A tettek, amelyekről megemlékezik az utókor, vérben íródtak.

Bevallom elbuktam, nem bírok értékelést írni a könyvről. Csak a túlzó, kusza gondolatok forognak a fejemben napok óta.
Ez egy színes, vibráló, élettel teli világ. Szigorú kasztrendszer, beszabályzott hierarchia, színes jellegzetességek, génmanipuláció. Hatalmas létszámban felvonuló hadseregek, a monumentális összecsapások, űrben és bolygókon egyaránt. Olyan mértékű anyagot mozgatnak meg, mint fegyverzetben és elképesztő égbe törő terraformált városok formájában… hogy nem hiszem, hogy ilyen valaha is lesz, de ha hagyod, akkor magával ránt ez a színes fantázia.
Az első rész, a Vörös lázadás, olyan mint egy intrikus, véres hatalomjáték. Iskoláról, próbáról van szó, mégis ami itt történik, az kihatással van a jövő alakulására, hiszen életre szóló barátságok és ellentétek születnek. És soha nem tudni, hogy éppen egy segítő kézre mikor van szükség.
Aztán az Arany Háború olyan volt mint egy elnyújtott üvöltés, hatalmas erő, diadalmenet kísérte végig. Lehengerelte az olvasót. A végén, mikor Darrow lelepleződik, olyan mintha fejjel rohannánk a falnak. Lehet ebből tovább lépni?
És lehet. A Hajnalcsillagban már a lázadás magvai kikeltek szerte az ember lakta univerzumban. Színtől függetlenül. Darrow egyszerre ad erőt a Vörösöknek, és nyűgözi le az Aranyakat. Hova is tartozik már tulajdonképpen? Különleges kívülállóként emelkedik fel, hogy véghez vigye amit elkezdett. Nagyon erős karakterek, őrült és egyben bátor barátok kísérik végig az útján. Céljuk érdekében egészen a legvégsőkig mennek el, tulajdonképpen ez is olyan lesz, mint egy cselvetés és hatalomjáték.
A Hajnalcsillag valami új ígérete. Egy álomé, ami valaha egy Vörös lányé volt, és egy fiúé, aki tűzön-vízen keresztül véghezvitte azt.

7 hozzászólás
>!
Szilvi00 P
Pierce Brown: Hajnalcsillag

„A félelem nincs.
Ha eddig néztél is, Eo, most hunyd be a szemed.
Eljött az Arató. És a poklot hozta magával."

Le a kalappal Pierce Brown előtt! Végtelenük izgalmas és lebilincselő volt a trilógia befejező része is. Darrow ezúttal is csavaros tervekkel rukkolt elő, a kezdeti nehézség és kétségek után, a harcban is odatette magát. Csata előtti lelkesítő beszédei pedig olyan hatásosak, hogy legszívesebben én is gravCsizmát húztam volna és beálltam volna a Lázadókhoz, az egyik több kilométer hosszúságú űrhajóra. A sok akció mellett voltak érzelmes részek is. Főleg Darrow és a Vonítók között alakult ki életre szóló kapcsolat. Ezeket a párbeszédeket gyakran könnyes szemmel olvastam. Sevro, a mocskos szájával viszont mindig megnevettetett. A vége elképesztő izgalmakat tartogatott, alig vártam, hogy Octavia, Aja és Sakál végre megkapja a magáét. Musztáng spoiler megkoronázta az egész trilógiát.
Remélem magyarul is olvashatjuk majd az író következő sorozatát, ami ugyanebben a világban játszódik majd!

>!
Lisie87 P
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Véget ért hát egy újabb trilógia. Szerencsére nem úgy voltam vele, mint a 2. résszel és a végén legszívesebben dühömben elhajítottam volna a könyvet!!
Tartotta a második rész színvonalát. Végig pörgős volt és akció dús, tele harcokkal és halállal…nagy sajnálatomra spoiler . Megint nagyon hatott a lelki világomra, sok szereplőt annyira közel tudtam érezni magamhoz, átvettem a lelkesedésüket, a harcukat, a vívódásaikat. Az író persze sokszor a tűrés határig feszítette nálam a szálakat, hogy már azt hittem, hogy mindennek vége és hirtelen jött egy csavar és megfordultak a dolgok. Sevro még mindig a legkedvencebb, és örülök, hogy egy kicsit az ő karaktere is kapott egy kis színt, hogy ő is ember, neki is ott vannak a béklyói és gyengeségei spoiler . spoiler Ó, hát Darrow, még mindig olyan naiv, álmodozó, de végül csak elérte a célját. spoiler
Bevallom kicsit szégyenlem, hogy a végén spoiler Én amúgy kis béna vagyok, és nem szoktam előre kitalálni, kigondolni a végét, néha azért rájövök dolgokra és így mindig nagy meglepetésként ér a fordulat, vagy végkifejlet! :))) Most a szívemnek kedvesen ért véget a történet, és a lelkem is megnyugodott.
Off: És igen, megvolt a 3/3 bokros idézet! XD

3 hozzászólás
>!
ViveEe P
Pierce Brown: Hajnalcsillag

„Oké, megnyertetek egy csatát, na és a háborút hogy fogjátok megnyerni?”
„Darrow tényleg tud építeni is, nem csak pusztítani?”
„Mi lesz ebből?… mert jól tuti nem végződhet..”

Ezek a kérdések kavarogtak bennem végig. Az egész könyv olvasása közben folyamatosan bennem volt az érzés, hogy oké, arattak egy győzelmet, de ez nagyon kevés lesz a háború megnyeréséhez, és mégis, hogy mit fognak tenni? El nem tudtam képzelni, hogy miként végződhet ez igazán jól.
Az Arany háború nem túl szívderítően végződött és ehhez méltón folytatódik ebben a könyvben. Szegény Darrownak megint olyan dolgokat kellett túlélnie, hogy nem is értem, hogy nem őrült bele. De megint megcsinálta, ember tudott maradni, ami nem kis teljesítmény! Nagyon erős jellem, és szívből örülök, hogy ilyen barátai vannak. Nagy szükség volt rájuk.
Aztán a Fiak… Sevro, aki egyik személyes kedvencem, ott találta magát az apja székében, és próbált helytállni, miközben a barátja utáni kutatást sem adta fel. A könyv feléig számomra ő volt a teljesen megroppant karakter, aki már tényleg nem tud mást, csak gyilkolni… szerencsére tévedtem. :) És ennek ellenére is ő hozott számomra egyedül egy kis vidámságot a könyvbe.
A Sakálról nem is tudom mit gondoljak… egyrészt valahol tényleg egy zseni, és az érzelmi infantilizmusa se segít a dolgon, nagyon veszélyes… de, mindent csak azért, hogy uralkodó legyen? Kicsit sok áldozat ez ennyiért…
Na aki totál kemény, az Aja. Úristen az az ember… nem szívesen ragadnék vele egy légtérben..
Megint csak nagyon jó csaták, jó stratégia és nem kis merészség volt ebben a könyvben.
De ez a drága író úgy játszik az érzelmekkel, mint macska az egérrel. Nem volt olyan, hogy nem izgultam.. na és a végénél? Cassius elengedésekor, amik lezajlottak. Csak pislogtam, hogy na ilyen nincs.
Tetszett a vége, szép lezárást kapott. :) Sok munka vár még rájuk, de remélem boldog életük lesz. :)

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Hű és Ha! Ez eszméletlen jó volt! Hirtelen nem is rémlik, hogy olvastam-e már ennyire mozgalmas és akciódús könyvet. Ezer százalékon pörgött minden, folyton fordult a kocka, és elképesztő ütemben követték egymást a váratlan és hihetetlen fordulatok, politikai játszmák és lehengerlően lelkesítő beszêdek. És ez a teljes sorozatra elmondható, ami értékes barátságokkal, veszteségekkel, árulásokkal, kudarcokkal és győzelmekkel volt teli. És a végjátékot imádtam! Felborzolt idegekkel és hitetlenkedve faltam a sorokat.
Az egész sorozat előtt le a kalappal!

3 hozzászólás
>!
mcgregor
Pierce Brown: Hajnalcsillag

Kicsit tartottam tőle, hogy látványos színvonalesés fog bekövetkezni az utolsó részre, de Pierce Brown megbízhatóan hozta az eddigi nívót. Bizonyos karaktereket sikerült még elmélyítenie, az Aratónak a saját szerepéhez és a hatalom természetéhez fűződő viszonya pedig teljesen reális kérdéseket feszeget, mindenféle képmutatás és dagályosság nélkül. A meglepő szövetségek és a tervezett árulások alakulása továbbra is dinamikusan elevenen tartják a sztorit, bár néha már olyan szintet érnek el, hogy szinte önálló stíluselemmé válik a rendszeres bevetésük. A befejezést sikerült grandiózussá építeni, ügyesen lebegtetve a végkimenetel természetét. Ez egy nagyon élvezhető és egyedi hangvételű trilógia volt összességében, az érdeklődésem végig kitartott.


Népszerű idézetek

>!
Razor SMP

– Te! Idebagózz, te troll – ordítja [Sevro]. – Terrorista hadúr vagyok! Nem hajigálhatsz, vágod! Még a csokimat is elejtettem! – teszi hozzá, miközben a kőpadlót pásztázza. – Várjál már! Hol van? A fene egye meg, Ragnar! Hol van a mogyorós csokim? Tudod, hány embert kellett lemészárolnom érte? Hatot! Vágod? Hatot!

82. oldal, 9. Arész városa

Kapcsolódó szócikkek: Ragnar Volarus · Sevro au Barca
1 hozzászólás
>!
No_Exist

Talán ilyen az emberi természet: mindig azután sír, ami elmúlt, ahelyett, hogy azt várná, ami még bekövetkezhet.
Nehezebb reménykedni, mint emlékezni.

339. oldal

>!
Disznóparéj_HVP IP

Ragnar és Rollo meg se érzi a hideget.

125. oldal, 14. A vámpírhold

13 hozzászólás
>!
No_Exist

A legmocskosabb az öregedésben, hogy már elég eszünk van, hogy lássuk a repedéseket mindenen.

195. oldal

>!
csartak MP

– Ennek a hajónak kell egy új név – mondom. – Szeretném, ha te adnál neki.
Sefi arcán fehér fények villódznak.
Tyr Morga – vágja rá habozás nélkül.
– Az mit jelent? – kérdi Holiday.
Visszafordulok a pusztítás felé, ahol a robbanások egymást követik, és a menekülőkapszulák lángolva csattannak bele a Ganümédész atmoszférájába:
– Azt jelenti, hogy Hajnalcsillag.

Kapcsolódó szócikkek: Holiday ti Nakamura · Sefi Volarus
>!
SchizoVampire P

Ha eddig néztél is, Eo, most hunyd be a szemed.
Eljött az Arató. És a poklot hozta magával.

404. oldal

>!
csartak MP

Mert ha elfelejted valaki nevét, könnyen megbocsát ugyan, de ha emlékszel rá, mindörökre számíthatsz rá.

>!
csartak MP

Arató, Arató, Arató… A tettek, amelyekről megemlékezik az utókor, vérben íródtak.

>!
No_Exist

Vannak az életben pillanatok, amikor az ember olyan eltökélten menetel előre a célja felé, hogy elfelejt a lába elé nézni, és már csak akkor pillant le, amikor térdig merült a futóhomokba.

469. oldal

>!
Near

…az igazságtétel nem azt jelenti, hogy a múltat tesszük jóvá. Hanem azt, hogy a jövőt. Nem a halottakért harcolunk, hanem az élőkért. És azokért, akik még meg sem születtek. Az esélyért, hogy gyerekeink lehessenek. Ezután annak kell következnie, különben mi értelme az egésznek?

311. oldal

Kapcsolódó zóna

!

Vörös lázadás

36 tag · 36 karc · Utolsó karc: 2018. június 7., 19:07 · Bővebben


A sorozat következő kötete

Vörös lázadás sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Sevro au Barca · Darrow au Andromedus · Mustang, Virginia au Augustus · Ragnar Volarus · Victra au Julii · Sefi Volarus · Roque au Fabii · Aja au Grimmus · Holiday ti Nakamura · Karnus au Bellona · Octavia au Lune


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vének háborúja
Dan Simmons: Ílion
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Jack Campbell: Vakmerő
Claudia Gray: Elveszett csillagok
Joe Haldeman: Örök háború
Karen Traviss: Életre-halálra
Kim Stanley Robinson: 2312
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Simmons: Hyperion bukása