32. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Arany ​háború (Vörös lázadás 2.) 593 csillagozás

Pierce Brown: Arany háború

„Brown ​a biztos helyett rendre a váratlant választja az Arany háborúban. Az orbitális csavarok kirántják a talajt az olvasó lába alól.”
Entertainment Weekly

Az Arany háborúban folytatódik Darrow tragédia kovácsolta bosszúhadjárata: eltökélten vezeti harcba elnyomott népét a szabadságért egy hazugságokra épült elitista utópiában. Arannyá vált ő is, és belülről tervezi megdönteni a Társadalmat. Azonban nem csak leggyűlöltebb ellenségeit kell legyőznie, hanem a benne lakozó bosszúvágyat is, hogy végül erőszakos polgárháború helyett világa újjászületését hozza el.

Ha a Vörös lázadás egy letehetetlenül olvasmányos, folyamatosan pörgő, végig lebilincselő kezdet volt, akkor az Arany háború egy még brutálisabb adrenalinlöket: az olvasó fék nélkül száguld a szereplőkkel a folyamatos akciójelenetek, űrharcok és politikai intrikák közt. Helyenként kegyetlen, máskor nagyon is emberi élet-halál történet a bosszúról egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522093 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522093 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522093

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Vörös lázadás

91 tag · 47 karc · Utolsó karc: 2021. február 4., 18:45 · Bővebben


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Sevro au Barca (Kobold) · Arató, Lykosi Darrow, Darrow au Andromedus · Musztáng, Virginia au Augustus · Ragnar Volarus · Victra au Julii · Lorn au Arcos · Roque au Fabii · Sakál, Adrius au Augustus · Tactus au Rath · Fitchner au Barca · Kavax au Telemanus · Daxo au Telemanus · Karnus au Bellona · Lykosi Eo, Persephone · Lykosi Dio · Nero au Augustus · Octavia au Lune · Quinn


Kedvencelte 125

Most olvassa 26

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kawaii_vIVIv>!
Pierce Brown: Arany háború

Nem semmi egy rész volt! Már a könyv elején belecsap a kedves író a lecsóba, majd a könyv végén pedig olyat tesz, amitől leesik az állunk..szó szerint.
Árész személyére is fény derül, és bevallom rá tényleg nem gondoltam. Rengeteg küzdelem van ismételten, szóval van min izgulni. De a legeslegjobb részek a vége felé várhatóak.
spoiler Az egyik kedvenc részem volt amikor Darrow visszatért arra a helyre ahol Eo-t eltemette és ahol a szülei élnek és spoiler A másik „meglepetés” Sakállal kapcsolatos, annyira tudtam, hogy spoiler
De Roque okozta a legnagyobb meglepetést számomra spoiler
Nagyon várom a befejező részt :)
ui.: Bocsi, sok lett a spoiler, de erről a részről én nem tudok nem spoiler-mentesen írni XD

Rodwin>!
Pierce Brown: Arany háború

Hiába emésztgetem már napok óta magamban a történteket, ebből nem lesz egy legalább négy csillagos jó könyv. Pedig nagyon akartam szeretni, az első könyv kifejezetten tetszett, de ez valahogy nem tudta lekötni a figyelmemet.
A Vörös lázadásban kibontakozott ez a szép új világ, tele érdekességgel, és ötletességgel. Bár ezek sem voltak túl formabontóak, de kezdő könyvnek kifejezetten minőségi volt.
Ebben az aranyveretes háborúban úgy érzem megrekedtünk. A remekül megírt csatákon kívül üresnek éreztem az egészet, ahogy a karaktereket sem tudtam megkedvelni. Már Sevro sem annyira szimpatikus, mint az első könyvben. Talán Musztáng volt, akivel leginkább szimpatizáltam. Darrow az univerzum legkeményebb legénye sokszor a saját farkába harap stratégiai szinten. Nem lehet mindent a nyers erővel megoldani. A csavart a könyv végén is magának köszönheti.
Az viszont tagadhatatlan, hogy Brown stílusa, ha odateszi magát nagyon olvasmányos.
A világban annyi potenciál rejtőzik, és nem igazán élt vele, mert szinte alig ismerjük még mindig.
Mindenképp benevezek majd a folytatásra, talán a Hajnalcsillag szebben ragyog majd.
Egyelőre nem érzek rá késztetést, mert sokszor vérveretesen szenvedős volt olvasnom ezt a részt.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522093 · Fordította: Török Krisztina
2 hozzászólás
Lisie87>!
Pierce Brown: Arany háború

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem lehet így vége!!!! O.o
Látom magam, ahogy ülök a teraszon becsukom a könyvet és a kerten túúúúlra, belehajintom a susnyásba, hogy örökre a feledés homályába kerüljön…Legszívesebben visszatekerném az időt, hogy az utolsó 20 oldal elolvasása előtt becsukjam a könyvet és visszategyem a helyére…
Mert teljesen kikészített a vége, kitépte a szívem, darabokra törte, ugrált rajta, majd a megmaradt darabokat szanaszét szórta!!!
Nos…komolyra fordítva a szót, ez a rész vérveretesen jó volt!!! Messze lekörözte az első részt. Ez már igazi műfajához hű sci-fi volt, teli űrcsatákkal, háborúval, fegyverekkel, közben kapunk egy kis trónokharcás politikai herce-hurcát az Aranyakkal…Szegény, naív Darrow-t néha annyira sajnáltam, mert a szíve vitte előre a történetben. Hogy van remény a változásban, bízott a barátaiban, és még azokban is, akiket nem tekintett annak. spoiler
Annyi minden történt ebben az 500 oldalban, olyan fordulatos és eseménydús volt, hogy hiába most fejeztem be, végig kell gondolnom az utat, amit Darrow bejárt, és ez az út vérrel és fájdalommal, és temérdek hullával van teli.
Olyan sok érzelmet kiváltott belőlem ez a regény, gyűlöletet, undort, sajnálatot, fájdalmat, de reményt, és szeretetet is. És hát igen, megint sírtam, és persze, hogy a vonaton potyogtak a könnyeim, de nem érdekel, hogy mit gondoltak rólam! XD
De az író nem csak a harc és az akció leírásában és abban, hogy darabokra törje a lelkem jeleskedik, nagyon szépen ír, a leíró részek simogatják az ember lelkét, vagy összeszorítják, amikor a morális kérdéseket feszegeti.
Annyira érdekes volt, amikor Darrow édesanyja megkérdezi, hogy mi a célja ezzel, mi lesz a jövőben, mit tud adni nekik, ha sikerül a lázadás és leverik a láncokat? És ő még mindig nem tudja…Vajon van e jobb ennél a Társadalomnál, ahol mindenkinek megvan a helye képességei (és születése) alapján….és mit kezdenek akkor majd az emberek?
Nagyon sok „mondandó” van ebben a könyvben…
Húh, hát még jó, hogy megvan a 3. rész és nem kell várnom rá sokat, mert biztos, hogy a közeljövőben sorra kerítem. O.O Tudnom kell, hogy mi lesz…ugyanakkor félek is…

14 hozzászólás
joopsy>!
Pierce Brown: Arany háború

Az utóbbi idők legizgalmasabb olvasmánya volt ez számomra. Szinte az összes fejezetben történt valami, ami felpezsdített egy kicsit. :)
A karakterek kiválóak, bár Darrow kicsit talán túlzottan szuper, de szeretjük. :) A kedvenc karaktereim valahogy mégis mindig a tohonya, jószándékú hústornyok, mint például a Telemanusok. :)
A Vörös lázadás csak egy kis bevezetés volt, de az Arany háborúval végre igazán bekerültünk a nagybetűs életbe, ahol Darrow jobban megállja a helyét, mint bárki, aki nem a bányákban élt korábban. (Igen itt volt egy kis irónia. :D) Darrow képviseli jelen társadalmunkban azt a kisembert, aki én vagyok vagy bárki más kisember. Tudjuk, hogy rohad a rendszer és jó lenne változtatni és jó elképzelni azt, hogy lehet is változtatni. Ezt képviseli nekünk Darrow. Ezért lehet vele remekül azonosulni. Darrow pedig most még dühösebb volt, mint a Vörös lázadásban, mégis a jelenben megismert társai, egyensúlyban tartják, hogy ne őrüljön meg idő előtt.
A cselekmény nagyon pörgős és sosem lehet tudni, mi fog történni a következő fejezetben. A vér folyik, ömlik és fröcsög, de nincs megállás. A végén persze várható volt, hogy Brown a pengét a szívembe mártja és jól meg is forgatja benne, hogy kellőképp fájjon.

Ilyen befejezés után nem várhatok sokáig a következő résszel…

4 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Pierce Brown: Arany háború

Ez vérveretesen szórakoztató volt.
Két dolgot bírok nagyon Pierce Brownban:
1) hogy nem veszi túl komolyan magát. Képes elismerni saját hibáit, pontosan tudja, mit ír, és közben kiröhögi magát. És élvezi. Mint az olvasó is: színtiszta guilty pleasure ez a kötet, de valami veszettül szórakoztató. A legelemibb ösztönökre hat, de előhozza belőlünk azokat a vágyainkat, amiket úgy hittük, hogy a sok baromira kiművelt és magasrangú (sci-fi) kötet során magunk mögött hagytunk. Közben meg egy frászt. Piszkosul élvezzük ezt az akcióorgiával társított karakterdrámát (vagy fordítva), ezt a pózolós, üvöltős, tesztoszteronban gazdag Spartacus-imitációt, hiába épül fel a legegyszerűbb toposzokból, olyan szinten működik a stílus, olyan gördülékenyen és olvasmányosan haladnak előre az események, amit nagyon ritkán látni. És hiába látszanak néha a rések, hiába félek elgondolkodni az egészen, mert közben meg jó olvasni.
2) hogy képes meglepni. Már azzal is, hogy értelmes morális kérdéseket tesz fel, hogy fontos dilemmák elé állítja figuráit. De legfőképpen azzal, hogy nem ad egyszerű válaszokat. Hogy hiába látszik néha az egyenes út, egyre nagyobb kételyek közé löki szereplőit – és közben úgy kanyarog a történettel, hogy még nagyobb megpróbáltatások, még keményebb döntések mezejére vezesse „főhősét”. Ezt pedig már csak az ütős befejezés miatt is nagyon szeretem.
Az a nagy helyzet, hogy az Arany háború közel tökéletes szórakoztató regény, a szó legelemibb értelmében. És tűkön ülve várom a befejezést.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-05-06+…

2 hozzászólás
Disznóparéj_HVP IP>!
Pierce Brown: Arany háború

Szőke űrrómaiak több kilométer hosszú űrhajókkal lövik pépes babaf*ssá egymást.

Igen, you read that right!

Ez egy második rész, szóval minimál spoiler, a főhős túlélte az első kötetet, és most már mint űrháborúra kiképzett katonatiszt keresi a kenyerét gazdája, a Mars főkormányzójának láncos kutyájaként, és közben tervezgeti, hogyan kenje el a Társadalom száját tejSzínes ZÖLDségágyon.

A tervezgetésnek aztán a harmadik oldalon vége, mert valaki beleszáll Darrow cirkálójába egy rombolóval a Kuiper-övben, innentől meg nincs megállás, elindul az univerzum legteperősebb élőszereplős Quake (és/vagy még inkább Unreal Tournament)-partija, free for all stílusban. A könyv annyira pörög, hogy még a gyorsabb goa trance zenék is lassú aláfestésnek tűnnek hozzá, csatából csatába száguldunk, árulásból árulásba csöppenünk, és közben egyre több derül ki az érdekesebb karakterekről, a Sakálról, Fitchnerről, Virginiáról, Darrowról, na meg persze Eoról is. Pierce Brown egyébként nem érte be az első kötetben végrehajtott galádságaival: ha ott összetörte a szíved, akkor itt még táncol is a cserepein, és szotyolázik és rádobálja a héjat.
A szívedre. Amit előzőleg összetört, aztán szigszalaggal összeragasztott. Hogy megint összetörje.

Amúgy a kötet nagyon meglepett: erős mondanivalót növesztett amellé, hogy a szőke űrrómaiak bazi nagy űrhajókról lövik egymást. Számomra két oldala is volt ennek a történetnek.

Egyrészt, ahogy @Vladi is kiemelte, a fő téma a bizalom. Kiben, miért, hogyan? Sőt, hányszor?… Darrow a velejéig romlott aranyak közül egy párban megbízik ugyan, de végig ott motoszkál a kérdés: miért? És vajon meddig terjed a bizalma? El merné vajon mondani akármelyiküknek, hogy kicsoda ő pontosan?
Másrészt, ami számomra még érdekesebb volt, az a Társadalom témája. Mindig, amikor felvetem, hogy szerintem nem a dem(ocs)okrácia a legjobb lehetséges társadalmi rend, azt kapom, hogy „Mondj egy jobbat! Ennél nem volt és nem lehet jobb!”. Na, tessék, itt a Társadalom. Mindenkinek megvan a maga helye, nem szenved szerepzavarban, nem vágyódik alsó kasztbeliként olyasmire, ami neki nem jár. Mert hogy ismerj rá te is a dologra: vannak dolgok, amik neked nem járnak. Amióta sokat járok autóval, látom, milyen járművekkel közlekednek az emberek, és amikor egy hatvan perces autókázás alatt vagy harminc olyan autó megy el mellettem, aminek az ára alaphangon másfélszer annyi, mint az én teljes házamé… akkor úgy átgondolom a világot, és hogy mit gondolok, kinek mi a helye.
Mert ez az Arany háború egyik nagy tanítása szerintem: a demokráciát túlléptük. Van egy sovány rétegünk, akiknek minden jár, minden megvan. És vannak a tömegek, akik a hátukon viszik ezt az egészet, és etetve vannak valamivel, mindig azt az infót kapják, amikor és amire szükség van ahhoz, hogy csöndben maradjanak és tegyék a „dolgukat”. Az Aranyak közben elképesztő fényűzés és luxus közepette… nos, azt csinálnak, amit akarnak. :) Ez a valóságban is így van, és a könyvben is így van. Jobb ez a rendszer a demokráciánál? Persze – annyiban legalábbis, hogy nem hazudja azt, hogy dönthetsz, hogy számítasz, hogy „Váltsd valóra álmaid”. Stabilabb is, mint a mindenféle szélsőségbe könnyen beletaszítható demokrácia. Nincs „minden szavazat számít”, nincs „érdekel a véleményed”.
Darrow bizalmat vár mindenkitől, és közben nem látja, nem érti meg, hogy ahhoz, hogy ez ne torkoljon előbb-utóbb csúfos bukásba, neki is el kellene kezdeni bíznia – a Társadalomban.
Ahogy nekünk is. És bízik?
Mi bízunk?

Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy ennek a trilógiának lehet pozitív vége. Ez a mondat pedig egyet jelent azzal, hogy képtelen vagyok abban bízni, hogy ez a társadalom, amiben mi is élünk, jófelé vezet.
Darrow, öreg cimbora, mi legyen? Gyújtsuk fel?

11 hozzászólás
csartak P>!
Pierce Brown: Arany háború

Van két nagyon jellemző, és sokat használt szó a sorozatban, és ha hatásvadász akarok lenni, az egyiket használva azt mondom: Ez vérveretesen jó volt! Sokkal jobb, mint az első rész.
Iszonyat sodró lendületű és szuggesztív. Ha felveszed a ritmust, akkor ez a sűrű cselekményű, egyes szám első személyű elbeszélés egyszerűen magába ránt. Darrow szinte minden cselekedetét az érzelmei vezetik, minden gondolatába belemászunk. Minden döntésen és kis dilemmán végigfutunk.
Ragyogó képi világa van, végig ott vibrál előttem az ember uralta Mars képe, a terraformált városok rétegei; a kasztok színei, külseje, ruhája, tetoválásai, jellegzetességei. A páncélok, a fegyverek, a felvonuló hadseregek, a monumentális összecsapások, az űrben és a bolygókon egyaránt.
Van ebben a világban valami teátrális, valami túlzó. Egyszerre van benne sötét és világosság. Ragyogás és nyomor. Lángolás és sivárság.
Ráadásul semmi sem biztos. A hatalmi játszmák, manipulációk miatt pillanatok alatt megfordulhat a kocka, fejek hullhatnak a porba. És hullanak is.
Darrow a mélyből érkezett fel a csúcsra. De ez a csúcs ingatag, és neki már két személyisége van. Egyik a múltja, amibe beleszületett, és a népe, amiért elkezdte a küzdelmet. A másik világa az, amibe beleformálódott, ahol új barátai és érdekei születtek. Eljött az idő, hogy vállalja mindegyik személyiségét. Egy új, közös személyiséget. Hiszen nem kicsi a tét: folytatni a megkezdett háborút, vagy megalkudni, és élni úgy, ahogy eddig.
A befejezés erősen nyitott véget hagyott számunkra, így a harc majd a harmadik részben dől el, amit már most nagyon várok.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
496 oldal · ISBN: 9786155522109 · Fordította: Török Krisztina
Niitaa P>!
Pierce Brown: Arany háború

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/pierce-brown-ar…

„Ha létezik tökéletes középső könyv leírás egy trilógia esetén, akkor arra Pierce Brown Arany háború című regénye a tökéletes példa. Egyszerre ragadja magához a kezdő -és végjátszma között húzódó vékony selyemszálakat – melyek a történet átvezetését, erőviszonyok újrakalibrálását hordozza magában –, és a saját entitás meghatározására utaló magatartásformát is. A főszereplő nem csak egy nagyobb esemény előkészítésén dolgozik, hanem a lelki világában is hatalmas változások állnak be. Újraértékeli az elmúlt időszakot, megjárja a mély -és csúcspontokat, szinte újjászületik az események által. Az elbizonytalanodás is erősíti a jellemét. A történet szép ívet húz, folyamatosan épül, és a tetőponton gerjesztett feszültség lecsengése után egy újabb, tűszerű ugrást hajt végre, amely által az események láncolatát nem fejezi be, a történetet nyitva hagyja.
A regény első harmadában még volt bennem egy kis félsz. Tartottam attól, hogy a folytatás nem fogja megütni az első könyv mércéjét, ám szerencsére nem volt igazam. Hozta a színvonalat, mindössze ezt sokkal inkább hullámzó módon valósította meg. Darrow karakterfejlődése nagy hatással volt rám. Bár a környezetében is hatalmas változások következtek be, amelyek kihatással voltak a saját elképzeléseire is, összességében elmondható, hogy még mindig a megfelelő cél lebeg a szeme előtt. Mindössze annyi változott, hogy sokkal határozottabban látja a elérni kívánt eredményt. Már nem csak egy báb. Remélem, ez a folytatásban is az előnyére válik és képes lesz megoldani vagy legalábbis túlélni ezt a drasztikus helyzetet, ami a regény végére kialakult. Igen, tartok attól, hogy a szerző valamilyen módon őt magát is megkárosítja. Kinézem belőle, hogy túl nagy áldozatokat fog hozni a nagyobb jó érdekében, és azt is, hogy még ez sem lesz elég a végső sikerhez. Pierce Brown mesterien szövi a szálakat. Az általa kitalált történet izgalmas, rengeteg meglepetést tartogat, miközben kellő humorral ízesítve mutat be egy vérveretesen komoly világot.”

Mrs_Curran_Lennart P>!
Pierce Brown: Arany háború

Azt a leborult szadista függővégét! Tudtam, hogy ez lesz. Most várhatok hónapokat. Az Arany háború méltó folytatása a Vörös lázadásnak, bár szerintem Arató barátunknak sokszor fejébe szállt a dicsőség. Az biztos, hogy túl naiv ehhez az eltipró, kegyetlen arany világhoz. Olyanokban bízott meg, akikben nem kellett volna. Árulás, kaland, izgalom, véres csaták. Egy vérveretesen jó regényt olvashattok.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szilvi00 P>!

A barátságok percek alatt köttetnek, pillanatok alatt semmisülnek meg, és évekbe telik, hogy helyrehozzuk a kárt.

Lisie87>!

Micsoda kegyetlen élet az, ahová a halott feleségem képe hoz reményt?

63. oldal

Roni_olvas>!

Nem a győzelmek faragnak férfivá, hanem a kudarcok.

27. oldal

efenera>!

A hatalom olyan korona, amely leharapja a fejet.

Near>!

– Jobb egy szenvedély hevében a másvilágra jutni, mint a szaporodó, unalmas évek súlya alatt elhervadni. Élj lángolón, halj meg ifjan, csökönyös barátom.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Roque au Fabii
BG214>!

Egy uralkodó hatalma javarészt a népe képzelőerejétől függ.

169. oldal

David_R_Blake>!

„…omnis vir lupus.
Mind farkasok vagyunk”

180. oldal, Vérnyomok

dorichinta P>!

Az ostoba a leveleket tépkedi le. A barom a törzset vágja ki. A bölcs a gyökereket ássa ki.


A sorozat következő kötete

Vörös lázadás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marie Lu: Legend – Legenda
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Ernest Cline: Ready Player One
Amy Ewing: A fekete kulcs
Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén
Tahereh Mafi: Ne engedj
Martin Kay: Eastern
Neal Shusterman: Kaszás
S. J. Kincaid: A kárhozott
Stephenie Meyer: A burok