A ​sötétség kora I-II. (Vörös lázadás 5.) 22 csillagozás

Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

Egy ​évtizede már annak, hogy Darrow forradalmat robbantott ki a Társadalom ellen. Most, a saját maga által alapított Köztársaság kitaszítottjaként elkeseredett háborúba kezd a Merkúron annak reményében, hogy még mindig megvalósíthatja Eó álmát. A nyomában azonban csak halál és pusztulás jár, ezért felvetődik a kérdés: ő még mindig ugyanaz a hős, aki egykor letörte a láncait, vagy a helyét hamarosan át kell vennie valaki másnak?

Lysander au Lune, a Lune-ház száműzetésben lévő örököse visszatért a Magba. Eltökélt célja, hogy helyreállítsa a rendet, és ismét elhozza a békét az emberiségnek. Ehhez azonban előbb az irányítása alá kell vonnia – vagy legalább egyesítenie – a Mag hűtlen Arany családjait, majd szembe kell néznie Darrow-val a rettenetbe borult Merkúr ege alatt.

De a világ jövője nem csak az ő sorsukon múlik.

Virginia, a Köztársaság uralkodója egyesíteni próbálja a házakat, és felsorakoztatni őket Darrow mögé. Vajon képes-e megmenteni őt, miközben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
892 oldal · ISBN: 9789634195115 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
892 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195108 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Kobold, Sevro au Barca · Arató, Lykosi Darrow, Darrow au Andromedus · Musztáng, Virginia au Augustus · Cassius au Bellona · Daxo au Telemanus · Ephraim ti Horn · Holiday ti Nakamura · Kalindora au San · Lysander au Lune · Orion xe Aquarii · Pax · Publius cu Caraval


Kedvencelte 1

Most olvassa 21

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

Kotlottam a csillagozáson egy darabig, mert alapvetően a regény nagyobbik részét élveztem, ugyanakkor voltak olyan részei amiket kissé untam.
Kezdeném a legnagyobb bajommal, szerintem a regény szimplán túl hosszú. Már az előző résznél is érződött, hogy picit megszaladt Pierce barátunk pennája, bár ott betudtam a világépítésnek és az elmúlt tíz év felvázolásának, de ennél a kötetnél már szerintem lehetett volna húzni. Ráadásul míg az előző résznél nagyjából mixelte a nézőpontkaraktereket, itt inkább tömbösítve kaptuk őket, pl. a könyv első része lényegében csak Darrow és Lysander szálát viszi, a többiekről szó sincs. Aztán így tovább, néha bizony előre is kellett lapoznom, hogy hol is hagytuk előzőleg a sok-sok oldal után újra szereplő karaktert.
A nézőpontkaraktereket illetően ráadásul bővültünk, hisz az előző rész négyese mellé bejött Virginia is. Darrow szála továbbra is rendben volt, hozta a megszokott harcolós-moralizálós-filozófálós vonalat. Ephraimot az előző rész elején nem igazán kedveltem, de a kötet végére megbarátkoztam vele és ennél a résznél is élveztem az ő fejezeteit, rajta keresztül belepillanthattunk az Obszidiánok ügyes-bajos dolgaiba. spoiler Lyriával hadilábon állok. Bár a fejezetei nem voltak épp unalmasak, de a sokkoláson és brutalitáson spoiler kívül nem teljesen látom, miként is fognak ezek szerepet játszani a nagy egészben. Lyria karaktere a kötet során elindult egy irányba, meglátjuk ebből mi sül ki.
No, jöjjön a két problémásabb eset. Lysandert annyira már az előző részben sem csipáztam, de a sztori vitte a hátán az ő szálát, itt viszont nem igazán csipáztam. Kis barátunk visszakerül az aranyak közé, szóval a kötet elején kapunk némi aranyakra jellemző $@!%, aztán elküldik szépen a Merkúrra csatázni. Mondanom sem kell, ha már Merkúr, akkor inkább Darrow szála érdekelt, nem az, hogy mit szerencsétlenkedik az egykori uralkodó unokája… Voltak pillanatok, amikor már-már kezdett szimpatikus lenni, de aztán mindig csinált valami olyat, amivel sikeresen elvágta nálam magát spoiler.
Virginia szála hivatott megmutatni, hogy mi történik a politikai színpadon. Ezzel nem is volt gond, érdekes volt belelátni az ő nehéz napjaiba. Aztán jön egy durva és meglepő fordulat, aminek a végén megtudjuk, hogy ki szervezkedett már az előző kötetben is a háttérben, és ez volt az a rész, ami nekem nem csúszott, és a legutóbbi Star Wars-ra emlékeztetett Palpatine visszatérésével, ami azért nem a legjobb ajánlólevél. Szóval kiderült, hogy minden mögött nem más áll, mint a spoiler klónja. Most komolyan? Ennél jobbra nem tellett? Hozzuk vissza a bejáratott ellenfelet? Ez a klón téma eddig nem (nagyon?) volt emlegetve, de ennyi erővel bármelyik karakter feltámasztható, mit számít, hogy meghalt? A halálokkal egyébként is érdekesen bánt Pierce, volt akiket brutálisan nagy totálban kivégzett, de akit nem „mutatott”, ott bizony kétes, valóban elpatkolt-e az illető. Gondolok itt jelen kötetben pl. spoiler aki egy fél kötettel később újra szerepel, na de az is elég egyértelmű volt, hogy spoiler nem halt meg az előző részben.
Így a kötet végén úgy érzem, kissé sok felé indult el a sztori, van kb. 3-4 nagyobb szál, amit nem tudom, hogy fog Brown egy kötetben összefűzni és lezárni. Az biztos, hogy méretes könyv lesz a végeredmény.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
892 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195108 · Fordította: Török Krisztina
6 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

A sorozatot eddig egyértelműen szerettem, de A sötétség kora nem nagyon esélyes a legjobb rész címre. A majdnem kilencszáz oldalas könyvvel rendesen megküzdöttem, az első kétszáz oldalt majdnem három hétig olvastam, annyira nem tudott lekötni. Aztán a maradék hétszázat alig három nap alatt kivégeztem, bár nem mondhatnám, hogy minden pillanatát élveztem.

A legnagyobb problémám az, hogy spoiler

Kétségtelen, hogy a szerző nagyon jól előkészítette a folytatást, ebből valami egészen zseniálisat ki lehet hozni. Nagyon remélem, hogy tényleg így lesz, mert annak ellenére, hogy így megszenvedtem ezzel a könyvvel (vagy éppen azért), nagyon várom a következő részt.

>!
Nevox
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

A tavalyi sci-fi megjelenések közül ezt vártam a legjobban, és talán a várakozás, vagy a túlzott elvárások okozták, de először éreztem úgy, hogy Brown ezt magának írta. Alepvetően remekül ágyaz meg a következő résznek és viszi tovább az előzőben elejtett szálakat, amelyekről nem merek beszélni spoiler nélkül, de le kell szögezni, hogy hihetetlenül túlírt könyv. Vannak részek, amelyeket szerintem csak magának írt, mivel szereti a világot, amit teremtett, és nagyon elnyújtot alkotás, pedig lenyomtam az Idő Kerekét, szóval nem rettenek meg a hosszú szerelemtégláktól.
Az is baj, hogy a történet nem kellően változatos, nem történik benne olyan sok minden, ami indokolná a gyenge 900 oldalt. Van, akinek a szála több száz oldalon keresztül elvész és bevallom vissza kellett lapoznom, hogy dtzuja mi is történt vele. Arató továbbra is tetzsik, a jelleme szerintem logikusan van felépítve, ahogy döntései is.Akivel inkább gondok vannak számomra az Lysander, mivel nekem kissé -hm- hihetetlen ahogy a sivatagból egsszer csak mindentlátózseniális stratégoszként tör elő, miközben leszólózza az ellene küldött Gorgókat.
Szintén kiemelem, hogy Virgina fejezetei nagyon izgalmasak, tele drámával, politikával, és meglepő fordulatokkal. Ephraim útja érdekes, csak kissé dagályos, ahogy Lyria története sem mindig tudott lázba hozni. Minden továbbinál sznípadiasabb lett a stílusa, itt mindenki úgy lép be, harcol, vagy szeretkezik, mintha Michael Bay rendezte volna. Ennek megvan a ahátránya, hogy néha nagyon megterhelő a szöveg, de vannak olyan részek benne, amelyek örökre bennem maradnak. A MErkúrért való csata -ami az első 200 oldal!- péládul olyan, mint egy sötét látomás, vérveretesen jó olvasni. A Varégok sznírelépése és támadása tényleg kiemelkedő, már-már horror. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Brown most azért megöl olyan karaktereket, akikről azt gondoltad volna, hogy alapfigurák, érintethetlenek, de van amelyiket olyan szenvetelenséggel, mintha egy két oldallal korábban behozott Szürke legiós lett volna. Nem zavaróak vagy öncélúak persze, kivéve az egyik karakter halála, ami sokaknál kiveri a biztosítékot, de szerintem ugyanakkor jelentőséggel bír és kellően szívbemarkoló.
Szóval a első kötet után kissé visszaesett a színvonal, de azt ki lehet jelenteni, hogy biztos kézben tartja a történetet és látszik, hogy van pontos elképzelése, hova akar eljutni, szóval várom a befejezést.

>!
A_J_Crowley
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

Csak azért 4.5 csillag, mert túl sok idő telt el az előző rész óta, mint mindig, néha ködös, hogy mi is történt előzőleg. A történet továbbra is visz magával, ámbár nekem néha már túlzás volt egy-két deus ex machina.
Várom a folytatást.

>!
Leo
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

Aki az epikus történet folytatását várja, nem csalódik. A csavarok működnek – bár néhol kicsit klisésnek éreztem– és a történet még gigantikusabb. Mindenesetre szarveretesen jó! Csatold fel a gravcsizmádat, és vedd meg mihamarabb a könyvet!

Részletek a blogomon:
https://kbkonyvesblog.wixsite.com/kbblog/post/pierce-br…


Népszerű idézetek

>!
Razor SMP

– Fussatok, bolondok! – üvölti felénk.

I. kötet, 331. oldal, 31. Virginia: A vörös galambok napja

Kapcsolódó szócikkek: Daxo au Telemanus
5 hozzászólás
>!
Razor SMP

Gyűlölöm a teát – morogja a fejünk felett a magasban egy torzított gép hang. – Pisis kávé szimpla kávé helyett.

I. kötet, 280. oldal, 27. Virginia: Falka

>!
Razor SMP

– Hol van Sevro, amikor szükség volna rá? – morgom. Harnasszosz kérdőn vonja fel a szemöldökét.
– Mi van? Azt hiszi, a semmitől van folyton halszaga? – kérdi Thraxa.
– Én a magam részéről azt a szagot nedveskutya-szagnak érzem – mondom.
– Jó, hát fontos, hogy épp esik-e vagy sem.

II. kötet, 164. oldal, 58. Darrow: Sevro palotája

>!
Razor SMP

– Grarnir, itt az idő – harsan a hátunk mögül, hogy mindketten összerezzenünk. Egyikünk se vette észre, ahogy Ozgard mögénk sunnyogott. Kivételesen komor a sámán, a szeme köré hamut mázolt. – A kjr a Kjrdakan előtt gyülekezik. Te vagy aefe, neked is köztünk a hely.
– A mije a minek a mi előtt? – pislogok.

I. kötet, 419. oldal, 40. Ephraim: Kjrdakan

Kapcsolódó szócikkek: Ephraim ti Horn
1 hozzászólás
>!
bobo1019

Röhej, mit meg nem teszünk azokért, akik még csak nem is fogják megtudni, hogy megtettük értük.

123.

>!
Razor SMP

– Tudják, hogy nőket is megütök, ugye? – néz rám higgadtan Sevro.

I. kötet, 284. oldal, 27. Virginia: Falka

>!
agi452

Valaha úgy véltem, hogy a háború legnagyobb bűne az erőszak, de tévedtem. A legnagyobb bűn az, hogy jó emberektől is gyakorlatias döntéseket kíván.

>!
Razor SMP

– (…) Sevro bácsikám is tolta egy ideig. Mármint a zoladont.
– Na ne már!
– A Patkányháború mindenkit megviselt. Pedig igazából nem Kobold ő, hanem egy cukiság.
– Ha egyszer elkapna, mindenképpen megmondom ezt neki.

I. kötet, 296. oldal, 28. Ephraim: Karachi

Kapcsolódó szócikkek: Ephraim ti Horn · Kobold, Sevro au Barca · Pax
>!
bobo1019

Gyáva az,aki ráébred, hogy a bátorság nem több legendánál, amellyel az öregek igyekeznek rávenni az ifjakat, hogy önként menjenek a vágóhídra?

123.

>!
Razor SMP

– Dejah Thoris, itt a Phobosz parancsnoksága. Érkezési irányod tökéletes. Üdvözlégy itthon, Uralkodónk!

II. kötet, 440. oldal, 91. Virginia: Bosszú vagy menekülés

Kapcsolódó szócikkek: Dejah Thoris · Musztáng, Virginia au Augustus
12 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Stephen King: A búra alatt
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Marie Lu: Legend – Legenda
Harry Harrison: Fagyos Éden
Kass Morgan: Kiválasztottak
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Elágazó utak