A ​káosz évei (Vörös lázadás 4.) 146 csillagozás

Pierce Brown: A káosz évei

A ​Vörös lázadás-trilógia hőseként felemelkedett Darrow-t mostanra sokféle néven ismerik bolygószerte. Van, aki apának hívja. Más felszabadítónak. Megint más hadvezérnek. S vannak, akik Aratónak. Ő azonban mindennek ellenére ismét fiatal fiúnak érzi magát, miközben nehéz szívével a sápadt kék bolygó felé zuhan vörös páncéljában, hatalmas seregével. A háború tizedik, Darrow életének harminckettedik évében járunk.

Egy évtizeddel ezelőtt Darrow volt annak a forradalomnak a hőse, amitől azt remélték, hogy majd felszabadítja a Társadalmat. Béke és szabadság helyett azonban végtelen háború dúl a világokban. Darrow-nak ezért egy újabb, elkeseredett küldetésre kell most indulnia, mellyel kockára tesz mindent, amiért eddig harcolt. Továbbra is hisz abban, hogy megmenthet mindenkit, de vajon képes lesz-e arra, hogy közben ne változzon át borzalmas szörnyeteggé?
A különböző bolygókon átívelő útját ráadásul olyan új szereplők fonják körbe, akik örökre megváltoztatják a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
608 oldal · ISBN: 9789634194736 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194682 · Fordította: Török Krisztina

Kapcsolódó zóna

!

Vörös lázadás

80 tag · 49 karc · Utolsó karc: 2020. március 1., 18:42 · Bővebben


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Kobold, Sevro au Barca · Arató, Lykosi Darrow, Darrow au Andromedus · Musztáng, Virginia au Augustus · Victra au Julii · Cassius au Bellona · Lysander au Lune · Ephraim ti Horn · Kavax au Telemanus · Apollonius au Valii-Rath · Alexandar au Arcos · Electra au Barca · Gaia au Raa · Holiday ti Nakamura · Kieran · Lagalosi Lyria · Magnus au Grimmus · Pax · Quicksilver, Regulus ag Sun · Sefi Volarus · Seraphina au Raa · Volga Fjorgan


Kedvencelte 8

Most olvassa 16

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 105


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Pierce Brown: A káosz évei

Mikor először hallottam a folytatásról, arra gondoltam, ugyan minek? A trilógia jól le lett zárva, szépen befejeződött, engedjük hát el a szereplőket. Így nagyon meglepődtem, hogy mennyire élveztem olvasni, jól működik ez a 10 év múlva felvett cselekmény.
A világ véglegesen átrendeződött, a lázadás új rendet teremtett, ami nem feltétlenül lett tökéletes. Az író jól oldotta meg, hogy elengedte Darrow kezét, és nem csak az ő szemszögéből követjük a történéseket. A több szálon futó szubjektív szálak a végén szépen összefutnak.
És közben arra is gondoltam, milyen jól kinőtte magát ez a sorozat, az első ifjúsági regény feelinges dologból. Nagyon részletes leírást, hátteret kapunk az uralkodó családokról, ősi famíliákról, az érzelmeikről, de ugyanúgy a különböző színek (kasztok) megosztottságáról, a társadalomban meghatározott szerepéről is.
Pierce Brown fantáziája teátrális, minden színes, ragyogó és részletes. Az emberiség által meghódított bolygók helyszínei között ugrálunk oda vissza, és az érzelmek széles skáláját is megélhetjük a szereplőkkel együtt.
A káosz évei végül a mélységbe ránt, egy olyan helyzetet teremtve, ahol minden szereplő sorsa megkérdőjeleződik, talán véglegessé is válik.

>!
Kawaii_vIVIv
Pierce Brown: A káosz évei

Végre befejeztem! Nehéz szülés volt…pedig nem gondoltam volna, hogy ez ennyi ideig fog tartani. Amennyire vártam, hogy végre a kezemben legyen és nekiessek úgy csökkent a lelkesedésem az olvasással együtt… :( Sajnos a trilógiát jóval korábban olvastam ezért nehéz volt visszarázódni, és néha nem tudtam, hogy most akkor az adott ember ki fia borja..még ha a neve ismerős is volt. Kaptunk új szereplőket a történetbe, ami részben jó, részben megint csak kuszálta a dolgokat. Sokszor untam, viszont a végére megint elkapott a hév és csak úgy faltam a sorokat. A következő rész nagyon izgalmasnak ígérkezik, csak lehet előtte újra kell olvasni ezt a részt mert megint gondban leszek. XD
Ezek után egy kérdés motoszkál bennem….vajon melyik oldalra kéne állnom? Van olyan hogy jó és rossz oldal? Hiszen mindenkinek vannak sérelmei, Darrow is feltűnik más színben mint ahogy eddig láthattuk, közben pedig mégis ő Aratő, aki apa, férj,…a végén mégis érdekes döntés hoz, bár megértem. Sevro ebben a részben is kedvenc, viszont meglepődtem, hogy spoiler

5 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Pierce Brown: A káosz évei

Jaj, de nagyon gondban vagyok!
Adott egy kedvenc sorozat, amit szépen lezárt az író. „Happy end” meg világbéke, stb. az ilyenkor szokásos kellékek, hogy mindenki lelke megnyugodjon, hogy igen, van a szőke herceg és megmentette a királyságot…
De nem…Mert ugye az élet nem ilyen! Jön az entrópia .. .és a káosz évei. Szóval haragudtam egy kicsit, hogy az író újra felvette a fonalat és szétrombolta az idillt. Nem, nincs boldogság, nincsen egyenlőség, csak örök harc.
Félretéve ellenérzéseimet, azért megpróbáltam befogadó lenni a könyvvel szemben, mert azért Pierce Brown levett a lábamról a Könyvfeszten, olyan cuki volt!!! *.* ^^
Ennek ellenére sem győzött meg az eleje. Több szálon futó események…Neeee, én Darrowt akartam, a többieket, főleg Lysandert annyira nem akartam!!! Összességében az ő szálát kedveltem a legkevésbé. Aztán a felétől kezdtek beindulni az események, de ez a hullámzás, hogy hol érdekesebb, hol kevésbé kicsit rányomta a bélyegét az összhatásra.
A vége viszont …kb úgy éreztem magam, mint az Arany háború végén…úristen, azonnal akarom a folytatást!! Felpörgette és megcsavarta a történéseket.
Hiába a könyv elején lévő „ki-kicsoda” rész, sokszor nem ugrott be, hogy xy régebben ki is volt, és mit csinált?! Szóval jó tanácsként, legyetek képben előtte a szereplőgárdával.
Nagyon reménykedem benne, hogy a folytatás összeszedettebb és kevésbé hullámzó lesz, ezért is adok négy csillagot, hogy legközelebb felfelé tudjak csillagozni!

>!
Fallen_Angel P
Pierce Brown: A káosz évei

A sorozat harmadik része volt az, ahol végképp rákattantam a sztorira, mert érdekes és fordulatos volt. A káosz évei pont ugyanolyan izgalmas és legalább annyira letehetetlen.
Bár az elején voltak kétségeim, hogy kell-e (lehet-e) még egy bőrt lehúzni a történetről, ez hamar, alig egy-két fejezet alatt elmúlt. Pierce Brown kitűnően játszik az olvasó idegeivel váltogatja a nézőpontokat, a régiek mellett új szereplők is megjelennek és jót tesz a sztorinak az évtizednyi ugrás is, hiszen így más helyzetben találjuk az Aratót és embereit. A felnövekvő új nemzedék is érdekesnek ígérkezik.
Nagyon várom a Dark Age-t, remélve, hogy az Agave ugyanilyen hamar kihozza, mint a negyedik részt (de lehet, hogy nem tudom kivárni és inkább elolvasom angolul, amint megjelenik. :D).

5 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Pierce Brown: A káosz évei

Úgy érzem, megosztó lesz A káosz évei. Persze a trilógia egyes részei is újítottak, de ezúttal a számomra nem annyira szimpatikus irányba ment – ami azért nem azt jelenti, hogy ne élveztem volna vérveretesen egyes részeit. Amikor az adrenalin a csúcson, és hirtelen mindenkinél valami érdekes történik, az most is olyan erős, mint korábban, csak most sokkal kevesebb összességében az ilyen időszak.
Főként mert túl soknak tűnt ez a négy nézőpont. Azon még viszonylag hamar túlléptem (vagy csak megszoktam?), hogy mindannyian úgy beszélnek, mintha éppen egy városnyi Arany előtt szónokolnának, de nem éreztem azt, hogy mindig mindenki egyformán érdekes lett volna. Ugyanakkor jó, hogy vannak: rajtuk keresztül a világ is jobban kitágul (így például nekem most tűnt fel, hogy mennyire cyberpunk-szerű ez az univerzum), ráadásul az általános reménytelen-depresszív-megtörtént hangulat is nagyon működött.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-05-12+…

2 hozzászólás
>!
Razor SMP
Pierce Brown: A káosz évei

Hinnye, ez bizony hosszú volt. (Az idei SF megjelenések közül konkrétan a második leghosszabb könyv, ami azért beszédes.)
Míg anno az első rész beharangozásakor csak legyintettem, hogy megint valami YA, addig a harmadik részt már tűkön ülve vártam és nagy kedvencem lett a trilógia. Úgy-ahogy szépen le is volt zárva, bár azt gyanítani lehetett, hogy azért nem lesz hirtelen minden sunshine, happines. No, ez bejött, ugyanis tíz évvel a Hajnalcsillag eseményei után a Köztársaság továbbra is háborúban áll a Társadalom maradék erőivel. Természetesen a tíz év azért jelentős változásokat is hozott magával, talán ezért is érezte úgy Pierce, hogy új nézőpontkaraktereket hozzon be Darrow mellé. Arató barátunk ugyanis továbbra is azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért: harcol, a szarveretes politikusokat pedig meghagyja az asszonykájának. Azonban eljön az idő, amikor Darrownak is meg kell tanulnia, hogy nem mehet mindig a saját feje után.
Az új nézőpontkarakterek egyike mondhatni régi ismerős, ugyanis Lysander au Lune az, az egykori uralkodó, Octavia unokája, aki Cassius-szal azóta is az űrt járja és ott próbálnak segíteni, ahol tudnak. A legújabb ilyen mentőakciójuk után azonban a Perem belharcainak kellős közepén találják magukat.
Az új hármasból Lagalosi Lyria karakterét találtam elsőre a legérdekesebbnek, ő ugyanis egy, a marsi bányákból származó vörös, ráadásul az egykor kiskedvenc, mára inkább megvetett Gammák egyike. Az ő szemén keresztül a szerzőnek jól sikerült bemutatnia, hogy mennyire nem jött össze az össznépi egyenlőség dolog. Lyria a regény elején elveszti szinte a teljes családját, majd a Telemanusok szolgálatába kerül, így aztán részben rajta keresztül láthatjuk, miként is működik a Köztársaság társadalma.
A másik karakter, akin keresztül jobban megismerhetjük az aktuális világképet, az Ephraim ti Horn. Bár ő új karakter, mégis kapcsolódik a korábbi trilógiához: a Hajnalcsillag elején a Darrow kiszabadításában résztvevő Trigg férje (jepp, nem írtam el), egyben Holiday veje. Egykor Arész Fiaként szolgált, ám a túl sok veszteség hatására kilépett, és a regény idején profi tolvajként dolgozik. A könyv elején egy ilyen akció során ismerjük meg, hogy aztán egy sokkal nagyobb haszonnal kecsegtető, egyben rizikósabb melót ajánljanak neki. Őszintén szólva, az ő karakterét eleinte nem tudtam hova tenni, egy nagy dumás, de amúgy szétesett fazonnak tűnt, de a regény végére őt is megkedveltem.
Ahogy látszik, a négy szál eléggé eltérő irányba indul el és talán ez is közrejátszott benne, hogy a könyv első fele kissé döcögősen csúszott le. Kb. a felétől – mikor két szál összeért, a másik kettőben pedig felpörögtek az események – viszont már faltam az oldalakat, hogy aztán szép nagy cliffhangerekkel találjam magam szemben.
Szóval látom a potenciált ebben az új trilógiában, értem is, hogy meg kellett alapozni az eseményeket, valahogy be kellett mutatni az eltelt tíz évet, de remélem, hogy a következő rész cselekménye már feszesebb (esetleg kissé rövidebb) lesz.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194682 · Fordította: Török Krisztina
8 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
Pierce Brown: A káosz évei

You Either Die A Hero, Or You Live Long Enough To See Yourself Become The Villain. (Batman: The Dark Knight)

A Vörös lázadás-trilógiában Pierce Brown elmesélte nekünk a Társadalmat felforgató Lázadás történetét. Darrow, a Mars bányáinak mélyéről az elnyomók közé emelkedve végül legyőzi az Uralkodót, a háborút azonban nem nyeri meg. A Hamu Lovagja még tíz év után is tartja a Merkúrt és a Vénuszt, a Perem uraival kötött, a Darrow hazugságán és Romulus bölcsességén alapuló törékeny béke repedezik. Mindeközben a Köztársaság sem szilárdult még meg eléggé, belső ellentétek feszítik, és az alvilág is egyre merészebb lépéseket tesz. Az Aranyak uralma megroppant, de megérte-e az érte fizetett ár?

So, let me ask you a question about this brave new world of yours. When you've killed all the bad guys, and it's all perfect and just and fair, when you have finally got it exactly the way you want it, what are you going to do with the people like you? The troublemakers. How are you going to protect your glorious revolution from the next one? (Doctor Who: The Zygon Inversion)

A forradalom nem győzött. Az azt életre hívó okok még mindig nem szűntek meg, és egyre kétségesebbnek tűnik, hogy nem-e bukik el végül. Saját hősei mostanra inkább terhek, mint példaképek, akik inkább ártanak neki, mint segítenek. Leginkább talán Darrow változott meg: habár nem látunk bele Sevro lelkébe, de vívódása, honvágya sokkal hihetőbb, mint Darrowé, akit elvakít a háború, a cél, hogy leszámoljon az ellenségével. Majd az őt követővel. Majd az azutánival. Tíz évnyi háború után úgy tűnik, már nem tud beilleszkedni a hétköznapi életbe. De meddig tarthat a szerencséje?

A káosz évei tökéletes folytatása a Vörös lázadás-trilógiának. Brown nem tököl azzal, hogy összefoglalja az eltelt évek történéseit, amit kell, megtudunk menet közben. A négy nézőpont karakterrel sokkal jobban kitágul a világ, ami önmagában is szuper volt már az első könyvekben is, de azért mégis csak a szereplőkért szeretjük a könyveit, nem? Brownt pedig utáljuk, mert ismét olyan cliffhangerekkel búcsúzik, hogy rögtön rohannék a boltba a következő kötetért, és imádjuk, mert spoiler ilyen jól ír, és teljesen beránt a világába.

5 hozzászólás
>!
Ivenn P
Pierce Brown: A káosz évei

Először is szeretnék gratulálni Pierce Brownnak, mert ebben a kötetben sikerült megteremtenie a (számomra) legszórakoztatóbb karaktert az egész sorozatban, akit egyszerre utálok és imádok, felváltva sírok és nevetek rajta és csak azt kívánom, hogy még még MÉG. Nagyon szeretnék többet belőle! spoiler
Pierce munkásságában azt hiszem, hogy számomra mindig is a karakteralkotás volt az egyik legerősebb és legmeghatározóbb tényező: a fickónak hihetetlen érzéke van hozzá, hogy érdekes, színes és magával ragadó szereplőket vonultasson fel, akiket nem lehet szimplán jónak vagy rossznak titulálni, gyűlölni vagy szeretni. A kötetben ez a motívum csak még inkább felerősödik, hisz ezúttal már nem csak Darrow nézőpontját követhetjük nyomon, hanem három további szereplőjét is – ez a döntés pedig nem csak hogy plusz árnyalatokat és rétegeket dobott a már jól ismert szereplőkre, de lehetőséget adott Pierce-nek, hogy kibővítse a világát és bebizonyítsa nekünk, hogy bőven van még miről mesélnie.

Bevallom, hogy eléggé féltem, hogy mit lehet egy lezárt trilógia után ebből még kihozni, de a szerző szerencsére talált egy olyan ösvényt, ami adott egy új, különleges ízt a történetnek. Nem mondanám, hogy teljesen tökéletes volt ez az ösvény, de valahol a történet közepe tájékán úgy éreztem, hogy igen, én ebbe a sorozatba szerettem bele és igen, köszönöm, hogy meg lett írva a folytatás.
Számomra az új szereplők adták az igazi sava-borsát a történetnek, hihetetlenül jól ki lettek találva, de a régieket sem kell félteni: a középpontban továbbra is Darrow áll, akinek ezúttal olyan kihívásokkal is meg kell küzdenie, mint az apaság vagy a család és a háborúskodás közötti ingázás nehézsége; de természetesen kapunk egy jó nagy adagot Sevróból és kedvenc Vonító brigádunkból is. A cselekmény talán kicsit lassabban indul be ezúttal, mint a kezdeti kötetekben (ez a több nézőpontnak is köszönhető), viszont egy ponton szépen összeállnak a szálak, az események pedig pillanatok alatt eldurvulnak.

Összességében szerettem ezt a kötetet és a legutolsó pillanatig fogalmam sem volt, hogy kinek szurkoljak igazán vagy kinek van igaza. Ebben a részben minden megkérdőjeleződik, nincsenek rosszak vagy jók, csak egyéni perspektívák és sorsok. Izgatottan várom a folytatást, ezt a részt pedig bátran ajánlom a rajongóknak!

U.i.: Azért javaslom, hogy előtte olvassatok bele megint a régebbi kötetekbe, mert itt aztán olyan családfák és nevek zúdulnak az emberre, hogy nehéz elsőre kibogozni a szálakat. :'D

9 hozzászólás
>!
Katara_Phoenix P
Pierce Brown: A káosz évei

Nehezen sikerült eljutnom az értékelésig, amiről nem az időhiány tehetett. Egyszerűen nem tudom,hogy mit érezzek…tetszett is, mert vannak benne újítások, ami nem feltétlenül rossz. De problémáim is akadtak belőle azért.
Tíz év rengeteg idő. Tíz év alatt egy ember rengeteget változhat. Tíz év alatt nagyon sok mindent el lehet kezdeni, be lehet fejezni, túl lehet élni…
Szerintem jót tett a történetnek a több szemszög, csak mondjuk jobban élveztem volna, ha nem kell Lysander picsogását is végigszenvednem. Mondanám, hogy Cassiusnak jobban örültem volna helyette,de szerintem picsogásban kb ugyanott tartanának. spoiler
Ephraim fejezeteit először halálosan untam, majd kb a harmadik fejezete(?) után, Trigg szülinapján rájöttem,hogy miért volt olyan ismerős a neve. Hát,a korábban elmondottak alapján nem egy ilyen embert képzeltem el.
Sevro vagy Victra fejezetnek örültem volna, így nem kaptam eleget belőlük, bár tény, hogy hatalmas kedvenceim, még mindig. Sevro sosem fog felnőni…ugyanolyan lökedék, mint amilyen az intézetben is volt.
Táncos elérte, amit a kezdetektől akart, mégsem volt elég neki… Darrowban hatalmasat csalódtam. Régen nem követett volna el ennyi és ilyen hibákat, ő – Sevróval ellentétben – egy teljesen más emberré vált. :/ spoiler
Lyriát és Electrát nagyon bírtam,de a kis Paxot is. :)

>!
csilla123 P
Pierce Brown: A káosz évei

Megkedveltem az új szereplőket? Nem. Darrow egy idióta? Nem is kicsit. Még mindig Acéleső fétise van? Jobban, mint bármikor. De komolyan, ezt már kezelni kéne. Musztángnak volt szemszöge? Nem. Hoztak jó döntéseket a szereplők? K*rvára nem. De mindezek mellett is imádtam az egészet. Nekem teljesen visszaadta az Arany háború hangulatát. Nem volt olyan jó, mint az, mert a szereplők tényleg ott rontottak el mindent, ahol csak lehetett. De lett volna más megoldás? Igen. Jobb lett volna az a megoldás? Hááát, nem igazán tudom. És pont ez tetszett az egészben. Ez egy erős, és jó kezdése volt az új trilógiának, nekem hozta az előzőek színvonalát, és ez is kedvenc lett. Imádom a káoszt, a rossz döntéseket hozó, és emiatt nem igazán szerethető, de jól kidolgozott karaktereket és hát abból bőven volt itt.

Darrow, édesem, tudod, hogy szeretlek, de beleverném azt a hülye fejedet a falba. Szóval Darrow kapkodását rossz volt nézni/olvasni. És amikor már Sevro olvas be neked a döntéseid miatt, akkor tudhatod, hogy ott baj van. Ettől függetlenül azért volt logika abban is, amit Darrow mondott, spoiler Csak hát a kivitelezése, a fejjel előre a falba hozzáállása, és hogy ennyire mindent a puszta szerencsére bíz, az elég aggasztó. És hát a vége… Mármint addig a pontig még próbáltam neki keresni a mentségeket, de ez… spoiler A kedvenc jelenetem egyébként az egész könyvből, amikor ő és Pax elmennek légmotorozni. Az olyan édes volt. spoiler

Ephraimnak először örültem, mert hát Trigg vőlegénye! De ez kb. egy fejezetig tartott. Muszáj ezt a lecsúszott zsaru/ex-zsaru, halott feleséggel/férjjel/gyerekkel, és emiatt alkoholistává/drogossá vált, aki most bosszút áll témát ennyire erőltetni? Annyira klisés volt, hogy az már fájt. Én értem, hogy utálja Darrowt, meg az Uralkodót/Musztángot, de amit tett… A négy szemszögből az ő döntéseit találtam a leglogikátlanabbnak. spoiler Az egyetlen, ami érdekessé tette a szemszögeit (és Lyriáét is), hogy az előző részekben úgy megszeretett hősöket most olyanok szemén keresztül is láthatjuk, akik utálják őket.

Lyria egy érzelmi hullámvasút volt nekem, és bár ő volt az egyetlen, aki jellemfejlődésen ment keresztül a könyvben, és ő volt az egyetlen, akinek tényleg nem volt beleszólása a történtekbe, mégsem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem. Eleinte kedveltem a karakterét, azt hittem kapunk egy erős női főszereplőt. A dühe az Uralkodó/Musztáng iránt érthető volt, még ha nem is teljesen jogos, de ő egy elég beszűkült életet élt a bányában, ezért nem meglepő, hogy haragja ennyire egy emberre fókuszál csak, és nem igazán látja a nagyobb képet, valószínűleg nem is akarja. Próbáltam később is együtt érezni vele, de mind a belső monológjai, mind az a kevés párbeszéde átváltoztatta egy kislánnyá a fejemben, és elég zavaró volt, hogy mindig emlékeztetnem kell magam, hogy igazából már felnőtt. spoiler

És végül Lysander… Hát rá kiváncsi leszek a későbbiekben. Elég sok furcsaság van körülötte, szerintem lesz itt valami nagy titok. Sajnálom, hogy tíz év nem volt elég arra, hogy Cassius hasson rá, és levetkőzze ezt a nagyanyja által belenevelt Arany felsőbbrendűséget. spoiler Egyébként haragudtam az ő döntéseire is, de az az igazság, hogy az ő szemszögéből sajnos logikus amit tett, spoiler
Cassiust pedig sikerült megszeretnem itt, tetszett, hogy képes volt megváltozni. spoiler

Egyébként megértem, ha valakinek nem tetszett, mert szerintem ez nagyon megosztóra sikeredett. Vagy tetszik vagy nem. Én személy szerint imádtam az egészet, elég sötétre, és kétségbeesettre sikeredett a hangulata. Rég olvastam könyvet, amiben ennyire minden elromlott, szereplők ennyire rossz döntéseket hoztak, de mégsem volt logikátlan, csak fájdalmas volt olvasni. A karakterek se nem jók, se nem rosszak, én örültem a több szemszögnek, de Musztángnak akkor is kapnia kellene egyet a jövőben, komolyan ő volt a kedvencem ebben a részben, annyira kiváncsi lettem volna a reakciójára, sajnáltam, hogy csak másodkézből kaptunk belőle egy keveset. A történetet pedig imádtam, és az Arany háborúval ellentétben itt nem csak az eleje meg a vége, hanem az egész egy hatalmas mélyrepülés. Kiváncsi leszek a folytatásra, mert innen már nem lehet lejjebb szegényeknek. Bár Darrow itt is nagyon tehetséges volt ezen a téren, szóval lehet megoldja. ÉS EGYÉBKÉNT IS HOL A FOLYTATÁS, HOGY LEHET ÍGY VÉGE???

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Katara_Phoenix P

– Aja beretváját Apollonius sisakjával szemben – hajol közelebb Sevro –, hogy az én kis szörnyecském eltángálja a fiadat.
– Nem fogadok a gyerekeinkre – súgom felháborodva.
– Megtoldom Aja intézeti gyűrűjével.
– Legyen már benned szemernyi tisztesség, Sevro. Hiszen a gyerekeink.
– Plusz felteszem Octavia köpenyét.
– A Falthe-ok Elefántcsont Fáját akarom.
– Imádom az Elefántcsont Fát – szörnyed el Sevro. – Ha az nincs, mi a francra aggassam a trófeáimat?
– Ha nincs Elefántcsont Fa, nincs fogadás – vonok vállat.
– Te szarveretes vadember – morogja, de már tolja is a kezét, hogy megrázzuk. – Áll az alku.

>!
Katara_Phoenix P

– Mi van már?
– Apámra emlékeztetsz.
– És ezt most bóknak vegyem?
– Tippem sincs – horkan fel. – Hadd ismételjem el még egyszer, csak a posztumusz pontosság kedvéért, hogy ez a terv úgy szar, ahogy van.

>!
Katara_Phoenix P

– Szevasz, kis borongósom – int oda Electrának, majd a pillantása az asztal másik végében cinkosan sutyorgó Paxra és Baldurra siklik. Azok ketten fülig pirulnak. – Melyik jóképű lovag tölt egy pohár gyümölcslevet Victra néninek? Pokoli napja volt szegénynek.
A két fiú versenyt futva iparkodik, végül a szófukar Obszidiánnak sikerül megragadnia a kancsót, és elégedett ünnepélyességgel tölti tele Victra karcsú poharát.

Kapcsolódó szócikkek: Baldur · Electra au Barca · Pax · Victra au Julii
>!
Katara_Phoenix P

Sevro képtelen tovább uralkodni magán, felpattan az ülőkéről, ahol meghúzódtunk. Én a nyomában.
– Én kis hárpiám! – kiáltja. – Megjött apuci!
Electra zord arcát boldog mosoly villanyozza fel, már rohan is az apjához. Sevro felkapja, és magához öleli, de mintha egy halacskát babusgatna.

Kapcsolódó szócikkek: Electra au Barca · Kobold, Sevro au Barca
>!
Katara_Phoenix P

– (…) A szívem veled dobog. A világokban mindenfelé élő emberek reményei és álmai kísérnek. Sok szerencsét, kívánom, hogy örömöt találj a tieiddel a csillagaink alatt.

Kapcsolódó szócikkek: Musztáng, Virginia au Augustus
>!
Katara_Phoenix P

– Te vagy az, akit Lyria néven emlegetnek? – a hangja dörög, akár a karomFúró a távolban.
– Igen – válaszolom, de a nyelvem a szájpadlásomra tapad. – Te ki vagy?
A szeme sötétarany, apró, közelülő. És barátságosan csillog, ahogy rám mosolyog, miközben a zsúfolt ágyak között végre megállapodik az enyém végében.
– Egy férfi, aki sokkal tartozik neked, csöppség. Úgy bizony.

Kapcsolódó szócikkek: Kavax au Telemanus · Lagalosi Lyria
>!
Katara_Phoenix P

– Egyszer láttam egy fazont, aki meg akart lovagolni egy cápát…
– Hol a halálban láttál te ilyet?
– Az Európén.
– Mikor?
– Most szerinted én hazudok? – támad nekem. – A lényeg, hogy nem fogjuk tudni irányítani a tagot.
– Akkor megöljük.
– Csinálhatom én? Légyszi!
– Szarveretesen megígérem – mosolygok rá. – Feltéve, hogy te szedsz le több őrt. Ha én nyerek, enyém a megtiszteltetés.
Erre kezet rázunk.

>!
csilla123 P

– Ahogy gondolod, Sevro. De beszélj vele. Mondd el neki, hogy hova tartunk, hogy eldönthesse, mit akar.
– A biztos halálba és általános káoszba. Ki tudna ennek ellenállni?

297. oldal, 30. fejezet - A Nesszoszon

>!
agi452

A becsület nem az, amit mondunk. Hanem az, amit teszünk.

585. oldal

>!
agi452

Még meg sem ismertelek, már szerettelek. És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap. És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.

588. oldal

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Vörös lázadás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Dűne
Dan Simmons: Hyperion
Orson Scott Card: Fajirtás
Kim Stanley Robinson: 2312
Philip K. Dick: A végső igazság
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Dave Eggers: A Kör
Octavia E. Butler: Hajnal
John Scalzi: Bezárt elmék
Ursula K. Le Guin: A rege