A ​káosz évei (Vörös lázadás 4.) 84 csillagozás

Pierce Brown: A káosz évei

A ​Vörös lázadás-trilógia hőseként felemelkedett Darrow-t mostanra sokféle néven ismerik bolygószerte. Van, aki apának hívja. Más felszabadítónak. Megint más hadvezérnek. S vannak, akik Aratónak. Ő azonban mindennek ellenére ismét fiatal fiúnak érzi magát, miközben nehéz szívével a sápadt kék bolygó felé zuhan vörös páncéljában, hatalmas seregével. A háború tizedik, Darrow életének harminckettedik évében járunk.

Egy évtizeddel ezelőtt Darrow volt annak a forradalomnak a hőse, amitől azt remélték, hogy majd felszabadítja a Társadalmat. Béke és szabadság helyett azonban végtelen háború dúl a világokban. Darrow-nak ezért egy újabb, elkeseredett küldetésre kell most indulnia, mellyel kockára tesz mindent, amiért eddig harcolt. Továbbra is hisz abban, hogy megmenthet mindenkit, de vajon képes lesz-e arra, hogy közben ne változzon át borzalmas szörnyeteggé?
A különböző bolygókon átívelő útját ráadásul olyan új szereplők fonják körbe, akik örökre megváltoztatják a… (tovább)

Eredeti mű: Pierce Brown: Iron Gold

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
608 oldal · ISBN: 9789634194736 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194682 · Fordította: Török Krisztina

Kapcsolódó zóna

!

Vörös lázadás

51 tag · 41 karc · Utolsó karc: 2018. november 21., 14:21 · Bővebben


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Sevro au Barca · Darrow au Andromedus · Musztáng, Virginia au Augustus · Victra au Julii · Cassius au Bellona · Kavax au Telemanus · Sefi Volarus · Ephraim ti Horn · Gaia au Raa · Holiday ti Nakamura · Lagalosi Lyria · Lysander au Lune · Magnus au Grimmus · Quicksilver, Regulus ag Sun · Seraphina au Raa


Kedvencelte 6

Most olvassa 15

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 91


Kiemelt értékelések

>!
vIVIv
Pierce Brown: A káosz évei

Végre befejeztem! Nehéz szülés volt…pedig nem gondoltam volna, hogy ez ennyi ideig fog tartani. Amennyire vártam, hogy végre a kezemben legyen és nekiessek úgy csökkent a lelkesedésem az olvasással együtt… :( Sajnos a trilógiát jóval korábban olvastam ezért nehéz volt visszarázódni, és néha nem tudtam, hogy most akkor az adott ember ki fia borja..még ha a neve ismerős is volt. Kaptunk új szereplőket a történetbe, ami részben jó, részben megint csak kuszálta a dolgokat. Sokszor untam, viszont a végére megint elkapott a hév és csak úgy faltam a sorokat. A következő rész nagyon izgalmasnak ígérkezik, csak lehet előtte újra kell olvasni ezt a részt mert megint gondban leszek. XD
Ezek után egy kérdés motoszkál bennem….vajon melyik oldalra kéne állnom? Van olyan hogy jó és rossz oldal? Hiszen mindenkinek vannak sérelmei, Darrow is feltűnik más színben mint ahogy eddig láthattuk, közben pedig mégis ő Aratő, aki apa, férj,…a végén mégis érdekes döntés hoz, bár megértem. Sevro ebben a részben is kedvenc, viszont meglepődtem, hogy spoiler

5 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Pierce Brown: A káosz évei

Jaj, de nagyon gondban vagyok!
Adott egy kedvenc sorozat, amit szépen lezárt az író. „Happy end” meg világbéke, stb. az ilyenkor szokásos kellékek, hogy mindenki lelke megnyugodjon, hogy igen, van a szőke herceg és megmentette a királyságot…
De nem…Mert ugye az élet nem ilyen! Jön az entrópia .. .és a káosz évei. Szóval haragudtam egy kicsit, hogy az író újra felvette a fonalat és szétrombolta az idillt. Nem, nincs boldogság, nincsen egyenlőség, csak örök harc.
Félretéve ellenérzéseimet, azért megpróbáltam befogadó lenni a könyvvel szemben, mert azért Pierce Brown levett a lábamról a Könyvfeszten, olyan cuki volt!!! *.* ^^
Ennek ellenére sem győzött meg az eleje. Több szálon futó események…Neeee, én Darrowt akartam, a többieket, főleg Lysandert annyira nem akartam!!! Összességében az ő szálát kedveltem a legkevésbé. Aztán a felétől kezdtek beindulni az események, de ez a hullámzás, hogy hol érdekesebb, hol kevésbé kicsit rányomta a bélyegét az összhatásra.
A vége viszont …kb úgy éreztem magam, mint az Arany háború végén…úristen, azonnal akarom a folytatást!! Felpörgette és megcsavarta a történéseket.
Hiába a könyv elején lévő „ki-kicsoda” rész, sokszor nem ugrott be, hogy xy régebben ki is volt, és mit csinált?! Szóval jó tanácsként, legyetek képben előtte a szereplőgárdával.
Nagyon reménykedem benne, hogy a folytatás összeszedettebb és kevésbé hullámzó lesz, ezért is adok négy csillagot, hogy legközelebb felfelé tudjak csillagozni!

>!
Fallen_Angel P
Pierce Brown: A káosz évei

A sorozat harmadik része volt az, ahol végképp rákattantam a sztorira, mert érdekes és fordulatos volt. A káosz évei pont ugyanolyan izgalmas és legalább annyira letehetetlen.
Bár az elején voltak kétségeim, hogy kell-e (lehet-e) még egy bőrt lehúzni a történetről, ez hamar, alig egy-két fejezet alatt elmúlt. Pierce Brown kitűnően játszik az olvasó idegeivel váltogatja a nézőpontokat, a régiek mellett új szereplők is megjelennek és jót tesz a sztorinak az évtizednyi ugrás is, hiszen így más helyzetben találjuk az Aratót és embereit. A felnövekvő új nemzedék is érdekesnek ígérkezik.
Nagyon várom a Dark Age-t, remélve, hogy az Agave ugyanilyen hamar kihozza, mint a negyedik részt (de lehet, hogy nem tudom kivárni és inkább elolvasom angolul, amint megjelenik. :D).

5 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Pierce Brown: A káosz évei

Úgy érzem, megosztó lesz A káosz évei. Persze a trilógia egyes részei is újítottak, de ezúttal a számomra nem annyira szimpatikus irányba ment – ami azért nem azt jelenti, hogy ne élveztem volna vérveretesen egyes részeit. Amikor az adrenalin a csúcson, és hirtelen mindenkinél valami érdekes történik, az most is olyan erős, mint korábban, csak most sokkal kevesebb összességében az ilyen időszak.
Főként mert túl soknak tűnt ez a négy nézőpont. Azon még viszonylag hamar túlléptem (vagy csak megszoktam?), hogy mindannyian úgy beszélnek, mintha éppen egy városnyi Arany előtt szónokolnának, de nem éreztem azt, hogy mindig mindenki egyformán érdekes lett volna. Ugyanakkor jó, hogy vannak: rajtuk keresztül a világ is jobban kitágul (így például nekem most tűnt fel, hogy mennyire cyberpunk-szerű ez az univerzum), ráadásul az általános reménytelen-depresszív-megtörtént hangulat is nagyon működött.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-05-12+…

2 hozzászólás
>!
Razor SMP
Pierce Brown: A káosz évei

Hinnye, ez bizony hosszú volt. (Az idei SF megjelenések közül konkrétan a második leghosszabb könyv, ami azért beszédes.)
Míg anno az első rész beharangozásakor csak legyintettem, hogy megint valami YA, addig a harmadik részt már tűkön ülve vártam és nagy kedvencem lett a trilógia. Úgy-ahogy szépen le is volt zárva, bár azt gyanítani lehetett, hogy azért nem lesz hirtelen minden sunshine, happines. No, ez bejött, ugyanis tíz évvel a Hajnalcsillag eseményei után a Köztársaság továbbra is háborúban áll a Társadalom maradék erőivel. Természetesen a tíz év azért jelentős változásokat is hozott magával, talán ezért is érezte úgy Pierce, hogy új nézőpontkaraktereket hozzon be Darrow mellé. Arató barátunk ugyanis továbbra is azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért: harcol, a szarveretes politikusokat pedig meghagyja az asszonykájának. Azonban eljön az idő, amikor Darrownak is meg kell tanulnia, hogy nem mehet mindig a saját feje után.
Az új nézőpontkarakterek egyike mondhatni régi ismerős, ugyanis Lysander au Lune az, az egykori uralkodó, Octavia unokája, aki Cassius-szal azóta is az űrt járja és ott próbálnak segíteni, ahol tudnak. A legújabb ilyen mentőakciójuk után azonban a Perem belharcainak kellős közepén találják magukat.
Az új hármasból Lagalosi Lyria karakterét találtam elsőre a legérdekesebbnek, ő ugyanis egy, a marsi bányákból származó vörös, ráadásul az egykor kiskedvenc, mára inkább megvetett Gammák egyike. Az ő szemén keresztül a szerzőnek jól sikerült bemutatnia, hogy mennyire nem jött össze az össznépi egyenlőség dolog. Lyria a regény elején elveszti szinte a teljes családját, majd a Telemanusok szolgálatába kerül, így aztán részben rajta keresztül láthatjuk, miként is működik a Köztársaság társadalma.
A másik karakter, akin keresztül jobban megismerhetjük az aktuális világképet, az Ephraim ti Horn. Bár ő új karakter, mégis kapcsolódik a korábbi trilógiához: a Hajnalcsillag elején a Darrow kiszabadításában résztvevő Trigg férje (jepp, nem írtam el), egyben Holiday veje. Egykor Arész Fiaként szolgált, ám a túl sok veszteség hatására kilépett, és a regény idején profi tolvajként dolgozik. A könyv elején egy ilyen akció során ismerjük meg, hogy aztán egy sokkal nagyobb haszonnal kecsegtető, egyben rizikósabb melót ajánljanak neki. Őszintén szólva, az ő karakterét eleinte nem tudtam hova tenni, egy nagy dumás, de amúgy szétesett fazonnak tűnt, de a regény végére őt is megkedveltem.
Ahogy látszik, a négy szál eléggé eltérő irányba indul el és talán ez is közrejátszott benne, hogy a könyv első fele kissé döcögősen csúszott le. Kb. a felétől – mikor két szál összeért, a másik kettőben pedig felpörögtek az események – viszont már faltam az oldalakat, hogy aztán szép nagy cliffhangerekkel találjam magam szemben.
Szóval látom a potenciált ebben az új trilógiában, értem is, hogy meg kellett alapozni az eseményeket, valahogy be kellett mutatni az eltelt tíz évet, de remélem, hogy a következő rész cselekménye már feszesebb (esetleg kissé rövidebb) lesz.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194682 · Fordította: Török Krisztina
8 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
Pierce Brown: A káosz évei

You Either Die A Hero, Or You Live Long Enough To See Yourself Become The Villain. (Batman: The Dark Knight)

A Vörös lázadás-trilógiában Pierce Brown elmesélte nekünk a Társadalmat felforgató Lázadás történetét. Darrow, a Mars bányáinak mélyéről az elnyomók közé emelkedve végül legyőzi az Uralkodót, a háborút azonban nem nyeri meg. A Hamu Lovagja még tíz év után is tartja a Merkúrt és a Vénuszt, a Perem uraival kötött, a Darrow hazugságán és Romulus bölcsességén alapuló törékeny béke repedezik. Mindeközben a Köztársaság sem szilárdult még meg eléggé, belső ellentétek feszítik, és az alvilág is egyre merészebb lépéseket tesz. Az Aranyak uralma megroppant, de megérte-e az érte fizetett ár?

So, let me ask you a question about this brave new world of yours. When you've killed all the bad guys, and it's all perfect and just and fair, when you have finally got it exactly the way you want it, what are you going to do with the people like you? The troublemakers. How are you going to protect your glorious revolution from the next one? (Doctor Who: The Zygon Inversion)

A forradalom nem győzött. Az azt életre hívó okok még mindig nem szűntek meg, és egyre kétségesebbnek tűnik, hogy nem-e bukik el végül. Saját hősei mostanra inkább terhek, mint példaképek, akik inkább ártanak neki, mint segítenek. Leginkább talán Darrow változott meg: habár nem látunk bele Sevro lelkébe, de vívódása, honvágya sokkal hihetőbb, mint Darrowé, akit elvakít a háború, a cél, hogy leszámoljon az ellenségével. Majd az őt követővel. Majd az azutánival. Tíz évnyi háború után úgy tűnik, már nem tud beilleszkedni a hétköznapi életbe. De meddig tarthat a szerencséje?

A káosz évei tökéletes folytatása a Vörös lázadás-trilógiának. Brown nem tököl azzal, hogy összefoglalja az eltelt évek történéseit, amit kell, megtudunk menet közben. A négy nézőpont karakterrel sokkal jobban kitágul a világ, ami önmagában is szuper volt már az első könyvekben is, de azért mégis csak a szereplőkért szeretjük a könyveit, nem? Brownt pedig utáljuk, mert ismét olyan cliffhangerekkel búcsúzik, hogy rögtön rohannék a boltba a következő kötetért, és imádjuk, mert spoiler ilyen jól ír, és teljesen beránt a világába.

5 hozzászólás
>!
Ivenn P
Pierce Brown: A káosz évei

Először is szeretnék gratulálni Pierce Brownnak, mert ebben a kötetben sikerült megteremtenie a (számomra) legszórakoztatóbb karaktert az egész sorozatban, akit egyszerre utálok és imádok, felváltva sírok és nevetek rajta és csak azt kívánom, hogy még még MÉG. Nagyon szeretnék többet belőle! spoiler
Pierce munkásságában azt hiszem, hogy számomra mindig is a karakteralkotás volt az egyik legerősebb és legmeghatározóbb tényező: a fickónak hihetetlen érzéke van hozzá, hogy érdekes, színes és magával ragadó szereplőket vonultasson fel, akiket nem lehet szimplán jónak vagy rossznak titulálni, gyűlölni vagy szeretni. A kötetben ez a motívum csak még inkább felerősödik, hisz ezúttal már nem csak Darrow nézőpontját követhetjük nyomon, hanem három további szereplőjét is – ez a döntés pedig nem csak hogy plusz árnyalatokat és rétegeket dobott a már jól ismert szereplőkre, de lehetőséget adott Pierce-nek, hogy kibővítse a világát és bebizonyítsa nekünk, hogy bőven van még miről mesélnie.

Bevallom, hogy eléggé féltem, hogy mit lehet egy lezárt trilógia után ebből még kihozni, de a szerző szerencsére talált egy olyan ösvényt, ami adott egy új, különleges ízt a történetnek. Nem mondanám, hogy teljesen tökéletes volt ez az ösvény, de valahol a történet közepe tájékán úgy éreztem, hogy igen, én ebbe a sorozatba szerettem bele és igen, köszönöm, hogy meg lett írva a folytatás.
Számomra az új szereplők adták az igazi sava-borsát a történetnek, hihetetlenül jól ki lettek találva, de a régieket sem kell félteni: a középpontban továbbra is Darrow áll, akinek ezúttal olyan kihívásokkal is meg kell küzdenie, mint az apaság vagy a család és a háborúskodás közötti ingázás nehézsége; de természetesen kapunk egy jó nagy adagot Sevróból és kedvenc Vonító brigádunkból is. A cselekmény talán kicsit lassabban indul be ezúttal, mint a kezdeti kötetekben (ez a több nézőpontnak is köszönhető), viszont egy ponton szépen összeállnak a szálak, az események pedig pillanatok alatt eldurvulnak.

Összességében szerettem ezt a kötetet és a legutolsó pillanatig fogalmam sem volt, hogy kinek szurkoljak igazán vagy kinek van igaza. Ebben a részben minden megkérdőjeleződik, nincsenek rosszak vagy jók, csak egyéni perspektívák és sorsok. Izgatottan várom a folytatást, ezt a részt pedig bátran ajánlom a rajongóknak!

U.i.: Azért javaslom, hogy előtte olvassatok bele megint a régebbi kötetekbe, mert itt aztán olyan családfák és nevek zúdulnak az emberre, hogy nehéz elsőre kibogozni a szálakat. :'D

9 hozzászólás
>!
wolfsteps
Pierce Brown: A káosz évei

Ez most egy elég hosszú és lassú szenvedés volt számomra, kicsit alig vártam, hogy vége legyen, másrészről meg megint nagyon izgalmas volt és azt akartam, hogy soha ne legyen vége az újabb és újabb történeteknek, és generációknak, ebből a világból.

Az, hogy végül a végére értem, és az utolso harmadát már rápörögve olvastam, az csakis Brown stílusának (hangosan nevetek állandóan) köszönhető, és annak, hogy egy használt zsebkendőt is el tudna nekem adni ez a pali a dumájával és történeteivel.

Az előbbi listához tenném még Ephraim karakterét, ő volt az egyetlen aki szerintem most igazán jól el lett találva, minden más storyline-t kicsit vérszegénynek éreztem. Lysander és Cassius része bár hozott magával fordulatokat, engem iszonyatosan untatott, Lyriának meg valszeg a karakterével volt problémám, mert az ő részeit is nehezen emésztettem. Minden Ephraimot bezzeg dupla tempóval.
Egy kis névsor ismétlés valószínüleg nekem is sokat segített volna a könyv előtt, mert az első 50 oldalon ötletem se volt, hogy ki kicsoda és nem emlékeztem senkire, aztán kezdtek visszakúszni az emlékek. Mindennek ellenére, itt a nagy összevisszaságban a végén, jelenleg se vagyok biztos benne, hogy értem, most hány oldal van, meg ki a rossz fiú (van rossz fiu?!), kinek az oldalán állok, mit gondolok a régi nagy kedvencekről (Brown ebben is nagyon ügyes, és ezt talán egy előző értékelésemnél ki is fejtettem, hogy ügyesen tudja megeleveníteni egy szereplő sokoldalúságát, nem idealizálja, belelátunk a sötét oldalakba is és a belső harcokba, ami emberközelivé és szerethetővé – vagy épp nem – teszi őket).

És mindannak ellenére, hogy nem akarom dícsérni a könyvet, mert messze elmarad az első három résztől, megint veszettül jó volt, olyan fordulatokkal és húzásokkal amiket soha nem találtam volna ki, még mindig mer bátran játszani a karakterekkel és a sorsukkal, és mint mindig, a vége…elfeledtet minden rosszat és csak annyi van a fejemben, hogy még! még!

>!
kvzs P
Pierce Brown: A káosz évei

Nem nagyon szeretem a hálivúdi történeteket, mert mindegyik ott ér véget, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Engem meg jobban érdekel, hogy tíz év múlva ki viszi le a szemetet mi lesz az idilli kezdésből. Szerencsére Pierce Brown nem félt hozzányúlni a saját hálivúdi befejezéséhez, és megmutatta, hogy ami elméletben szép, az gyakorlatban kompromisszumokkal, megalkuvással, vérrel, verejtékkel és rengeteg fájdalommal jár. Mert az csak elméletileg létezik, hogy mindenkinek jó legyen.
Annak ellenére, hogy elismerem a bátorságát, kicsit felemásra sikerült a kötet. Tetszett ugyan, hogy több nézőpont karakter volt, ezáltal jobban megismertük a világot, és a forradalom „dicső” következményeit, azonban ez azt is eredményezte, hogy néhol kicsit leült a történet.
Furcsa volt visszatérni Darrow világába (néha nagyon vakargattam a fejem, hogy ki kicsoda, és kivel van), de örülök, hogy ezt így tehettem meg.

>!
Sai_home
Pierce Brown: A káosz évei

Mindig érdekes kérdés, hogy vajon hogyan tud folytatni egy író egy már lezárult könyvet vagy sorozatot, ebben az esetben remekül működött, a 10 éves ugrás jó ötlet, bevált.
A könyvben négy nézőpontból követhetjük az eseményeket, szerintem Darrow részei a leglényegtelenebbek, a másik háromnál meg erősen gondolkozhatunk, hogy hogyan is fognak összeérni (már ha egyáltalán…), de nincsen sok időnk, nagyon pörögnek az események. Az új főszereplők telitalálatok, saját stílusuk van, ezért könnyen élvezhető az olvasás.
Meglepetés volt látni, hogy Darrow merre változott, amonyan negatív hőssé vált, kicsit átértelmezi az eredeti trilógiában lévő szerepét is. Ebben a könyvben egyértelművé válik, hogy mindig az aranyak lesznek az igazi urak, ők ezzel a céllal születnek, erre készülnek kiskoruktól kezdve, nem játszhatja senki náluk jobban ezt a játékot.
Remek folytatás, várom a kövekezőt.


Népszerű idézetek

>!
agi452

A fájdalom emlék. Élni fogsz, küzdeni, és megtalálod a boldogságot. És az utolsó lélegzetedig emlékezni fogsz a családodra, mert a szeretet soha nem halványul el. A szeretet csillag, amelynek fénye még a halál után is hosszasan ragyog.

158. oldal

>!
agi452

A becsület nem az, amit mondunk. Hanem az, amit teszünk.

585. oldal

>!
agi452

Még meg sem ismertelek, már szerettelek. És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap. És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.

588. oldal

>!
csilla123 P

– A segítségedre van szükségem.
– Tudod, hogy a barátaimnak mindig segítek. Nyilván azért tartok belőlük olyan keveset.

144. oldal, 16. fejezet - A Menedék

>!
Györe_Katalin

A nagyanyám gyakran mondogatta, hogy „egy új sérülésre rámehet az ember teste, de egy régi felzabálhatja a lelkét is”.

>!
csilla123 P

– A politika haláli unalmas egy kis gyilkosság nélkül.

350. oldal, 35. fejezet - A fogadás

Kapcsolódó szócikkek: Victra au Julii
>!
csilla123 P

– Ahogy gondolod, Sevro. De beszélj vele. Mondd el neki, hogy hova tartunk, hogy eldönthesse, mit akar.
– A biztos halálba és általános káoszba. Ki tudna ennek ellenállni?

297. oldal, 30. fejezet - A Nesszoszon

Kapcsolódó szócikkek: Darrow au Andromedus · Sevro au Barca
>!
csilla123 P

– Ez lesz az – áll meg egy arannyal bevont duplaajtó előtt Sevro elégedetten.
– Pecsétesekre is számíthatunk odabenn – figyelmeztetem. – Jobb volna bevárni Apolloniust.
– Újabban a seggedet is ő törli ki? – kérdi Sevro, majd berúgja az ajtókat.

568. oldal, 60. fejezet - Hamut a hamunak

Kapcsolódó szócikkek: Darrow au Andromedus · Sevro au Barca
>!
csilla123 P

– Nem csak mi keressük a gyerekeket.
– Azt a szent szart – emelkedem fel félig a székemből. – Visszatért? Arató? – nézek ki már én is az ablakon. Érzem, hogy lesápadok. – Vagy Arész?
– Rosszabb. Julii úrnő vadászik rád. És vérre szomjazik.
– Nyolc hónapos terhes. Bocs, hogy nem pisilek a gatyámba.
– Teljes harci vértezetben megtámadta az Augustus felségjelzésű hajónkat Hüperión légterében, amelyen Lyriát vittük be – somolyog Holiday.
– Nem is tudtam, hogy létezik terhesvért – meredek rá.
– Gyártanak.

490. oldal, 51. fejezet - Égöböl

Kapcsolódó szócikkek: Ephraim ti Horn · Holiday ti Nakamura · Victra au Julii
>!
csilla123 P

– Jupiterre. Te bűzlesz. Pisába hemperedtél a jeles alkalomból?
– Ez kölni – felelem. – Musztángtól kaptam Napfordulóra.
Hallgat egy sort.
– Pisából készült?

20. oldal, 1. fejezet - A köztársaság hőse

Kapcsolódó szócikkek: Darrow au Andromedus · Sevro au Barca

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: A Dűne
Dan Simmons: Hyperion
Kim Stanley Robinson: 2312
Veronica Roth: Négyes
Philip K. Dick: A végső igazság
Dave Eggers: A Kör
Elan Mastai: Felbolydult napjaink
John Scalzi: Bezárt elmék
Mur Lafferty: Hat ébredés
Orson Scott Card: Fhérgek