Én, ​Livia 76 csillagozás

Phyllis T. Smith: Én, Livia

Történet ​egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett.
Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.

De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű… (tovább)

Eredeti mű: Phyllis T. Smith: I Am Livia

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190509 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634190653 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Julius Caesar · Livia Drusilla


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gumicukor
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy azt hittem, egy teljesen fiktív történetet olvasok. Aztán egyszer véletlenül hátralapoztam a könyv végére és bár soha nem csináltam még ilyet elolvastam a szerző megjegyzését. És akkor rájöttem, hogy Livia egy valós személy volt és nem is akárki: a későbbi Augustus császár szeretett felesége. Innen nem volt megállás, rágugliztam, képeket néztem róla és a legfontosabb: teljesen más szemmel olvastam tovább a könyvet.

A történet maga olvasmányos, a karakterek kidolgozottak. Szerettem minden sorát, mert valóságosnak tűnt és mert egy olyan korról tudhattam meg többet, ami nagyon érdekel. Csodálattal tölt el, hogy az ókorban, ahol a nők még a háttérbe húzódva élték az életüket, egy nő ésszel és állhatatossággal felkapaszkodott a világ tetejére. Nehéz lehet egy uralkodó feleségének lenne, arról nem is beszélve, hogy Livia a császár legfőbb tanácsosa is maradt élete végéig. Megérdemelten kapott a leszármazottaitól isteni rangot és megbecsülést.

Remélem, hogy olvashatok még az írónőtől!

>!
Madama_Butterfly P
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Szeretem a történelmi regényeket. És a történelmi regény akkor igazán jó, ha az olvasás közben az emberben folyamatosan ott a kényszer, hogy utána olvasson, megnézzen és ellenőrizzen olyan eseményeket, embereket és tényeket, amelyekről a történet szól, és amelyeket a könyvben megemlítenek, ha jobban meg szeretné ismerni azt az adott kort, amelyben a cselekmény játszódik.

Ez a könyv nagyszerű.

Betekintést nyerhetünk az ókori Róma egyik legizgalmasabb és legeseménydúsabb időszakába, ráadásul egy nő – Octavianus, a későbbi Augustus császár feleségének – szemszögéből. Olvasmányos, tartalmas és nem utolsó sorban valós eseményeken alapuló regény, ami persze fikciót is tartalmaz, de ez cseppet sem von le az értékéből.
Nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a történelmet.

8 hozzászólás
>!
Evelena
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Egyszerűen odáig vagyok az ókorért, és az ebben az időszakban játszódó történetekért. Az Én, Liviá -ban pedig az írónő a tőlünk távoli ókort 21. századi olvasmányos formába ültette át. Amit így igazán élvezetes olvasni.
Livia egy hihetetlenül erős, rafinált női karakter, aki éles eszével kitűnik kortársai között. Próbálva hatást gyakorolni egy olyan világban, ahol a nők jogain való változtatás ötletének még csak a felvetéséért is hangos hahotában részesítik. Még a kor női szereplői is!
A történelem ezen szeletét már sokszor láttam a Kleopátra feldolgozásokban. Viszont olyan más volt az érme túloldalát látni. A rómait, ahol Augustus áll a jobb oldalon.
Végig érdekes tudott maradni a könyv, a kezdeti korai házasság és megpróbáltatások, politikai zűrzavar után a legnagyobb hatalmú rómaival történő újbóli találkozással együtt. Még a kezdetekkor nagyon tetszett a bimbódzó románc minden apró momentuma, majd halványult ez a kép.
A fél csillag levonás a néhol kicsit túl romantizált cselekménynek köszönhető, ahol Augustus a hős lovag szerepében tetszelgett.
Nagyon megkedveltem Liviát, sokszor büszke voltam arra, amit a társadalom érdekében elért, és ahogy próbált küzdeni a háború ellen. A gyermekeitől való távollétet nem tudom, hogy tudta elviselni, az volt élete egyik legnehezebb döntése.
Végig izgalmas tudott maradni, mikor elfogytak a lapok, még annyira szerettem volna tovább olvasni, tudni akartam minden egyes történésről a szereplők életében. Úgyhogy azóta a Palatinus-domb lányait is beszereztem, hogy olvashassak még Liviáról.

>!
Csoszi P
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Maga a történet érdekes volt, de annyira nem nyűgözött le. Tetszett, hogy az ókori Rómában játszódik, és több olyan eseményt, személyt említ, amelyekről történelem órán tanultam. A stílusa azonban nekem egy picit száraz volt, és nem annyira olvasmányos. A történet mesélője Livia Drusilla, aki Augustus császár felesége volt, és saját korában first lady-ként tevékenykedett. Segítette férje pályafutását, intézte a levelezését, tanácsaival próbálta őt befolyásolni, miközben a háború elkerülésére törekedett. Nem tudom megmondani, hogy mi bajom volt vele, de nekem Livia nem volt igazán szimpatikus. Annyi bizonyos, hogy a politika éppolyan ocsmány volt az ókorban, mint napjainkban.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190509 · Fordította: Ballai Mária
>!
Niki_
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Tetszett a történet, kellemes volt olvasni, gyorsan is haladtam vele. Végig az zakatolt a fejemben, hogy igaz a mondás: minden nagy ember mögött egy nő áll és így volt ez Augustus császár esetében is.
Livia nagyon okos, sok mindent átlát, irányítja a férjét, hatalomra tesz szert. Azt nem értem, hogy miért tekintene rá szörnyetegként bárki is, mert semmi olyat nem tett.
Többször eszembe jutott az olvasása során Napóleon Joséphine-je is. Olvastam róla szóló több történelmi regényt és furcsa módon eléggé hasonló élete volt, mint Livianak, sok köztünk a hasonlóság. De lehet, hogy minden hatalommal rendelkező történelmi személyiség hátszeléül szolgáló feleség hasonló problémákkal, gondolatokkal küszködött az évek során, mint ők.
Milyen is akkor összességében az Én, Livia? Egy nagyon kellemes, jól megírt történelmi regény. Tudnám ajánlani azoknak a középiskolásoknak a figyelmükbe, akik épp az ókort tanulják, hátha akkor nem éreznék olyan száraznak, töménynek, megfoghatatlannak, mint én anno. ;o)
Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2016/05/phyllis-t-smith-en-l…

1 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Azt írta róla valaki, hogy többet tanult ebből a könyvből mint történelemórán a rómaiakról. Kíváncsi voltam hogy mit tud ez a könyv, hogy ilyen jól lehet belőle tanulni? És mivel a Róma nevű rettegett tárgy oly' közel volt, gondoltam teszek egy próbát.
Nem csalódtam. Varázslatosan ügyesen adagolja az információkat egy régi világról, szinte észre sem veszed mennyit tanultál, igazán jó történelmi regény. Izgalmas is és sikerült kedvelhető, vagy éppen emberi karaktert adni a szereplőknek.
Sokszor kellett magam megállítani hogy ne nézzem meg a Wikipédián mi lesz a vége. .. :)

2 hozzászólás
>!
Véda MP
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Kislánykoromban űrhajós és/vagy first lady szerettem volna lenni… Hát itt most Lívia karakterébe bújva teljesen kiélhettem a magam first ladységét. Kiváló történelmi regény, mely nagyon jól adagolja a fikciót a valós tényekkel, rendkívüliek a jellemábrázolások és nagyon olvasmányos az egész regény. Csodás volt olvasni azokat az apró fortélyokat mellyel egy okos nő birodalmat is kormányozhat, ha van hozzá kellő intelligenciája és a megfelelő távolságból képes nézni dolgokat. Tetszett a különböző női karakterek felvonultatása, és azok egymás mellé állítása is. Élvezettel olvastam minden sorát.

>!
efenera
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Nagyon élveztem ezt a könyvet, de nem úgy olvastam, mint egy tudományos művet. Ez nagyon fontos szerintem. például ez számomra nem volt olyan véres, mint a Spartacus sorozat, az valahogy nekem jobban mutatja az ókori létet… semmi orgia… :DDD jó értem én, ez egy romantikus mű :P El kell különítenünk azt, amit eddig tudni véltünk az ókori korról, amúgy sem biztos, hogy bármi is igaz… Feljegyzéseken is, mert persze ott vannak a különböző művészi alkotások, alapulnak az ókori ismereteink, amiket akár ki is színezhettek a „mesemondók”. mint ma a média… Szóval én ezt úgy olvastam, mint egy teljesen kitalált regényt, és így tetszett. :)
Plusz fél csillag a borítóra <3 !!!

>!
buzavirág P
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Azt hiszem több történelmi regényt kellene olvasnom, meghozta a kedvem ez a nagyszerű olvasmány. A könyv a későbbi Augusztus császár felsége Livia szemszögéből mutatja be a Római Birodalmat, és a császár életét. Mint a könyvből is kiderül, sok múlik egy nőn, és főhősnőnk élt is ezzel a jogával, hiszen befolyása volt a politikai ügyekbe. Ezek a javaslatok nagyban hozzájárultak a Birodalom békéjéhez és felvirágoztatásához. Bámulatos, kalandos életutat járt be Livia, aki megosztja velünk legbelső gondolatait, előző férjével való házasságát, de érdekes információkat tudhatunk még Kleopátráról és Antoniusról is. A könyv valós kutatásokon alapul, így egy történelmi leckének sem utolsó, ráadásul teszi ezt roppant szórakoztató módon.

>!
Agatha
Phyllis T. Smith: Én, Livia

Szükségem volt arra, hogy ez után a könyv után egy okos, határozott, erőskezű, vezetőnek született nőről olvashassak, és Lívia ennek a feltételnek tökéletesen megfelel.
Imádom az ókori római történeteket, mind a földrajzi mivoltát, mind az időbeliséget tekintve imádnék és imádtam volna ott-akkor élni, emellett pedig nagyon tisztelem mindazt, amit abban a korban elértek a jog, a politika, vagy a művészetek terén.
Kicsit tömörnek, tényszerűnek, lényegretörőnek éreztem a történetmesélést, de igazából ez a minimálisra szorított érzelmesség még jót is tett a könyvnek, mert igazából ettől vált hihetővé, hogy egyszer valóban élt Livia Drusilla, Octavianus (Augustus) 3. felesége, akire tökéletesen igaz az a mondás, hogy ő volt a nyak, ami a férje fejét irányította.
Egy okos, a politikai világot, kapcsolatokat tökéletesen átlátó és abban lavírozni képes nő volt, mégsem ébresztett ellenszenvet, nem éreztem, hogy egy számító, nem túl becsületes személy lenne.
Szerettem volna ő lenni, minden szenvedését és harcát is beleértve.


Népszerű idézetek

>!
Madama_Butterfly P

Véleményem szerint az a nő, aki azt állítja, hogy nem kívánja befolyásolni a szeretett férfi cselekedeteit, hazudik.

Kapcsolódó szócikkek: Livia Drusilla
>!
shadowhunter1975 P

    Részese akartam lenni annak a világnak, melyet még az apám szemén keresztül pillantottam meg gyerekkoromban. A hatalmat birtokló férfiak világának. De tudtam én, hogy ehhez az első sorból kell végignéznem a mészárlást? Azt hiszem, valamennyire sejtettem, de nem fogtam fel, hogy milyen megterhelő lesz érzelmileg. Nem kell ebből több – gondoltam.

357. oldal, Tizenhetedik fejezet (Agave, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · Livia Drusilla · politika
>!
Véda MP

A nők a hátukon cipelik a család túlélésének terhét.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Vackor6 P

Meg kell tanulnod a másik irányba nézni, mert ennek az egésznek épp annyi jelentősége van, amennyit te tulajdonítasz neki.

205. oldal, Tizedik fejezet

>!
efenera

Minden erény alapja a saját véredhez való hűség.

>!
shadowhunter1975 P

– Egy nőnek is megvannak a lehetőségei arra ezen a világon, hogy keresztülvigye az akaratát. Ha bölcs vagy, megtalálod ezeket.

64. oldal, Negyedik fejezet (Agave, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: akarat · nők
>!
Véda MP

Néha elgondolkozom azon, hogyan fognak rám emlékezni az emberek.

(első mondat)

>!
Agave_Könyvek KU

Apám sokszor hozta szóba a szabadságot és a kormányzást. Azt mondta, Caesar nemcsak diktátor – mely egy törvény által szabályozott, tiszteletre méltó hivatal volt –, hanem zsarnok is. Öt évvel korábban polgárháborút szított Rómában, és magához vette a hatalmat. Megdöntötte a szenátus fennhatóságát, és kénye-kedve szerint uralkodott. Annyira öntelt lett, hogy képes volt a saját nevét adni a legszebb nyári hónapnak. Később felbujtotta a támogatóit, hogy követeljék ki számára a koronát, és ezáltal királynak nevezhesse magát. Tudtam, apám meggyőződése szerint ez a férfi fogja tönkretenni a köztársaságot. Abba ugyanakkor nem avatott be, hogy a barátaival együtt meg akarták ezt akadályozni.
Most is látom magam, ahogy tágra nyílt, sötét szemmel meredek a függönyre, és feszülten hallgatózom. Látom a karcsú, vörös hajú lányt, aki elfehéredett arccal álldogál ott. Nem rémített meg a tény, hogy Caesar meg fog halni.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar
3 hozzászólás
>!
efenera

Néha elindulunk valamerre, és olyan hosszúra nyúlik az út, hogy szinte úgy tűnik, sohasem lesz vége. Aztán egy mérföldkőhöz érünk, és ez elég ahhoz, hogy tudjuk, előrefelé haladunk, és csak idő kérdése, hogy elérjük az úti célunkat.

>!
efenera

– Néha az ember olyan pontra ér, ahol csak egy nagy szakadék tátong előtte. Onnan már nem lehet meghátrálni. Ugrani kell.


Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: Birodalom
John Williams: Augustus
Kate Quinn: A császár szeretője
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Anita Diamant: Szajhák és boszorkányok
Indu Sundaresan: A huszadik feleség
Anne Rice: A múmia
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
David Benioff: Tolvajok tele