A ​Palatinus-domb lányai 52 csillagozás

Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

    Két ​évvel azután, hogy Augustus császár véres győzelmet aratott Marcus Antonius és Kleopátra felett, diadalmenet élén tér vissza Rómába. Távolléte alatt meglehetősen furcsa társat talált egyetlen gyermeke, Julia mellé Szeléné személyében, aki a legyőzött egyiptomi királynő és szeretője lánya.
    Augustus felesége, Livia árgus szemekkel figyeli a rábízott Szelénét, akinek nehezére esik elfogadnia új otthonát és szülei ellenségeit. A rokoni kapcsolat és a kioltott vér által összekovácsolt három nő – Livia, Szeléné és Julia – Róma legfelső társadalmi rétegének veszélyes világába kerül, minden egyes mozdulatukat politikai stratégiák határozzák meg, és a legszemélyesebb döntéseik is a császár kezében vannak.
    Róma érdekében mindig el kell fojtaniuk a saját vágyaikat, és az előre kijelölt szerepet kell játszaniuk. Az előrelátó Livia számára ez a teljhatalmú férjéhez való feltétlen hűséget jelenti. Az élvhajhász Juliára ugyanakkor elrendezett házasságok várnak,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192268 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
400 oldal · ISBN: 9789634192275 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Livia Drusilla · Maecenas


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Semmi kétség: Phyllis T. Smith a római kor Philippa Gregoryja, legalábbis a magyarul kiadott két könyve alapján. Befolyásos női főhősök, történelmi kor, a házasságok és az érzelmi élet körül forgó egyes szám első személyben elmesélt cselekmény mind-mind olyan közös vonások, amelyek mindkét szerzőt jellemzik. Abban sem kételkedem, hogy én ezt a könyvet rossz ütemben olvastam. Nehéz lenne ugyanis bármit írni John Williams Augustusa után, amely ugyanerről a korszakról szóló remekmű. Mintha a Napot és a Holdat akarnám összevetni egymással.

Persze a „kicsi holdnak” is megvannak a maga erényei. A római politika, valamint a korai császárkor sorsdöntő kérdései csak díszletként szolgálnak a könnyen érthető történet számára. A mellékkarakterek, többnyire férfiak, általában egy-egy kiemelt vonást kapnak, míg a főszereplő hármas más sokkal árnyaltabb jellemmel rendelkeznek. Bevallom, hogy Livia fejezeteiben úgy éreztem, mintha a szerző nem tudta volna elengedni az előző könyve főhősét, (lám ebben Philippa Gregory jobbnak bizonyult, habozás nélkül zárja le úgy a könyveit, hogy a következőben a főhősből csak mellékszereplő legyen). Augustus felesége az egyetlen, aki komolyabb változások nélkül megússza a történteket, igaz az ő esetében azt hiszem meg kell elégednünk azzal, hogy nem a gravesi hagyományokban szereplő méregkeverő intrikust látjuk viszont. Kleopátra Szeléné, vagyis a „kicsi hold”, túlélőművészből válik boldog emberré, és talán az ő alakja állt a legközelebb a szerző szívéhez, de valljuk be, hogy róla elég keveset tudni, így az írónő sem engedte el a fantáziáját annyira, hogy egyedül vele töltse meg a regényt. Julia a legösszetettebb és legsikerültebb történetszálat kapja, hiszen egy saját boldogságát kereső nő áll előttünk, aki hasztalan próbálkozik a házasságaiban szerelmet, a családjában pedig szeretetet találni. Keresésének egy olyan választás lesz a vége, amely mindenkinek a sorsát döntően befolyásolja.

A négy csillag lehet, hogy sok neki, bár szívesen olvastam a könyvet. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e folytatás, azt hiszem ha Phyllis T. Smith marad a korai császárkornál, akkor talál még magának megfelelő női főhősöket, akik regénybe kívánkozó életet éltek.

5 hozzászólás
mazsof>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Igen, igen és igen! Pontosan ezt az érzést hiányoltam az Én, Livia c. könyvéből! Sokkal élethűbb, hihetőbb, emberibb és letehetetlenebb lett ez a kötet. Tökéletes volt a szereplők kiválasztása és a szemszögek váltakozása, bár örültem volna, ha Szeléné kicsit több szerepet kap, de ennek ellenére be kell ismernem, hogy így volt kerek egész a történet. Külön kiemelném a borítót, szerintem nagyon eltalálták a hangulatát – gyönyörű lett.

blankaveronika IP>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Azt hittem, Phyllis T. Smith nem fogja tudni felülmúlni az előző kötetet. Az olyannyira összeszedett volt, kerek egész karakterekkel, politikával, pszichológiával és történelmi kutatással. Tévedtem. Ebben a kötetben valószínűleg több a fikció (amit az írónő finoman el is ismer) ugyanakkor több szemszögből látjuk az eseményeket, több ember lélektanát boncolgatjuk. Kerek egésszé áll össze ez a mű, ami végig képes volt fenntartani az érdeklődésemet, mert mindhárom nő sorsa rendkívüli.

4 hozzászólás
latinta P>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

    Még hogy a görögöknél meg a rómaiaknál a nőknek nem volt – nem lehetett – befolyásos szerepük a közügyekben?!
    Aki nem hiszi, járjon utána. :)
    (Élvezetes olvasmányban, fordulatos cselekményvezetésben lesz része.)

pevike>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Nem tetszett annyira, mint az írónő másik könyve. Egyrészt a felépítése miatt – nem volt egyenrangú a három nő története. Ennek Julia könyvének kellett lennie, ennek ellenére én jobban szerettem Livia részeit. Még mindig nagyon kedveltem őt és a kapcsolatát Augustussal. Ez a korszak az utódlásról szól, a családi kapcsolatokról, szerintem ezt is nagyon jól meg lehetett volna írni az ő szemszögéből. Julia volt a főszereplő, az ő jellemábrázolása jó, meg tudom érteni, hogy miért vált olyanná, amilyen. Az ő tragédiája, hogy Marcellus olyan korán meghalt. Kleopátra Szeléné pedig teljesen súlytalan, az ő szála teljességgel kihagyható lett volna. Talán azért került bele, mert az ő boldogságával akarta ellensúlyozni Julia boldogtalanságát, de a végén olyan érzésem volt, hogy spoiler. Kár érte, most majd jól elolvasom egy másik könyvben, az ő életét is. :) A másik hiányérzetem amiatt van, mert most jobban éreztem, hogy milyen felületes a történet (megint nagyon hiányoztak nekem az évszámok), és olyan üresnek tűnt – kevesebb volt benne a kultúrtörténet, a ruhák, az életek, a római ünnepek és szokások. Volt benne, nem mondom, hogy nem, csak kevés volt. Kár érte.

Virágszépe>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Livia, Julia, Szeléné, három különböző egyéniség, mindhárom hatalommal bír különbözőképpen, mégis meg kell alkudniuk helyzetükkel, alkalmazkodni, álarcot hordani kénytelenek. Rómában Augustus a császár, erőskezű, hódító, békére törekvő a határokon belül. Sorsukkal hozzá kapcsolódnak a Palatinus-domb lányai. Hihető események, párbeszédek, elképzelhető személyiségek, talán hasonlóképpen történtek a valóságban is. Érzelmes, élő karakterek melyekkel együtt érezhetünk, vagy haragudhatunk rájuk. A történelmi tényeket, adatokat tölti meg élettel az írónő. Érdekes, jó stílusú történelmi regény.

Könyveskuckó_reblog>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Milyen volt a nők élete, szerepe Augustus császár idején? Az akkori vagy letűnt uralkodók lányainak, fiainak milyen sorsot szántak az Istenek? Milyen lehetett Augustus császárnak a felesége vagy a lánya lenni? Vagy milyen lehetett Antoniusnak és Kleopátra gyermekének születni ebben a forradalmi hangulatban? Phyllis T. Smith, aki már megírta Augustus császár feleségének, Líviának a történetét az Én, Lívia című könyvében, ezúttal elsősorban Augustus lányának, Juliának az élettörténetét mutatja be (Szeléné Kleopátra és Lívia megjelenése mellett) A Palatinus-domb lányai című könyvében.

Nem gondoltam volna, hogy egy ennyire nívós olvasmány kerül a kezembe, de annyira magával ragadott, hogy miután végeztem vele, egyenesen elszégyelltem magam, amiért az Én, Lívia kötet még nem került a kezembe – biztosítok róla mindenkit, hogy ezt sürgősen pótolni fogom, amint tehetem.

Napjainkban nagyon népszerűek azok a könyvek, amelyek nem csak a férfiak hősiességét tüntetik ki figyelmükkel, hanem a nők állhatatosságára, támogatására, fontos szerepére is új fényt vetnek. Ennek a könyvnek a főszereplői többek között olyan híres történelmi személyek, mint Augustus császár és lánya, Julia (Iuila Caesaris), Lívia (Augustus felesége, Julia mostohaanyja), Kleopátra Szeléné (Kleopátra lánya), és Iullus Antonius (Marcus Antonius fia, Szeléné féltestvére). Egészen elképesztő, hogy ezeket a bonyolult rokoni kapcsolatokat és újraházasodásokat mennyire érdekfeszítő töltettel tudta megtölteni az író, mindazzal együtt, hogy 90%-ban történelmi hűséggel tárja elénk az eseményeket.

Julia egy nagyon könnyen megszerethető főszereplő, akinek majdnem egész életét végigkövethetjük egészen nővé érésétől kezdve. Azok számára, akik egyébként tisztában vannak a történelem alakulásával, a leendő uralkodókról, nem okoz meglepetést a könyv befejezése, de még így is fantasztikus, hogy szinte visszakerülünk abba a korba, és „első kézből” tapasztalhatjuk meg nem csak a szerelmi viszályokat, hanem az uralkodócsalád tagjainak jellemét és a történelmi játszmákat is.

Nem kis tehetség kell ahhoz, hogy a körítés nélküli konkrét történelmi eseményeket az író élettel töltse meg, és egy ilyen magával ragadó és érzésekre, gondolkodásra ösztökélő műremeket teremtsen. A női sorsok összefonódása és különböző alakulása igazi esettanulmány is lehetne, és ezek a részek olyan bölcs meglátásokat tartalmaznak, amelyek megfogalmazására kevés könyv alkalmas.

Vajon mi határozza meg az ember sorsát vagy boldogságát? Lehetséges, hogy az a helyzet, amibe beleszületünk? Vagy teljesen a magunk döntése? Vajon milyen szerepük volt a történelem nagy nőinek egy birodalom vezetésében a színfalak mögött? A regény legnagyobb előnye, az az utolsó oldalakon felsorakoztatott vitaindító kérdések sora, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy akár egy kötelező olvasmánynál, segítse az értelmezést, vagy a beszélgetést az adott kötetről. Elgondolkodtat. Míg máskor talán egyből kapnánk is a legújabb olvasmány után, ez a kötet valahogy beleeszi magát az ember agyába. Kicsit mintha megváltoztatna, vagy legalábbis igyekezne felnyitni az ember (lányának) szemét.

Már csak azért is, mert egy ilyen történelmi korszakról íródott, én biztos, hogy beválogatnám a „kortárs kötetek kötelező olvasmányai” körébe, már persze, ha van, avagy ha lenne ilyen.
Julia több házasságot köttet az apja politikai megfontolásából, és sajnos, közel sem mindegyik végződik boldogsággal. Kleopátra Szeléné igyekszik fejet hajtani szülei gyilkosai előtt, és mindenben megfelelni Augustusnak és Líviának. Iullus Antonius pedig talán képtelen ellenállni a génjeinek.

Varázslatos, szerteágazó történet, ami teljesen biztos, hogy a történelmi vagy romantikus kötetek kedvelőinek biztos kedvence lesz.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Imádtam a női karaktereket, mind nagyon kidolgozott, hihető és megszerethető.
Borító: Nagyon illik a történethez, piros pont neki!
Kinek ajánlom: A történelmi vagy romantikus kötetek kedvelőinek.
+ pont: Mert imádtam a különböző nézőpontokat, hihetetlen, mennyire hozzám tudott nőni Júlia karaktere, és nagyon tetszett, hogy történelmi időkben kalandozhattam. Ezen kívül maximális plusz pont a kötet végén fellelhető vitaindító kérdések miatt, sokat gondolkodtam rajtuk.
– pont: Nincs.

friiderika>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Nagyon tetszett! Nekem az első rész, amiben csak Liviáról volt szó kicsit jobban a szívemhez nőtt. Nagyon ötletes a borító, sokkal jobb, mint az eredeti nyelvűnek. Jól össze volt hangolva a történet, tetszett, hogy a karakterek kicsit nyíltabban kommunikálnak egymással. Julia viszont a könyv vége felé haladva egyre jobban bosszantott :(
Örömmel olvastam ^^

Noferure P>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Ez a könyv valahogy nem tűnt olyan alaposnak és részletesnek, mint a Liviáról szóló. Lehet, hogy azért, mert itt három nő életét is követjük, viszonylag rövid fejezetekben váltakozva. Szeléné kevésbé van jelen a köztudatban, így nekem is újdonság volt, hogy valóban spoiler.
Julia története pedig (az összes szereplő nevét a latin abc-nek megfelelően írták, az övét miért nem?) Tiberiussal együtt emberileg abszolút érthető. Mindketten olyan szülői mintát láttak maguk előtt, ami szembe ment minden korabeli szokással, sőt, egyenesen botrányosnak számított, tőlük mégis elvárták, hogy tökéletesen simuljanak bele a tőlük elvárt szerepbe, és keretek közé.
Hiányoltam a lezárást, hogy végül kivel mi történt, és sajnáltam azt is, hogy Tiberius szeretete Vipsania felé kb. 2 mondatban el lett intézve, holott a valóságban sokkal jobban szerette őt, nehezen vált el tőle. És gondolom részben ezért is lett egy megkeseredett ember, nemcsak a gyerekkora miatt.
Julia és Tiberius – illetve a többi unoka, rokon – élete pedig azért fordult ilyenre, mert Augustus és Livia foggal-körömmel ragaszkodtak a hatalmukhoz, szinte elfelejtve, hogy ők mennyire lázadoztak fiatalkorukban, és mennyi megdöbbentő dolgot tettek a boldogságukért. Ez is csak egy-két mondatban hangzik el Livia szájából, Augustus pedig egyáltalán nem képes belátni a saját, illetve az általa létrehozott rendszer hibáit, hiányosságait, még akkor sem, amikor erre a számára legközelebb álló emberek próbálják meg felhívni a figyelmét. Én sajnáltam az utódjaikat, és bár a császárság valóban fennmaradt Augustus halála után is, rossz volt olvasni, milyen terhet rótt ez a közvetlen családtagjaira.

juhaszadri>!
Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

Ez inkább Julia könyve volt, az ő viszontagságokkal teli életét mutatta be legrészletesebben az író. Megértem, hogy vannak olyan emberek, akiket a szenvedély hajt, de ez tette tönkre mégis Augustus császár lányának egész életét.
Livia érdekes karakter volt, egy másik könyvben, amit nemrég olvastam, teljesen más jellemmel ruházták fel. Biztosan elolvasom az író másik könyvét is, amiben ő került a középpontba.
Leginkább Szelénéről szerettem volna többet megtudni, ebből a szempontból csalódás volt a könyv. Ő jutott a legkisebb szerephez. Jó lett volna megtudni, hogyan képzeli el az író Kleopátra lányának mauritániai uralkodását.
Ami kissé zavart, az Tiberius válásának leírása volt. Az eddig olvasott források szerint, amivel találkoztam, Tiberiust csak nagyon nehezen vették rá, hogy elváljon Vipsaniától. Ráadásul a nő el is vetélt a második gyermekükkel a megrázkódtatástól. Az én képzeletemben egy olyan Tiberius él, aki a könyvben leírtakhoz képest sokkal jobban szerette a feleségét. De ez csak az én véleményem.


Népszerű idézetek

jehuka P>!

Maecenas elgondolkozott.
– Van különbség a boldogtalanság és az elégedetlenség között? – kérdezte szintén suttogva.
– A boldogtalanságtól szenvedünk, de ha elégedetlenek vagyunk, változtatni akarunk a dolgokon.

44-45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Livia Drusilla · Maecenas
jehuka P>!

Amikor valaki másban önmagunk tükörképét látjuk, olykor hátrahőkölünk a saját képmutatásunktól, és hajlunk megutálni a hozzánk hasonlót.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Livia Drusilla
blankaveronika IP>!

Nem csak egyféleképpen lehet rabszolga az ember.

182. oldal, I. rész - Julia (Agave, 2017)

latinta P>!

    – Úgy beszélsz, mintha apám rabszolgasorba taszította volna római polgártársait.
    – Édesem, amíg egyetlen ember uralkodik fölöttünk, és nem tudunk tőle szavazás útján megszabadulni, addig mindannyian rabszolgák vagyunk.

195. oldal, II. rész - Julia (Agave Könyvek, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Augustus · zsarnokság
1 hozzászólás
Virágszépe>!

Kalliszthenész sokszor nem mond igazat. De hát ez már csak így van a történetírókkal."

69. oldal

Virágszépe>!

A hatalom csúcsán nem lehet új barátokra szert tenni.

85. oldal

latinta P>!

    – Elárulok neked egy titkot. Azt kívánom, bár vissza lehetne menni az időben. Amikor az ember még kiállhatott valami mellett.
    – Mielőtt színre lépett az apám.
    – Igen, az apád előtti időkbe.
    – Ő vetett véget a polgári viszályoknak. Az a sok öldöklés…
    – Igen. És a legtöbb ember jobban értékeli a biztonságot a szabadságnál.
    – Mégis azt gondolod róla, hogy zsarnok…
    – Ó, de még mennyire! Viszont el kell ismerni, hogy zsarnokhoz képest meglehetősen erényes. Annyit gürcöl, mint egy gályarab, egy békés és virágzó birodalom létrehozásáért. Úgy tűnik, nem kedveli az erőszakot. De a zsarnokság még a legjobb formájában is lealacsonyít minket.

194. oldal, II. rész - Julia (Agave Könyvek, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Augustus · zsarnokság
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Wood: Lélekláng
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
John Williams: Augustus
Michelle Moran: Kleopátra lánya
Steven Saylor: Caesar trónja
Steven Saylor: Birodalom
Karen Essex: Kleopátra
Stephanie Dray – Ben Kane – E. Knight – Sophie Perinot – Kate Quinn – Vicky Alvear Shecter: A tűz napja
Steven Saylor: Róma
Lewis Wallace: Ben Hur