Életrevalók 107 csillagozás

Második nekifutás
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

„Soha nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az én ördögi őrizőm.”

Egy gazdag, de mozgássérült arisztokrata és egy fiatal, külvárosi bevándorló igaz története. A könyv, mely az itthon is elsöprő sikerű Életrevalók című filmet inspirálta.

1993-ban a Pommery Pezsgőgyár ügyvezető igazgatója, Philippe Pozzo di Borgo nyaktól lefelé megbénult egy siklóernyős balesetben. 42 éves volt. Két nagy múltú francia család örököseként szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzéseivel – mindörökre. Abdel bevándorló, Philippe ápolója és „ördögi őrizője”, immár tíz éve. Ez a könyv az ő történetük.

Eredeti cím: Le second souffle

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Sanoma, Budapest, 2012
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633410226 · Fordította: Miklós Lívia

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 19

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp P
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Ne keresd benne a filmet! Ugyanaz, csak Más. Egy gyönyörű érmének a csodás másik oldala.

1 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Általában nem szívesen olvasok egy könyvet, ha előtte már láttam a filmváltozatot, de ebben az esetben egyrészt kíváncsi voltam, másrészt egy kihívás részét is képezi Pozzo di Borgo története, így nem volt kérdés az olvasás.
Furcsának találtam, hogy míg a film hatalmas sikert aratott, addig a könyv tetszési indexe a molyok értékelése alapján csak a 72%-ot éri el.
Ennek okát abba látom, hogy sokan mások is a film után olvashatták a könyvet, és valami vidám, kacagtató sikertörténetre számítottak, még ha tudták is, hogy egy tetraplég ember ember történetét veszik is a kezükbe. Igazságtalan lenne, ha azt sugallnám, hogy a film nem elgondolkodtató, nincs mondanivalója. Egyszerűen csak más elemekkel teszi fogyaszthatóvá a történetet, emellett nekem is az egyik kedvenc filmem.
Pozzo di Borgo könyve azonban sokkal életszagúbb, többet mutat a mélységekből, amit a főszereplő átél. Nem érezni benne más gondolatát, csak a férfiét, aki élvezte az életet, majd legszebb férfikorában egyik pillanatról a másikra lebénult. A férfiét, aki végigasszisztálta imádott felesége küzdelmét először a gyermekvárással, utána pedig a betegséggel. A férfiét, aki a pszichológusok rávezetésével azon is elgondolkodik, hogy talán feleségének a betegsége elől menekült a sorsát megpecsételő balesetbe. A férfiét, aki teljes teste lebénulása után is férfi akart és próbált a maga módján maradni. Ugyanakkor ez a férfi beszél arról is, hogy egy ilyen állapot kellett neki ahhoz, hogy magába szálljon, hogy másokban, akikkel korábban talán szóba sem állt volna, meglássa azt az embert, akitől minden vagyona ellenére alig különbözik. Megosztja azokat a napokat is, amik feketék, amikor csak a csend van, vagy semmi más, mint az elviselhetetlen fájdalom, hiszen ez is az életének, a mindennapjainak a része.
A könyvet minden bánat és nyomorúság ellenére is nem éreztem nyomasztónak, nagyon gyakran megjelent benne a humor – nem feltétlen a kacagtató, sokkal inkább a mosolygásra késztető fajtából. Volt egy pont, amikor kicsit cinikusan azon gondolkodtam, hogy persze, úgy könnyű, ha az ilyen állapotú ember mellett van egy – vagy több – állandó segítő, ha bármikor ki tud fizetni pár hetes, hónapos kezelést valamelyik klinikán, vagy utazgathat, mikor merre tartja a kedve. De rájöttem, hogy nem hibáztathatunk valakit azért, mert van pénze, és mindezt meg tudja tenni. Ami mindenképp Pozzo di Borgo mellett szól, hogy többször is utal rá, hogy az igazi békét önmagában találta meg, azt nem a külső körülményeinek köszönheti. Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre! című könyve jutott eszembe még, mert bár a körülmények teljesen mások, Pozzo di Borgo is minden nehézség ellenére igent mondott az életre, és próbálja kihozni belőle a lehető legtöbbet.

5 hozzászólás
>!
Ibanez P
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Láttam már a filmet, de nem vártam, hogy „ugyanaz” legyen, sőt, én jobban örültem annak, hogy a könyv mintegy felében mutat hasonlóságokat, de sok mást is tartalmaz. Sokkal összetettebb és valljuk be, szomorúbb a könyv, hiszen olyan dolgokról is ír, amelyek akár a filmben sem voltak kibontva: elszörnyedve olvastam a fájdalmairól, a húgyhólyag elzáródásának következményeiről, amelyek a filmben igazán nem lettek megmagyarázva. Aztán ott a múlt, már a bénulás előtt is bőven „kapott” az élettől, a feleségén és a rengeteg gyermek elvesztésén át.

Még azt mondhatjuk, hogy „szerencsés” volt abból a szempontból, hogy anyagi gondok nem álltak mögötte, mondhat akárki akármit, illetve ő is írhatta, hogy „nem számít a pénz”, de igenis számít, csak nem volt összehasonlítási alapja, senki se hagyta ott egy falusi tanyán egy normál ágyon, ahol mondjuk egy családtag láthatta volna el, mindenféle egészségét meghosszabbító-megkönnyítő avagy megőrző segédeszköz/segítség (pl. masszázs, jelzőműszerek stb.) nélkül.

A humor csak ritkán jelenik meg a kötetben, de nincs is igazán rá szükség. Azt én is sajnáltam, hogy az igazi Abdel nekem sem volt szimpatikus, sajnos pont olyan részleteket emelt ki róla, ami alapján egy megbízhatatlan, agresszív ember képe alakult ki bennem (én biztos, hogy nem adogattam volna oda a kocsijaimat, hogy összetörje, pláne nem melléülni úgy, hogy folyton elalszik a volánnál… kivéve, ha meg akarnék halni).

Összességében a film és a kötet szerintem jól kiegészítik egymást, sokkal mélyebben átlátjuk Philippe baleset előtti és utáni életét, érzéseit, vágyait. A fél csillag levonás a néha kissé zavaros gondolatmenet-víziók miatt volt, voltak olyanok, amelyeknek igazából se füle-se farka nem volt.

>!
ViraMors 
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Előre bocsátom: nem láttam a filmet. @Sárkábybaby mondja már jó ideje, hogy nézzük meg, én meg mindig azt mondtam, hogy nekem előbb a könyv, mert ha egy mód van rá, előbb a könyv…
Az alapsztorit ismerve erőteljesebbre számítottam. Nem volt rossz, de valahogy furcsán csapongó, megfoghatatlanul el-elkalandozó a hangvétele, és emiatt nem igazán tudtam belesimulni a történetbe. Ahogy ide-oda csapong az időben, a valóság keveredik a lázálmokkal és képzelődéssel, kicsit olyan volt, mintha vízben úsztam volna, a történet meg elsiklott volna mellőlem, amikor meg akartam ragadni.
Ettől az egész nagyon furcsa nekem, ugyanakkor voltak a könyvnek határozottan jó pillanatai. Apróságok, pár mondatos gyöngyszemek csupán, de ha az ember figyel olvasás közben sok érdekes gondolatra bukkanhat. Személyes kedvenceim a csendről, a magányról és a repülésről szóló részek voltak.

2 hozzászólás
>!
Jaina
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Nem tudtam mit kezdeni ezzel a könyvvel…A filmet néhány éve láttam, tetszett, de olvastam itt az értékeléseket és felkészültem arra, hogy a könyv nagyon más. Tényleg nagyon nagyon más, mint amire számítottam. A filmbeli szereplőket kedveltem, de itt egyedül Béatrice-el tudtam együtt érezni és őt igazán sajnáltam. Az igazi Abdul sajnos teljesen más, mint a filmben, egy kis tenyérbemászó önhitt idióta, és Philippe sem az a szerethető személyiség. Igen, ez az életút a bizonyítéka annak, hogy a pénz nem minden. Sajnálom, mert ezek után nem tudom ugyanazzal a szemmel újra megnézni a filmet sem. :(

>!
Madame_Truska
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Ezt a könyvet úgy kell olvasnunk, hogy tudjuk…

… – hiszen Philippe leszögezi az elején – a belőle készült filmet sok helyütt megváltoztatták, könnyen befogadhatóvá tették, bár az alapsztori maradt ugyanaz.
… ez nem egy összevisszaság, hanem egy sérült ember delejes gondolatai.
… vannak az életben Phillippe-k, akik küzdenek, és újabb és újabb csapásokkal kell szembenézniük.
… vannak az életben Abdelek, akik rávilágítanak, hogy jobb az életet nem komolyan venni és élni a mának.
… hogy tudjuk, a vége nem lesz happy end, amit a mai regények alapján várhatunk„ mégis van egy keserédes bája, mikor becsukjuk a könyvet.
… hogy tudjuk, mindazok ellenére, amit a könyvben Phillippe leír az utolsó mondat biztat és reményt ad, hiszen mindezek ellenére, vagy pont ezért „Olyan jó élni!” :):):)

>!
andibodnár
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Kicsit féltem ettől a könyvtől és sajnos beigazolódott a félelmem. Ez lehet hogy csak azért volt mert a filmet láttam először, és bevallom imádtam, minden része olyan elgondolkodtató volt. Ugyanakkor rengeteg humorral volt fűszerezve és ez nagyon tetszett. Amikor megláttam egy lány kezében azt gondoltam úristen ez megvan könyvben, muszáj elolvasnom. Arra számítottam hogy talán még jobb lesz mint a film, hiszen a legtöbb esetben ha van egy film ami egy könyv alapján készült akkor nagyon sokszor a könyv viszi a pálmát. Mint már mondtam ennél a könyvnél nem ez volt a helyzet. Amikor valaki megkérdezte hogy milyen, azt feleltem jó, és elgondolkodtató, mert meg akartam védeni hogy majd biztosan jó lesz. De nem haladtam vele és inkább csináltam mást minthogy olvasni kelljen, ebből pedig rájöttem hogy nem tetszik. Végöl befejeztem csak hogy nem hagyjam félbe, de őszintén örültem amikor vége lett. :/ Nem sokszor mondanék ilyet de szerintem a film jobban át tudja adni az egésznek a mondanivalóját mint a könyv.

>!
lettielena
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

A filmet még sajnos nem volt alkalmam megnézni, de ami késik… :)
Elbűvölt a nem szokványos történetvezetéssel, bár néha hirtelen nem tudtam, melyik idősíkban vagyunk, de gyorsan felvettem a fonalat. Egy nap csak pár oldalt tudtam olvasni, mert az időhiányon kívül, összefacsarta a szívem és megette. Elképesztő mekkora akaraterő van emberekben, mennyire kitartóak bírnak maradni, nem adják fel, mennek tovább, bármekkora pofonokat is oszt nekik az élet.
Abdel remélem már biztonságosabban vezet.
Kíváncsi vagyok mik történhettek azóta velük, hogyan folytatódott a történet.

>!
bagie P
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

„Nincs kéz, nincs csoki!”
Nekem az Életrevalók c. filmet örökre ez a mondat fogja jellemezni. A film egy zseniális alkotás, két zseniális színész Francois Cluzet és Omar Sy (*.*) főszereplésével.

Szóval ezt a zseniális filmet a jelen könyv inspirálta – a fülszöveg szerint – viszont nem állítja semmi, hogy ebből a könyvből készült volna a film. Sőt a könyv előszavában az alábbi szerepel: „A filmes műfaj lehetőségeihez igazodva a forgatókönyvírók képzelete jó néhány szituációt leegyszerűsített, átalakított, elhagyott, vagy éppen újakat talált ki.” … Ez kb azt jelenti jelen esetben, hogy a film alapja: a nyaktól lefelé béna gazdag ember + egy szegény bevándorló egy történetben és minden egyéb a forgatókönyvírók szüleménye.

Ez a könyv Philippe (néha nem is igazán összefüggő) gondolatait, élete egy-egy pillanatának saját szemszögéből történő elmesélését, diktafonra mondott naplóját tartalmazza, jelenti. Érdekes olvasmány … de kb 1%-ban találtam olyat belőle, amely a filmben is pont ugyanúgy jelent volna meg.

Aki a filmélményt akarja újra élni, ne olvassa el ezt a könyvet…
Aki viszont nem látta még a filmet, igyekezzen pótolni!

2 hozzászólás
>!
Niko_oka P
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Sajnos előbb láttam a filmet, minthogy a könyv a kezembe került volna, és mivel az adaptáció annyira tökéletes, amennyire film csak lehet, nehéz elvonatkoztatni… Összehasonlítani felesleges, csak az alaptörténet ugyanaz, a film nyilván a helyzetből adódó drámai felhang ellensúlyozásaképp humorral operál. Akinek olyan heppje van mint nekem, hogy muszáj a könyvet is olvasnia egy abból készült film után, ezt olvassa előbb. Így egy meredeken felfelé vezető élmény-úton vándorolhat ahelyett, hogy lefelé kaptatna a hegyről.


Népszerű idézetek

>!
korkata

Lányom, az élet maga őrület!

Olyan jó élni!

279. oldal

>!
Chöpp P

Hiányolom az érzéseket, amelyek a határaimat jelezték. Ez a bizonytalan körvonalú test már nem tartozik hozzám.
    A kéz, amely simogat, már nem érint meg.

42. oldal

>!
Chöpp P

Az „abdeli” filozófia szerint minden el van cseszve. A halál sorsszerű, a többi csak komédia.

236. oldal

>!
Chöpp P

    Soha nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az ördögi őrízőm.

Abdel csatlakozik, 131.o.

>!
Chöpp P

Egész éjjel mélyeket lélegeztem, hogy megszabaduljak a fájdalmaktól, melyek önmagamba zárnak. Egyszerű, ám annál szebb képek jutottak eszembe. A szenvedés maradt.

25. oldal

>!
janeeyre

Nem akarom sem túlbecsülni a múltat, sem csak a jövőbe belevetni magam. Minden a pillanaté.

17. oldal

>!
bazsalikom P

Amíg van energiánk, az életünk maga a szépség, és sajnálatos volna nem kihasználni ezt.

142. oldal

>!
Ibanez P

– Majd meglátod néhány év múlva, ki leszel akadva a csávókra, ha a csajodat bámulják.
– Fogadunk? Itt a kezem!
– Nagyon vicces, Abdel!

>!
Chöpp P

    Ha az erkölcsről papolok neki, meglepődik. Amikor „etika a közügyekben” órákat tartok előkészítő osztályoknak, általában öt percen belül elalszik; ha a reményről beszélek a gimnáziumokban vagy a templomokban, állva horkol.

Abdel csatlakozik, 130.o.

>!
Dorci19

Amíg van energiánk, az életünk önmagában maga a szépség, és sajnálatos volna nem kihasználni ezt.

142. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Wendy Holden: Haatchi és Kicsi Pé
Joni Eareckson Tada: Választások… változások
Fekete Nikolett: Limited Edition
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Kádas Mária: Kurgáni napló
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Catherine Anderson: Fantomkeringő
Joni Eareckson: Joni – Egy lépéssel tovább