Gyermek, ​család, halál 6 csillagozás

Philippe Ariès: Gyermek, család, halál

A ​nemrég elhunyt Philippe Ariés történeti demográfiai kutatásokkal kezdte pályáját. Ezek irányították figyelmét a hétköznapi élet olyan jelenségeire, mint az élettel és a halállal szembeni magatartásformák vagy a családdal és a gyermekkel kapcsolatos elképzelések történelmi alakulása.
Kötetünkben ilyen irányú írásaiból közlünk néhányat. Nemcsak az az érdemük ezeknek a műveknek, hogy új területeket fedeztek fel a történeti kutatás számára, hanem az is, hogy ezeket sajátos módon közelítik meg. A hagyományos történeti források körét kibővítve Ariés az adott kor irodalmi és képzőművészeti alkotásait is felhasználja. Hasonlóan „eretnek” módszereiben is: él a történeti demográfia, a pszichológia és a szociológia eszközeivel is.
Ariés olyan folyamatokat tár fel, amelyek nálunk is a hétköznapi életnek, az alapvető magatartásformáknak, erkölcsöknek és előítéleteknek meghatározóivá váltak. Ezért hasznosak ezek az élvezetesen megírt tanulmányok mindenki számára, aki neveléssel,… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Társadalomtudományi Könyvtár Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1987
420 oldal · ISBN: 9632818199 · Fordította: Csákó Mihály, Szapor Judit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

encsy_eszter>!
Philippe Ariès: Gyermek, család, halál

Szuper, érdekes, fontos, hasznos – csak vissza kellett vinni a könyvtárba. Ha valahol megtalálom, meg is veszem otthonra! :)

zsebibaba007>!
Philippe Ariès: Gyermek, család, halál

Az eddigi kötelezőim közül ez egész jó volt!:)
Érthető és inkább mesélős volt számomra, mint az előző tömény, száraz kötelező irodalmaim.
Ha valakit érdekel ez a téma, annak ajánlom, jobb, mint az Andorka-féle Bev. szoc :)


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

A 16. századtól, sőt már a 15. század végétől azt látjuk, hogy a halál témái erotikus értelmet nyernek. A legrégebbi haláltáncokon a halál éppen csak megérintette az élőt, hogy figyelmeztesse és megjelölje. A 16. század új ikonográfiájában megerőszakolja.

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

A régi társadalomban a gyász kitörései alig leplezték a gyors felejtést: hány özvegyember újraházasodott alig néhány hónappal a felesége halála után. Ezzel szemben ma, amikor a gyász tilos, megállapították, hogy a házastársuk halálát követő évben az özvegy férfiak és nők mortalitása sokkal nagyobb, mint az azonos életkorú kontrollcsoporté.

Kapcsolódó szócikkek: gyász
encsy_eszter>!

A tradicionális társadalmak embere, a korai középkoré, de minden népi és orális kultúráé is, különösebb fájdalom nélkül megadta magát annak a gondolatnak, hogy mindnyájan halandók vagyunk.. A középkor közepe óta nyugaton a gazdag, a hatalommal bíró vagy a művelt ember magárra ismer a halálban: felfedezte az én halálát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál…
Clara Dupont-Monod: Egy közülünk
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Philippe Brenot: A szex hihetetlen története
Jodi Picoult: Apró csodák
Marjane Satrapi: Persepolis
Valérie Perrin: A vasárnap koldusai
Georges Minois: Az életfájdalom története
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?