A nemrég elhunyt Philippe Ariés történeti demográfiai kutatásokkal kezdte pályáját. Ezek irányították figyelmét a hétköznapi élet olyan jelenségeire, mint az élettel és a halállal szembeni magatartásformák vagy a családdal és a gyermekkel kapcsolatos elképzelések történelmi alakulása.
Kötetünkben ilyen irányú írásaiból közlünk néhányat. Nemcsak az az érdemük ezeknek a műveknek, hogy új területeket fedeztek fel a történeti kutatás számára, hanem az is, hogy ezeket sajátos módon közelítik meg. A hagyományos történeti források körét kibővítve Ariés az adott kor irodalmi és képzőművészeti alkotásait is felhasználja. Hasonlóan „eretnek” módszereiben is: él a történeti demográfia, a pszichológia és a szociológia eszközeivel is.
Ariés olyan folyamatokat tár fel, amelyek nálunk is a hétköznapi életnek, az alapvető magatartásformáknak, erkölcsöknek és előítéleteknek meghatározóivá váltak. Ezért hasznosak ezek az élvezetesen megírt tanulmányok mindenki számára, aki neveléssel,… (tovább)
Gyermek, család, halál 6 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Társadalomtudományi Könyvtár Gondolat
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 5
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 11
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Szuper, érdekes, fontos, hasznos – csak vissza kellett vinni a könyvtárba. Ha valahol megtalálom, meg is veszem otthonra! :)
Az eddigi kötelezőim közül ez egész jó volt!:)
Érthető és inkább mesélős volt számomra, mint az előző tömény, száraz kötelező irodalmaim.
Ha valakit érdekel ez a téma, annak ajánlom, jobb, mint az Andorka-féle Bev. szoc :)
Népszerű idézetek
A 16. századtól, sőt már a 15. század végétől azt látjuk, hogy a halál témái erotikus értelmet nyernek. A legrégebbi haláltáncokon a halál éppen csak megérintette az élőt, hogy figyelmeztesse és megjelölje. A 16. század új ikonográfiájában megerőszakolja.
A régi társadalomban a gyász kitörései alig leplezték a gyors felejtést: hány özvegyember újraházasodott alig néhány hónappal a felesége halála után. Ezzel szemben ma, amikor a gyász tilos, megállapították, hogy a házastársuk halálát követő évben az özvegy férfiak és nők mortalitása sokkal nagyobb, mint az azonos életkorú kontrollcsoporté.
A tradicionális társadalmak embere, a korai középkoré, de minden népi és orális kultúráé is, különösebb fájdalom nélkül megadta magát annak a gondolatnak, hogy mindnyájan halandók vagyunk.. A középkor közepe óta nyugaton a gazdag, a hatalommal bíró vagy a művelt ember magárra ismer a halálban: felfedezte az én halálát.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál… 95% ·
Összehasonlítás - Clara Dupont-Monod: Egy közülünk 94% ·
Összehasonlítás - Valérie Perrin: Másodvirágzás 93% ·
Összehasonlítás - Philippe Brenot: A szex hihetetlen története 96% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Apró csodák 93% ·
Összehasonlítás - Marjane Satrapi: Persepolis 93% ·
Összehasonlítás - Valérie Perrin: A vasárnap koldusai 93% ·
Összehasonlítás - Georges Minois: Az életfájdalom története ·
Összehasonlítás - Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa 92% ·
Összehasonlítás - Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles? 91% ·
Összehasonlítás