Visszaidézett valamit abból, amit Philippa Gregory első könyveiben megszerettem, ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni a későbbi futószalagon készült, klisés könyveitől sem, azok is eszembe jutottak.
Tényleg úgy vettem kézbe, hogy már megint nem bírom kihagyni P.G. egy új könyvét és már megint bosszankodni fogok, és megbánom a gyengeségem, de legnagyobb (és kellemes meglepetésemre) nem gy történt. Az elején.
Mert hogy aztán csak előjön -ugyan jóval kisebb mértékben- a későbbi, már a profi és profit orientált P.G.: onnan, hogy meghal Jakab, már nem jegy ó tempójú, izgalmas történetet kapunk, hanem ugyanannak a gondolatnak a sokszoros és a kelleténél bővebben kifejetett feldolgozását.
Amiért ütni tudtam volna, a helyenként előbukkanó modorosság (aminek szvsz nem tett jót talán a magyar fordítás, ami így még nyögve nyelősebben hangzott): különösen a könyv elején a „főúri” jelző használata, direkt párbeszédekben, megszólításban is. (nyilván van egy etikett, ami szerint a gyereknek a felmenőit szólítania kellett, még akkor is, ha a gyerek királyi hercegnő volt, mert a szülei meg a király és a királynő voltak, de ez a főúri akkor is elég bizarrul hangzott nekem, különösen ebben a mennyiségben. (fenséges, méltságos és egyéb ötleteim vannak rá, de nem tudom, melyik a helyes az etikett szerint…. illetve persze az eredetin is sok múlhat, hiszen, lehet, hogy már az angolban sem a megszokott jelzőket használta Gregory, így a fordító ekkor csak őt követte?)
Tudom, hogy galád vagyok, de még az is eszembe jutott, hogy nem véletlen, hogy P. G. mostanság egyre gyakrabban nyúl olyan főhősök életének a feldolgozásához, melyek nem túl jól dokumentáltak, egy-egy jelentősebb fordulatát ismerjük csak, és így szabadjára engedheti a fantáziáját…. de ez nem igaz, már mint annyiban nem, hogy legalább szabadjára engedné akkor, de igazából csak a kevés tényanyagot boncolgatja jobbról balra, balról jobbra, fentről le, lentről felfelé. (jelen esetben, hogy Margit kissé butuska, elkényeztetett asszony volt-e vagy nem. Ami érdekes, hogy az utószóban le is írja, hogy szerinte nem, pontosabban, több van benne, mint ami a kortársak véleménye volt a skót királynéról, de nekem igazából a könyv pontosan azt mutatta be, mennyire nem lát át a szitán, mennyire nem ismeri ki magát a politikában, azaz, királynénak jó csak, királyNŐnek nem….)
Összességében és a 3,5 csillag ellenére az utolsó P-G. könyvekből talán még ez az egyik legjobb (bár nagyon hiányzott, hogy Margit alakján kívül tényleg senkiről és semmiről nem derül ki semmi, Margitról se sok, csak egy pár dolog, ai azért furcsa, mert pont az E/1 nézőpontja rengeteg lehetőságet adna arra, hogy megtudjuk, mi jár IGAZÁN a fejében. De ott tényleg csak ruhák, ékszerek meg a születési előjogok vannak. ÉS persze sajnos a többiekről még ennyi sem. Pedig a lehetőség megvan, de sose tudjuk meg, vajon pénzelték-e az angolok Margit második férjét vagy azokat, akik ebben az időben mellette álltak, de nem tudjuk meg azt sem, hogy a regényben nagyon szimpatikusnak beállított Jakab mennyire kavarta a kártyát: tényleg vétlen fél volt-e az angolokkal vagy sem?)
Ezek ellenére csak azt tudom írni, hogy Tudor mániásoknak kötelező, pláne úgy, ha kicsit utána járnak a történelmi háttérnek, ha mást is olvasnak, és ha az olvasottak alapján SAJÁT véleményt alakítanak ki maguknak arról, hogy akkor milyen is volt Tudor Margit és a XVI. század eleji Skócia… (már csak azért is, mert érdekes egyezéseket lehet felfedezni Tudor Margit és Stuart Mária életének eseményei közt, aminek két oka is lehet: egyrészt, hogy a kor ennyire keskeny cselekvési teret adott a nőknek*, másrészt, hogy nem csak a Bourbonok nem tanulnak semmit, de a Tudorok/Stuartok sem :-D *ezért is érdekes I. Erzsébet, mert ő egészen mást tett, aminek megint csak két oka lehet: ő tényleg egy különleges személyiség volt, aki pontosan átlátta, mivel járna, ha helyi főurat venne férjül, ezért kibírta, hogy az ő vállát nyomja egyedül a korona súlya, vagy Anglia ennyivel volt civilizáltabb, hogy ő uralkodhatott egyedül is, és jobban elnézték neki az esetleges szeretőit… amivel azonban érdekes módon hosszú távon nem ő, hanem Margit és Stuart Mária leszármazottja nyert, hiszen Erzsébet utód nélkül halt meg )