Az ​állhatatos hercegnő (A Tudorok 1.) (Plantagenet és Tudor regények 6.) 147 csillagozás

Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Philippa ​Gregory újabb bestsellere VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak a történetét tárja az olvasó elé, vagyis a neves angol szerző legnagyobb sikerkönyve, A másik Boleyn lány eseményeinek előzményét meséli el.
Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át – csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát…
Ahogy rajongói már megszokhatták, Philippa Gregory most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb regényében nem a Boleyn Anna miatt félreállított, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti.
A romantikus… (tovább)

Eredeti mű: Philippa Gregory: The Constant Princess

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662824 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Aragóniai Katalin · Tudor Arthur · VII. Henrik · Kasztíliai Izabella


Kedvencelte 10

Most olvassa 7

Várólistára tette 180

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Ismételten egy remek művet kaptunk az írónőtől. Ugyan nem egy érdekfeszítő, izgalmas történet, és cselekménye sem sok akad a terjedelméhez képest, viszont ami benne van, az úgy jó, ahogy van. Lassú folyású, elmerengős, mégsem unalmas, amolyan könnyed kikapcsolódásnak, és érdekességnek ideális.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/10/philippa-gregory-az…

>!
Bleeding_Bride ISP
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Tartom, az írónő olyan ügyesen írja le azt, amit már tudunk a történelemből, hogy mindaz amit a fantáziája, a következtetései adnak hozzá, amivel beburkolja az egészet is olyan, hogy a végére már simán készpénznek veszem, hogy minden párbeszéd, gondolat úgy is volt, megtörtént.

Tudtam, hogy hol fog megszakadni Katalin története, mert a második részt már sokkal korábban olvastam, viszont rosszul esett, hogy mégsem írta le az egész Boleyn- ügyet Katalin szemszögéből is. Szívesen olvastam volna a gondolatait, még akkor is, ha csak mese.

>!
Bur3sz
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

A szokásos meseszövés Philippa tollából. Magával ragadó történet. Olvasása közben nem foglalkozik az ember azzal, ez volt-e a valóság. Tényként könyvelhetjük el a valósághű regélés eredményeként. Olvasni kell!

>!
Narutofan98 P
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Minden egyes alkalommal, amikor Philippa regényeit olvasom a karakterek egyszerűen lenyűgöznek. Már csak azért is, amilyen korban éltek. Elnyomás, asszonyi lenézés. S mégis képesek voltak egyszerű eszközökkel felvenni a harcot a férfiak uralta világba. Még akkor is, ha bolondnak tartották őket tetteik ért. A vörös királyné után elolvasni ezt a könyvet valami fenséges volt, főleg, mivel láthattam mi is lett Tudor Henryből, miután az anyja trónra jutatta. Nem esett messze az alma a fájától, azt meg kell, hogy jegyezzem, azonban egész jó uralkodó lett belőle a maga módján.
Katalint viszont végtelenül tisztelem. Főleg, ha azt veszem, mennyi ideig kellett Arthur után várnia és küzdenie, hogy végül Anglia trónjára jusson. A bátorságát, eltökéltségét és rafináltságát, ahogy viselkedett, ahogy tűrt, s rendületlenül hitt Istenben, hogy segít neki, akárcsak Margaret Beaufort tett annak idején a Rózsák háborúja alatt.
spoiler

>!
Felixa P
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Azt hiszem ezzel a könyvvel kiléptem a komfortzónámból… Elsősorban a történelmi vonatkozások miatt. Soha nem volt erősségem a történelem, sőt, nem is foglalkoztatott; ez a könyv pedig nem nélkülözi a históriákat. Ettől függetlenül érdekelt, ami túlnyomó részt a jól megformált karaktereknek köszönhető. Bár maga a cselekmény lassan folydogált, kis időre félre is tettem, mert muszáj volt közben valami más témát olvasnom, mivel úgy éreztem, hogy nehezen bírok el vele. Véleményem szerint túl sok az üresjárat, nagyon el van nyújtva az egész. Emiatt éreztem vontatottnak az olvasást, de aztán nagy nehezen a végére értem. A folytatást egyenlőre parkoltatom…

>!
Filippino P
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Az első könyv, amit kisbabám érkezése után kezembe vettem. Ez csak azért érdekes, mert így az első pár hónapban szinte semmire nem volt időm, energiám, épp ezért esett a választásom kedvenc írónőm eddig még nem olvasott könyvére. Lassabban haladtam az elején, napi pár oldalt csak, mert amint kinyitottam a könyvet, aludtam is el (arra az 1-2 órára, amíg nem kelt a pici). De a hetek alatt megedződtem, és úgy voltam vele, hogy ha már úgysem tudok aludni, akkor márpedig olvasni fogok. Egy idő után meg a könyv magába szippantott, és abszolút nem érzékeltem sem időt, sem teret.
A főszereplő Katalint rendkívüli módon megszerettem. Érdekes volt A másik Boleyn lány után olvasni, hisz emlékeim szerint ott egy idősödő, buzgó vallásos királyné képe rajzolódott ki, és fantasztikus volt megismerni az igazi valóját. Hogy miért lett olyan ő, amilyen. Hogy mi minden rejtőzik a tartása, a hite, a komolysága mögött, amit később mások láthattak rajta. Vajon mi lesz belőlünk, ha megöregszünk? Lesz-e a tekintetünk mögött sok évnyi tapasztalat lenyomata? Voltunk-e valamiben, bármiben is állhatatosak, mint Katalin? Ez a tizedmásodpercnyire sem lankadt hűsége -az ígérete, a szerelme iránt- tette őt igazi királynővé, ez adott a lelkének igazi tartást, erőt a legnehezebb pillanatokban is.
Szokásomhoz híven, miután becsuktam a könyvet, egyből utána olvastam a történelmi háttérnek, ezáltal még jobban tudtam kapcsolódni a valósághoz, hiszen ezek az események nem csupán a képzelet szüleményei.

>!
SMesi P
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Nagyon tetszett. Maga a cselekmény ugyan nem volt kifejezetten mozgalmas, de cserébe mélyen beleláthattam Katalin gondolataiba, megismerhettem az érzéseit, motivációit, félelmeit.

>!
Pandamonium
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

A történelem nem az erősségem. A brit történelem pedig sosem érdekelt különösebben. Még kiskoromban amikor sorban kaptam a Mi micsoda? köteteket, annyira vártam már, hogy a suliban végre tanulhassak törit, aztán amikor odajutottam, rájöttem, hogy az amit az órán tanítanak, az közel sem az amit én szerettem volna. Nagyon csalódott voltam és kiábrándultam az egészből. Aztán most, hogy már kijártam a sulit és ilyen könyveket olvasok, kezdem újra megszeretni. Engem mindig is inkább az emberi jellemek érdekeltek, ki miért csinálta azt amit csinált, milyen ember volt, milyen hatással volt ez másokra. Innen szeretek közelíteni. Nem a száraz tények érdekelnek, hogy melyik évben hány fős sereggel kit győztek le és milyen egyezményt írtak alá stb. Philippa Gregory tökéletesen eleget tett az elvárásaimnak. Aragóniai Katalinról még soha ennyit nem tudtam meg mint most. Vagy, nézzetek hülyének, de én ezelőtt még csak nem is hallottam VIII. Henrik bátyjáról Artúrról. Vele kapcsolatban pedig kaptunk egy kicsit az írónő saját elképzeléséből, miszerint Artúr és Katalin szerelmesek voltak, amire semmi bizonyíték, sőt a történelem szerint valószínűleg Katalin tényleg szűz maradt abban a házasságban. De ennyit megbocsátunk, végül is akár így is lehetett. Már nem fogjuk megtudni.

>!
tshehip 
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

Első könyvem Philippa Gregorytól és annak tudatában, hogy történész tollából származik, az olvasás kezdeti szakaszában kissé csalódott voltam. A történelmi regény fogalmát számomra eddig Robert Merle és Maurice Druon fedte le, de egyrészt, ennél a regénynél valahogy elsuhantam a romantikus jelző fölött, ami nyilván más elvárásokat ébreszt az emberben, másrészt be kellett látnom, hogy a téma megenged bizonyos írói szabadságot, ezt pedig egy történész miért ne használhatta volna ki?

Az első száz-kétszáz oldalig arra gondoltam, hogy akár az ifjúsági fülszöveg is felkerülhetett volna a könyv adatlapjára, nem is a témája, inkább a nyelvezete miatt, de tovább haladva valahogy már nem éreztem ezt a regény hiányosságának, inkább csak egy eszköznek, hiszen mégiscsak egy tizenéves lány (bár abban a korban már felnőttként kezelték őket, ennek megfelelő elvárásokat támasztva feléjük) vívódásairól, belső gondolatairól olvashatunk.
Tehát átlendülve a korábban támasztott elvárásaimon könnyen elmerültem az érdekes, elgondolkodtató történetben.

Döbbenetes, hogy mit jelentett akkor nemesi származású nőnek lenni, akit adnak-vesznek akár egy értéktárgyat, aki egy szerencsétlen esemény következtében veszíthet „piaci értékéből”, akit politikai befolyás reményében eladhattak egy másik kontinensre, így szüleihez már nem, de még új családjához sem tartozott igazán. Én a könyvet elolvasva úgy érzem ez nagy és tartós magányosságot jelentett, olyat amiben egy gyenge jellem sodródik az árral, belekapaszkodik abba aki éppen mellé áll -függetlenül attól, hogy kiismerte-e az illető szándékait-, feloldódik udvarhölgyei körében, ezzel szemben egy erős jellem, aki a legjobbat akarja kihozni a nőként rá szabott helyzetből magányában is erős marad, függetleníteni tudja magát és szándékait a közvetlen környezetétől és szellemi adottságait kihasználva igyekszik a legjobbat kihozni helyzetéből.
Számomra ez a könyv üzenete!

Elolvasva wikipédián az Aragóniai Katalinról írtakat tovább mélyült a történet és igazolást nyert, hogy az írónő hűen követte a történelmi eseményeket a regényben, csupán a homályba burkolózó részletek kidolgozásában engedett szabad folyást a képzeletének amivel egyébként azonosulni tudok. :)

Biztosan elolvasom a sorozat többi részét is, nem csak mert megtetszett az írónő könnyed, mesélő stílusa, hanem mert a korszak is megfogott, szívesen elmerülnék még a Tudor-korban.

>!
benhargreeves
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő

VIII. Henrik az egyik leghíresebb/leghírhedtebb alakja a világ történelmének, ennek ellenére mindmáig keveset tudok róla. Az angol király életéről nem sok derül ki ebben a könyvben, ám ez nem szegte kedvem, mert a regény még így is igazán nagyszerű olvasmánynak bizonyult. Az első rész elejének néhány fejezetét (?) nem találtam különösebben érdekesnek, viszont amint Catalina megérkezett Spanyolországból, az események egészen más fordulatot vettek és az olvasással is könnyebben haladtam. Az infanta szemén keresztül látni Angliát és a királyi családot azért volt különleges élmény, mert a hercegnő gyakran hasonlította össze Angliát és az angol szokásokat saját hazájával, melynek köszönhetően egyértelmű volt a két állam közti óriási kulturális különbség. A spanyolok arab kultúra által befolyásolt világa sok tekintetben meghaladta az angol nézeteket – például étkezés, higiénia vagy a tudományok terén, csak hogy párat megemlítsek. Catalina karaktere megnyerő volt számomra. Cseppet sem hibátlan, azonban éles eszű, erős akaratú, jó ítélőképességű és magabiztos, ahogy azt egy királyi sarjtól elvárná az ember. Hibáit pedig képes volt maga is belátni, habár többnyire csak a saját kárán tanult belőlük. Margaret Beaufort továbbra is annyira kellemes volt, mint egy foghúzás érzéstelenítés nélkül, és a Tudor famíliában is csupán Arthur herceget sikerült megkedvelnem. Az idősebb Henry egy gyáva, kapzsi és számító dög volt, mindössze egy árnyalatnyival jobb anyjánál. A fiatalabbik Henry sem gyerekként, sem felnőtt férfiként nem győzött meg. Catalina leírásai alapján rettenetesen hiú volt, bárki elérhetett nála bármit, ha egy kicsit pumpálta az egóját. Egy felvágós, felelőtlenül csapongó férfi vált belőle, akit borzasztó könnyen lehetett befolyásolni. Én a magam részéről egyáltalán nem értem, hogyan tudta Catalina megkedvelni és szeretni. Mindenesetre csodálom a nő kitartását, amiért annyi éven át képes volt minden rosszat eltűrni, hogy betartsa Arthurnak tett ígéretét. Akkor sem adta fel, amikor úgy tűnt, az ügy végleg elveszett – ehelyett méltósággal elviselte a megaláztatásokat és a nehézségeket, amire nem sok nő lett volna képes. Azt kicsit bánom, ahogy a könyv véget ért, mert igazán érdekelt volna a királyné tárgyalásának közvetlen előzménye, vagy ahogy azt ő megélte.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662824 · Fordította: Todero Anna

Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Ha az ember tudja, mi az, amit nem tud, akkor alázatosan kérdez, nem pedig pökhendien megmondja a magáét. Itt kezdődik a bölcsesség.

418. oldal (Cartaphilus, 2013)

>!
Morgan_Walsh

A szavaknak súlyuk van, ami egyszer kimondatott, azt nem lehet ki nem mondottá tenni, a jelentésük olyan, mint a tóba dobott kő: a víz hosszan fodrozódik körülötte, és az ember nem tudhatja, hol csapódnak majd partra a hullámok.

519. oldal

>!
csillagka P

– Mindketten spanyolok vagyunk, távol az otthonunktól. Szerintem ez fontosabb, mint az, hogy én fekete vagyok, ön pedig fehér bőrű, vagy hogy én Mekka felé fordulva imádom az istenemet, ön pedig nyugat felé fordulva imádja a maga istenét, nem?
– Én az igaz hit gyermeke vagyok, te pedig pogány vagy – jelentette ki Katalin, de csekélyebb meggyőződéssel, mint valaha.
– Mindketten hívők vagyunk – felelte csöndesen a mór. – Azokat kellene ellenségnek tekintenünk, akikben nem lakozik hit, akik nem hisznek sem a maguk istenében, sem a másokéban, sem önmagukban. Azok ellen kellene keresztes hadjáratot folytatnunk, akik csupán saját hatalmuk érdekében kegyetlenkednek. Épp elég bűn és gonoszság van a világban, semmi szükség rá, hogy olyanokra emeljünk kardot, akik hisznek egy megbocsátó istenben és tisztességes életet próbálnak élni.

417. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Aragóniai Katalin
>!
csillagka P

A háború nem válasz a háborúra, a háború nem vet véget a háborúnak. A háborúnak csakis a béke vethet véget.

514-515. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Aragóniai Katalin
>!
robinson P

Százak tódultak az utcákra, hogy lássák, amint a nyomorúságos gyászmenet végigvonul a város utcáin, egészen a székesegyházig. Százak siratták Anglia rózsáját.

214. oldal

>!
maneki_neko

Csak azért viselem el az életemet, mert nincs más választásom.

335. oldal

>!
robinson P

– A királynőnek igaza van – szólt. – A királynőnek mindig igaza van.

14. oldal

>!
maneki_neko

Ha valamennyien ugyanazt a hazugságot mondják és kitartanak mellette, akkor az annyi, mintha igaz volna.

273. oldal

>!
annie55

A folytonos háborúskodás kétélű fegyver: nemcsak a legyőzöttnek árt, hanem a győztesnek is. Ha most üldözőbe vesszük a skótokat, diadalmaskodunk, elpusztíthatjuk az országukat, nemzedékekre tönkretehetjük őket. De a pusztítás csak patkányokat és dögvészt hoz. A skótok idővel összeszednék magukat, és újból ránk támadnának. A gyermekeik rátámadnának az én gyermekeimre, s újrakezdődnek a kegyetlen háborúskodás. A gyűlölet gyűlöletet szül.

514. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Aragóniai Katalin
>!
robinson P

Az apja mellett álló Arthur herceg nagyot nyelt. A lány sokkal szebb volt, mint amilyennek képzelte, és százszorta dölyfösebb.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tudor Arthur · VII. Henrik

A sorozat következő kötete

A Tudorok sorozat · Összehasonlítás
Plantagenet és Tudor regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alison Weir: Lady Jane
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Alison Weir: Boleyn Anna
C. J. Sansom: Az uralkodó
Ken Follett: A tűzoszlop
Carolly Erickson: Néhány boldog óra
Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Alison Weir: Lady Elizabeth
Barbara Kyle: Az udvarhölgy
H. M. Castor: VIII. Henrik