A ​másik Boleyn lány (A Tudorok 3.) (Plantagenet és Tudor regények 9.) 93% 462 csillagozás

A felszínen mit lehet látni? Tánc, csevej, gazdagság, flört, pletykák, harc egy király szerelméért. Mi van mögötte? Emberek. Emberek, akik éreznek, akik se nem jobbak, se nem rosszabbak azért, mert a királyi udvarban élnek. Ők is szeretnek, félnek, gyűlölnek, meghalnak…
Ami a legnagyobb kegynek tűnhet, a király szerelme, az lehet a legnagyobb átok is, főleg ha az ember a középkori viszonyok között élt, ahol egy asszony szava mit sem számított a férjéé mellett… Jó asszonynak lenni, ez volt a legfőbb kötelesség. Ha ez valakinek nem tetszett, lehetett szajha, vagy ha túl sokat gondolt magáról, elbukott, és a hóhér pallosa várt rá…
Teljes mértékben el tudom képzelni, hogy olyan volt az élet a középkorban, mint ahogy az írónő ábrázolta, szóval a királyok és a középkor rajongóinak bátran merem ajánlani a könyvet. Nálam biztos helye van a kedvencek között.

Döbbenetes élmény volt számomra, hogy mennyire más volt a könyv, mint a Portman-Bana-Johansson film. Utóbbi nagy kedvenc, többször is láttam, de a könyv is felkerült a kedvencek listájára. Mint ahogy általában, bővebben volt kifejtve a cselekmény, és a szereplők jellemét is jobban megismerhettük. Hát igen, mennyivel más idők jártak a XVI. században. Itt nem volt helye az igaz szerelemnek, a hatalom, az önkény, és persze az önös érdekek alakították az emberek sorsát. Persze megvolt a lehetőség, hogy valaki megpróbálja maga irányítani, de ez sosem vezetett jóra. A legjobban a karakterek emberi ábrázolása tetszett. A jövőben jöhet több ilyen témájú regény.

Nagyon érdekes történet volt VIII Henrik intrikákkal teli uralkodásának idejéből. Ez az uralkodó egyáltalán nem volt egy szimpatikus ember. Egy hiú, csapodár zsarnok volt, kihasználta a nőket, majd félre hajította, mikor nem sikerült fiú utódot szülni neki. Persze egyik-másik királyné is megérte a pénzét, ami azt illeti.
Ez a könyv viszont az idősebb és férjezett Boleyn lányról szólt, aki udvarhölgy és a szeretője lesz a királynak. Igen kalandos és ellentmondásos ez a szerelem, amit aztán el is sodor a történelem vihara, érkezik a hugi, aki eléri hogy királyné legyen belőle. VIII Henrik felfordítja a világot és új egyházat alapít, mindezt azért, hogy újabb és újabb felségekre tegyen szert. De mint tudjuk mindez sem hozza meg az életképes, egészséges fiú utódot.

Mondtam már, hogy történelem ide veled? Néha már-már sajnálom, hogy nem valami régészkutató vagy hasonló fejbe vágtam a fejszém, de üsse kő :)
A történelmi regények nagy kedvenceim, na meg a régi korabeli Anglia pótolhatatlan :) Azt azért hozzáteszem, hogy néha a kezem már belefájdult a könyv tartásába (az oldalszám miatt nem csoda, de megérte!!!) Újabb kedvencet avathattam végre :)
Boleyn Anna világa számomra igazi kincs, mindig szívesen nézek és olvasok a vele kapcsolatos témákról. Persze egy idő után már érdekes volt látni a különböző macska-egér viszonyt, de minden pillanatát élveztem az olvasásnak. Szerintem hamarosan újraolvasós is lesz, na meg filmnézős, mert ez ez áááááá…..:PPP :))

Emlékeim szerint egyszer láttam egy filmet VIII. Henrikről. Az az ábrázolás megmaradt a fejemben, és a könyv sorai alapján sem tudtam elképzelni valami normális férfinak. Ehhez képest, csak úgy csüngtek rajta a nők. Mary érdekes nő volt. Nem igazán tudtam megérteni, hogy hogyan tudta a családja ennyire irányítani, bár rajta sem vette nagyon észre, hogy zavarja. Azt viszont már nem igen vette be a gyomrom, hogy neki kellett spoiler Mondjuk Anna is megérte a pénzét. spoiler Intrika, cselszövés, ármány – nem semmi lehetett ebben a korban élni.

Amikor kijött a film, @Bori_L meg én elmentünk megnézni, mert moziba akartunk menni, és ez jött szembe. Párbeszéd utána:
Bora: A kritikák azt írták, hogy VIII. Henrik valószínűleg soha nem nézett ki olyan jól, mint Eric Bana.
Borka: Szerintem mondjuk Eric Bana nem néz ki jól. Most rápillantottam a szereplőgárdára, és jé, vannak nevek, de azt hiszem, nem szánnék még egyszer két órát erre a filmre. Szerintem ez egy nagyon hosszú limonádé, és azt látom, hogy a szerző alaposan felkészült a korszakból, megírt egy korrekt, rendes sztorit, de egyetlen szemet gyönyörködtető, tisztességes tájleírást vagy kastélyleírást nem sikerült beletennie. Vagy bármit, ami gyönyörködtetné a szememet. Egy kicsit stílusban gazdagabb báljelenetet. Valamit. Az egy kicsit kevés volt a boldogságomhoz, hogy minden ötödik oldalon sokkot kapjak, hogy a nőket úgy adták-vették, mint a lovakat, és hogy mennyire kiszolgáltatottak voltak. spoiler Lehet, hogy inkább könnyed nyári olvasmánynak kellett volna választanom, nem tudom, mert minden erényét figyelembe véve is csak az fog megmaradni, hogy ja igen, ez volt az a regény, ahol a csipetnyi erotika és a jaj-a-lányok-milyen-értéktelenek váltogatta egymást szünet nélkül.

Milyen jó visszatérni a történelmi regényekhez. 2011–2012-ben mást nem fogyasztottam, kicsit sok lett, de most… most erre volt szükségem. Henrik a kedvenc történelmi figurám, talán mert a legérdekesebb is a maga elmebajával. Ez a kötet csak súrolta Henrik egészségügyi állapotának romlását, ezért nem vagyok meggyőződve, hogy azok, akik nem ásták magukat alá a témába, is értik, hogy a Boleynek sorsát nem a király kicsapongása és szerelmi vágyai pecsételték meg, hanem a betegség.
No, annak ellenére, hogy nem egy történelmi dokumentáció, nagyon szerettem, elérte, hogy Boleyn Annára azt mondjam: JÓÓÓL VAN NEKED!

Nagyon tetszett! Csakis ajánlani tudom!
Mindig is érdekelt VIII. Henrik magánélete a 6 feleséggel. Boleyn Anna és Aragóniai Katalin valamint Henrik hármasa mind közül a legizgalmasabb, és akkor ott van még a másik Boleyn lány is.

A 16. századi Európában talán legrosszabbul akkor járhatott egy nő, ha megakadt rajta VIII. Henrik szeme. Mondhatnám, hogy ez erős túlzás, legalábbis akkoriban még, amikor a regény játszódik, de nem hiába híres Henrik leginkább a feleségeiről, és csak utána az egyéb dolgokról (pl. a pocakos festményéről).

Azt hiszem, nevezhetjük biztonsági játéknak, hogy az első Philippa Gregory-könyvemnek a legolvasottabbat választottam, és nem mertem bepróbálkozni egy kevésbé ismert darabbal. De van előnye is a dolognak, meghozta a kedvem az írónő többi könyvéhez is, mivel ez eléggé tetszett. Úgy öt csillagosan :D

Gregory nagyon ügyesen találta meg azt ebben az eléggé ismert sztoriban, ami újdonság: ez lenne Mary Boleyn alakja. Mary nem azért jó főhős, mert versenyezni próbál a nővérével, mett mindenkinél jobban le van maradva az aktuálpolitikáról, vagy mert áldozatként tengődik hol itt, hol ott a királyi udvar intrikái és cselszövései között. Ezek pont azok a tulajdonságai, amik az őrületbe kergettek. De Mary jó ember, ez teszi jó főhőssé, és emiatt bocsátottam meg neki sok mindent.
Ugyan sokáig kellett várni arra, hogy végre a saját talpára álljon és ne a családja bábja legyen, de ez egy hosszú könyv, volt idő a fejlődésre. spoiler

Anna, ő Anna. Voltaképpen sajnálatra méltó volt sok helyen, mégse volt túl szerethető a karaktere, ezzel szemben George-ot kedveltem, bár nem kevésbé volt gátlástalan ő sem. Lehet, azért, mert míg Anna jóformán csak gúnyolódni tudott és hisztériázni, George szinte mindig vidám volt. Emellett ő is – mint Mary – rájött egy idő után, mennyire nincs rendjén, hogy mindenki életét az a bizonyos egy ember befolyásolja, akit egész álló nap szórakoztatniuk kell, attól függetlenül, jókedvűen vagy bal lábbal kelt -e fel. És mennyire nincs rendjén, hogy nem szerethetünk azt, akit akarunk.

Sosem szerettem Henriket, mint történelmi alakot, de ez nem feltétlenül kell azt jelentenie, hogy a regényben sem tudom megkedvelni. A regénybeli énje azonban ugyanilyen ellenszenvessé vált. Ahogy Mary is utalt rá többször, egy elkényeztetett nagy gyerek, aki csak saját magával van elfoglalva, iszonyúan önző és ehhez még babonás és hirtelenharagú is. Ezt az egyet nem tudtam megérteni Maryben, hogy mit látott benne fiatal korában, azon kívül, hogy ő a király, és óriási hatalma van.

Tetszett, ahogy az írónő diszkréten itt-ott elszórta a szövegben a kor jellegzetes vonásait, legyen szó életmódról, gyereknevelésről vagy szexualitásról. Ez sosem volt tolakodó, vagy túl hosszadalmas – nézzétek, én ezt is tudom, jó sok szakirodalmat elolvastam!! –, és így tette minél inkább történelemhűvé a regényt. Emellett viszont végig romantikus is volt, és engem lepett meg a legjobban, hogy ez nem sosem zavart. Soha nem volt nyálas a történet, és soha nem esett át a ló túloldalára – a romantika műfaja sosem szorította háttérbe a történelmet.

Összességében felkeltette az érdeklődésemet Gregory, és remélem, ha további regényeket olvasok tőle, azok is tetszeni fognak, ha nem is érnek fel A másik Boleyn lány szintjére.

Hogy miért, azt nem tudom, de vonz VIII. Henrik udvara! Az ármánykodást és a politikát szívből gyűlölöm, de a ruhák, a szerelmes versek és a szempilla-rebegtetés teljesen magával ragad (az operettekért is rajongok).
Már olvastam Boleyn Annáról más könyvet is, lenyűgözött a személyisége. Most inkább az árnyoldalát, az önzőségét és a nagyravágyását láttam. Feltűnően okos nő volt, de sajnos lehetett volna bölcsebb is. VIII. Henriket szinte lehetetlen volt megtartani, Anna csak az esze miatt juthatott el ilyen magasságokba, de természetesen fontos volt a Boleyn-Howard név is.