A ​makrancos királyné (A Tudorok 5.) (Plantagenet és Tudor regények 11.) 61 csillagozás

Philippa Gregory: A makrancos királyné

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit tehet egy asszony, ha leendő férje egy sorozatgyilkos uralkodó?

Parr Katalin, a harmincesztendős asszony titkos szerelmi viszonyt folytat Thomas Seymourral, de nincs választása, amikor VIII. Henrik – aki már négy királynét eltemetett, és korban akár az apja is lehetne –, úgy dönt, hogy elveszi feleségül. Katalin független és gondolkodó nő, tudja, milyen veszélyek lesnek rá… Henrik azonban eleinte bálványozza az új arát, Katalin pedig kezd megbízni benne, miközben egyesíti a királyi családot, az udvarban létrehoz egy radikális felfogású tudóskört, és régensként még az országot is vezeti. De ő sem menthet meg minden protestánst, amikor Henrik veszedelmes tekintete a királyné felé fordul…

Philippa Gregory, a királyregények királynője VIII. Henrik utolsó feleségéről írt megindító regényt; egy nőről, aki szenvedély és tudás dolgában is a férje felett állt.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Libri, Budapest, 2016
540 oldal · ISBN: 9789634330103 · Fordította: Sziklai István
>!
Libri, Budapest, 2016
540 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633107232 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

VIII. Henrik · Thomas Howard (Norfolk 3. hercege) · Anne Askew · Catherine Parr · Parr Katalin · Thomas Seymour · Tudor Mária


Most olvassa 3

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Narutofan98 P>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Túlcsordult Philippa. Amennyire szerettem annak idején a történeteit, ittam minden szavát, kicsit túlságosan telítődtem a korral.
Annak idején minden portált elolvastam, de tény, hogy Parr Katalinról jóval kevesebbet foglalkoztak a portálok. (Boleyn Anna örök kedvenc marad sajna, róla többet olvastam.) Katalin viszont tetszett, jobban tudtam vele azonosulni. A szerelmi szál pedig kifejezetten tetszett. Főleg azért, mert itt tényleg úgy érezhettem, hogy valóban van szerelem. Mivel spoiler mentesen szeretnék írni, így nem hozok hasonlatokat, pedig vannak példák a sorozat többi köteteiben, amikor annyira nem éreztem kellemesnek a dolgokat.
Kicsit irónikus, hogy Henrik első felesége is Katalin és az utolsó is.

Qedrák P>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Már régóta tudom, hogy ha nekem kellene választanom VIII. Henrik feleségei közül, hogy kivel ismerkednék meg szívesen, akkor biztosan Cathrine Parr-ra esne a választásom, hiszen műveltségéről és intelligenciájáról a fennmaradt művei árulkodnak. Éppen ezért voltam egy kicsit csalódott, amikor Philippa Gregory regényfolyamaiba belekezdve azt láttam, hogy róla még nem írt. Persze ezen a téren azóta jelentős változás történt. :)

A végeredmény nem okozott csalódást, ámbátor nem is mentes a hibáktól. Kicsit az a benyomásom, hogy a házgyár mintájára feltalálták a „romantikus történelmi regénygyárt” is, és a szerző a gépsor egyik végén bedobja a történelmi nevet, a másik oldalon pedig kijön a mű. Ezt a benyomást erősíti bennem a rengeteg ismétlés, amely egyébként PG más írásait is jellemez, viszont ha ezt túlzásba viszi, akkor szájbarágósabb lesz az egész történet. Az álomjelenetnek számomra például nem igen volt semmi értelme, túl azon, hogy a főhősnő nyomasztó helyzetét fokozza egy kicsit.

Éppen azért, mert mindig is érdekelt a személye, nekem kissé szürke maradt a karaktere ebben a könyvben. Igaz, a legjobb részek azok, amikor Henrik a saját felesége ellen fordul, aki sokáig nem találja az ellenszerét a király haragjának. A másik főszereplő, maga a király, természetesen már teljes antipatikus mivoltában jelenik meg, többször megalázza a királynét, emellett kövér, öreg, büdös, sokat zabál, és emberek életével játszik úgy, mint a sakkbábokéval. A regényei alapján PG nem szereti a Tudorokat, kivéve a két királynőt. :)

3 hozzászólás
Panni777>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Szeretem Philippa Gregory sorozatát, mert 1) perverz módon érdekel VIII. Henrik élete 2) nagyon olvasmányos 3) imádom ezt a korszakot. A történelem maga nem igazán érdekel, de fura módon a történelmi romantikusokat szeretem. Ebben a kötetben Henrik utolsó feleségét, Parr Katalint ismerhetjük meg kicsit közelebbről, bár ha jól értettem, róla nem sok információt lehet fellelni a történelemkönyvekben, inkább a szerző saját elképzelését olvashattuk. Tetszett az a karakter, akit kaptunk: egy értelmes, visszahúzódó asszony, aki próbál Henrik bizonytalan hangulata alapján felszínen maradni a cápák között. Körülbelül ezzel a mondattal tudnám elemezni a könyv hangulatát. Annak ellenére, hogy szeretem ezt a korszakot, jó, hogy már nem ekkor élünk…
Ami nem tetszett, az a túl sok teológiai filozofálgatás. Megmondom őszintén, hogy hidegen hagy a vallás és hogy ki miben hisz, már csak ezért is rossz lett volna ekkor élni. Felakasztanak azért, mert hiszek a purgatóriumban vagy sem? Jó, tudom, manapság már olyan világban élünk, ahol a világot hidegen hagyja, hogy én magam miben hiszek (ami néha rossz), de tőlem ez nagyon távol áll és soknak is éreztem ezt a részét. Henrik úgy-ahogy már lenyugodott azért, mire a hatodik feleségéhez ért, de még mindig döbbenetes, hogy mennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan volt és ő ennek teljesen tudatában is volt és élvezte.

Krumplicsku>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Hosszú idő óta ez volt az a Philippa Gregory könyv, amin viszonylag keveset bosszankodtam. Nem tudom, talán lecserélte a szellemíróját vagy a könyvíró programját frissítette, de tényleg jobban emlékeztetett a régi önmagára ;-)
De komolyan, a korábbiakhoz képest tényleg kevésbé volt az egésznek olyan hangulata, mint amit egy naaaaagyon sikeres író írt, aki nagyon tudja magáról, hogy sikeres, és őt ünneplik az emberek meg minden. Egyszóval kevésbé volt fellengzős és nagyképű, talán a főhős állt közelebb a szívéhez, mint a mostanában részint kötelességből (fel kell az összes szóba jöhető női hőst a korból), részint, mert mint korral foglalkozó történész meg író, egy csomó minden van a fejében, ne menjen már kárba az a tudás (Tesco gazdaságos forrásfelhasználás) , de leginkább -rosszmájú vagyok-, mert ebből dől a lé, és miért ne lehetne még bőrt lehúzni ugyanarról.
Szóval, itt nagyobb empátiát és szimpátiát éreztem a feldolgozott alak irányában, azt, hogy valamit tényleg el akart mesélni… (sajnos abból már kevésbé tudott visszavenni, ami a későbbi könyveiben jellemző, hogy ezt a mondanivalót ne ismételje állandóan, ne akarja az arcunkba tolni, hanem hagyja ránk a megértését.. de most előre szaladtam)

Az apróbb hibák: ami maradt a korábbiakból:
– tehát, ahogy írtam, minden, de minden százszor szájba van rágva, Katalin lépcsős álma negyvenszer, szerelme Thomas iránt hetvenszer (nem szeretem, ha mint olvasót hülyének tartanak), vagy aztán, hogy megértette a leckét és engedelmes feleség lesz

– sajnos azoknak, akik már innen-onnan ismerik Parr Katalin sorsát és olvastak más könyvet, ami ennek a házasságnak az idején játszódik, praktikusan semmi fordulatot, érdekességet nem kínál. Ami persze lehetne érték (mennyire hű a tényekhez! :-D), de legyünk őszinték, az ilyen Philippa Gregory-stíl könyveket nem csak a történelem tanulmányozása miatt olvas az ember lánya, hanem erősen azért is, amit az író fantáziából hozzátesz, amit hozzá költ a nem ismert részletek helyére. (aztán persze szerencsés dolog, ha a végén azért jelzi, mi a tény, és mi az, amit ő talált ki, hogy az olvasó ezt is helyre tegye, és ne egy fiktív történelmet ismerjen aztán történelemnek)

-sajnos Henrik öregkori alakja valahogy nem lett az igazi. Leginkább egy kedélyes bácsikának tűnik, nem egy zsarnoknak, akitől rettegnek az emberei… igen, néha hecceli az embereket maga körül, pont mint a nagyapám, aki ezt unalmában csinálta, és okozott is kalamajkákat, de akkor sem volt sorozatgyilkos…. értem persze, hogy valamiféle magyarázatot kellett adni, hogy Parr Katalin hogy bírta mellette (a könyvből az jött le, hogy kvázi megszerette az öreget, de ez aligha lehetett így… lehetett extra kötelesség-tudó nő, Teréz anya típus, de hogy ne undorítsa, hogy egy büdös, fekélyeslábú öregember petyhüdt micsodáján kell ugrálnia, hanem kvázi szeretetből tegye…. azt szerintem nem csak XXI. századi, empancipált női ésszel nem tudom elfogadni) Pedig szvsz az lenne ebből a történetből a lényeg, hogy Katalin hogy tudott megmenekülni, és Henrik hogy tudott vele még viszonylag normális lenni akkor is, amikor már tényleg pszichopata volt…

– semmit nem kezdett Parr Katalin Henrik előtti és utána életével. Jó, az előtti időszakról talán kevés a forrás, de a története véget ér Henrik halálával, a sikerrel, hogy túlélte (és a reménnyel, hogy akkor ő most Thomas oldalán boldog lehet)…. tehát nem fért bele, amit tudunk: hogy sajnos nem várt rá boldogság….(ez mondjuk benne van az utószóban is, de érdekes lett volna annál bővebben olvasni róla…. esetleg azt is, hogy az író szerint miért lett ez így)
A másik Boleyn lány-ban pont az volt a jó -holott nem hiszem, hogy Mary élete jobban dokumentált volt, mint Parr Kataliné- hogy a tényekre alapulva de elszabadult a történet a fantázia útján, nem csak egy kicsit felturbózott wikipédia cikk volt, hanem valami egyedi…. (mint ahogy a Szűz királynő szeretőjében és a Királynő bolondjában is ez volt a helyzet)
Én meg rájöttem, hogy ezt veszítette el fokozatosan Gregory, ezt hiányolom nagyon az utóbbi könyveiből: mára csak egy konkrét „üzenet” van, a CÉÉÉÉÉL, amit el akar mondani (amit mindig sulykol, mint a hülyegyereknek az egyszeregyet), és minimális hozzáköltés….Nem szeretem a didaktikát, azt szeretem, ha én tehetem helyre a dolgokat a nyomok alapján, amit az író tesz le…
Pláne így van ez, mikor egy teljes, sok évtizedes élettörténetet ír meg, így nagy lépésekkel ugrik két fejezet közt, az olvasó meg egyszerűen képtelen érzékelni a múló időt, hogy a főhős adott esetben már évekkel idősebb, nem csak pár hónappal…..(a vörös és a fehér királyné pl.)
Itt szerencsére mindössze négy évet dolgoz fel, ami már önmagában összetartóbbá teszi a történetet (ettől még az a másfél plusz, ami az életáből hátra volt, nyugodtan belefért volna, hogy kerekebb legyen a történet, mert lássuk be, Parr Katalin élete nem volt egy sikertörténet)
Miért olvasom mégis P. G.-t?
Hát, aki Tudor függő, annak kell az anyag, akkor is ha az nem a legjobb minőség, hanem csak percekre tud bódulatot okozni… és persze mindig él a remény, hogy hátha most olyan lesz a cucc, mint régen, és akkora trip lesz, hogy ihaj… :-D

hmargit>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Philippa Gregory Tudor sorozatának ez a része is izgalmas, új szereplőkkel teli. A sorozat karakterei közül Parr Katalin az egyik legszinpatikusabb nőalak. Erős, okos, művelt nő, akinek fortélyos gondolkodásával a legrosszabb helyzetekből is sikerül valami jót kihoznia. Ezen tulajdonságai és találékonysága ellenére is a kor áldozatának tartom, a saját sorsáról egy pillanatig sem rendelkezhet szabadon.

Méá>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

spoiler Egész végig ezt a pillanatot vártam. Henrik egy gyilkos, zsarnok király volt. Philippa Gregory remekül szőtte össze a fennmaradó történelmi eseményeket a képzeletével. Igaz, már annyit olvastam a Tudorokról, hogy elég volt belőlük. Reménykedem, hogy az írónő más történeti időszakokba is beleássa magát, hogy megelevenedhessenek a letűnt korok női karakterei.
spoiler

Mpattus>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Fura kettősség uralkodott bennem, mert egyébként minden résztéma: a vallásos fejtegetések, a király udvara és Katalin érzelmei is mind-mind nagyon érdekeltek, de érzésem szerint itt minden valahogy nagyon megmaradt a lehetőség szintjén. Szóval, így a második Philippa Gregory olvasmányom után – ami egyébként szerintem jobb volt, mint az első – még mindig nem igazán tiszta és világos az a hype, ami a szerzőt övezi. De talán majd a harmadik.

Részletesebben:
http://szembetuno.blogspot.hu/2017/11/philippa-gregory-…

Lalauda P>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Egy kis kettősség van bennem ennek a könyv kapcsán. Nem is tudom, igazából mit gondoljak róla. Az biztos, hogy nem lesz a kedvenc PG regényeim közt, mert egy kicsit gyengének éreztem a történetet, meg egy kicsit elnyújtottnak, és néhol szájbarágósnak a folyamatos ismétlések miatt. De mégsem volt rossz.
Az elejével nehezen boldogultam. Egy nagy nyavalygásnak tűnt, ráadásul jó darabig csak ugyan azokat a dolgokat ismételgette. Aztán ezen a részen túljutva beindult a történet, bár nem lett eseménydús és pörgős. Ahogy Henriket bemutatta ez a történet, az nekem teljesen beleillett a képbe. Kutyáknak tartja csupán a körülötte lévőket, akiket kedvére egymásnak ugraszthat, vagy versengtetheti őket a kegyeiért. A feleségét is átveri, elhiteti vele, hogy ő nem is olyan rémes, és nem lesz semmi baj, majd mégis történik valami.
Parr Katalin karakteréből nekem valami hiányzott. Talán egy kicsit olyan személytelen lett, és így annyira nem is tudtam érte aggódni. A fülszöveg alapján ő egy szenvedélyes, okos nő, és ez meg is jelenik a regényben, de valahogy még sem… Inkább az maradt meg bennem, hogy egy olyan nő, aki a háttérbe húzódik, és próbál minél kevesebbet kockáztatni. A tudása inkább csak a vallási ügyekre korlátozódik, amikbe viszont majdnem végig próbál egyáltalán nem beleszólni.

bszgabi>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

nem csalodtam. fantasztikus konyv. VIII. Henrik komplett pszichopata volt. korunkban elmegyogyintezetben lenne…

Silmantin>!
Philippa Gregory: A makrancos királyné

Philippa Gregory ismèt újfajta jellemmel rukkol elő: egy tudós királynèval. Katalin tudásszomja és vallásossága megható, ám míg egyik a mához köti, másik a középkor misztikájához.
S ragaszkodása a hithez figyelemre méltó – innen a makrancos jelző.
Újabb, de cseppet sem hasonló regény szabadságról, szerelemről, kötelességről.


Népszerű idézetek

Ms_Mississippi >!

– Ha ön olvasó ember, akkor már félúton jár az író ember felé – mondja Mária. – Hiszen szereti a szavakat, és örömét leli abban, ha papírlapon látja őket.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tudor Mária
Qedrák P>!

Hiszek abban, hogy szabad nőnek lenni annyit tesz, mint szenvedélyesnek és értelmesnek lenni, én pedig végre szabad vagyok.

526. oldal

Ms_Mississippi >!

Figyelem, és arra gondolok, hogy örökké fog élni.

482. oldal

Méá>!

Már nem vagyok kislány, aki félne az ismeretlentől, hanem nő vagyok, aki kész szembenézni a félelmeivel, aki kész elindulni feléjük.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Parr Katalin
Lalauda P>!

Csodálatos a naplemente, a láthatár már szinte skarlátpirosan ragyog, hogy aztán egyre fakóbb és fakóbb rózsaszínné váljon, míg végül a felhők hasa bearanyozódik, felettük az égbolt pedig a lehető leghalványabb kékben játszik.

217. oldal

Méá>!

Addig fojtja vissza a szomorúságát, amíg az meg nem mérgezi őt.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tudor Mária
Virág_Molnár_2>!

Magam vezetem a sereget – ismétli Henrik.
– Ó, ne! – mondom erőtlenül. – Milord…
– Én fogom – közli.
– És az egészsége?
– Elég erős vagyok hozzá. Nem küldök úgy sereget Franciaországba, hogy nem a király áll az élen. Nem kérem őket arra, hogy nélkülem nézzenek farkasszemet a halállal.

127. oldal

Ms_Mississippi >!

Hogyan tud Thomas Howard olyan nyugodt kézzel poharat emelni a király egészségére, miközben kétségbeesetten töri a fejét azon, hogy hol lehet a fia? Képtelen vagyok kiismerni ezt az embert. Még csak nem is sejtem, hogy milyen hosszú és megfontolt játszmát űz itt az udvarban, a vén hazardőrök között.

379. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Howard (Norfolk 3. hercege)
Szelén>!

-Miért akarna egy olyan csinos fiatalasszony, mint ön, a halálról beszélni?
Mert te Kékszakáll vagy, rémálmaim Kékszakálla, szeretném beleordítani a képébe. Te vagy Barbe-Bleu, és hitvesed, Trifon, kinyitotta várad lezárt ajtajait, ahol holtan találta az ágyaikban a feleségeidet. Mert most már tudom, hogy feleséggyilkos vagy, és tudom, hogy nem ismersz irgalmat. Mert annyira eltelsz hájas dicsőségeddel, hogy el sem tudod képzelni, hogy bárki magára is gondoljon vagy hogy önmaga legyen, vagy hogy mással is törődjön, mint veled. Saját égboltodon te vagy az egyetlen nap. Természetes ellensége vagy bárkinek, aki nem te vagy, aki nem te magad vagy. Lelked mélyén gyilkos vagy, és nem akarsz mást egy feleségtől, mint hogy hódoljon be neked, hogy hódoljon be az általad elrendelt halálnak. Nincs másfajta választás. Te leszel a gazda, a mindent uraló gazda. Szinte el sem bírsz viselni mást magadon kívül. Férfi barátaidnak téged kell majmolniuk, udvarodban egyvalaki ússza meg ezt ép bőrrel, és az a Bolond, aki viszont félnótásnak vallja magát. Nem bírsz elviselni semmit, ami nem téged tükröz. Született feleséggyilkos vagy.
-Ha nem szeret, akkor meg akarok halni-mondom, és remegő hangon öltöm egymásba a szavakat- Nekem már nem maradt semmim. Ha ön nem szeret, nekem nem maradt semmim, csak a sír.

461-462. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Parr · VIII. Henrik

A sorozat következő kötete

A Tudorok sorozat · Összehasonlítás
Plantagenet és Tudor regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

C. J. Sansom: Hamis próféciák
Alison Weir: Boleyn Anna
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Lady Elizabeth
Carolly Erickson: Néhány boldog óra
Robert Harris – Sarah Addison Allen – C. J. Sansom – Andrew Gross: Az árnyék / Édességek királynője / Sötét tűz / A kék zóna
Carolly Erickson: A hűtlen királyné
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
Lissák György: Az aranykígyó
Ken Follett: A tűzoszlop