A ​királycsináló lánya (Rokonok háborúja 4.) (Plantagenet és Tudor regények 4.) 84 csillagozás

Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Kémek veszik körül, méreg és átok fenyegeti… Van valaki, akiben megbízhat?

A világsikerű szerző IV. Eduárd angol király udvarába kalauzol minket, az összeesküvések, a szerelemért és hatalomért folyó élet-halál küzdelmek helyszínére.
A királycsináló lánya című regény kalandos történetének főhősei Richard Neville-nek, Warwick grófjának lányai, aki a 15. századi Anglia leghatalmasabb főura volt. A „királycsinálóként” elhíresült nagyúr fiúörökös híján Annát és Isabelt, a lányait használja sakkbábukként a politikai játszmáihoz, akik aztán maguk is befolyásos játékosokká válnak. A másik Boleyn lány után itt a várva várt újabb „nővérregény” Philippa Gregorytól.

„Philippa Gregory keze alatt a történelmi alakok, a hús-vér királyi családok élete fenségesen szórakoztató regénnyé válik.”
Time

„A gondos kutatómunkával előkészített, érzékenyen megrajzolt jelenetekben életre kel a kor.”
The Boston Globe

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2014
500 oldal · ISBN: 9789633105290 · Fordította: Mihály Árpád
>!
Libri, Budapest, 2014
452 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633103388 · Fordította: Mihály Árpád

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Anne Neville


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gumicukor>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Annyira szeretem Philippa Gregory-t azért, ahogy és amiről ír. Úgy szedek magamra egy csomó történelmi ismeretet egy olyan eseményfolyamról, amiről alig tanítanak az iskolában itthon, hogy közben jól szórakozom. Arról nem is beszélve, hogy több aspektusból is láthatom ugyanazt a történetet, így még az írói elfogultság sem zavar be.

A fehér királynő c. könyvben annyira más benyomásaim voltak Anne Neville-lel kapcsolatban, annyira más személynek írták le, mint ebben a kötetben. Egy sokkal erősebb, rátermettebb figuraként festette le az írónő, aki igenis valamilyen szinten a saját életének aktív szereplője. Pont ezt szeretem egyébként Gregory-ban, hogy abból a feltevésből indul ki, hogy egy férfiak uralta korban a nők is igenis fontos szerepet játszottak/játszhattak a politikai életben, és alakíthatták saját sorsukat. Hiszek ebben, valószínűleg ezért fognak meg az írónő történetei.

Ami a kiadást illeti: Kedves @Libri Kiadó! Nagyon régen olvastam ennyire silány kiadású könyvet. (Hála Istennek!) Minden oldalra jutott nagyjából 3-4 elütés, hiányzott az alany állítmány egyeztetés, a fordítás minőségéről pedig inkább ne is beszéljünk. Vannak fordítók, akiknek vagy sokkal több időre lenne szükségük egy megfelelő minőségű fordítás kiadására, vagy egy rendes lektor kellene, vagy csak simán abba kellene hagyniuk a szakmát. Nem tudom, hogy ebben az esetben melyikről volt szó, de kritikán alulira sikerült ez a kötet. Ennek tükrében már nem is vagyok kiakadva azon, hogy a sorozat köteteiben semmi koherencia nincs abban sem, hogy a neveket lefordítják vagy nem… Szégyen ez a kiadás!

Bur3sz>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Egy újabb regény a rózsák hábirújából. A folyó asszonyának ellentetje. Azt Woodville Erzsébet szemszögéből lathatjuk, míg A királycsináló lánya Anne Neville története. Mindkét regény történelmi tényekre alapul, mint PG többi regénye is.
Ami számomra az egy csillag minusz, hogy nem a megszokott, pörgős a történet. De az igazi értékből nem von le.

Janina13>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Ez az Anne nagyon kedvelhető karakter volt a számomra. Nagyon élveztem, hogy végre az ő szemszögéből is megismerhettem a történetet. Előtte nem annyira kedveltem, kis békának tartottam….de ez a könyv ennek véget vetett. Erős nő volt (bár előttem mindig lányként jelenik meg) és szeretetre méltó.
A legidegesítőbb ebben a részben, hogy a nevek is le vannak fordítva. Annyira zavaró!!! Margit, Anna, Erzsébet…stb. Sokszor azt sem tudtam már, hogy kiről van szó…xD

Dorina_S>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Ez volt a harmadik Philippa Gregory könyv, amit olvastam idén. A Rózsák háborúja a harmadik királyné, Anne Neville szemszögéből mutatja be a történéseket. Be kell valljam, nekem már a korábbi két könyvben ő vált a kedvencemmé, és persze Richard. Anne nem egy hétköznapi lány, nem egy egyszerű élettel. Anglia leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának sarja, akinek nagy jövőt szán a „királycsinálóként” elhíresült édesapja. Anne erre rá is szolgál, okos, szép és engedelmes, annak ellenére, hogy nővére mindig háttérbe szorítja, de ezáltal is kiderül, hogy ő volt az apjuk kedvence. A fiatal lány élete apja döntésitől függ, és persze engedelmeskednie kell minden elhatározásának. Politikai játszmák és kusza szövetségek közepette válik nővé, megy férjhez, és lesz özvegy, de végül mégis beteljesedik a gyerekkori szerelem, és York-i Richard felesége lesz. Nem számításból, nem érdekből…szerelemből. Nemcsak Anne, de Richard is a legrokonszenvesebb szereplő volt számomra a Rózsák háborúja könyvsorozatban. Utóbbi a hűség mintaképe, aki egy olyan nővel szemben visel háborút, aki semmitől nem riad vissza ha hatalomról van szó, akár a saját gyermekeit is tűzbe veti.
Főhősnőnk egy sor tragédián megy keresztül, mégis erős marad. Eléri a célját, azt a sorsot, mit apja szánt neki, de ebbe belekóstolva, azonban rájön, hogy nem olyan, mint ahogy ezt kislányként elképzelte.
Anne és Richárd szerelme folyamatosan bontakozik ki a regény lapjain, és egy gyönyörű érzelmes kötődés és ragaszkodás alakul ki a két ember között, akik a végsőkig szeretik egymást. Egymást támogatva valósítják meg céljukat, amelyet élérve, azonban újabb tragédiákkal kell szembenézniük, de a láng ekkor sem alszik ki, amely szerelmüket őrzi. Még ha halványul is, de ki nem alszik.
Imádtam ezt a részt, ez volt a kedvencem. Ez a gyönyörű szerelem sokkal szebbé tette a sorozat e szelvényét.
Persze itt is meg kell említenem Woodville Erzsébetet, aki itt, ebben a kötetben volt számomra a legellenszenvesebb és leggyűlöltebb karakter. Én Anne helyében mindent megtettem volna, hogy elpusztítsam ezt a nőt, akármilyen praktikákkal is védekezett volna. Ezt a nőt egyszerűen nem lehet megkedvelni, legalábbis nekem nem sikerült, még csak empátiát sem tudott belőlem kiváltani ez a szereplő. Nem szoktam ennyire utálni egy karaktert sem, de ezt a nőt….őt nagyon tudtam.
Egyszóval Philippa Gregory ismét csodálatosat alkotott. Olyan regényt kaptunk, ahol ismét egy kiemelkedő és nem akármilyen életúttal rendelkező nő állt a középpontban. A sok viszontagság után, amit át kell élnie, azonban megtalálja a boldogságot, még ha élete végére hatalmas fájdalom is sújtja, de megkapta, azt, amit akkoriban nem sok nő mondhatott el magáról….szerelemből házasodott, és szerették, élete végéig.

Azonban azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar fordítás borzalmas volt, sok helyen elírás, a szereplők neveinek magyarra fordítása, pedig csak borzolta az idegeimet. Erre jobban kellene figyelni egy ilyen kaliberű műnél.

Amilgade>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

A legkisebb Neville lány erejét csak csodálni tudtam, hogy ennyire erős, és magabiztos nő maradt, még akkor is, amikor teljesen egyedül maradt egy ellenséges udvarban. „Örökös naivaként” még mindig rá tudok csodálkozni arra, hogy a hatalom megszerzése mennyire fontos az emberek számára. Anne-t is az vezérli, hogy teljesítse apja akaratát, királynő legyen, és a Neville vérvonal királyi vérvonalba kerüljön.
Nos aki olvasta a A folyók asszonyát, A fehér királynét, A vörös királynét, A fehér hercegnőt nagy újdonságot nem fog találni.

1 hozzászólás
estimese24>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Nekem ez a történet is tetszett.
A kort, az írónőt és a sorozatot is imádom.
A The White Queen című sorozatban felkeltette az érdeklődésemet Anna és Isabel története.
Érdekesen, kicsit kiszínezve de igazán jól megírt könyv ez is.

Nihilchan>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Kicsit tartottam a könyvtől, mert nagyon szeretem a Woodville-ágat, és eddig csak olyan Gregory könyvet olvastam, amiben ők voltak a főszereplők és a Neville-család az ellenség. Itt fordult a kocka, Anne Neville szemszögéből láttuk a történetet, tehát a Woodville-família volt ellenszenvesnek beállítva. És milyen érdekes, talán a másik három könyv miatt, vagy talán a sorozat tette meg a hatását, de még így sem szimpatizáltam Warwick gróffal, a feleségével és egyik leányával sem. Érdekes volt, egyáltalán nem untam még így sem, hogy ismertem a történetet.

Doma2>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Ugyanaz a történelmi időszak, mint A fehér királyné, de most Anne Neville szemszögéből. Ő sokkal szerethetőbb számomra, bár a kemény megpróbáltatások hamar megedzették. Úgy éreztem, hogy szerencséje is volt, mert második férjével egymást választották, ami abban a zavaros időszakban, a királycsináló lányaként szinte csodának tűnt. Sorsa, hogy amikor apja akaratát, hogy Anglia királynéja legyen, végre beteljesítheti, már nem hozza igazán lázba. Egyetlen fia korai halála pedig egészen más színben tűnteti fel a régi harcot is.

Miyako71 P>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

Mozgalmas történet a történelem egyik izgalmas időszakából. Történelmi tanulmányaimból emlékszem arra, hogy Angliában mindig is vita volt az uralkodó személye és az öröklés körül, aminek köszönhetően sokat háborúztak. Philippa Gregory ezeket az időszakokat kiváló, regényes, olvasmányos formában mutatja be.
Nagyon tetszett a történet, és alapvetően jó stílusban ír a szerző. Végig fenntartja az olvasó érdeklődését, figyelmét. Gyakorlatilag minden oldalon újabb cselszövésről olvashatunk, időnként már majdnem követhetetlen is, hogy ki kivel van. Például Richárd York-i hercegről végig nem tudtam eldönteni, hogy végül is kivel van, és spoiler. A könyv olvasása során olyan érzésem lett, hogy az elmúlt hatszáz év alatt alig változott valami. Akkor is, most is, a hatalomért, a pénzért szövetségeket kötnek és bontanak fel; és saját boldogulása érdekében bárki képes hátba döfni az embert. Ez alól a történetben talán csak Richárd a kivétel, aki sűrűn hangoztatja jelszavát, a mindenek feletti hűséget, és nagyrészt ennek jegyében is cselekszik.
A könyv valódi főszereplője azonban Anna Warwick, a királycsináló lánya. Az ő szemszögén keresztül kísérhetjük végig az eseményeket, lehetünk szemtanúi annak, hogy a férfiak játszmájában mennyire eszközként (Anna megfogalmazásában sakkfiguraként) használják a lányokat és úgy általában a gyerekeket. Érdekházasságok, anyai érzelmek kihasználása, gyerekek naivitásával, jóhiszeműségével való visszaélés…. van itt minden. Anna is ezeknek, pontosabban apja becsvágyának esik áldozatul. Több pont is van a történetben, amikor rádöbben, bármennyire is azt gondolja, hogy ő irányítja a saját életét, valójában csak a hatalmi játszmák egyik mozgatható figurája ő, akit elő lehet venni, amikor a szükség úgy kívánja, és akár el is lehet dobni, ha éppen úgy alakulnak a dolgok. Anna naivitása – egyre csökkenő mértékben ugyan – végig megmarad, csak a történet második felében bekövetkező sorozatos tragédiák képesek ebből „kigyógyítani”. Ott viszont már olyan mértékben, hogy spoiler.
Amiért nem ötcsillagos a könyv: egyrészt sokáig zavart az írónő stílusának gyakran távirati jellege (rövid kijelentő mondatok gyors egymásutánisága); másrészt voltak részek, amiket folyamatosan – és szerintem feleslegesen- ismételgetett; harmadrészt pedig hiányosnak éreztem a jellemrajzokat. A karaktereket csak a tetteiken keresztül ismerjük meg jobban, nekem az érzelmi-lelki háttér sok szereplő esetében hiányzott. Bár a sorozat más részeiben más szereplők szemszögéből ismerhetjük meg ugyanezt az időszakot, lehet, hogy együttesen kiadják azt, amit ebben e kötetben kicsit hiányoltam.

benhargreeves>!
Philippa Gregory: A királycsináló lánya

A történetet már ismertem, hiszen más szereplők szemszögéből már végigéltem ezt az állandó háborúskodással telő időszakot, és a The White Queen c. sorozatot is láttam. Utóbbiban megtetszett Anne Neville karaktere és élete, ez pedig szerencsére papírra vetve sem volt másképp. A történet lebilincselő, azonban bárki fordította és szerkesztette a könyvet, kontár munkát végzett. Rengeteg helyesírási hibát, leginkább rosszul ragozott szavakat, idétlen megfogalmazást találtam olvasás közben, ami bántotta a szemem. A nevek is hol eredeti, hol magyarosított formájukban jelentek meg – például Edward királynéját mint Woodville Erzsébet emlegetik, míg öccse mindig Anthony Woodville-ként szerepelt. Ha eltekintünk ezektől az óriási bakiktól, a könyv igazán tetszett. Az írónő nagyszerűen mutatja be az árulásokkal és cselszövésekkel teli kort, ahol senki sem tudhatja magát biztonságban, s önmagán kívül egy emberben sem bízhat teljesen. Az egész ország egy viperafészek, ahol rokonok fordulnak egymás ellen, majd ugranak egymás torkának, s egy nő szít komoly veszekedést három fivér között. Számomra olyan hihetetlennek tűnik, hogy a nőkkel ilyen pocsékul bántak még egy olyan, a korban kimondottan fejlettnek tekinthető királyságban is, mint Anglia. Szegény Anne egész életében egy gyalog volt a becsvágyó férfiak sakktábláján, s egyáltalán nem állt módjában, hogy sorsáról maga döntsön, hisz mindig volt egy férfi, aki rendelkezhetett felette. Ennek ellenére is képes volt erős és büszke maradni, amennyire tőle telt. Minden elismerésem Philippa Gregory-nak, aki nem csupán részletesen és hűen festett le egy történelmi kort, hanem letisztult stílusban is mutatta be azt.

>!
Libri, Budapest, 2014
452 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633103388 · Fordította: Mihály Árpád

Népszerű idézetek

annie55>!

(…) miként a szerencse hozhat dicsőséget, úgy katasztrófát is, és az ember nem tehet mást, minthogy elviseli.

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Neville
Dorina_S>!

Én vagyok az utolsó – mindig én vagyok az utolsó.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Neville
hmargit>!

Rájövök, hogy teljesen megváltozik az életem attól, hogy olyan férfit szeretek, akivel közösek az érdekeim, aki habozás nélkül és nyíltan áraszt el szenvedélyével, és akinek harcban edzett, ruganyos fiatal testét azért találom minden este a magamé mellett, mert nem tud ennél nagyobb örömöt elképzelni. Voltam már férjnél; de sosem ráztak még fel, imádtak, érintettek meg és zavartak így össze.
Voltam már feleség, de nem voltam még szerető. Richárddal feleség és szerető lettem, tanácsadó és barát, szövetséges és fegyvertárs, utazó, aki vele tart mindenhová. Richárddal nő lesz belőlem, igazi feleség: nem vagyok lány többé.

Dorina_S>!

Egy rendes összeesküvéshez naponta legalább egyszer látnom kell téged, de az is lehet, hogy kétszer. Bár az sem biztos, hogy nem akarnálak állandóan látni.

183. oldal

Dorina_S>!

A lovagod leszek, a szolgálód; nem ezt akarja minden lány? Mint a mesékben?

183. oldal

Dorina_S>!

Nem lehet butaság azt akarni, hogy egy férfi téged szolgáljon – figyelmeztet. – Ha találnék egy hölgyet, aki elfogadná a szolgálatomat, aki kitüntetne a figyelmével, aki a választottam lenne, akkor felesküdnék a biztonságára és boldogságára.

184. oldal

Dorina_S>!

A következő lépést már én fogom megtenni a táblán. Én választom meg, hogy miként leszek szabad, én választom ki a férjemet.

190. oldal

Dorina_S>!

A szépségem csúcsán vagyok, és ez a pillanat az én győzelmemről szól.

217. oldal

Dorina_S>!

Anglia több-kevesebb megszakítással tizennégy éve áll háborúban saját magával. Sok asszonynak kell úgy találkoznia, hogy tudják, férjeik egymás ellenségei voltak. Mindnyájan hozzászoktunk az új szövetségekhez.

66. oldal


A sorozat következő kötete

Rokonok háborúja sorozat · Összehasonlítás
Plantagenet és Tudor regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne O'Brien: A szűz özvegy
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer
Anne Gracie: Tudorok
Ken Follett: A tűzoszlop
Alison Weir: Boleyn Anna
Robin LaFevers: Sötét diadal
Iny Lorentz: A várúrnő
Stephanie Laurens: Kalózszív
Anthony Capella: A jégkirálynő
Alison Weir: Lady Jane