A ​király átka (Rózsák háborúja 6.) (Plantagenet és Tudor regények 7.) 49 csillagozás

Philippa Gregory: A király átka

Plantagenet Margitot (avagy Margaret Pole-t) rokoni szálak fűzik az uralkodó Tudor-házhoz, de Artúr walesi herceg és Aragóniai Katalin tanácsosaként mindezt titkolnia kell. Artúr váratlan halálát követően Katalin férje utolsó akaratával egyezően hozzámegy VIII. Henrikhez. Margaret továbbra is Katalin királyné legfőbb bizalmasa marad, de az udvarban betöltött pozícióját mind Boleyn Anna felbukkanása, mind a Tudor-ház egyre valószínűbb bukása veszélyezteti. Hiába befolyásos és szent életű, Margaretnek választania kell: hűséget fogad a zsarnok királynak, vagy imádott királynéja mellett marad, és ezzel beteljesíti a Tudor-átkot…

Szerelem, ármány, hűség és árulás; Philippa Gregory vitán felül a királyregények királynője.

Eredeti mű: Philippa Gregory: The King's Curse

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2015
662 oldal · ISBN: 9789633105092 · Fordította: Mihály Árpád
>!
Libri, Budapest, 2015
662 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633104521 · Fordította: Mihály Árpád

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Plantagenet Margit


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

>!
Bur3sz
Philippa Gregory: A király átka

PG megint nagyot írt. Méltó pont a rózsák háborúja ciklus végére. Új szemszögből láthatjuk Aragóniai Katalint, a lányát, Máriát. És valamennyi szereplőjét a kornak. A Tudor kor kedvelőinek kötelező regény!

>!
Deszy P
Philippa Gregory: A király átka

Philippa Gregory abban még mindig nagyon jó, hogy élhetővé tegye a száraz történelmet, bár azért be kell vallanom, néha kicsit már besokalltam a sok szereplőből (főleg, hogy a címük alapján még akár a nevük is változik, de ilyenkor jól jönnek a könyvben található családfák) és a rengeteg cselszövésből, úgyhogy érdemes kisebb részletekben olvasni a történetet, hogy minél jobban befogadható legyen.

Részletesebben:
http://www.deszy-konyv.hu/2015/09/philippa-gregory-kira…

>!
Lena430
Philippa Gregory: A király átka

Az egyik legjobb könyv, amit mostanában olvastam, ami nagy szó. Nagyon tetszett benne a sok családfa és térkép, ötletes volt, oda berakni, amikor kivégeztek valakit/valakiket, bár hiába történt meg a valóságban, sajnáltam, hogy a vége felé többet is beleraktak.
Margaret karakterét, ugyanúgy meg tudtam, szeretni, ahogy Katalint is a róla szóló könyvből, a Boleynek meg ebben is bosszantottak.
Az egyetlen, ami tényleg zavaró volt, az, hogy néhány szereplőt magyarosítottak, valakiket pedig nem, ennek mi értelme? Na meg…. a fülszöveg. Miért nem tud egyszer arra fókuszálni amről valóban szól egy könyv? Nem kell rá tömény ismertetése a sztorinak, vagy semleges ömlengés róla. Itt legalább egyik se volt igazán, csak egy kis szelet kiemelve a több, mint 600 oldalas könyvből. Tényleg annyira drága lett volna még odacsapni egy mondatot az igazi cselekményről?

>!
benhargreeves
Philippa Gregory: A király átka

A kötetet megelőző két rész okozta csalódás után igazi felüdülés volt olvasni A király átkát! Annyira fellelkesültem a Margaret szemszögéből írt történetettől, hogy még a terjengős hossz ellenére is néhány nap alatt végére is értem a könyvnek. A néhai George Plantagenet lánya sokkal érdekesebb mesélőnek bizonyult, mint Elizabeth Woodville vagy a főhősnő unokanővére, Elizabeth királyné. Természetesen ebben a könyvben is voltak feleslegesen részletezett jelenetek, átkozottul hosszú monológok és unalmasabb fejezetek, de összességében véve élveztem a Tudorok korát Margaret szemén keresztül. Viszont a fordítói munka ez alkalommal is valami tűzre való borzalom… Az, hogy a történelmi alakok neve hol magyarul, hol pedig eredeti nyelven jelenik meg, egy dolog – bár bevallom, ez is zavart –, de a gyakorta megjelenő helyesírási és gépelési hibák tényleg felháborítóak! Azzal pedig elveszti a regény a hitelességét, hogy a magázódást elhagyják a történetben. Egy uralkodót vagy szülőt például nem szokás csak úgy tegezni. Egy Libri kaliberű kiadónak különösen ügyelnie kellene az ilyen dolgokra.

>!
Libri, Budapest, 2015
662 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633104521 · Fordította: Mihály Árpád
>!
Krumplicsku
Philippa Gregory: A király átka

Mielőtt még bármibe belefognék a regényt illetően, el kell mondanom, hogy a könyv a magyar e-könyv kiadás állatorvosi lova. Olyan, ahol szinte ugyanannyi pénzért (igen, tudom, az ÁFA sok, azért ilyen kicsi a különbség :-P) kapsz sokkal sz@rabbat, mint a papír változat, mert pl. kimaradnak a képek, illusztrációk a könyvből. Nem egyedi dolog ez, azaz, itt most annyiban új, hogy valahogy mégis sikerült beleszerkeszteni a családfákat, ugyanakkor azok olvashatatlanul kicsik lettek, amiket nem lehet nagyítani (mivel ez nem pdf, hanem rendes e-könyv formátum, a „nagyítás” csak a regény betűit nagyobbítja, a képet, illusztrációt nem… És ez nem torrentezett kalózváltozat, hanem a bookline-on vett hivatalos kiadás… Gratulálok!

És a könyvről:
Egyszerűen mindig ledöbbenek, mivé lettek mostanra a P.Gregory könyvek. Persze, már a Másik Boleyn lány is inkább lektűr volt, de mostanra nagyon más.
Igen, tudom, ha mindig ledöbbenek, akkor tartsam már be a fogadalmam, hogy tényleg nem veszek kézbe többet tőle semmit, de persze a Tudor és történelmi mániám most is felülkerekedett.
Nem kellett volna.
Ahogy az utolsó könyveiben (gyakorlatilag a Fehér királyné óta mindegyikben) a sztori, a főhős még csak-csak kiérdemelne egy könyvet, de a megvalósítás?
Bármennyire is baromságnak tűnik így elsőre, komolyan az jutott eszembe, hogy ezt nem is Gregory írta, hanem valami okos szoftver, egyszerűbb esetben valami szellemíró, akinek betáplálták/megmondták a paramétereket, néhány jellemző motívumot, az irl történelmi sarokpontokat, pár képzeletbeli fordulatot és ezt a lényegi pár állítást ragozva-mantrázva-ismételgetve felhabosította az egészet.
Mik ezek?
– Margaret de la Pole a Fehér Rózsa örököse, és büszke erre
– Margaret de la Pole családjával elbántak, megölték az öccsét, és ez fáj neki
– a Fehér Rózsa jó, mindenki szereti őket, a Tudorok rosszak, alkalmatlanok királynak
Egyszerűen hihetetlen mértékű mindenütt a túlírás, ahol mondjuk két oldalon át habosít valamit, amit maximum egy félben el lehetne intézni. Pl. a férje halála utáni gyász vagy a Reginald kolostorba küldése felett érzett bánata (szegény fecsegő kisfiú, akinek innen hallgatnia kell) Ezek a fordulatok persze akár meg is érdemelnének ennyit, csak akkor úgy kellene bemutatni, hogy az a két oldal ne ugyanannak az egyetlen mondatnak a variációja legyen negyvenszer elmondva, csak épp más szavakkal.
A másik „nagy ” kedvencem Gregory utóbbi könyveiben a felsejlő baljós árnyak. Mikor Elizabeth Woodwille nagyjából a huszadik oldalon meglátja második fiában azokat a tulajdonságokat, ami majd idős korára (már, mint Henrikére) és ebben a regényben is „bekavar”…
Persze, akár meg is láthatná, hisz nyilván nincs semmi előzmény nélkül, a pszichológia meg ugye kimondottan gyakran vezet vissza minden kattanást valami gyerekkori dologra, de ezt is, mint a fent már részletezett „mantrákat” túl direkten kapjuk az arcunkba. Tehát nem egyszerűen csak eseteket mesél el, amiben a kis Harry úgy viselkedik már nyolc évesen, ami majd odavezet, hogy éves korára zsarnok legyen belőle, hanem az anyja elnézve a fiát megfogalmazza direktben, hogy ez itt bizony egy olyan kiskölyök, aki nem alkalmas királynak, mert nem az igazat, hanem a kellemest keresi, mert nem lehet csak kedvére tenni, mert akarnok stb.
(Egyébként nem olyan régen olvastam egy érdekes cikket arról, hogy mostanság felmerült, hogy Henrik egy ifjúkori, bajvívásban elszenvedett traumától kezdett el „hülyülni”, azaz az ütéstől az agyában olyan változások álltak be, ami szépen lassan gyakorlatilag a normális ember megőrülését okozták… na, ennek fényében lásson meg az anyja meg Margaret bármi figyelmeztetőt egy nyolc éves gyerekben!)
A karakterek persze a nagy célnak alárendelve sematikusak, gyakorlatilag csak az az egy-két tulajdonságuk van, amit az írónő átadni igyekszik (igyekszik? Ahogy írtam, az olvasó pofájába tolja), az összes többiről néma csend, sem ez, sem olyan tett, ami nem a „nagy cél” felé mutat, nem árnyalja egy kicsit sem a képet. Ebben nyilván az sem seígt, hogy egy idő óta a Gregory regények csak énben íródnak, és mivel még a főhőst is csak maximum a két-három mantrája köti le egy életen át (tessék már belegondolni, mennyire normális, hogy szinte rögeszmésen az foglalkoztat valakit 25 mint 60 évesen????), a többiekről pláne nincs esély bármit, obketívet szubjektívet megtudni, legfeljebb annyit, hogy pro vagy kontra oldalon áll-e a főhős három-négy mantrájához.
Tehát ennek megfelelően mondjuk Henrik pl. kezdetben még főként Fehér Rózsa, aki, bár nem alkalmas királynak, legalább az anyjára hasonlít, de már ekkor félő, hogy felülkerekedik benne az apja szelleme, a Tudor vonal, és tényleg, mikor megtörténik, akkor semmi, de semmi más oka nincs rá, mint hogy már az apja is eleve gonosz volt. Jellemfejlődés a lá Philippa Gregory…
A szomorú pedig az, hogy azok a történelmi személyiségek, akikről könyvet ír, abszolút megérdemelnék, hogy könyv íródjon róluk…. csak hogy nem így, mert nyilván sokkal, de sokkal bonyolultabb személyiségek ők (ahogy a helyzet is körülöttük), mint amit az ember megtud egy féligazságokat mantrázó könyvből. Nyilván nem történelmi értekezést vár el, aki lektürt vesz a kezébe, de hát van azért ennél igényesebb, az olvasót partnernek tekintő változata is a ponyvának…
Minderre a fordítás már csak kicsit pakol rá, szóval aki elment emellett a könyv mellett, mint eddig én ( 2 éve jelent meg, és tényleg vadászom az angol történelmi regényeket, de ezt valahogy nem láttam), az tegye meg magának a szívességet, és annyiban is hagyja a dolgot, mert itt igencsak hülyének lesz nézve, mindent készen, pépesre előemésztve a szájába rágnak.

>!
csengettyű_úr
Philippa Gregory: A király átka

Gigászi ármány, szerelem, árulás és kaland! Ismét szerelem! :-)

>!
Ms_Mississippi
Philippa Gregory: A király átka

Ez a könyv most nem igazán jött be, a legelejét és az utolsó kb 200 oldalt leszámítva, csak időhúzásnak éreztem. Persze értem, hogy nem lehet csak hip hop harmincvalahány évet ugrani, de akkor a köztes időt vagy érdekesebben vagy rövidebben kellett volna megírni. Végig csak azon ment a nyavalygás, hogy teológusokat kérdeznek arról, hogy a király legújabb döntése elfogadható e, és a parlamentben érvelnek ellene nyehh THE KING CAN DO AS HE LIKES! Annyira mindegy volt, hogy mit csináltak, úgyis Henrik ment a saját elképzelései szerint, nem hallgatott senkire… egy idő után igazán észrevehették volna.
És valahogy nem volt központi témája sem a történetnek, vagy valamiféle tanulsága a történelmi személy életének, akiről szólt. Jacquetta története nekem az önmagunkhoz való hűségről szólt, Anne története egy Anne Neville vs. A világ sztori volt, Margaret Beauforté pedig természetesen a hitről és az elszántságról (ami itt már rögeszmébe csapott át). Ezt szeretem annyira a P.G. könyveben, hogy a történelem tudás mellett valamiféle életút igazság is volt bennük, és ez itt most nem volt (ha csak nem az, hogy ne kényeztesd el a gyereked és, ha lehet ne legyél Plantagenet).
Persze azért nem volt egy szörnyű könyv, az utolsó 200 oldal, tényleg nagyon érdekes, és ott mutatják be a legjobban talán Henrik figuráját és teljes morális pusztulását.

>!
Vikiwi
Philippa Gregory: A király átka

Ez egy igazi PG könyv volt. Nem olyan, mint például A vörös királyné és A másik királynő . Nem, végre újra egy élvezhető és szerethető Gregory könyv került a kezembe.
Szövevényes, romantikus és intirkával teli. Úgy, ahogy kell. Néha kissé talán túl vontatott, de ez a terjedelme miatt elnézhető.
Azonban a fordítás több, mint tragikus. Borzasztó. Sokat veszít íg ya könyv a színvonalából.

>!
Habók P
Philippa Gregory: A király átka

Anglia történetéből a Tudor kor a kedvencem, és Gregory több könyvét olvastam már., így aztán nagy várakozással kezdtem el ezt a regényt is. De nagyot csalódtam. Túl sok volt a részlet, túlságosan ok esetben hangzott el, hogy a túlélésért mi mindent meg kell tenni. És elég sok volt a bírálat azok felé, akik szintén tettek meg ez-azt, csak az ő esetükben ez köpönyegforgatásnak minősült. És ilyen részletességgel ez már unalmas volt. És a magyar kiadás is rossz. Rossz fordítás (értelmetlen mondatok), csaknem használhatatlan családfa. Gregoryból egy időre elég.

>!
Vicenza
Philippa Gregory: A király átka

Philippa Gregorytól nem a legjobb könyv, eléggé sematikus. Az eleje döcögősen indult, az utolsó harmada volt inkább jobb.


Népszerű idézetek

>!
Lalauda

Vajon a búzaszemek tervezik-e, hogy beérnek idén, és vajon felségárulás-e ez?

572. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Plantagenet Margit
>!
Lalauda

Egy fösvény vad örömét érzem ilyenkor, aki látja a kincstárba befolyó aranyat. Többre tartok egy jó aratást, mint az összes tálat, amit ellophatnék egy apátságból. A lovamon ülve nézem, ahogy a bérlők dolgoznak, és mosolygok, amikor azt mondják, jó ez az év, jó mindnyájunknak.

528. oldal

Kapcsolódó szócikkek: aratás · Plantagenet Margit
>!
hmargit

Nem a lelkiismeretem vezérel. Én meghajlok a vihar előtt, mint egy rugalmas fűzfa. Ha eretneket, köpönyegforgatót vagy Júdást keresnek, akkor önként jelentkezem mindenekelőtt a saját biztonságomat nézve. Gyengének és hamis szívűnek neveltek; ez volt gyermekkorom fontos, fájdalmas tanulsága.


A sorozat következő kötete

Plantagenet és Tudor regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Ken Follett: A tűzoszlop
H. M. Castor: VIII. Henrik
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Boleyn Anna
C. J. Sansom: Az uralkodó
Carolly Erickson: Néhány boldog óra
Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Alison Weir: Lady Elizabeth
Barbara Kyle: Az udvarhölgy