A ​folyók asszonya (Rózsák háborúja 1.) (Plantagenet és Tudor regények 1.) 121 csillagozás

Philippa Gregory: A folyók asszonya

Egy ​szenvedéllyel és legendákkal átszőtt történet Bedford hercegnéjéről, aki még az árulástól sem riad vissza, hogy a Rózsák háborújában megnyerje a saját csatáját.

Miután Bedford hercege, Franciaország angol régense, John Lancaster feleségül veszi Jacquettát, bevezeti őt a tudomány és az alkímia rejtelmes világába. A népes udvarban az ifjú asszonynak csupán egyetlen barátja akad: a herceg pajzshordozója, Richard Woodville, aki akkor is támasza lesz, mikor a hercegné váratlanul megözvegyül. Egymásba szeretnek, majd titokban összeházasodnak és VI. Henrik király udvarába költöznek, ahol az új királyné bizalmas barátnőjévé fogadja Jacquettát.
Woodville-ék hamarosan a Lancaster-udvar életének központi szereplőivé válnak, bár Jacquetta közben érzi: Anglia népe elégedetlen, és riválisaik, a Yorkok egyre komolyabb fenyegetést jelentenek a királyi család számára.
Miközben az asszony elszántan harcol a király és a királyné oldalán, ráébred, hogy lányára, Elizabethre… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Libri, Budapest, 2013
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102343 · Fordította: Todero Anna
>!
Libri, Budapest, 2013
400 oldal · ISBN: 9789633102947 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Elizabeth Woodville · Luxemburgi Jacquetta · Jeanne d’Arc / Szent Johanna · Richard Woodville · Anthony Woodville · Eleanor Cobham · Humphrey of Lancaster, Gloucester hercege · John of Lancaster, Bedford hercege · VI. Henrik

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 155

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gumicukor
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Imádtam ezt a könyvet! Nagyon olvasmányos, izgalmas és a történelmi hűségét illetően is kielégítő. A Tudor-sorozatból már olvastam könyveket, azokat is szerettem, de ez messze túltesz rajtuk.

Jacquetta karaktere lenyűgözött. Ha csak a fele igaz annak, ami itt le van írva, akkor egy különleges asszony volt, aki egy olyan korban irányította a családja és legfőképpen a saját életét, ahol a nőknek csönd volt a neve. Az ilyen nők ma is inspirálók, nekem mindenképpen. Az írónő szépen kidolgozta a szereplőket, mindegyiket, amelyiknek kicsit is nagyobb szerepe volt. Nagyon szeretem az írónőt, alig várom, hogy a többi részt is olvashassam.

1 hozzászólás
>!
Janina13
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Imádtam, ahogy van! Remekül ír P. G., nagyon olvastatta magát a könyv. A történet izgalmas volt, érdekes, kissé romantikus is. A sztori valósághű, kellő misztikummal, ahol arra volt szükség. Jacquetta egyszerűen imadnivaloooooo:) Őszintén megkedveltem.

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Nagyon szépen kidolgozott, felépített történet. Kicsit gyors léptekben haladó, néha részletekre kitérő, néha csak átsiklik az időn. Se szédítő magasság, se rémítő mélység. Könnyed kikapcsolódás, néhány könnyed délutánra.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/08/philippa-gregory-fo…

>!
Bur3sz
Philippa Gregory: A folyók asszonya

A stílus a régi, vagyis profi. Egyedül a rózsák háborúja okozott nekem kavarodást. Ennek sem az írónő az oka, hanem a hiányos memóriám. Olvastam már erről a témáról Philippától is, és most megpróbáltam a szereplőket beilleszteni kisebb-nagyobb sikerrel. Maga a történet nagyon jó volt. Jacquetta életútja csodásan van kikerekítve.

2 hozzászólás
>!
Tessa_Linyssim
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Érdekes, hogy a törit sose szerettem igazán a sok bemagolandó évszámmal, meg miegymás, a történelmi regények viszont vonzanak.
Mint ahogy ez a sorozat is felkeltette már egy ideje az érdeklődésemet. :) És örülök, hogy megszereztem A folyók asszonyát, mert nagyon tetszett. :)
A könyv legelején ott van Jaquetta családfája, valamint a történet idejében fontos szerepet játszó nemesek családfája, akik persze mind rokonok bizonyos szinten. Van még térkép is, melyen a Rózsák Háborújában történt különböző csaták helyszínei meg vannak jelölve évszámmal együtt, meg hogy éppen ki nyert. :) Már ezek nagyon tetszettek, és olvasás közben is vissza-visszalapoztam, hogy csekkoljam, éppen hogy is állnak akkor a dolgok.
Nagyon megszerettem Jaquetta történetét, ahogy ifjú hajadonból feleség, özvegy, majd újra feleség, és anya lesz, miközben a királyi udvarban lassan egyre nagyobbá válik a káosz…
Érdekes volt, hogy első férje utáni rangja még az újraházasodás után is kijárt neki, és emiatt is lehetett olyan sokat a királyné társaságában. Ő adott neki tanácsot, és próbált meg neki segíteni a nehéz időkbenspoiler.
Nagyon tetszett, ahogy Jaquetta és Richard kimutatták, mennyire szeretik egymást. Még tíz gyerek után is úgy incselkedtek egymással, mintha friss házasok lennének. :D
Jó könyv, muszáj leszek beszerezni a folytatást is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy Jaquetta lánya, Elizabeth milyen kihívásokkal szembesül, míg királyné lesz belőle, meg persze utána is. ;)

>!
Amilgade
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Annyira hullámzó az írónő könyveinek a színvonala, hogy egy ideje csak akkor veszem meg az új regényeit, ha az ismerőseim közül valaki olvasta, és azt mondta róla, hogy jó. Így volt most is. Jacquetta alakja már a Fehér királynéban felkeltette az érdeklődésemet, szeretem az erős akaratú nőket. Egy igazán jellegzetes Gregory könyvet olvashattam, a 4,5 csillagot azért adtam, mert a jó szériába tartozik ez a regény.

5 hozzászólás
>!
Baba082
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Nagyszerű könyv ez is, mint az összes többi Philippa Gregory kötet. Tagadhatatlan ugyan, hogy minél újabb megjelenésű könyvét olvassuk, annál elnagyoltabb a történet is, és a jellemábrázolás, nyilván ez annak köszönhető, hogy a kiadója sürgeti őt. Ettől eltekintve továbbra is lenyűgöző, ahogy valós történelmi figurákat emel ki a középkori Anglia történeteiből, de csak olyanokat, akikre nem esett különösebb figyelem, pedig végig jelen voltak az adott kor eseményeinek sodrásában. Továbbra is az a véleményem, hogy a száraz történelem könyvek helyett ilyen valóságra alapozott, ám fiktívnek mondható könyvek segítségével kéne tanítani a fiatalokat, és a felnőttek is jobban átlátnák a világ alakulását, ha több ilyen regénnyel találkoznának.
Ami magát ezt a regényt illeti, nekem Jacquetta személye nem volt túl szimpatikus, így kissé nyögve nyelősen olvastam is a kötetet. Valójában nem lehetett kivenni, hogy mi motiválja őt Anjou Margit pártfogására, azon kívül, hogy szerette a vagyont és a csillogást, ám ha erről esett szó, akkor ebben a regényben Jacquetta volt a tündérkirálylány, aki természetesen nem kapzsi… De, az. Kicsit irritált az is, hogy mint egy kóbor macska, minden negyedik oldalon újabb gyermekkel volt terhes, igazából nyomon követhetetlen számú gyereksereg vette körbe, viszont a gyengéd anyai érzéseknek nem sok teret adott, hisz szoptatós dajkától kezdve a szomszéd uraságig mindenki gondozta a gyermekeit, neki csak annyi jutott a kötetben, hogy aggódik értük, szül, mint egy tenyészkanca minden évben, és mosolyog a csecsemőkre.Nyilván ez nem a hölgy hibája, hanem az írónőé, aki elnagyolta csöppet a jellemábrázolásokat. Pontosabban kihagyta.
Férje, Richard pontosan ehhez illő szerepet kapott, harcolt és …. gyermekeket nemzett szabadidejében. Akárcsak Bruce Willis alakja, aki mindent túlél, Richard is idegesítővé vált, hogy míg elhullik Anglia java, addig ő baltával a fejében is szerelmesen omlik felesége karjába.
Anjou Margit figurája az idegesítő tinilányból miként vált vérszomjas úrnővé, az nem igazán tiszta.
Szegény mentális betegséggel küszködő VI. Henrik alakja viszont nagyon pontosan jelent meg a regényben, kár, hogy ahogy életében, itt sem sok szerep jutott neki.
Kicsit jobban is odafigyelhetett volna az írónő a korhűségre, ellentétben régebbi regényeivel itt olyan nagyon nem vitte bele az olvasót az akkori kultúra, ruhadivat, gasztronómia világába, bár azt mindenképp megtudhatjuk a kötetből, hogy a XV. század közepéig mérsékelten, ám annál alaposabban üldözték a boszorkányokat.
Azt hiszem négy csillagot csak azért adok ennek a kötetnek, mert imádom az írónőt, és mindig nem lehet valaki zseniális. Azt javaslom aki még nem olvasott Philippa Gregorytól, ne ezzel a regénnyel kezdje, ha mégis, ne adja fel, mert tényleg remek történelmi regényeket ír egyébként, ez az egyik gyengébb kötete csupán.

>!
Erzsébet_Szászi
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Tavaly olvastam Maurice Druon sorozatát a Capetingekről, ami annyira tetszett, hogy mindenképp szerettem volna valami hasonló jellegűt beilleszteni az olvasmánylistámba. Azt hiszem, hogy kezdetben az ebből adódó elvárásaim miatt kevésbé tudtam élvezni a regényt. Nagyon érezhető, hogy míg az előbbi regényfolyamot férfi, ez utóbbit nő írta. Kellett némi idő, mire megérintettek a ruhaköltemények leírásai. :)
Maga Jacquetta végtelenül szimpatikus karakter és a férje sem marad el tőle kedvességben. Maga a történet érdekes, felkeltette a történelmi események és személyek iránti érdeklődésemet.

>!
klaratakacs +SP
Philippa Gregory: A folyók asszonya

Anglia történelme, Tudorok. Yorkok és Lancasterek vonulnak a könyvlapjain, általában csatába, néha államtanácsba, vagy titokzatos küldetésekre. A szálakat mégis nők mozgatják.: a főszereplőnek megtett Jaquetta, a francia hercegnő a másik pedig Margit királyné.
Politika, ármánykodás, uralkodásra alkalmatlanság és hatalomvágy a fő mozgató erők, nem egy romantikus könyv ez, még ha Jaquetta gyakorlatilag minden évben szül egy-egy újabb gyereket, a korban oly ritkán előfroduló szerelmi házasságából.
Ami tetszett (volna), az az udvari hétköznapok leírása, a házasságok adásvétele, hogy egy udvarhölgy, lehet bár tíz gyerekes anya, a gyerekeit egy évben kétszer két hétre látja, mert a királynét kell követnie mindenhova.
Maga a regény számomra viszont unalmas volt, hiányoltam jellemeket, mozgatórugókat, párbeszédeket, lehet, hogy jobb lett volna Jaquetta teljes élete helyett inkább csak néhány évet kiemelni.


Népszerű idézetek

>!
Catherine_Devereux

Ez a kártya azt sugallja, hogy igenis bíznunk kell a jövőben, a nagy dolgok igenis elérhetők, bátran kell járnunk az utunkat, még akkor is, ha bolondság a részünkről, hogy reménykedjünk.

287. oldal

>!
Lalauda

– Csakugyan hangokat hallasz? – kérdezem tőle.
– Te nem?
A kérdés olyan megdöbbentő, hogy a lányok egyszerre mind felém fordulnak, és rám szegezik a tekintetüket. Elpirulok, mintha valami szégyenletes dolgot követtem volna el.
– Dehogyis!
– Hanem?
– Hogy érted ezt?
– Mit hallasz? – kérdezi, mintha magától értetődő volna, hogy mindenki hall valamit.
– Hát, nem beszél hozzám senki, az biztos – mondom.
– De mit hallasz?
Hátrapillantok, mintha attól félnék, a vízből kibukkanó halak kihallgatják a szavaimat.
– Ha valaki a családomból a halálán van, akkor valami különleges hangot hallok – mondom.
– Miféle hangot? – kérdezi az egyik lány, Elizabeth. – Erről nem is tudtam. Én is hallhatom?
– Te nem tartozol a családomhoz – vetem oda bosszúsan. – Hogyan is hallhatnád? Ahhoz kellene, hogy az őseid… Egyébként meg, erről egy szót se, soha senkinek! Nem is volna szabad hallanotok, amit mondok. Nem is volna szabad beszélnem róla.
– Miféle hangot? – ismétli meg a kérdést Johanna.
– Mintha énekelne valaki – mondom, és látom, hogy bólint, mintha ő is hallott volna már ilyen énekszót.
– Azt mondják, ez Meluzina hangja, a Luxemburg-ház ősanyjáé – suttogom. – Meluzina vízi istennő volt, azután kijött a szárazföldre, és feleségül ment a házunk első hercegéhez, de nem tudott halandó asszonnyá válni. Időnként visszatér, és olyankor elveszett gyermekeit siratja.

15-16. oldal

>!
Lalauda

A Szerencsekerék a magasba emelhet, de a mélybe is taszíthat. Azt sugallja, hogy mind a győzelmet, mind a vereséget fogadd egykedvűen, mert a szerencse forgandó.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Jacquetta
>!
ZsúésKrisz_Olvas

-Olykor hiába tesz meg mindent az ember, mégis hallja,
amit nem akar hallani és látja, amit nem akar látni…

129. oldal

>!
Szelén P

A meleg köpeny alatt a hasamra vándorol a keze.
– Igazi kincs vagy, Jacquettám. Egy nemes lelkű feleség többet ér, mint egy marék rubintkő. Ismét gyermeket vársz.
– Igen – felelem.
– Nyári gyermek lesz! – örvendezik. – A Rivers család újabb tagja. Szinte már különálló nép leszünk. Nem is a folyóról kellett volna elnevezni a családunkat, hanem a tölcsértorkolatról, a tóról, a tengerről.

313-314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Jacquetta · Richard Woodville
>!
Szelén P

Richard magához szorít a köpeny alatt.
– Tetszik a gondolat, hogy te vagy a tiszteletreméltó asszony mintaképe, szerelmem.
– Nagyon is tiszteletreméltó, kilencgyermekes anya vagyok – emlékeztetem. – Sőt nemsokára tízgyermekes, ha Isten is úgy akarja.
– Te jó ég, micsoda illetlenség, hogy ilyen érzésekkel viseltetem egy tízgyermekes anya iránt! – jegyzi meg, aztán megfogja a kezemet, és a nadrágjához szorítja.
– Isten bocsássa meg nekem, hogy így érzek egy nős férfi iránt, aki ráadásul tízgyermekes apa! – vágok vissza, és hozzásimulok.
A fedélzetről kiáltás hallatszik.
– Mennem kell – mondja kelletlenül. – Ki kell hajóznunk a dagállyal. Szeretlek, Jacquetta, és hamarosan hazatérek.
Szenvedélyesen megcsókol, aztán hátralép és felszalad a hajóhídon.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Jacquetta · Richard Woodville
>!
Szelén P

Aznap éjjel az ágyban azon kapom magam, hogy szégyenlős lettem. Félek, hogy Richard úgy találja, megváltoztam – eltelt egy újabb év, s egy újabb szüléstől lett szélesebb a csípőm, vastagabb a derekam –, de ő gyengéd hozzám és kedves, úgy szeret, mintha még mindig pajzshordozó volna, én pedig az ifjú hercegné.
– Olyan ez, mint a lantjáték – suttogja bugyborékoló nevetéssel a hangjában. – Amint az ember kézbe veszi a hangszert, rögtön tudja, hogyan is kell rajta játszani. Az ész kihagy olykor, de a test nem felejt.
– És jól szól az öreg hangszer? – kérdezem tettetett sértődöttséggel.
– Ha az ember rátalál a tökéletes zeneszerszámra, akkor nem cseréli le többé – mondja lágy hangon. – Én pedig már akkor tudtam, amikor először láttalak, hogy soha életemben nem kell nekem másik nő – súgja, aztán meleg vállához von, szorosan magához ölel, és álomba merül.

435-436. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Jacquetta · Richard Woodville
>!
Lalauda

A herceg olyan nagy ember, hogy az apródja számára megtiszteltetés, ha rátapos.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John of Lancaster, Bedford hercege
>!
Belle_Maundrell

Az ember felülemelkedhet a dolgokon, és az igazi lelki nagyságból fakadó, őszinte közönnyel nézheti, amint az élete hol felível, hol a mélybe zuhan. Az ember tekinthet úgy a saját törekvéseire, mintha az egész csak hiúságok maszkabálja, bolondok tánca volna.

200. oldal

>!
Catherine_Devereux

Az ismert világ a férfiak uralma alatt áll – mondja. – A férfiak mindent, amit ismernek, birtokba is vesznek. Mindent a magukénak akarnak, amit megismernek. (…) Mindent, amit felfedeznek, féltőn őriznek; a tudást a saját önző képükre formálják. Mi más marad nekünk, nőknek, mint az ismeretlen dolgok birodalma?

32. oldal


A sorozat következő kötete

Rózsák háborúja sorozat · Összehasonlítás
Plantagenet és Tudor regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alison Weir: Lady Jane
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Robin LaFevers: Sötét diadal
Alison Weir: Boleyn Anna
Anne O'Brien: A szűz özvegy
Ken Follett: A tűzoszlop
H. M. Castor: VIII. Henrik
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
C. J. Sansom: Sötét tűz