Jézus ​másként 16 csillagozás

Philip Yancey: Jézus másként Philip Yancey: Jézus másként

A teológiai kézikönyvek általában fosztóképzővel – halhatatlan, láthatatlan, végtelen – határozzák meg Istent. De vajon hogyan lehetne róla másképpen beszélni, nem tagadással? – kérdezi Philip Yancey. Új könyvében a „valóságos” Jézusnak ered a nyomába, aki meggyőződése szerint egymagában korrigálja az Istenről alkotott összes téves elképzelésünket.
Vizsgálódása során elképzeli, hogy személyesen is tanúja a Galileában és Júdeában kibontakozó rendkívüli eseményeknek. Lenyűgözve sétálgat mint turista a hatalmas és ámulatba ejtő emlékmű körül, aki maga Jézus, s fürkészi születése történetét, tanításait, csodáit, ellenségeit és követőit. Máskor mintha restaurátor volna: ott nyújtózkodik a Sixtus-kápolna állványain, és nedves pálcikájával a kezében igyekszik megszabadítani a freskót a történelem lerakódásaitól, abban a reményben, hogy a számtalan réteg alatt rátalál az eredetire.

Eredeti cím: The Jesus I Never Knew

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Harmat, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789632882024 · Fordította: J. Füstös Erika
>!
Harmat, Budapest, 2018
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632881010 · Fordította: J. Füstös Erika
>!
Harmat, Budapest, 2012
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632881157 · Fordította: J. Füstös Erika

1 további kiadás


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Betlehem


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Kallós P>!
Philip Yancey: Jézus másként

Az alábbi értékelés pusztán a saját korlátoltságomat rajzolja körül, Philip Yancey munkásságát nagyon nagyra tartom – még ha eleddig nem is hallottam róla – azokat akik nagyon nagyra tartják, tisztelem. A Jézus másként teasere a Wikipédián kecsegtetően hangzott így szólt: „… könyve nyerte meg az év keresztyén könyve díjat: a The Jesus I Never Knew (Jézus másként) 1996-ban” … A könyv olvasása közben többször előbukkant bennem ez a rövid mondat, majd az, hogy "Te jó ég! Milyen keresztény könyveket írhattak ’96-ban, ha ez lett a legjobb? A könyvet már-már predesztinálta az alábbi hármas (:D) egy 1., ízig vérig keresztény író tolla, 2., a témaválasztás „Jézus mint ember” 3., és a zsáner „Riport” ez már előrevetíti, hogy ez bizony nagy menet lesz, de itt még reménykedtem. Mikor ráeszméltem, hogy a megszólaltatott riportalanyok közül pont az a bizonyos releváns négyes hiányzik (mégha folyamatosan idéz is tőlük az író) akiknek a véleménye igazán említésre méltó lenne, már kissé csalódott voltam. Szerintem rendkívül jól szemlélteti a meg nem lépett nézőpontváltás szükségességét az a tény, hogy a könyvben (hívjuk bátran az idézetek könyvének) a legeredetibb gondolatok minő véletlen C.S.Lewistől erednek (Igen a Narniás Lewistől). De hát (ugyan egyikkel sem kezdünk mondatot) nem véletlen, hogy a Jézus életéhez hasonló – mindennemű tudományos alapot nélkülöző módon dokumentált :) – trójai háborúról (Homérosz is ott volt a szeren, de az Ő munkájával pont az a bajom mint Philipével, Vergilius pedig más tészta) az eddigi legeredetibb történetet egy Fantasy író teszi le az asztalra David Gemmell ugye. Egy szó mint száz, én valami evangéliumi alapokra épülő fikciót vártam ahol az apostolok adnak rövid interjúkat arról, hogy ők milyennek látták a mestert, nem pedig egy fiókból előhalászott jegyzettömböt arról, hogy mások milyennek látták Jézust, mondjuk annak viszont első osztályú! A könyv legértékesebb része a végén található „Idézetek jegyzéke”. Fanyalgásom ellenére valóban egy jó köny volt.

dkl>!
Philip Yancey: Jézus másként

Philip Yancey az utóbbi pár évben számomra az egyik legmeghatározóbb keresztény íróvá vált. Nagyon életszerű gondolatai vannak, a valós életből vesz történeteket, és megpróbál mindig a legmesszebbre jutni egy kérdésben, ami igazán foglalkoztatja vagy zavarja. Gyakran a kérdéseire csak újabb kérdések merülnek fel, válaszok nem.
Már többször olvastam ezt a könyvét, valahogy mindig visszatalálok ide, annyira alap témával foglalkozik. Kicsoda az a Jézus, akiben hiszünk, és mit tudhatunk meg róla a Biblia alapján?
A könyv eredeti címe számomra kifejezőbb: Jesus I never knew = Jézus, akit soha nem ismertem.
Ha röviden összefoglalnám a könyvet, akkor azt mondanám, hogy az istenképről szól. Az ember alapproblémája, hogy egy olyan istenképe van, ami a saját megértéséből, a saját hitéből, a saját tapasztalataiból, a saját érzéseiből tevődik össze, amire ráadásul rárakódik egy kétezer éves európai keresztény kultúra és hagyomány. Ez természetes, de ha ezt a saját istenképet összeegyeztetjük a Bibliában leírt történetekkel, akkor a történetekben szereplő Jézuson akár megbotránkozhatnánk, csalódhatnánk, vagy éppenséggel rácsodálkozhatnánk és mélyülhetne a hitünk. Egy biztos: ha jobban megismerjük azt a Jézust, akiről a Biblia ír, akkor a hitünk nem marad változatlan.
Számomra a legszebb kép, amit az író végig bemutat Jézus életével kapcsolatban az az alázatos szolgálatkészsége és a rejtőzködése volt. Jézus első ittjártakor a szolgáló, az alázatos, a tartózkodó, a kiszolgáltatott, a megközelíthető Isten képét hagyta ránk. Egy „gyenge” Isten képét és ezzel együtt egy olyan országét, ahol minden fordítva működik: a szegények gazdagok, a gyengék erősek, a bűnösök a megváltottak és az utolsók az elsők. Isten igazi ereje a feltámadásban, a megváltásban, a kegyelemben és a szeretetben áll. Ezt az üzenetet szerintem nagyon nehéz befogadni, mert ellene megy mindannak, ami ebben a világban tapasztalható és amilyen lelkület az emberben van.

Jézus élete, tanításai, halála és feltámadása az emberekre radikális és botrányos hatással volt. Vajon ha ott lettem volna, hogy viszonyultam volna hozzá? Akkor is elfogadtam volna Őt? Vagy egy olyan Istenbe akarok hinni, akit megszelídítettem, kezelhetővé tettem, domesztikáltam, hogy nyugiban együtt tudjak vele élni? Ki az a Jézus, akiben hiszek? Ez életem végéig alapkérdés lesz, és hálás vagyok az ilyen könyveknek, gondolatoknak, hogy léteznek. (Akiket érdekel az istenképünk alakulása, azoknak szívből ajánlom Bolyki László könyveit is.)
(Egy fordítási probléma ebben a könyvben is megjelent, mint több másik Harmat Kiadós könyvben: a példázat angol szavakat /parable, parabolic/ rendszerint paraboláknak/parabolikusnak fordítják, ami elég vicces.)

Viki77>!
Philip Yancey: Jézus másként

Ez már a második könyvem Philip Yancey-től, és nagyon tetszik a stílusa. Nem hímez-hámoz. Őszinte, valóságos képet fest az evangéliumokból megismerhető Jézusról és koráról, de még mi rólunk, a mai kor emberéről és az egyházról is. Az utolsó két fejezet különösen megérintett.

padamak>!
Philip Yancey: Jézus másként

Kölcsönbe kaptam, de betenném egy sajátpolcomra, a „Jézus-dosszié” mellé. Annak módszerével szól azokhoz, akiknek már van egy kialakult (megrögzött?) képük Jézusról, de lehántva az évszázadok és kultúrák torz rétegét, a korabeli híradások – az evangéliumok – alapján alaposabban szemlélteti a valódi képet. a könyv 14 fejezetéből a csodákról és a mennybemenetelről szóló újszerű volt.
Nekem tetszett és ajánlom minden keresztyénnek, hogy a sajátképzeletű istenképéből kiábránduljon!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

csabosz>!

Az, hogy megölték Jézust, olyan, mintha egy pitypangot azzal akarna valaki megsemmisíteni, hogy ráfúj. (Walter Wink)

250. oldal, Mennybemenetele: üres kék ég (Harmat, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
Cicu>!

Hogy nem vettem észre? Jézus nem azt akarta mondani a hegyi beszédben, hogy egész életünkben gondterhelt arccal járjunk-keljünk, mint Tolsztoj, mert nem sikerült elérnünk a tökéletességet. Az volt a célja, hogy ránk bízza az isteni ideált, amelyre szüntelenül törekednünk kell, de egyben azt is megmutassa, hogy egyikünk sem fogja ezt soha elérni. A hegyi beszédet olvasván kénytelenek vagyunk elismerni, hogy igen távol kerültünk Istentől, s ha ezt a távolságot az ideál tompításával szeretnénk csökkenteni, akkor semmit nem értünk az egészből.

161. oldal

Cicu>!

„Mert nemcsak a por, hanem a túl sok arany is elfedheti a valóságos személyt" – írja a német Hans Küng saját útjáról. Sajnos sokan fel is adják a keresést; az egyház annyira taszítja őket, hogy Jézushoz már nem akarnak eljutni.

260. oldal

padamak>!

Bátortalan kis teremtmények vagyunk, és amikor haszontalankodni támad kedvünk, olyankor iszunk, nőzünk és törtetünk – pedig ő a végtelen boldogságot kínálja.

120. oldal - A boldogmondások: jó annak, akinek rossz (Harmat, 2009)

ritusss>!

Jézus sebeiből erőt merítek. A mennyből nézve ezek a sebek a világegyetem történetének legrettenetesebb eseményét jelképezik. Ám a húsvét még ezt a borzalmas eseményt is egyszerű emlékké minősítette át. A húsvétnak köszönhetően reménykedhetem abban, hogy könnyeink, csapásaink, fájdalmaink és elveszett barátaink, szeretteink fölötti bánatunk egy napon Jézus sebeihez hasonlóan emlékké szelídül. A sebek soha nem múlnak el teljesen, de nem is fájnak örökké. Új testet kapunk, megújul a menny és a föld is. Mindent újrakezdhetünk – ez a húsvét.

244. oldal

Cicu>!

Éveken keresztül tekintettem úgy a hegyi beszédre, mint betarthatatlan viselkedési kódra. Ám amikor újraolvastam, felismertem, hogy Jézus szándéka nem az volt, hogy megnehezítse a dolgunkat, hanem az, hogy bemutassa, milyen Isten.

160. oldal

Kallós P>!

„Isten »elrejtőzése« talán azokra nehezedik rá a legfájdalmasabban, akik különben a legközelebb vannak hozzá. Az összes ember közül az emberré lett Istent hagyja el a legjobban Isten?” – írja C. S. Lewis, s kétségkívül igaza van. Annak valóban nincs jelentősége, ha a pénztáros hölgy a szupermarketben vagy a tőlem két sarokra lakó szomszéd gorombán szól hozzám. Ha viszont a feleségem, aki mellett leéltem az életemet, minden kommunikációt megszakít velem, az már nagyon is számít.

Philip Cancey Jézus másként

padamak>!

Walter Wink találóan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ha Jézus nem lett volna valóságos személy, akkor soha nem találhattunk volna ki hozzá hasonlót.
Mindenesetre két jelző egészen biztosan nem illik az evangéliumok Jézusára: nem unalmas és nem is kiszámítható.

25. oldal - Jézus, akit ismerni véltem (Harmat, 2009)

Viki77>!

A cselekedetek nagyon is számítanak, csak éppen Isten nem azok alapján fogadja el az embert.

174. oldal, Nyolcadik fejezet - Küldetése: a kegyelem forradalma (Harmat, 2009)

Kallós P>!

Mária a legnagyobb nyugalommal, egyfajta áldásként fogadja az angyali üdvözletet. Lukács azonban egészen másként írja le az eseményeket. Nála Mária „megdöbben”, amikor az angyal megjelenik, amikor pedig a Magasságos Fiáról beszél, akinek uralkodása soha nem ér véget, jóval evilágibb kérdésen töri a fejét: „De hiszen én szűz vagyok!” … Csakhogy egy első századi, szorosan együtt élő zsidó közösségben mégsem lehetett magától értetődő kitörő örömmel fogadni az angyal által hozott hírt. A törvény házasságtörőnek tekintette és megkövezés általi halállal sújtotta azt az eljegyzett lányt, aki teherbe esett …. Máté le is írja, hogy József nagylelkűen úgy döntött: csendben felbontja a jegyességet ahelyett, hogy nyilvánosan megvádolná Máriát. Egy angyalnak kell végül meggyőznie arról, hogy jegyese nem volt hűtlen hozzá. Lukácstól tudjuk, hogy Mária reszketve keresi föl az egyetlen személyt, aki talán megértheti, mit kell átélnie. Sietve látogat el rokonához, Erzsébethez, aki szintén egy angyali üzenetet követően, csodás módon, időskorában lett várandós. Erzsébet hisz Máriának és együtt örül vele – a jelenetben mégis éles kontraszt rajzolódik ki a két nő helyzete között. A fél világ Erzsébet csodásan megnyílt méhéről beszél, miközben Máriának inkább rejtegetnie kell – szintén csoda folytán megfogant – szégyenét.

Philip Cancey Jézus másként


Hasonló könyvek címkék alapján

Francine Rivers: Visszhang a sötétségben
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Francine Rivers: A próféta – Ámósz
James Martin: Jezsuita spiritualitás
Francine Rivers: A kegyelem vonala
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
Timothy Keller – Kathy Keller: A házasságról
Max Lucado: 3:16
April Cassidy: Boldog feleség
Francine Rivers: Az utolsó bűnevő