Nemezis 39 csillagozás

Philip Roth: Nemezis Philip Roth: Nemezis

Ez ​Philip Roth utolsó könyve, amely 2010-es megjelenésekor egyszerre zárt le egy három kisregényből álló modern kori sorstragédia-sorozatot, és egy teljes életművet.

A Nemezis főhőse egy huszonhárom éves testnevelő tanár, Bucky Cantor, aki 1944 forró nyarán gyerektábort vezet Newarkban, mivel látáshibája miatt nem harcolhat kortársaival együtt a náci Németország ellen. Ekkor tör ki a városban a pusztító gyermekbénulás járvány, amelynek ellenszere nincs, okáról is keveset tudni, terjedését fokozza a hőség meg a tisztátalanság, ezért az emberek fejében a rettegéstől egyenes út vezet a bűnbakkeresésig. Menteni a gyerekeket, és közben föláldozni magamat? Ez a dilemma gyötri Bucky Cantort, amikor barátnője hívja: hagyja ott a forró, beteg Newarkot, menjen föl hozzá a hűs, egészséges hegyi táborba. A drámai eseményeket és a lelkiismeretes Cantor tanár úr külső-belső küzdelmét a kötelességgel, a sorssal, Istennel meg önmagával a járvány egyik túlélője beszéli el. Tőle tudjuk meg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915307 · Fordította: Nemes Anna
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
300 oldal · ISBN: 9786155915314 · Fordította: Nemes Anna
>!
Európa, Budapest, 2011
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792417 · Fordította: Nemes Anna

Enciklopédia 7


Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

cortinadampezzo P>!
Philip Roth: Nemezis

Ha van műfaj, amit Philip Rothból nem néztem volna ki, az az ókori görög tragédia. Merthogy ez egy ókori görög tragédia, annak ellenére, hogy a Nemezis természetesen nem drámai, hanem epikai mű, hogy 2010-ben jelent meg és hogy szerzője amerikai, de minden más sajátosságát magán viseli: van erkölcsileg feddhetetlen hősünk, aki fénylő világítótoronyként mutat utat kamaszfiúk tucatjainak az élet végtelenül sötét óceánjában (és itt most direkt fogalmazok ilyen bénán fennkölten, mert maga Roth is nagyjából ilyen stílusban beszél hőséről); van konfliktus, a gyermekbénulás-járvány, amellyel hősünk egymaga felveszi a harcot, aztán van még fordulat, epifánia, prológus, epilógus, szóval tényleg minden, ami egy igazi ókori görög tragédiához szükségeltetik. No, meg a cím is árulkodó, Nemezis ugyanis a görög mitológiában a megtorlás istennője.

1944 nyarán vagyunk, amikor az európai és a csendes-óceáni hadszíntéren tombol a háború, de a harcoktól távol, a New Jersey-beli Newarkban is harcok dúlnak, főleg zsidó városrésze lakosait ugyanis megállíthatatlanul pusztítja egy gyermekbénulás-járvány. Bucky Cantor, az egyik helyi sporttelep huszonhárom éves felügyelője eleinte a maga eszközeivel próbál harcolni a járvány ellen, nyugtatja az őt istenítő gyerekeket, és megpróbálja fenntartani a megszokott rendet. Ahogy azonban újabb és újabb gyerekek betegednek, sőt halnak meg, elveszíti korábbi magabiztosságát, és szinte felőrli a dilemma, hogy feláldozza-e saját magát vagy elmeneküljön a betegség elől. Végül döntésre jut spoiler, de az igazi sorstragédia csak ezután veszi kezdetét.

A Nemezis egy klasszikus bűn és bűnhődés történetet mesél el egy olyan helyzetről, amelyben képtelenség jól dönteni, és amely hősének sorsa a döntés kimenetelétől függetlenül eleve elrendeltetett. Bucky karaktere ugyanis olyan, hogy a teljesen véletlen csapásokat a saját bűnének tekinti, magát teszi felelőssé a beteg gyermekekért és a háborúban elesett bajtársaiért. Bármi is történt volna vele, előbb-utóbb hasonló sors jutott volna osztályrészéül, annyira elidegeníthetetlen része, lényének esszenciája a tragédia.

Roth könyveiben a zsidósága és a hite gyakorta fontos szerephez jut, ez ezúttal sincs másképp: Bucky istenhitének megrendülése és egy gonosz istenség létezésének feltételezése a regény fontos vezérfonala, de ugyanilyen jelentős az elvileg biztonságos Amerikában a zsidókat ért antiszemita támadások ábrázolása. Hiába nincsenek ugyanis haláltáborok, a zsidóellenes propaganda itt is elérte az embereket, és ez folytonos összetűzésekhez vezetett. Különösen erős az a motívum, amellyel párhuzamot vont a zsidókat pusztító járvány és a nácizmus, illetve a betegek miatti karantén és a gettók között.

Bár a kritikusok általában nem szeretik a Nemezist, gyakorta felróják neki, hogy nem elég rothos, hogy túl lineáris, hogy nincsenek összetett karakterei és hogy nem elég posztmodern. Valószínűleg igazuk van, de mindezek ellenére ez egy nagyon jó könyv; a remekművekhez ugyan nem ér fel, de egy életmű méltó és kerek lezárása.

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915307 · Fordította: Nemes Anna
Dyta_Kostova IP>!
Philip Roth: Nemezis

A gyermekbénulással és vastüdővel először Krusovszky Dénes regényében találkoztam, bevallom, addig nem is tudtam, mi az a vastüdő… (Igen, az én hiányosságom).
Így hát kifejezetten érdekelt, hogy ezt a témát hogyan dolgozta fel egy külföldi szerző. Arra jutottam, hogy egy kicsit kurtán-furcsán, mert a történet ugyan arról szól, hogy egy gyermekekkel foglalkozó férfi edző gyámoltjait milyen rohamszerűen támadja meg a betegség, miközben a férfi kis mikrovilága szétesik, de azt éreztem, hogy valójában nem erről akart Philip Roth írni, hanem a sorsról, végzetről, a boldogságból átívelő boldogtalanságról, és végső soron (de leginkább) Istenről akart elmélkedni. Az isteni munkáról, természetről, a hitről. Hogy higgyünk-e egy olyan felsőbbrendűben, aki magához veszi a gyerekeket? Hogy ha mindent isten teremtett, akkor a betegséget is, tehát valójában nem jóságos, hanem egy „aberrált $@!%” (idézve van). És a lelkiismeretről, vagyis szabad-e boldognak érezni magunkat, miközben tombol a halál.
Érdekes, rövid, és kissé egyszerű volt. Olyan „amerikaias” ezzel a sok baseball- és softball játszmával, indián táborral, tele amerikaias gesztusokkal. Érintőlegesen megjelenik benne a II. világháború is (ami csak újabb lelkiismereti válságot kavar a főhősben, aki a rossz látása miatt nem vonulhat be a seregbe. Nem csoda, hogy az önbizalma fokozatosan leépül.)
Zsepiket illik előkészíteni, mert bizony ez szomorú történet. Épp ezért nagyon realista is, nincs túlszínezve, átitatva nagy tanulságokkal, csodás egymásra találásokkal. Ez az élet, a maga kemény, arcul csapó módján.

Rahel_A>!
Philip Roth: Nemezis

Bár a kritikusok szerint -finoman szólva- nem ez Roth legjobb könyveinek egyike, mégis a könyv eltudott gondolkoztatni a saját életem és dilemmáim kapcsán. Na én pont ezt keresem egy jó könyvben.

Roth jól szemlélteti, hogy két, hasonló betegségen átesett és közel azonos adottságokkal rendelkező ember hogyan érzékeli a világot, és milyen attitűddel fordul a társai felé-mit kezd azzal a kialakult helyzettel, amit az Örökkévaló, vagy sors neki adott.Elfogadni a sorscsapásokat, és tovább lépni, vagy haragudni az Örökkévalóra, a világra és leragadni az életed egy fordulópontjánál. Az író mintha két utat mutatna: így is és úgy is lehet-döntsd el, neked melyik éri meg.

moni79>!
Philip Roth: Nemezis

Lehet, hogy didaktikus, lehet, hogy nem olyan regény, mint a szerző más művei (volt egyébként, amit félbehagytam, tehát utóbbi nem is feltétlenül gond), de ez tetszett. Érdekes a kiindulópont: járvány a háború alatt, amikor amúgy is elég sok a halálos áldozat és elég nagy a káosz. És az is izgalmas, mennyire aktuális a téma ma, amikor tombol az oltásellenesség, és a tudományos eredmények semmibe vétele. A babonák, az antiszemtizmus és az előítéletek se sokat változtak azóta, szóval aktuális a könyv.

petibácsi>!
Philip Roth: Nemezis

Tényleg nem valami fényes darabja az életműnek, bár, ahogy @Pável is írta, a végére azért megembereli magát, de csak az utolsó 20 oldalon, ami édeskevés, ha egyszer az első 200 meg csont egyszerű, lineáris és lassú menetű, és szinte teljesen hiányzik belőle a Roth-ra jellemző virtuozitás. Főhősünk is inkább csak a regény utolsó negyedében konfrontálódik az olvasóval (egészen addig csodálkoztam is, hogy Roth végre alkotott volna egy olyan főszereplőt, aki nem csinál semmi esztelenséget, és akiért így végig szoríthat az olvasó?), a cselekmény befejezése meg némileg összecsapott (amit Roth kései kisregényei közül pl. a Düh címűnél is ugyanígy éreztem), szóval egyre inkább hajlok magam is arra a véleményre, hogy Philip Roth igazi alkotói aranykora a ’90-es évek második fele, 2000-es évek legeleje.

serengeti P>!
Philip Roth: Nemezis

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Nagyszerű élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Philip Roth remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami a 2. világháború alatti amerikai gyermekbénulás-járvány borzalmas valóságát mutatja be egy testnevelés-tanár történetén keresztül, olvasmányos, regényes formában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Roth nagy érdeme a szereplők érzelmeinek alapos ábrázolása. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Carmilla >!
Philip Roth: Nemezis

A Dühnél én is úgy éreztem, hogy a végét összecsapta Roth, de itt egyáltalán nem. Nagyon is tudatosan építette fel a történetet, átgondolt a három fejezet egymásra épülő aránya: így jó, ahogy van! Az első fejezet a járvány kitörésének helyszíne, a kisváros, a második a menekülés vélt paradicsoma fenn a hegyen, a harmadik pedig térben is időben is nagyot lép, és lezárja az eseményeket. A karakterek jól kidolgozottak, hitelesek, a főszereplő Buckyé különösen; néhány mondattal is olyan jól körülírta Roth (gyerekkora, katonai alkalmatlansága, komplexusai, a menyasszony családjának való megfelelni akarása stb.), hogy szinte kilép a könyvből, oly életszerű. Az ő jelleme, cselekedeteinek mozgatórugói tökéletesen átérezhetőek – pláne, ha valaki átélt hasonló dolgokat… Sajnos, a végkifejlet is törvényszerű. Kisiklott élet, vagy inkább egy félbetört életpálya.
    A járvány itt csupán háttérül szolgál, tehát aki efféle nyalánkságra vágyik, olvasson inkább Robin Cook-ot. A Nemezis a lelkiismeretről szól, és a tragikus embertípusról, akit a véletlenek sújtanak – nem az Istenítélet. Az ártatlan áldozat, aki mégis önként felvállalja sorsát, nem tud, nem is akar kilépni abból, ami „rá méretett”.
    Míg a Düh oly direkt és erős mondanivalójával szinte lehengerli az olvasót, s ezért kisebb hibáit is elnézzük neki, a Nemezis sokkal árnyaltabb és finomabb eszközökkel operál. Az írás könnyedsége felületességnek tűnhet, – az én megítélésem szerint azonban nem az. Egy kiforrott, – ámde nem kiégett! – író munkája ez.

Spepa>!
Philip Roth: Nemezis

Azt hiszem az ilyen meglepetésekért érdemes még belevágni egyes kihívásokba. Egyáltalán nem keltette volna fel semmi az érdeklődésemet ezzel a könyvvel kapcsolatban, ha történetesen nem passzol a kihívás feltételeihez, mert a történet nem olyan hívószavakkal van teletűzdelve, ami engem normál esetben megfogna. A cselekmény arról szól, hogyan kérdőjelezi meg egy fiatalember a hitét egy járvány hatására, amiben a környezetében élő gyerekek kezdenek megbetegedni, súlyos szervi károsodásokat szenvednek vagy legrosszabb esetben (?) meghalnak. Majd kiderül, hogy a fiatalember is megfertőződött, de sajnálatosan egy olyan helyen esik ágynak, ahol korábban még nem ütötte fel fejét a járvány. Nem elég tehát, hogy ő maga súlyos állapotba került, sok éven át tartó kezelésen és rehabilitáción kellett átesnie, maradandó károsodásokat szenvedetett, de soha nem lehetett benne biztos, hogy nem miatta betegedtek meg olyanok, akik amúgy elkerülhették volna a fertőzést, amikor egy olyan területre utazott a járvány súlytotta szülővárosából, ahol korábban nem voltak ilyen esetek. A bűntudattal pedig egész egyszerűen képtelen megbirkózni és egész életében vezeklésre, magányra kárhoztatja önmagát.
Nem egy vidám történet, de azt vettem észre az elmúlt időszakban, hogy sokszor vissza-visszatérnek rá a gondolataim. Legutóbb akkor ugrott be, amikor Krusovszky Dénest hallgattam az Akik már nem leszünk sosem c. regényéről nyilatkozni egy podcastben, amiben, mint kiderült szintén előkerült a gyermekbénulás és amiket mesélt a szereplőiről és magáról a betegségről, rögtön az jutott eszembe, basszus pont ugyanez volt leírva Roth könyvében is. Borzalmas betegség volt, elmondhatatlanul szerencsések vagyunk, hogy a mi generációnknak már nem kellett ezzel szembenéznie, és szörnyű belegondolni, hogy néhány évtizede ez egy akár évente visszatérő járványt eredményező, elkerülhetetlennek tűnő kór volt. Néha kellenek az ilyen emlékeztetők, főleg manapság, amikor az oltásellenesség soha nem látott méreteket ölt. Másfelől pedig meghozta a kedvemet, hogy mást is olvassak Philip Rothtól.

Renáta_G>!
Philip Roth: Nemezis

1944 nyarán Newarkban járunk és megismerkedünk Bucky Cantorral. Cantor egy huszonhároméves testnevelő tanár. Látása nem tökéletes, ezért alkalmatlan arra, hogy a náci Németország ellen harcoljon, így a városban marad és egy gyerektábort vezet.

Sajnos neki másfajta háborúval kell szembenéznie, ugyanis egy szörnyű járvány üti fel a fejét. Ellenszer nincs és a betegség egyre terjed. Nem más, mint egy gyermekbénulással járó járvány, melyre csak húsz évvel később születik meg az ellenszer.
[…]
Szörnyű lehet egy ilyen helyzetet megélni és ezt Roth nagyon jól adja át. Közben látjuk Cantor tanár úr gyötrődését. Már az is bántja a lelkiismeretét, hogy nem lehet barátaival, rokonaival a frontnál, most pedig itt vannak ezek az ártatlan gyerekek, akiken nem tud segíteni. Harc önmagával, a kötelességtudattal és Istennel. Miként dönt? Van egyáltalán jó döntés? Vajon cserben hagyja őket? Mi lesz a sorsa? A kisregény szerencsére nem végig borús, a szerző belecsempészett néhány kedves, humoros részt is és számos izgalmas karaktert.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/08/02/a_legendas_szerzo…

dianna76 P>!
Philip Roth: Nemezis

Túl sok volt benne a lelkizés, és kevesebb szó esett a megbetegedésekről. Másnak képzeltem! Azt hittem a gyerekek harcáról fog szólni a kórral szemben.
Voltak uncsi részek, főleg az indián este.
Azt viszont nagyon jól ábrázolta, mennyire képes az ember meginogni a hitében, ha olyan szörnyűség történik körülötte, ami gyermekáldozatokat követel.
A vége felé jött a nagy megdöbbenés, kirázott tőle a hideg!


Népszerű idézetek

dianna76 P>!

Képtelen volt elhinni, hogy Alan fekszik ebben a fakó, egyszerű fenyőfa ládában, pusztán azért, mert elkapott egy nyári betegséget. Ebben a ládában, ahonnan nem lehet kitörni. Ebben a ládában, amelyikben egy tizenkét éves örökké tizenkét éves marad. Mi, többiek, élünk tovább, és napról napra öregszünk, de ő tizenkét éves marad. Elmúlik sok millió év, s ő még akkor is tizenkét éves lesz.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · koporsó
Carmilla >!

Meglehet, a Bucky típusú lélek bűntudata abszurd, de valójában elkerülhetetlen. Az ilyen ember sorsa meg van pecsételve. Bármit tesz, nem felel meg a maga alkotta eszménynek. Sose tudja meddig ér saját felelőssége. Nem fogadja el önnön korlátait, mivel akkora természetes jóság terheli, hogy képtelen belenyugodni mások szenvedésébe, s bűntudat nélkül nem ismeri el, hogy korlátai vannak.

215. oldal, Találkozás (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat
Carmilla >!

…Nem tudta folytatni; elsírta magát, félszegen, ügyetlenül, ahogy csak azok a férfiak sírnak, akik különben úgy hiszik, semmi se fog ki rajtuk.

44-45. oldal, Az egyenlítői Newark (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: sírás
Carmilla >!

Hogyan tudott ez a gyerek ennyit adni nekünk, felnőtteknek? Mi volt a titka? Talán úgy, hogy élete minden napján mindenben meglátta a csodát, és mindenben örömét lelte, az iskola utáni habos kakaóban éppúgy, mint a trópusi halakban, a sportban, amiben annyira kitűnt, a konyhakert-művelésben vagy a tanulásban. Alan tizenkét évébe több egészséges öröm fért, mint némelyek egész életébe. Alan több örömet szerzett másoknak, mint sokan egy életen át.

57. oldal, Az egyenlítői Newark (Európa, 2011)

Carmilla >!

     – Tényleg azt gondolod, hogy Isten meghallgatta az imádat? – kérdezte.
     – Hát, azt nem tudhatom. De itt vagy, nem? Egészséges vagy, nem?
     – Ez semmit se bizonyít – mondta Bucky. – Miért nem hallgatta meg Isten Alan Michaels szüleit? Biztosan imádkoztak. Herbie Steinmark szülei is biztosan imádkoztak. Jó emberek. Jó zsidók. Őértük Isten miért nem járt közben? Az ő gyerekeiket miért nem mentette meg?

135. oldal, Indian Hill (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: ima · Isten
1 hozzászólás
Carmilla >!

    Az embernek hol szerencséje van, hol meg nincs. Minden élet csupa véletlen, és a fogantatástól kezdve mindent a véletlen – az esetlegesség zsarnoksága – dönt el.

190. oldal, Találkozás (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: véletlen
Carmilla >!

     – Nézd, a te Istened nem az én ízlésem szerint való, úgyhogy Őt ne keverd bele a dologba. Nekem Ő túlságosan gonosz. Túlságosan sokat foglalkozik gyerekek öldösésével.

205. oldal, Találkozás (Európa, 2011)

dianna76 P>!

… ettől még inkább a fájó hiányát érezte annak a lénynek, akit sose látott, csak fényképeken, akinek hangján sose hallotta saját nevét, akinek anyai melegében sose fürdött, az anyáét, aki őt sose gondozhatta, sosem etethette, sose fektethette le, sose kérdezhette ki tőle a leckét, aki nem láthatta, hogy felnő…

101. oldal

dianna76 P>!

– … Nem tudom, egyáltalán miért teremtette Isten a gyermekparalízist. Mit akart vele bizonyítani? Hogy a földön nyomorékok is kellenek?
– A gyermekbénulást nem Isten teremtette – mondta a lány.
– Úgy gondolod?
– Úgy – felelte Marcia élesen. Igen, úgy gondolom.
– De hát nem mindent Isten teremtett?

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Gayle Forman: Engedj el
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Susan Meissner: A Bright nővérek
Kristin Hannah: Fülemüle
Janet Evanovich: Két ravatal
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Paul Auster: Timbuktu
Jaume Cabré: Én vétkem