Leláncolt ​Zuckerman (Zuckerman trilógia 1–3.) 93% 13 csillagozás

Egy Művész Portréja, amiben megfogalmazódnak a kérdések: – A művészet utánozza az életet? – Az irónia kulcsa, vagy az indokolatlan kívánságok kétségbeesett története? – Vagy a legerősebb erkölcsi és társadalmi kiteljesedéseinek, érzelmi magjának az összes lehetséges variációja? Talán. De véleményem szerint, inkább egy olyan világ, amely éles ellentétben áll a „szabad” nyugattal, ahol az irodalmi kultúrát túszként tartják fogva, ahol az elbeszélés művészete csak a szavakon keresztül át virágzik, miközben megismerhetjük az író lelkiismeretének fejlődését. Mesél a szexuális vágyról, az elnyomásról, a gyermekek és szüleik, a férj és a feleség közötti kapcsolat fájdalmáról, valamint a zsidósághoz kapcsolódó számos témáról. Egy ilyen könyvnél természetes, hogy többféle értelmezési lehetőség merül fel, úgy, mint amikor az apró mozaikdarabkák nem illeszkednek teljesen egymáshoz. De hosszú távon azt sugallják, hogy az embernek, az írónak különösen meg kell tanulnia kétértelműséggel és konfliktusokkal élni. Nyugtalanító és szétszórt, de egyben szellemes és humoros, Nathan Zuckerman regényíró kalandjaival, fájdalmaival, ősi terheivel és panaszaival együtt. Nyilvánvaló, hogy Nathan Zuckerman sokban hasonlít Roth-hoz, ám hiba lenne a karakter és a szerző „összemosása”. Összességében a gyűjtemény megmutatja nekünk Nathan Zuckerman fejlődését, küzdő fiatal író napjaitól kezdve, egészen a nemzetközi irodalmi ikon státusig, és a sikerét követő kreatív korszakig. Úgy gondolom, hogy korábbi Roth-művek olvasása nem előfeltétele, de mindenképpen hozzájárulna ennek a könyvnek az élvezetéhez.

Újra és újra olvasás!
Letehetetlen, fenséges!