Düh 107 csillagozás

Philip Roth: Düh Philip Roth: Düh

Az ​Isten veled, Columbus és a Nemezis – az író legelső és legutolsó könyve – után Philip Roth-sorozatában a 21. Század Kiadó most egy másik késői kisregényt ad közre, a koreai háború idején játszódó Dühöt, amelynek ugyancsak fiatal a hőse.

Milyen döntések alakítják végzetesen az életet? Hogyan állja az egyén a körülmények csapását? Philip Roth itt is ezt vizsgálja.

Amerika, 1951, a koreai háború második éve. A szorgalmas, törvénytisztelő Marcus Messner az ohiói Winesburg vidéki, konzervatív főiskoláján kezdi meg másodéves tanulmányait. Szülővárosából, Newarkból menekül ide, mert apja már-már esztelenül félti a felnőtt élettől: az idősebb Messner valójában attól retteg, hogy egyetlen fia a koreai frontra kerül, vagyis a halálba.
Winesburgben Marcus, aki igyekszik megtalálni a helyét egy másfajta amerikai világ szokásai és korlátai között, többször szembekerül a bigott dékánnal, és beleszeret a szépséges, de sérült lelkű Oliviába. Marcusban ütközik egymással a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955303 · Fordította: Nemes Anna
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
240 oldal · ISBN: 9786155955310 · Fordította: Nemes Anna
>!
Európa, Budapest, 2009
184 oldal · ISBN: 9789630788342 · Fordította: Nemes Anna

Enciklopédia 6


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Philip Roth: Düh

Úgy tűnik Roth számára az elszakadás, felnőtté válás központi téma, mert nagyobb keretekbe helyezve, némi hangsúlyeltolódással és más végkimenetellel, de már a Portnoy-kórban is alaposan kivesézi. Ennek ellenére szó sincs valami görcsös önismétlésről, új elemeket, friss gondolatokat fűz a régi témába. Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy előny e, vagy hátrány, a korábbi mű ismerete, csak abban vagyok bizonyos, hogy erről a regényről egészen más a képem az előzmény ismeretében, mint lenne nélküle. Annyit azért feltétlenül le lehet szűrni, hogy Roth világképe semmiképpen sem statikus. Nem lehet erre a folyton változó világra tökéletesen felkészülni, csak a változásokra való gyors és megfelelő reagálásra. És a nemzedéki vita sem dönthető el egyik fél javára sem, mert sem a patriarchális, sem a rebellis alapállás önmagában nem biztosíték a megfelelő válaszokra. Külön-külön akár eredményes is lehet mindegyik, ám ha folyton keresztezik egymást, akkor abból csak katasztrófa sülhet ki. De a szólómegoldás még nem harmónia. Ahhoz egyenlő feleknek kell egyesülniük.

cortinadampezzo P>!
Philip Roth: Düh

Vannak az ember életében olyan fordulópontok, amelyeknél előre tudod, hogy sorscsapás közeleg, de egyszerűen képtelen vagy máshogy dönteni valami különös, belső ok miatt, inkább csak bénultan nézed a szembejövő katasztrófát, és várod, hogy lehengereljen.

Marcus Messner 19 évesen egy ilyen fordulóponthoz ér, amikor apja túlféltése elől menekülve otthagyja szülővárosának főiskoláját és zsidó létére egy keresztény középnyugati városban folytatja tanulmányait. Már-már tankönyvszerűen idegen ebben a környezetben: szekuláris zsidóként megveti a bigott keresztény szokásokat, iskolatársaival nehezen tud kapcsolatot teremteni, minden erejét és szabadidejét a tanulásnak szenteli. Egyetlen embert enged közel magához, és ironikus módon épp ez a személy indítja el az elkerülhetetlen végig vezető utat: a mentális beteg Olivia gyengeségében is oly erős, hogy magával rántja a naiv fiút.

Marcus tipikus rothi hős: a maga koordinátarendszerében erkölcsileg feddhetetlen, azonban önreflexióra képtelen, így első pillanattól kezdve pusztulásra ítéltetett. Bár megvan az illúzió, hogy ha nem dönt sorozatosan rosszul, akkor egészen más sors várhatott volna rá, de pont a ténylegesen vesztét okozó dolog esetlegessége mutat rá arra, hogy épp az ember legbanálisabb döntései járhatnak a legszörnyűbb következményekkel. Marcus ilyenformán nem kerülhette el a sorsát, lényéből fakadóan eleve elrendeltetett neki.

Roth regényeiben fontos szerephez jut az apa-fiú kapcsolat, és ennek ezúttal egy különösen mérgező válfaját kapjuk. Amikor fentebb azt írtam, hogy Marcus apja túlféltése miatt menekül el otthonról, akkor nem voltam teljesen pontos: az apa nem egyszerűen félt és aggódik, hanem minden pórusából sugárzik a félelem. Marcus minden tiltakozása dacára azonban sokkal jobban hasonlít apjára, mint szeretné, a regény legjobb mondatai azok, amelyekben a fiú ráébred erre a párhuzamra.

A Düh leginkább a két évvel későbbi Nemezissel rokon, mindkét kisregény központi témája a felnövés határán álló fiatal sorstragédiája, és mindkét kisregénynek szokás felróni a nyelvi bravúrok és az összetett karakterek hiányát, illetve a szándékosan homályban hagyott mellékszálakat. Ezek a kritikus hangok azonban nem a konkrét műnek, hanem Roth korábbi remekeinek szólnak, önmagában a Düh (és természetesen a Nemezis is) nagyon erős történet.

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955303 · Fordította: Nemes Anna
fülcimpa>!
Philip Roth: Düh

Valóban egy szusz. Olyan olvasmány ez. És hát fantasztikus.
Én szerettem a srácot. Akármilyen is volt. És megértettem az édesapját. Az édesanyát szántam, sajnáltam. Számomra mindenki más volt megdöbbentő.
A háború maga meg szörnyű és haszontalan. De ezt tudjuk.
Nagyon a hatása alatt vagyok. (Nem tudom, hogy sikerül elaludnom.)

1 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Philip Roth: Düh

A könyv témája az élet örökös kérdése: mi lett volna, ha nem így, hanem úgy döntünk bizonyos helyzetben. A könyv egy nem túl szimpatikus fiatalember döntéseiről szól, aki a történteket egyértelműen úgy ítéli meg, hogy egyenes útként vitték a végzete felé. Ezt igazolandó sorolja az egyes kereszteződéseket, melyeknél a rossz úton indult tovább, s melyek igazolni látszanak elképzelését. Talán valóban igaza van, ha nem hagyja ott a főiskolát, ha nem ismerkedik meg a lánnyal, ha nem szól be a rektornak, stb., nem így alakul az élete. Én vitatkoznék a könyvvel, Marcussal. Nem tudhatjuk, hogy ha nem ezeket a döntéseket hozza meg, akkor vajon elkerülte-e volna azt, ami talán elkerülhetetlen? Mert persze gondolhatjuk azt, hogy nincs előre elrendelés, de mi van akkor, ha van?
Azért öt csillag, mert annak ellenére, hogy nem szerethető különösebben senki a regényben, hogy nem vagyok meggyőzhető, hogy a végkifejlet csak a rossz döntések következménye, hogy volt benne olyan rész, ami bosszantott (a történést tekintve), olyan érzésem volt, mintha egy értelmes emberrel beszélgettem volna, akinek a személyisége nem különösebben szimpatikus, de van egy elképzelése, amiben hisz is, tartja magát ehhez és vállalja a döntéseit önmaga előtt is, nem hárít, tisztában van a tettei súlyával és a saját felelősségével az élete alakulásában.

korkata>!
Philip Roth: Düh

Szinte együltő helyemben elolvastam.
Nálam ütött a történet, az írásmód.
Szókimondó, nyers. Kb. a könyv első felében tudomásunkra jut a végkifejlet. Ettől független nem lanyhult az érdeklődésem. Még egy kicsit reménykedtem is abban, hogy másképp fog történni.
Nem tudtam megkedvelni a főszereplőt. Inkább sajnáltam a gondolataiért, a hozzáállásáért a dolgokhoz.
Valószínű, hogy még olvasni fogok a szerzőtől.

n P>!
Philip Roth: Düh

Azanyját! Nem voltam rá felkészülve és egyhúzásra lement…

1 hozzászólás
Futtetenne I>!
Philip Roth: Düh

Düh. Harag, indulat, szenvedélyes vágy. Ismerős. Ki nem volt még dühös, akár magára vagy másra, az egész világra? Ilyenkor ösztönösen, hirtelen, sokszor meggondolatlanul cselekszünk. Amit általában később meg is bánunk. De hogyan tudnánk ezt kordában tartani, visszafogni? Először is fel kell ismernünk a dühöt, a dühünket, és elgondolkodni, vajon megéri-e, jogos-e. Hiszen általában azt mondjuk, nekünk semmi bajunk, „a világ többi részével van a baj”. Mással, mindig csak mással, sose magunkkal. Ha itt nem tudunk továbblépni és vállalni azt, hogy esetleg nekünk kellene alkalmazkodni, átgondolni a dolgokat, akkor a düh fog győzedelmeskedni, és sokszor igen kemény árat kell érte fizetnünk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy „bárhová mész, mindenütt lesz valami, ami az agyadra megy”. Valami, vagy valaki. De őszintén, ez a legfontosabb, ez kell, hogy irányítsa az életünket, ez kell, hogy a középpontban legyen? A választás a miénk. Csakis a miénk. Mi döntünk és aztán sokszor egy életen át viseljük a következményeit. Mert a dühös ember könnyen hibázik.
A fülszöveg nagyon jól foglalja össze: „A tapasztalatlanság, a balgaság, az intellektuális ellenszegülés, a szexuális fölfedezés, a bátorság, a melléfogás története ez.”
Kemény, mellbe vág, tudod a végét a mű közepén, vagyis azt hiszed, hogy tudod, a tényét ismered, de a miért és a hogyan még hiányzik, amik aztán páros lábbal rúgnak mellbe és állítják meg a szívedet hosszú percekre, levegőt is elfelejtesz venni, majd ahogy lassan kiengeded magadból, mert ki kell, az egész addigi életed sóhajtod ki, és arra gondolsz, hogy nem jó dühösnek lenni, de tudod, hogy mégis elhatalmasodik rajtad időnként, és ezért dühös vagy magadra, és amikor újra elkezd verni a szíved, akkor csak hallgatod és arra gondolsz, hogy hiába van mindennek oka és célja, nem jelenti azt, hogy kell is keresni. Mert sokszor mi sem tudhatjuk az okot, azt hisszük, anélkül tesszük, amit teszünk, így válaszolni sem tudunk a miértekre. Van ok, de nélküle is lehet élvezni a dolgokat. Amit pedig el kell, hogy felejtsünk: HA; mi lett volna, ha, mi lenne, ha, mi lesz, ha; ha tudtam volna, ha nem történik meg, ha nem mondom azt, ha nem teszem ezt, ha nem, ha nem, ha nem…
HA dühös vagy, könnyen hibázHAtsz hibázol. Lehet mire cserélni a dühöt, csak egy kicsit jobban ki kell nyitni a szemünket és a szívünket.

5 hozzászólás
Dormeck P>!
Philip Roth: Düh

Ez a könyv egy időzített bomba… Valahol a gyomrom és a szívem között robbant.

petibácsi>!
Philip Roth: Düh

Hát ez nálam csak 4 csillag.
Bár ügyesen bemutatja, hogy élete során tulajdonképpen mindenki követ el kisebb-nagyobb (és olykor végzetes) hibákat a dühkitöréseivel (akár ellenszenvből, akár sértettségből, irigységből, féltékenységből, vagy pusztán türelmetlenségből, mindenesetre nem nehéz őket jóvátehetetlenül felhalmozni – mint ahogy azt hősünk is teszi); mégis valahogy nyugodtabb, a szokottnál kevésbé szilaj szövege ez az írónak, mintha itt már nem lenne „ereje teljében”. A tempó végig elég feszes, fordulatos (180 oldalban mondjuk nehéz is lenne lagymatag regényt írni), ezzel nincs is gond, de a konkrét írói fogások, nyelvi leleményesség szintjén szerintem jócskán alulmúlja a Szégyenfoltot, és pláne a Portnoyt.
Azért nem volt rossz, na.

6 hozzászólás
fukszia>!
Philip Roth: Düh

Megint nem csalódtam Philip Rothban. Odavágott a könyv, nem is kicsit!

2015. október 23. Újra olvasásra is kedvenc!


Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

Uralkodj az érzelmeiden. Nem én követelem ezt tőled, hanem az élet. Máskülönben elsodornak az érzelmeid. Elsodornak, és akkor véged. Az érzelmekkel a legnehezebb az életben. Az érzelmei rettentően ki tudnak babrálni az emberrel.

142. oldal

1 hozzászólás
tasiorsi>!

Mindig és minden egyetemen akad egy-két szellemileg koraérett ifjú, az értelmiségi elit önjelölt tagja, aki szükségét érzi, hogy önmagát diáktársai, sőt tanárai fölé helyezze, s ezért olyasfajta tekintélyrombolót vagy lázadót választ példaképének, mint Russell vagy Nietzsche vagy Schopenhauer.

90. oldal

Carmilla >!

     – Tiltakozom az ellen, hogy a diploma megszerzéséhez negyven istentiszteleten kelljen részt vennem, uram. Nem tudom, milyen jogon kényszerít engem a főiskola, hogy egyszer is meghallgassak bármilyen felekezetű lelkészt vagy hogy egyszer is meghallgassak egy keresztény szenténeket, amely a keresztény istenséghez fohászkodik, amikor én ateista vagyok, s mint ilyet, őszintén szólva mélységesen sértenek az intézményes vallás hiedelmei és eljárásai.

85. oldal, (Európa, 2009)

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

– Mit csinált Kövér Mendelson, hogy ki kellett tenni a szűrét?
– Csütörtök délelőttönként – kezdtem bele –, mikor apám megjött a baromfipiacról, lerakta egy halomba a sok csirkét, és minden vevő kiválasztotta magának a hétvégére valót. Ott állt a kupac az asztalon. Az egyik asszony, bizonyos Sklonné mindig fölemelt egyet, megszagolta a csőrét, megszagolta a hátsó felét. Aztán fölvett egy másikat, annak is megszagolta a csőrét, megszagolta a hátsó felét. Ez így ment minden héten, sok-sok héten át, míg aztán a Kövér Mendelson nem bírta tovább, és megszólalt: „Sklonné asszony, mit gondol, maga megfelelne ezen a vizsgán?"

113-114. oldal

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

(…) az ember legbanálisabb, legesetlegesebb, sőt legnevetségesebb döntései milyen szörnyen és felfoghatatlanul aránytalan következményekkel járnak.

183. oldal

Emerson>!

Mert a mások gyöngesége ugyanúgy tönkre teheti az embert, mint az erejük. A gyönge ember nem veszélytelen. Sokszor éppen a gyöngesége az ereje.

Futtetenne I>!

A kocsmában ledolgozott napok után minden éjjel azt álmodtam, hogy sörben gázolok: sör folyik a fürdőszobai csapból, sör zubog a lehúzott vécében, sör jön a menzai tejesdobozból, amikor ebédnél a poharamat töltöm. Álmomban a közeli Erie-tó, amely Északon Kanadával, délen az USA-val határos, nem a föld tizedik legnagyobb édesvizű tava volt, hanem a világ legnagyobb sörtárolója (…).

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erie-tó · sör
4 hozzászólás
Gyöngyi69>!

A mészárosmunkához izmok kellenek, s anyámnak voltak izmai. Éreztem őket, amikor átkarolt, amíg sírtam.

128. oldal

Futtetenne I>!

Sose tudni igazán, mi zajlik odabenn a házakban. Ha egy gyerekkel baj van, mindig a családot kell megnézni először.

140. oldal

Szelén>!

A rabbi heves odaadása a jóság iránt engem egy életre kigyógyított a templombajárásból.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chaim Potok: Az ígéret
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Paul Auster: 4 3 2 1
Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Ámosz Oz: Miháél, Miháél
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
John Scalzi: Zoë története
Jay McInerney: Fények, nagyváros