Düh 88 csillagozás

Philip Roth: Düh

1951-ben ​járunk, második éve tart a koreai háború, amikor Marcus Messner, a szorgalmas, törvénytisztelő, energikus fiatalember megkezdi másodéves tanulmányait az ohiói Winesburg vidéki, konzervatív főiskoláján. Ide menekült szülővárosából, Newarkból, mert apja, a talpig tisztességes kóser hentes mintha kezdene meghibbanni: tébolyult aggodalom fogja el, sehova sem akarja elengedni a fiát – retteg, hogy őt is elviszik a háborúba, s ott fog meghalni.
Marcus jogásznak tanul, évfolyamelső akar lenni, s közben dolgozik is, mert tudja, hogy a szüleinek milyen nagy teher a taníttatása… ám egy varázslatosan szép lány összekuszálja az életét. Egyik hibát a másik után követi el – dühödt előadást tart dékánjának az ateizmusról és Russellről, s nem tud elszakadni a lánytól, aki maga a veszedelem…
A Düh, Philip Roth huszonkilencedik könyve a fiatalember formálódásának történetét írja le az élet rémisztő véletlenei és bizarr akadályai közepette. A tapasztalatlanság, a balgaság, az… (tovább)

Eredeti mű: Philip Roth: Indignation

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Európa, Budapest, 2009
184 oldal · ISBN: 9789630788342 · Fordította: Nemes Anna

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Philip Roth: Düh

Úgy tűnik Roth számára az elszakadás, felnőtté válás központi téma, mert nagyobb keretekbe helyezve, némi hangsúlyeltolódással és más végkimenetellel, de már a Portnoy-kórban is alaposan kivesézi. Ennek ellenére szó sincs valami görcsös önismétlésről, új elemeket, friss gondolatokat fűz a régi témába. Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy előny e, vagy hátrány, a korábbi mű ismerete, csak abban vagyok bizonyos, hogy erről a regényről egészen más a képem az előzmény ismeretében, mint lenne nélküle. Annyit azért feltétlenül le lehet szűrni, hogy Roth világképe semmiképpen sem statikus. Nem lehet erre a folyton változó világra tökéletesen felkészülni, csak a változásokra való gyors és megfelelő reagálásra. És a nemzedéki vita sem dönthető el egyik fél javára sem, mert sem a patriarchális, sem a rebellis alapállás önmagában nem biztosíték a megfelelő válaszokra. Külön-külön akár eredményes is lehet mindegyik, ám ha folyton keresztezik egymást, akkor abból csak katasztrófa sülhet ki. De a szólómegoldás még nem harmónia. Ahhoz egyenlő feleknek kell egyesülniük.

>!
Gyöngyi69
Philip Roth: Düh

A könyv témája az élet örökös kérdése: mi lett volna, ha nem így, hanem úgy döntünk bizonyos helyzetben. A könyv egy nem túl szimpatikus fiatalember döntéseiről szól, aki a történteket egyértelműen úgy ítéli meg, hogy egyenes útként vitték a végzete felé. Ezt igazolandó sorolja az egyes kereszteződéseket, melyeknél a rossz úton indult tovább, s melyek igazolni látszanak elképzelését. Talán valóban igaza van, ha nem hagyja ott a főiskolát, ha nem ismerkedik meg a lánnyal, ha nem szól be a rektornak, stb., nem így alakul az élete. Én vitatkoznék a könyvvel, Marcussal. Nem tudhatjuk, hogy ha nem ezeket a döntéseket hozza meg, akkor vajon elkerülte-e volna azt, ami talán elkerülhetetlen? Mert persze gondolhatjuk azt, hogy nincs előre elrendelés, de mi van akkor, ha van?
Azért öt csillag, mert annak ellenére, hogy nem szerethető különösebben senki a regényben, hogy nem vagyok meggyőzhető, hogy a végkifejlet csak a rossz döntések következménye, hogy volt benne olyan rész, ami bosszantott (a történést tekintve), olyan érzésem volt, mintha egy értelmes emberrel beszélgettem volna, akinek a személyisége nem különösebben szimpatikus, de van egy elképzelése, amiben hisz is, tartja magát ehhez és vállalja a döntéseit önmaga előtt is, nem hárít, tisztában van a tettei súlyával és a saját felelősségével az élete alakulásában.

>!
korkata
Philip Roth: Düh

Szinte együltő helyemben elolvastam.
Nálam ütött a történet, az írásmód.
Szókimondó, nyers. Kb. a könyv első felében tudomásunkra jut a végkifejlet. Ettől független nem lanyhult az érdeklődésem. Még egy kicsit reménykedtem is abban, hogy másképp fog történni.
Nem tudtam megkedvelni a főszereplőt. Inkább sajnáltam a gondolataiért, a hozzáállásáért a dolgokhoz.
Valószínű, hogy még olvasni fogok a szerzőtől.

>!
n P
Philip Roth: Düh

Azanyját! Nem voltam rá felkészülve és egyhúzásra lement…

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP
Philip Roth: Düh

Düh. Harag, indulat, szenvedélyes vágy. Ismerős. Ki nem volt még dühös, akár magára vagy másra, az egész világra? Ilyenkor ösztönösen, hirtelen, sokszor meggondolatlanul cselekszünk. Amit általában később meg is bánunk. De hogyan tudnánk ezt kordában tartani, visszafogni? Először is fel kell ismernünk a dühöt, a dühünket, és elgondolkodni, vajon megéri-e, jogos-e. Hiszen általában azt mondjuk, nekünk semmi bajunk, „a világ többi részével van a baj”. Mással, mindig csak mással, sose magunkkal. Ha itt nem tudunk továbblépni és vállalni azt, hogy esetleg nekünk kellene alkalmazkodni, átgondolni a dolgokat, akkor a düh fog győzedelmeskedni, és sokszor igen kemény árat kell érte fizetnünk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy „bárhová mész, mindenütt lesz valami, ami az agyadra megy”. Valami, vagy valaki. De őszintén, ez a legfontosabb, ez kell, hogy irányítsa az életünket, ez kell, hogy a középpontban legyen? A választás a miénk. Csakis a miénk. Mi döntünk és aztán sokszor egy életen át viseljük a következményeit. Mert a dühös ember könnyen hibázik.
A fülszöveg nagyon jól foglalja össze: „A tapasztalatlanság, a balgaság, az intellektuális ellenszegülés, a szexuális fölfedezés, a bátorság, a melléfogás története ez.”
Kemény, mellbe vág, tudod a végét a mű közepén, vagyis azt hiszed, hogy tudod, a tényét ismered, de a miért és a hogyan még hiányzik, amik aztán páros lábbal rúgnak mellbe és állítják meg a szívedet hosszú percekre, levegőt is elfelejtesz venni, majd ahogy lassan kiengeded magadból, mert ki kell, az egész addigi életed sóhajtod ki, és arra gondolsz, hogy nem jó dühösnek lenni, de tudod, hogy mégis elhatalmasodik rajtad időnként, és ezért dühös vagy magadra, és amikor újra elkezd verni a szíved, akkor csak hallgatod és arra gondolsz, hogy hiába van mindennek oka és célja, nem jelenti azt, hogy kell is keresni. Mert sokszor mi sem tudhatjuk az okot, azt hisszük, anélkül tesszük, amit teszünk, így válaszolni sem tudunk a miértekre. Van ok, de nélküle is lehet élvezni a dolgokat. Amit pedig el kell, hogy felejtsünk: HA; mi lett volna, ha, mi lenne, ha, mi lesz, ha; ha tudtam volna, ha nem történik meg, ha nem mondom azt, ha nem teszem ezt, ha nem, ha nem, ha nem…
HA dühös vagy, könnyen hibázHAtsz hibázol. Lehet mire cserélni a dühöt, csak egy kicsit jobban ki kell nyitni a szemünket és a szívünket.

5 hozzászólás
>!
Dormeck P
Philip Roth: Düh

Ez a könyv egy időzített bomba… Valahol a gyomrom és a szívem között robbant.

>!
petibácsi
Philip Roth: Düh

Hát ez nálam csak 4 csillag.
Bár ügyesen bemutatja, hogy élete során tulajdonképpen mindenki követ el kisebb-nagyobb (és olykor végzetes) hibákat a dühkitöréseivel (akár ellenszenvből, akár sértettségből, irigységből, féltékenységből, vagy pusztán türelmetlenségből, mindenesetre nem nehéz őket jóvátehetetlenül felhalmozni – mint ahogy azt hősünk is teszi); mégis valahogy nyugodtabb, a szokottnál kevésbé szilaj szövege ez az írónak, mintha itt már nem lenne „ereje teljében”. A tempó végig elég feszes, fordulatos (180 oldalban mondjuk nehéz is lenne lagymatag regényt írni), ezzel nincs is gond, de a konkrét írói fogások, nyelvi leleményesség szintjén szerintem jócskán alulmúlja a Szégyenfoltot, és pláne a Portnoyt.
Azért nem volt rossz, na.

6 hozzászólás
>!
fukszia 
Philip Roth: Düh

Megint nem csalódtam Philip Rothban. Odavágott a könyv, nem is kicsit!

2015. október 23. Újra olvasásra is kedvenc!

>!
esőember
Philip Roth: Düh

Az 1950-es évek. Egy kor, melyben a mindennapokban lappangott a feszültség, a hidegháború kezdeti rémképe, az emlék, a Második világháború még langyos emléke, és a rettegés egy újabb világháború lehetőségétől. Mindez rányomta a bélyegét Marcus Messner egyébként is gyenge lábakon álló lelki világára, és – a könyv hatalmas erénye – az én lelki világomra is. Szegény Marcus, élni akart, egyszerűen, puritán módon, de eltiporta, felzaklatta korának berozsdásodott értékei, prüdériája, konzervatizmusa. És mint ahogy Marcus, én is képtelen voltam eldönteni, hogy egyszerűen aggódó, féltő szeretet kapott apjától, illetve ideologizált értékeket a főiskolai dékánjától, vagy pedig szégyenteljes kioktatást és életét káros keretek közé szorító bábáskodást. Felkavarodott benne erkölcs, érték, rend, hit, becsület… mint ahogy bennem is olvasás közben! Erőteljes, felkavaró könyv!

>!
abcug IP
Philip Roth: Düh

Philip Roth-i profi munka. Minden erényével és hátrányával annak, amit ez jelent. Ami megvan, azzal semmi gond. De csak nekem van olyan érzésem, hogy hirtelen le akarta ezt az egészet zárni?


Népszerű idézetek

>!
tasiorsi

Mindig és minden egyetemen akad egy-két szellemileg koraérett ifjú, az értelmiségi elit önjelölt tagja, aki szükségét érzi, hogy önmagát diáktársai, sőt tanárai fölé helyezze, s ezért olyasfajta tekintélyrombolót vagy lázadót választ példaképének, mint Russell vagy Nietzsche vagy Schopenhauer.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bertrand Russell · Friedrich Nietzsche · Schopenhauer
>!
Ciccnyog IP

Uralkodj az érzelmeiden. Nem én követelem ezt tőled, hanem az élet. Máskülönben elsodornak az érzelmeid. Elsodornak, és akkor véged. Az érzelmekkel a legnehezebb az életben. Az érzelmei rettentően ki tudnak babrálni az emberrel.

142. oldal

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

– Mit csinált Kövér Mendelson, hogy ki kellett tenni a szűrét?
– Csütörtök délelőttönként – kezdtem bele –, mikor apám megjött a baromfipiacról, lerakta egy halomba a sok csirkét, és minden vevő kiválasztotta magának a hétvégére valót. Ott állt a kupac az asztalon. Az egyik asszony, bizonyos Sklonné mindig fölemelt egyet, megszagolta a csőrét, megszagolta a hátsó felét. Aztán fölvett egy másikat, annak is megszagolta a csőrét, megszagolta a hátsó felét. Ez így ment minden héten, sok-sok héten át, míg aztán a Kövér Mendelson nem bírta tovább, és megszólalt: „Sklonné asszony, mit gondol, maga megfelelne ezen a vizsgán?"

113-114. oldal

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

(…) az ember legbanálisabb, legesetlegesebb, sőt legnevetségesebb döntései milyen szörnyen és felfoghatatlanul aránytalan következményekkel járnak.

183. oldal

>!
Emerson

Mert a mások gyöngesége ugyanúgy tönkre teheti az embert, mint az erejük. A gyönge ember nem veszélytelen. Sokszor éppen a gyöngesége az ereje.

>!
Carmilla 

     – Tiltakozom az ellen, hogy a diploma megszerzéséhez negyven istentiszteleten kelljen részt vennem, uram. Nem tudom, milyen jogon kényszerít engem a főiskola, hogy egyszer is meghallgassak bármilyen felekezetű lelkészt vagy hogy egyszer is meghallgassak egy keresztény szenténeket, amely a keresztény istenséghez fohászkodik, amikor én ateista vagyok, s mint ilyet, őszintén szólva mélységesen sértenek az intézményes vallás hiedelmei és eljárásai.

85. oldal, (Európa, 2009)

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

A kocsmában ledolgozott napok után minden éjjel azt álmodtam, hogy sörben gázolok: sör folyik a fürdőszobai csapból, sör zubog a lehúzott vécében, sör jön a menzai tejesdobozból, amikor ebédnél a poharamat töltöm. Álmomban a közeli Erie-tó, amely Északon Kanadával, délen az USA-val határos, nem a föld tizedik legnagyobb édesvizű tava volt, hanem a világ legnagyobb sörtárolója (…).

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
4 hozzászólás
>!
Gyöngyi69

A mészárosmunkához izmok kellenek, s anyámnak voltak izmai. Éreztem őket, amikor átkarolt, amíg sírtam.

128. oldal

>!
Ciccnyog IP

Sose tudni igazán, mi zajlik odabenn a házakban. Ha egy gyerekkel baj van, mindig a családot kell megnézni először.

140. oldal

>!
Szelén

A rabbi heves odaadása a jóság iránt engem egy életre kigyógyított a templombajárásból.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
Peter De Vries: A bárány vére
Donna Tartt: A titkos történet
John Green: Alaska nyomában
Ransom Riggs: Üresek városa
John Scalzi: Zoë története
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Gayle Forman: Hová tűntél?
John Green: Katherine a köbön
Jean Webster: Nyakigláb Apó