A nagyszerű amerikai írónak ez a pamfletje hónapokig szerepelt több ország bestseller-listáján. Nem véletlenül, mert amerikai kritikusai szerint Roth szatírája a legmulatságosabb könyv, amelyik eddig az amerikai politikai életről megjelent. A Fehér Házba vezet el, és ellenállhatatlan szellemességgel, sziporkázó ötletek pergőtüzével rombol le minden illúziót, a kenetteljes, szenteskedő, körmönfont és gátlástalan Chel. S. Diwonról, aki utolsó kortesbeszédét a Pokolban tartja.
A mi bandánk 16 csillagozás
Eredeti cím: Our Gang
Eredeti megjelenés éve: 1971
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Alig egykét hete, hogy Philip Roth is itt hagyta ezt az árnyékvilágot, ennek apropóján nyitottam ki az első könyvemet tőle, azelőtt csak egy morcos tekintetű, kemény arcú, öngyűlölő zsidó úr fényképe volt előttem, és tudtam, hogy egy jó barátom nagyon szereti. Anno még ő ajánlotta nekem megvételre a Portnoy-kórt, meg is vettem akkor, már itt feszül a polcomon egy jó ideje. Na, mostmár nemsoká tényleg azt is, istenuccse.
Nemrégiben a lakótársam és én szélesre tártuk az albérletünkhöz tartozó sufni ajtaját, és a porlepte, pókhálós kis kuszlikban, szétesett, ezeréves hangfalak, kiszakadt zsák virágföldek és leselejtezett vécéajtók bájos (és koszos) halma alatt találtunk egy nagy csomó, megvetemedett, sárgult szélű, meghullámosodott és földes könyvet. Köztünk volt a Mi bandánk is.
A slusszpoén, hogy egy nagyon híres, nagyon elismert, ma is élő és aktív magyar író régi lakása a mi albérletünk. Akit itt most nagyon meg-nem-neveznék, de azért nagyon is imponál nekem a gondolat, hogy a Magyar Író ilyen módon biztosítja továbbépülésemet, ello…kölcsönkérhető könyvek egész kis kupacával.
Kicsi a világ. És furcsa.
Néhány napja már annak is, hogy a már emlegetett barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy 85 évesen elhunyt Philip Roth, és hogy akkor pont itt lenne az ideje hogy elolvassam (básszádmeg) a Portnoy-t. Meg a Dühöt. Meg a Sabbath Színházát. És így tovább, meg még azt is, úgyhogy hazabuszoztam és egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább ezt nyitottam ki. Amit ő nem említett.
Az 1971-es Mi bandánk egy sokatbeszélős kamaradarab és egy politikai pamflet röhejes párosítása. A röhejest nem úgy értem, hogy röhejesen rossz, hanem a szó legszorosabb értelmében egy nagyon hasfelszaggatóan vicces könyvecske.
A néhány elhanyagolható botránya mellett főleg a Futurama-ból ismert Richard Nixon (aki itt Chel S. Dixon), egyik, valóságban is elhangzott nyilatkozatának egy igencsak szélsőséges kijelentését helyezi a középpontba. Viszonylag negatív megítélésű megnyilvánulás volt, a könyv tovább részében Dixon, bólogatójánosai körében (de szó szerint, mint a megbeszélések az amerikai fociban) tart „kobaktanácsot” arról, hogy és miként lenne érdemes megállítani Dixon-t a népszerűségi lista aljára való zuhanásban. Hogy kerüljük el a kénköves poklot?
Mint a maró szatírákon általában, ezen is folyton röhögni kell, de közben Roth, szereplőinek dialógusain keresztül, hatásosan mutatja be nekünk a politikai közbeszéd és a színfalak mögötti tanácskozások kétélűségét és alakoskodását. Ha az egyszeri, gyanútlan olvasó egy pillanatra nem figyel oda, könnyen azon kaphatja magát, hogy alapszinten épp megtanul politikusul, ami ugyan kicsit hasznos, viszont nem kevésbé gusztustalan.
Ugyan ez a poltikai éra már a múlté, mégis, a szemünk szúrják ki az áthallások. Igyekszem csak finoman érinteni a témát (bár politikai pamfletről lévén szó, ez nem lesz valami egyszerű), nehogy aztán bárkinek is megbolygassam véletlenül a patikamérlegen beállított politikai (túl)érzékenységét, de sajnos igenis nagyon rossz szembesülni azzal (valahol pedig iszonyú szórakoztató), hogy azok a dolgok, amiket Roth még csak viccnek szánt, ma már, a fake news meg a post-truth korában, egy felkészültebb óvodás ingerküszöbét sem biztos, hogy meglépik, mi több, a Mi bandánk jó néhány képtelen ötlete Trump szájából már szinte egy alaposan átgondolt intézkedésnek is tűnhetne. Trumphoz képest Richard Nixon pedig egy selymes modorú francia conciergé-nek tűnik. El is érkeztünk a pontra, ahol vissza kell magam fognom, és nem megemlíteni az ún. magyar poltikai elit néhány szellemi lángoszlopát.
Egyre meredekebbnek tűnik az a morális lejtő, amin az emberiség elkezdett lefelé kocogni. Egyre magasabb az ingerküszöb, ami miatt az embereknél már szinte semmi se $@!% ki a biztosítékot. És ez nagyon ijesztő. De ha így írnak róla, akkor legalább iszonyatosan vicces is. Ízlés dolga.
Philip Roth rengeteg bla bla bla jelentős bla bla, magas rangú díjak és elismerések bla bla bla elhunyt 85 évesen bla bla bla de talán ő se gondolta volna, hogy pamfletje napjainkban is bla bla és bla bla bla, sajnálom, hogy ezt is meg kellett érnie, de hálisten, az elkövetkező világpolitikai mélyrepüléseknek már nem bla bla rekordalacsony nívó bla bla takonygerincek bla. Én mindenesetre nagyon a szívembe bla bla ezt a rövidke könyvet, és végtére is csak ez az, ami igazán bla. Nem bla? Bla ugye!
Jókat derültem ezen a könyvön. Ha jobban ismerném a korszak amerikai politikáját, biztosan több emnert is be tudnék azonosítani annál a 4-5-nél, akikre ráismertem. Kicsit félelmetes, hogy a téma egyáltalán nem avult el, és kísértetiesen visszaköszön benne pár panel, amit nap mint nap hallunk a hazai politikában is.
Népszerű idézetek
-Tehát a bla bla bla bla bla bla az államban véget ért. Bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla immár a múlté és a köztársaság bla bla bla bla bla bla a józan ész bla bla bla bla bla. Súlyos a mi bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla csarnokai bla bla bla bla bla bla bla bla amelyeket annyira szeretett. És a virágzó cseresznyefák. Bla bla bla bla bla bla. Bla bla bla bla. Bla bla bla bla bla bla hacsak semmi bla bla ezzel bla bla bla bla bla bla civilizációnkat. Ezt nem engedhetjük meg. Bla bla bla bla bla bla bla bla bla az élet rendes kerékvágásába. Bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla. Bla bla bla bla Amerika bla bla bla a legegyszerűbb polgár is bla bla bla bla bla bla. Bla bla 1776 bla bla? Bla. Bla bla 1812 bla bla bla? Bla bla. Bla bla 1904–1907? Bla! Bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla a józan ész és a méltóság. Bla bla bla bla bla bla a józan ész. Bla bla bla bla bla méltóság. Bla bla bla bla bla bla az amerikabla megvalósítása bla bla. Bla bla bla bla egy évszázaddal ezelőtt. Bla bla bla bla bla bla. És mégis a remény bla bla bla bla. Bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla a virágzó cseresznyefák. Bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla a köztársaság. Bla bla bla bla a nép. Bla bla bla bla bla bla bla az ország fővárosa.
5.fejezet Chel. S. meggyilkolása
134-135. oldal
MR. MERSZ: És mi az Elnök úr véleménye azokról a magzatokról, akiket az Alelnök „felforgató elemnek” bélyegzett? Ha jól tudom, azokra célzott, akik már az ötödik hónapban rugdalózni kezdenek. Ezek Ön szerint is „hálátlan hőbörgők”? És ha igen, milyen eszközökkel szándékszik megfékezni őket?
CHEL. S.: […] különbséget kell tennünk két tevékenység között: egyrészt a méhen belüli rugdalózás – amelyre az Alelnök célzott –, másrészt a méhen belüli mozgólódás között. Nos, az Alelnök, bármit hallott is Ön a televízióban, nem állította, hogy minden magzat, amely mozog az anyaméhben, felforgató elem. Ezt a nézetet senki sem osztja kormányzatunkban. Éppen ma beszélgettem Mr. McNyuvaszttal, az igazságügyminiszterrel, és Mr. Hűhóverrel az FBI-tól, s mindhárman egyetértünk abban, hogy minden normális lefolyású terhességnél az ötödik hónap után bizonyos mértékű mozgolódás az anyaméhben nemcsak elkerülhetetlen, hanem kívánatos is.
Ami pedig a kérdés másik felét illeti, biztosíthatom Önt, Kormányunk nem fogja tétlenül szemlélni, hogy öhónapos huligánok maroknyi bandája amerikai asszonyok hasát rugdalja.
16. oldal
CHEL. S.: Most kivételesen én is hozzászólok. Nem akarom befolyásolni a szavazást, de hadd mondjak annyit, nem szabad lebecsülnünk az amerikai nép fantáziáját. Lehet, hogy ez ósdi patriotizmusnak tetszik, ami manapság már nem divatos, de én mindig is nagyra tartottam az amerikai nép képzelőerejét. Meggyőződésem, hogy az amerikai néppel bármit el lehet hitetni. Végtére is, e népnek megvan a maga hitvilága, a maga babonái és félelmei, akárcsak minden más népnek, és nehogy azt képzeljék, hogy bárki is átverheti őket azzal, hogy a valóságos problémákkal foglalkozik, és úgy tesz, mintha a többi probléma nem is létezne, pusztán csak azért, mert a képzelet szülötte.
58. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mark Twain: Nemzetgazdaságtan ·
Összehasonlítás - Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus 93% ·
Összehasonlítás - Marc-Uwe Kling: QualityLand 89% ·
Összehasonlítás - Michael Moore: A provokátor ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Biff evangéliuma 89% ·
Összehasonlítás - Mark Twain: A lóvá tett város 90% ·
Összehasonlítás - Tarja Kauppinen: A nép igazsága 89% ·
Összehasonlítás - Csunderlik Péter – Pető Péter: Újabb top 10-es történelmi slágerlisták ·
Összehasonlítás - Julie James: A hamis partner 88% ·
Összehasonlítás - Ambrose Bierce: Ördögi kislexikon 90% ·
Összehasonlítás