Sen ​és a száguldó szán 97% 47 csillagozás

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/04/philip-reeve-s…

„Minden elmúlik végül, amikor eljár fölötte az idő, de a történetek soha. Azokat mindig tovább mesélik, és mindig születnek újabbak is.”

Azt hiszem végre sikerült újra egybe forrasztani a szívemet, mert bizony pár nappal ezelőtt, amikor befejeztem ennek a kötetnek az olvasását, elolvadtam, olyan aranyos történetet kaptam. Mert igen, én hivatalosan macska bolond vagyok, de ugyanakkor a kutyákat is imádom. Családomban mindig is voltak, és vannak most is kis kedvencek és bizony mikor egy ilyen könyvet vehettek kézbe nagyon izgatott leszek. De először is szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Nektek köszönhetően ismételten felhőtlen szórakozásban volt részem és ezért igazán hálás lehetek. Köszönöm.

Philip Reeve – Sen és a száguldó szán című alkotás a Káprázatos kalandok kiadói sorozatban jelent meg. Itt találtok még olyan további könyveket, melyek az író tollából származnak és hasonló kalandos utazásra csábítják a kicsiket és nagyobbakat egyaránt!

SZÁGULDÓ SZÁNVERSENY AZ ÉSZAKI-SARKRA! Hirdeti a fülszöveg és bizony milyen izgalmas felhívás, hiszen valóban egy versenybe csöppenünk, melynek kimenetele nem csak izgalmas, de sok veszélyt is rejt magában! Jó százévente beköszönt az Északi sarkon az Igazi Tél és ilyenkor legalább ötvenféle hó esik, melynek eredményeképpen láthatóvá válik Hóapó csodálatos palotája. De, hogy ne legyen minden csak csupa móka és kacagás, bizony számos versenyző érkezik a különböző „csoda” járgányával és szánhúzó lényével együtt. Egyik ilyen kis csapatban közösen kezd neki a hosszú útnak Sen, Silka és 66 apróság, ugyanis az ő szánjukat Mopszok húzzák. Vajon elég lesz 264 tappancs ahhoz, hogy megnyerjék a versenyt? És vajon milyen veszélyeket is rejt ez az amúgy sem unalmas út? A nyeremény pedig mindenki álma, hiszen egy kívánságát teljesíti Hóapó! De vajon a nyertes mit fog kívánni? Nos megtudhatod, ha elolvasod a könyvet!

Szintén egy olyan könyv, amit esti meseként olvastunk. Amikor megvettük, semmit nem tudtam/tudtunk a könyvről. Lányom is hasonlóan hozzám, úgy választotta ezt a könyvet, hogy a borítója tetszett neki. A történetben sem csalódtunk. Kedves kis történet.

Ez a pasi hihetetlen! Olyan szédült ötletparádét képes a papírra vetni, hogy az ember szinte oldalanként sikítófrászt kap: honnan szedi ezeket a szürreális lényeket, megdöbbentő fordulatokat, elevenen lüktető világleírásokat (ha pedig az olvasó egyben író is, eszi a sárga irigység, amiért mindez nem neki jutott eszébe). Részletesebben itt írtam róla: https://librarius.hu/2019/09/14/megdobbento-fordulatok-…

Ez valami iszonyat cuki volt. És most akarok még 65 mopszot. :D

Különleges mese, amiben minden benne van, ami egy jó történethez kell: kaland, szeretet, izgalom.

Osztatlan lelkesedést váltott ki a családból. Aranyos történet, nem szirupos befejezés, remek fordítás.
A lányom épp a kutyákról készül előadást tartani az iskolában, így egyrészt a könyv bekerül az ajánlott kutyás olvasmányok közé, illetve az előadás hátulját elkezdte mopszokkal telerajzolni. Eleinte nem tervezte mind a hatvanhatot lerajzolni, de én úgy látom jó úton haladunk afelé, hogy mégis odakerüljön mind a hatvanhat.

Majdnem annyira jó volt, mint az Olivér és a tengerkócok. És a végére nagyon feljött. Van benne sok kutya, sok hó, egy új variáció a Télapóra, sőt, még jetik is. Mopszosoknak pedig kötelezően ajánlom :)
spoiler

Különleges kis mese, szuper rajzokkal, így karácsony környékén külön aktuális. A könyv grafikája színes, kizárólag a fekete, szürke és kék árnyalatok jelennek meg, ezzel még jobban hozza a jeges, téli hangulatot. A képek és a szövegek sok helyen egymásba vannak szőve, sőt, vannak oldalak, ahol csak kép található (valahol pedig csak szöveg), ezért nagyszerű lehet kezdő olvasóknak is. A történet és a rajzok bájosságán túl nem mehetek el a fordító munkája mellett sem, zseniálisak a szereplők és a helyszínek nevei, csak hogy néhányat említsek: Rydegg kapitány, Tark Abab, Sokkhawattkap városa, Helga Hósokessen, Lord Aalnock, Mitzi von Mindiggzucki. Az egész kompozíció hangulata nagyon tüneményes, ahogy a kis mopszok lihegnek a szán elé kötve, mert loholnak, ahogy csak a tömpe mancsaik bírják, iszonyú cuki az egész, ráadásul nem csak egy szirupos mesét kapunk, szól ám szeretetről, értékekről, elengedésről, önzetlenségről, spotszerűségről is. Látatlanban is megszavazom a bizalmat a Káprázatos kalandok sorozat másik 3 kötetének is.

Jaj ez egy végtelenül cuki könyv! Mondjuk felnőttként kb. egy szuszra el lehet olvasni, de annyi báj, kaland, cuki kép spoiler van benne, hogy nem is lehet más, csak vidám kaland a jég- és hómezőkön.
És ami a legjobb, hogy teljesen mindenkonform. Kicsit izgultam, mikor kiderült, hogy az Északi Sarkra mennek, hogy most mi lesz, de végül minden jóra fordult.
Régen olvastam már ennyire vidámságtól áthatott könyvet, mint ez. Sokat mosolyogtam közben, nagyon jól esett.
És gondolom kiderült már, hogy ez nem egy objektív kritikai hozzáálláson alapuló ismertető, hanem egy nagyon is elfogult értékelés egy kellően gyereklelkű felnőttől, de úgy érzem mégiscsak van az a kor ami alatt, és a másik ami felett nagy valószínűséggel szeretni fogod ezt a könyvet.
És ha nem, akkor is rövid volt!

Esti meseként olvastam fel a gyerekeknek, és mondhatom, hogy mindenki tetszését elnyerte. Én egy kicsit idegenkedtem a könyvtől (mielőtt elkezdtük), mert a mopsz nem épp a kedvenc kutyafajtám, pláne nem tudom elképzelni, hogy bármit is elhúzzanak. De csak pár oldal kellett hozzá, hogy magával ragadjon a történet. A gyerekek sokszor hangosan kacagtak a képtelen történeten, és én is jól szórakoztam a kalandok során. De nem csak vicces volt a történet, hanem egyben kedves, aranyos, szeretnivaló is.