Csillagvonatok (Railhead 1.) 21 csillagozás

Philip Reeve: Csillagvonatok

A ​Nagy Hálózat vasútvonalain az ember sosem lehet elég óvatos. Különösen olyasvalaki, mint Zen Starling: zilált életű tini, ügyes kezű tolvaj és „railhead” vagyis vonatmániás sínkósza, aki nem csak a jó zsákmány reményében, de pusztán az utazás élményéért és az intelligens mozdonyok társaságáért is gyakran nekivág a csillagok közé vezető útnak.
Ám egy nap, amikor a sikeres tolvajlás után az utcán egy piros kabátos lány a nevén szólítja, és egy elszánt drón is a nyomába ered, Zen kénytelen rádöbbenni, hogy sorsa új, ismeretlen irányba kanyarodott, és a fényéveket átívelő síneken, csodás és veszélyes világokon át olyan kalandra indul, amelyből kiszállás nincs, úti célja ismeretlen, tétje pedig hatalmas. Talán az egész Univerzum jövője múlik azon, hogy Zent milyen fából faragták, s hogy megtudja, ki is ő valójában:
rendbontó,
akcióhős,
igazmondó,
lázadó,
hazug,
ellenség,
alávaló, vagy
dicső – és vajon még mi minden más…… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2020
352 oldal · ISBN: 9789634864394 · Fordította: Ajkay Örkény
>!
Móra, Budapest, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634153603 · Fordította: Ajkay Örkény

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Navi P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

WOW …
Imádtam, minden hibájával együtt is. Kicsit gyors és kidolgozatlan.
DE
A vonatok … Istenem, ha egyszer egy ilyenre felülhetnék … Vonatok, amikkel szinte a fantázia birodalmát járhatjuk be, bocsánat, akikkel, merthogy ŐK gondolkozó, beszélő, érző lények. Saját személyiséggel, történettel.
És ŐK az igazi főszereplői a regénynek, nem Zen és Nova. Az utóbbiak csak eszközök arra, hogy Reeve bepillantást engedjen nekünk ebbe a fantasztikus világba.
Vonatok, peronangyalok, motorikok, interfészek, Őrzők …
Nagyon jól felépített, szinte már-már filmszerű látványelemekkel dolgozó mű. Imádnám filmen :D
Kíváncsian várom a folytatást :)

7 hozzászólás
Gyula_Böszörményi IP>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Reeve fantáziája, dramaturgiai érzéke, két szóval: írói tehetsége lenyűgöző. Egyértelműen ő a kortárs ifjúsági irodalom koronázatlan királya, még akkor is, ha J. K. Rowling Harry Pottere nagyobbra lett puffasztva, imádva, ajnározva. Erről hivatalból írtam: https://librarius.hu/2018/12/03/csillagvonatok-segitseg…

kratas P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Tetszett! Nagyon egyedi világ, ami a nem annyira egyedi történetet felturbózta annyira, hogy megfeledkezzek a klisékről. Olvasnám tovább még ;) A kedvencek pedig a egyértelműen a vonatok és Bogaras Bácsi :D

4 hozzászólás
Hanna IP>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Philip Reeve a Ragadozó városok sorozat után ismét egy átgondolt, színes és minden ízében menő trilógiába kezdett, amely részben fejet hajt a sci-fi klasszikusai előtt, részben némi csillogással felturbózva, érdekesen elegyíti azokat a toposzokat, amik a sci-fi írókat az elmúlt időszakban foglalkoztatták. Megjelenik benne bolytudat, galaktikus császárság, tudatfel- és letöltés, és a kérdés, hogy a mesterséges személyiséget megilletik-e emberi jogok. Nem ez lesz az a könyv, amelyik teljesen új megvilágításba fogja helyezni ezeket az elemeket, de van benne annyi invenció, pimaszság és vonzerő, hogy a YA olvasókat és a sci-fi kedvelőit egyaránt elszórakoztassa.
A Csillagvonatok legnagyobb erénye a jól felépített és izgalmas részletekben gazdag világ, amelybe további ajtókat nyitnak az ügyesen megrajzolt mellékszereplők – még ha nincs is lehetőség mindegyiküket kibontani, Reeve világossá teszi, hogy minden egyes kaptárszerzetes, motorik vagy vonat mögött további történetek rejlenek. A könyv cselekménye nagyon szorosan vezetett, az egyes helyszíneken épp csak átsuhanunk, mint maguk a csillagvonatok, és jóformán csak állomásnyi ízelítőt kapunk belőlük, mégis egészen nyilvánvaló, hogy nem csupán felkent díszletek. Ez a tágasság, a bejárhatóság érzése az, amitől a regény igazán vonzóvá válik, mert egyébként maga a cselekmény viszonylag könnyen kiszámítható.

Természetesen a könyv nem hibátlan, és hagyott bennem némi hiányérzetet – ez köszönhető részben annak, hogy nemigen tér le arról a pályáról, amit általában a titokzatos megbízók által veszélyes munkákra küldött piti tolvajok bejárnak, beleértve az összes olyan csavart, amit már kanyarokkal korábban láttam jönni. Másfelől azonban a világról feltáruló titkok érdekesek és végig fenntartják a feszültséget – ezek valójában sokkal izgalmasabb problémákat vetnek fel, mint a főhős személyes kalandja.

Bővebben: http://sfmag.hu/2019/02/01/philip-reeve-csillagvonatok/

poggi IP>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Sok mindent lehet szeretni ezen a regényen. A felépített világot, a dinamizmusát, a mozgalmasságát, a letehetetlenségét. Hogy tele van pakolva az egész mindenféle utalásokkal ide-oda-amoda. Mindez azonban nem esik túlzásokba, azaz teljesen jól érthető a megidézett bálványok ismerete nélkül is – ezt már csak azért is merem állítani, mert a legtöbbet én se ismertem fel, csak vannak olyan szöveghelyek, amiknél sejthető, hogy nem véletlenszerűek. Ha egyszer valaki listába szedné és kibogozná az utalásrendszerét, azt nagyon boldogan nézegetném. spoiler

És a vonatok! Öntudattal bíró, szenvedélyes, néha éneklő, néha magukat harcias érzelemkitörésekre ragadtató mozdonyok. Titokzatos kapu-hálózat, amin keresztül az ismert univerzum egésze bejárható. Ez talán a legvarázslatosabb az egész könyvben, a vasúti tematika, az egész egyszerre hideglelős, miközben van egy nosztalgikus romantikája. spoiler (Nem tudom, fel mernék-e szállni egy ilyenre.) Másfelől kicsit mintha a mozdonyoknak kidolgozottabb személyisége lenne, mint a főszereplőknek, ami nem feltétlenül előnyös, de nézhetjük úgy is, hogy nekik még van hová fejlődniük az eljövendő kötetekben.

Sajnos számomra pont a főhős – Zen – a leggyengébb láncszem. Mintha szándékosan üresen lenne hagyva, hogy nyugodtan bele lehessen képzelni bármit. Ráadásul belezavarodtam, hogy most hány éves is. spoiler Persze nem tudom, hogy működnek az életkorok ebben a világban, szóval lehet rá magyarázat, csak fennakadtam rajta. Részben persze azért is, mert egy ponton Zen elég radikális tetteket követ el sorozatban, és mintha nem tudná felmérni a cselekedeteinek valódi súlyát vagy felelősségét, ezért is érzem talán inkább kisfiúnak. spoiler Mindazonáltal egyelőre a Damaszkuszi Rózsa sorsára kíváncsibb vagyok, mint a gyerekekére, de ez lehet, hogy csak azért van, mert cinikus, öreg, fantáziátlan néni kezdek lenni :)

A világ pedig igazából kompenzál gyakorlatilag mindenért. Tele van részletekkel, ötletekkel. spoiler Ezek sokszor ugyan csak díszletszerűek, de hát a főhangsúly a cselekményen van, illetve olyan jó kis kérdéseken, hogy mi teszi az embert, milyen kapcsolatok alakulhatnak ki ember és motorik (android), ember és vonat, spoiler vagy akár vonat és vonat között, és ezek milyen következményekkel járnak. Nagyon szimpatikus, ahogy csak diszkréten jelöli, hogy nemcsak „fekete-fehér” kapcsolatok vannak, minden magyarázat nélkül bejelenti egy helyütt a narrátor, hogy egy férfi szereplőnk az előtörténete során egyszer férjhez ment aztán elvált, mások hangulatuktól függően váltogatják, hogy női, férfi vagy nemsemleges testben jelennek meg éppen. És nem fűz hozzá értékítéletet sehol, egyszerűen így van, és kész.

Érezhetően filmesre van írva, azt mindenki döntse el maga, hogy számára jó vagy nem jó, ízlés kérdése. Az akciójelenetek hosszúak (számomra többször követhetetlenek), néha volt olyan érzésem, hogy itt-ott hiányzik egy kis leírás, és lapoztam is vissza, hogy megtaláljam, mit ugrott át a szemem, de kiderült, hogy semmit. A párbeszédek frappánsak és célratörők, az egész nagyon határozottan arra mutat, hogy ez prózában megírt forgatókönyv, és részben már rendezési útmutató is. Mindez persze azt is jelenti, hogy ha valaki szeret képzeletbeli világokat rajzolni meg a fejében, akkor nagyon látványos tapasztalatokkal gazdagodik.

A szöveg maga pedig rendkívül szépen meg van csinálva: ez részben nyilván Reeve érdeme, de még inkább az alapos szöveggondozásé; nem rémlik, hogy zavaró nyomdahibába ütköztem volna. Ajkay Örkény fordítása zökkenőmentes, a terminológia konzisztens, és nekem borzasztóan imponál, hogy a fantasztikus univerzum ellenére sem akarja túlragyogni a névadások szellemességével se a történetet magát, se az eredetit. Úgyis tudjuk hogy fordítások: működnek, szépek, de nem zavarják meg az olvasást fölösleges okoskodással. Az egyetlen szó, amin fennakadtam az elején a sínkósza volt, azoknak a fiataloknak a jelzője, akik imádnak bármi áron vonatozni. De az első pár találkozás után már nem tűnt ez se modorosnak, hanem magával hozott egy olyasfajta romantikát, ami nagyon jól áll ennek a fogalomnak. Jó volt olvasni.

A vége pedig… spoiler

Meglátjuk, mi lesz belőle. Ez egy erős négy és fél csillagos regény, nem hibátlan, de jó olvasni, folyamatosan pörög, bele lehet feledkezni, okosan rétegzett, úgyhogy olvasható csak cselekmény felől, és úgy is, hogy az ember bogozza ki az utalásrendszerét és próbálja megérteni a világot. Nagy előnye, hogy nem osztja le egyértelműen, hogy ki a Jó és ki a Gonosz, és ezzel fenntartja azt a nagyon is valódi feszültséget, hogy mi van, ha a hősünk rosszul választott – kijár az ifjúsági olvasónak egy kis morális ambiguitás. A magam részéről várom a következőt.


Ugyanez röviden: okos kis könyv, sok jó tulajdonsággal meg néhány apróbb gyengeséggel, olvassátok, és jó lesz. Nekem is elkerülte volna a figyelmemet, hogyha nem adják a kezembe, de milyen jó, hogy nem így esett, mert szomorú lennék, ha kihagytam volna.

Ezúton is köszönöm a @móra kiadónak a könyvet, @armitage-nak pedig a közbenjárást.

3 hozzászólás
Oláh_Zita P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Nem szeretném csillagozni (de megis megtettem ), mert annak ellenére, hogy az író stílusa kiváló, a kitalált világa előtt kalapot emelek – az öntudattal rendelkező vonatok menők-, mégis az volt a könyv számomra legjobb része, hogy befejeztem.
Emlekszem, amikor almos reggeleken olvastam, es többször csak automatikusan olvastam, kb fel oldal utan eszmelve, hogy nem tudom mit olvasok. Ilyenkor mindig újraolvasok, itt randítottam a vallamon, atszkenneltem fel masodperc alatt, hogy ne maradjon ki valami lenyeges, es olvastam tovabb. Ennyire nem az en vilagom a sci fi.

Dworkyll I>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Ez egy filmkönyv. Csak sikerült hamarabb megírni, minthogy kijöjjön a film. A vizuális világa elképesztően látványos (lesz vagy lehet), mert a szerző nagyon jó koncepciókat dobott be, nagyon ügyesen ötvözi a már-már archetipikus témákat (vonatok pl) a teljesen maiakkal/közeljövő-beliekkel. A problémáim is itt kezdődnek, hogy az ötleteket csak dobálja, de nem dolgozza rendesen ki, nem viszi végig, amolyan Iain M. Banks junior élményt okozva. A dramaturgia, a történetvezetés ugyanettől szenved, bevonós meg sodró, kiszámíthatónak sem mondanám, de itt is bőven vannak kihagyott lehetőségek. A karaktereket viszont sikerült rettenetesen laposra írni. Még a főhősök definiálásához sem kell tíz szónál több, a mellékszereplők megállnak öt alatt. Gyakorlatilag alig tudunk meg róluk valamit. spoiler. Mármost ha egy IMAX moziban látom ezt az egészet, akkor biztosan a székbe szögez a látvány meg a látványos akció, de könyvben szerintem ez karcsú.
És ami manapság szinte már kötelező, egy ordas nagy cliffhangerrel ér véget. Kész szerencse, hogy a kiadó dolgozik a folytatásokon, a második rész előzetese ott szerepel a könyv végén.
Összegezve kicsit olyan ez az anyag mintha a Thomas, a gőzmozdony-t összeöntötték volna a Ready Player One-nal, és löktek volna bele egy adag Trónok harcát. Nem rossz, nem rossz, de vékonynak érzem kor szempontjából a célközönséget, 14 alatt túl drámai, 16 fölött túl gyerekes lehet, szerintem.
Piros pont jár a fordításért, nagyon ügyesen sikerült a már emlegetett eredeti ötleteket és koncepciókat magyarul visszaadni, egyet-kettőt szemérmetlenül újrahasznosítottam volna, ha hamarabb olvasom.

1 hozzászólás
scarletta>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

A teljes értékelésért látogassatok el a blogra:
https://atriatobooks.blogspot.com/2019/02/ertekeles-15-…

A történet főszereplője Zen Starling, a kisstílű szurdoki tolvaj. A K-vonatok vonalának végén élő tinédzser lopással és vonatozással üti el szabadidejének nagy részét. Egy napon, miután egy lopott arany nyaklánccal igyekszik feltűnésmentesen elhagyni a várost, észreveszi, hogy egy lány és egy drón követi őt. Az univerzum K-vonat rendszerét kihasználva igyekszik elmenekülni előlük, de miután még az otthonában is megtalálják, úgy dönt, hogy lépnie kell. Megismeri Novát, a piros kabátos motorik lányt, és belesodródik egy évszázadok óta zajló ellenállási bűnténysorozatba, mely alapjaiban rengeti meg az univerzum létét és életét.

Bár ez a könyv nem az én korosztályomnak íródott, mégis minden idegszálam a könyvre koncentrált olvasás közben, annyira magával ragadott a történet. Mikor egy könyvet magyarra fordítanak, mindig elveszik belőle valami – a pezsgés, az energia, a lélek. Valami folyton eltűnik, és még ha nem is ismered az eredetit, valami megmagyarázhatatlan hiányt érzel. De a Csillagvonatok egyszerűen tökéletes volt, a fordítás is hozta a könyv különlegességét, szépségét. Részletgazdag kidolgozású mű, ötletes és kreatív megoldások és érzelem dús helyzetek jellemzik.

A Csillagvonatok pont azt a történetet meséli el, amiről a tizenkét éves körüli fiúk álmodnak, és ha elolvassák ezt a könyvet ők is rögtön a Damaszkuszi Rózsán utazva vágynak a vidék, a mesterséges bolygók felfedezésére, az általuk kínált kalandokra.

Azoknak ajánlom, akik vad kalandokra vágynak, ismeretlen tájakat akarnak felfedezni, vagy a jövőt kutatva akarnak új ismeretekre bukkanni. Akik nem félnek megismerni a változásokat, hisznek a jövő mesterségessé tételében, technológiával töltötté válásában. Hiába egy 13-14 éveseknek szóló történet, az idősebbek is találhatnak benne számukra izgalmas részeket, érdekességeket.

attatoth P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Ez a könyv nem volt letehetetlen számomra, sőt nem egyszer 1-2 napra el is felejtettem, hogy olvasom. Valahogy nekem nem volt izgalmas. A történet nem rossz, bár kisebb logikátlanságok vannak benne. A szereplők nem elég kidolgozottak, párbeszédjeik is szegényesnek tűntek többnyire.

2 hozzászólás
Boglárka_Tóth>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Na ez pont az ellentéte volt az előző olvasmányomnak. A borító nagyon műanyag, de a belbecs kifejezetten jó. Talán hajszállal kevesebb akcióval is beértem volna, de nagyon érdekes a háttérvilág (pl. kaptárszerzetesek), és remélhetőleg a második kötet még fantasztikusabb lesz, tekintve, hogy Zen és Nova a kötet végén elindultak spoiler. Bízom benne, hogy a spoiler mibenlétére fény derül, meg arra is, kik spoiler. Jó alapozós kötet, és várós a folytatás.

12 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Krokos: Hamis emlékek
Ilsa J. Bick: Hamvak
Alexandra Bracken: Világok utazói
Francesca Haig: A tűz gyermekei
Rachel Ward: A menekülés
Samantha Shannon: Csontszüret
Diana Wynne Jones: A trónörökös
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett