Csillagvonatok (Railhead 1.) 24 csillagozás

Philip Reeve: Csillagvonatok

A ​Nagy Hálózat vasútvonalain az ember sosem lehet elég óvatos. Különösen olyasvalaki, mint Zen Starling: zilált életű tini, ügyes kezű tolvaj és „railhead” vagyis vonatmániás sínkósza, aki nem csak a jó zsákmány reményében, de pusztán az utazás élményéért és az intelligens mozdonyok társaságáért is gyakran nekivág a csillagok közé vezető útnak.
Ám egy nap, amikor a sikeres tolvajlás után az utcán egy piros kabátos lány a nevén szólítja, és egy elszánt drón is a nyomába ered, Zen kénytelen rádöbbenni, hogy sorsa új, ismeretlen irányba kanyarodott, és a fényéveket átívelő síneken, csodás és veszélyes világokon át olyan kalandra indul, amelyből kiszállás nincs, úti célja ismeretlen, tétje pedig hatalmas. Talán az egész Univerzum jövője múlik azon, hogy Zent milyen fából faragták, s hogy megtudja, ki is ő valójában:
rendbontó,
akcióhős,
igazmondó,
lázadó,
hazug,
ellenség,
alávaló, vagy
dicső – és vajon még mi minden más…… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2020
352 oldal · ISBN: 9789634864394 · Fordította: Ajkay Örkény
>!
Móra, Budapest, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634153603 · Fordította: Ajkay Örkény

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

A Csillagvonatok Philip Reeve egy ifjúsági science fiction regénye, mely a Ragadozó városokhoz hasonlóan kiemel egy átlagos momentumot, és tejesen mássá alakítja át. A városok már sorra kerültek, így most a vonatokat figyelhetjük meg, amik a bolygók között vándorolnak.
A könyv valójában részegységekre van felosztva, amelyek tagolják a regényt. Ezek a részegységek kicsit olyan hatást keltenek, mint önálló kisregények lennének: bár történet összeköti ezeket, de valójában minden másban nagyon eltérőek egymástól. Egyrészről nagyon izgalmas, hogy mindegyik részegység teljesen más stílusú: az első inkább bevezető a világba, egyfajta világépítés; a vonatban utazós rész erősen felhozza a korábbi vonatokkal kapcsolatos olvasási élményeket is (Orient-expressz); míg más inkább a kémesebb vonalba csúszik át, vagy éppen a kalandregényesbe. Nem mindegyik egységet jellemzi számomra az átfogó (klasszikus értelembe vett) kalandregény, egyes részeket viszont nagyon erősen tetten érhető.
Másrészről ezek a részegységek mindig mást állítanak a fókuszukba: a megismert világot, egy család történetét, vagy éppen a főszereplők közötti különböző érzéseket. Mindegyik részegység épít és előre mutat a következőre, de közben a saját történetének fókuszát tartja szem előtt, így mint a bűvész, sokszor nem vesszük valójában észre, mennyi információt is kapunk valójában. Ez a mechanizmus gyakorlatilag az, ami miatt a történet mindig tud magán egyet csavarni, és ami miatt a folyamatos érdeklődést fent tudja tartani. Valójában minden egyes részegység után van egy olyan fordulat is, amiben átértelmezi a főszereplő a saját helyzetét: egyrészről saját magában átértelmezi, hogy amit tett, az bűnnek számít-e az adott helyzetben, és hogyan tudja ezt önmagában megérteni, és túllépni rajta. Másrészről a világ felé is átértelmeződik a tette (és ugyanúgy vissza is hat a környezet a főszereplőkre)
A történet hátterének nagyon érdekes a vonat, mint téma. Egyrészről nem rugaszkodik el annyira a mindennapoktól, ezt eltudjuk képzelni, és így a közlekedés bár újfajta módon történik, de valójában egy teljesen megszokott módon. Így a vonat többet is ad: egyfajta híd a népcsoportok, emberek, kultúrák között. Egy lehetőség az utazásra, az új megismerésére, csoportok közötti átjárásra is. Közben pedig a történet science fiction, ami mégis ad az egészhez egy különleges ízt. Itt a tájak nem megszokottak, a lehetőségek hatalmasabbak, különlegesebbek. Minden monumentális, nagyszabású és izgalmas, ahogyan a szereplők átélik ezt a történetet.
Maga a vonat tematika hozza magával az idegenek kérdését is. Lehetőség, hogy léteznek idegenek, és ez elől próbálnak védeni minket a mesterséges intelligenciák. Számomra a könyv egy nagyon nehezen érthető része, hiszen látható benne, hogy az emberi faj együtt él a kaptárszerzetesekkel (bár egyértelmű, hogy nem egyenlő interakciókban, de közös helyen élnek, és ismerik a másik a fajt). Ez viszont azt is jelenti, hogy van egy faj, amit már az emberek idegenként megismertek, valamennyire el is fogadtak, és mégsem tört ki a spanyol inkvizíció (egyik fajnak sem esett maradandó károsodása csoport szinten). Így viszont a védelem más fajokkal szemben kétséges számomra.
Mint ifjúsági könyv, érdekes benne, hogy valahol a middle grade, és a young adult könyvek között helyezkedik el. A szöveg összetettsége, a karakterek rétegzettsége sokszor még egyszerűbb, könnyedebb, semlegesebb, míg a történet fordulatai (itt akár a halálesetekre is gondolhatunk), vagy a szerelmi szál egyértelműen már a young adult kategóriához húz. Ilyen szempontból viszont nagyon érdekes, hogy nem egy alapvető fiú-lány páros között alakul ki kötődés, hanem egy fiú és egy robot között. Egyrészről én ebben a szerelmi szálban érzek egy csöppnyi Rómeó és Júlia felhangot (hiszen Zen olyan helyről érkezik, ahol technoluditák élnek) így valójában nem lehetnek egymásié. Másrészről a történet utat nyit annak a lehetőségnek, hogy minden szempontból változatos legyen: változatos nézőpont is érvényesüljön, beemeljen egy újfajta karaktert, aki kiegészíti a főszereplő képességeit (ami egy jó kapcsolat alapja, ám ebben a világban a túlélés kulcsa is lehet).
Mindenképpen ejtenék szót amagyar kiadásról is. Nagyon tetszetős, hogy nem élfestéssel, hanem lapszéli mintákkal, de egy szöveget rajzol ki a lapok élei. Különleges hatást kölcsönöz, mindenképpen olyan, ami kiemelkedik a többi könyv közül, és felkelti a figyelmét az olvasónak. Egyedi mindenképpen, hiszen ilyet nem gyakran lát az ember (nem is tudom, van-e még példa erre a magyar kiadásban).
A történet nagyon jó felütése a sorozatnak. Sok szálon látszik, hogy a második kötet fog megoldást kínálni, és hogy az első kötet csak egy bemutatása a problémáknak, és lehetőségeknek. Izgalmas mindenképpen, és remélem, a folytatást hamarosan a kezembe vehetem majd, hogy Nova és Zen kalandjait tovább követhessem.

Navi P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

WOW …
Imádtam, minden hibájával együtt is. Kicsit gyors és kidolgozatlan.
DE
A vonatok … Istenem, ha egyszer egy ilyenre felülhetnék … Vonatok, amikkel szinte a fantázia birodalmát járhatjuk be, bocsánat, akikkel, merthogy ŐK gondolkozó, beszélő, érző lények. Saját személyiséggel, történettel.
És ŐK az igazi főszereplői a regénynek, nem Zen és Nova. Az utóbbiak csak eszközök arra, hogy Reeve bepillantást engedjen nekünk ebbe a fantasztikus világba.
Vonatok, peronangyalok, motorikok, interfészek, Őrzők …
Nagyon jól felépített, szinte már-már filmszerű látványelemekkel dolgozó mű. Imádnám filmen :D
Kíváncsian várom a folytatást :)

7 hozzászólás
Gyula_Böszörményi IP>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Reeve fantáziája, dramaturgiai érzéke, két szóval: írói tehetsége lenyűgöző. Egyértelműen ő a kortárs ifjúsági irodalom koronázatlan királya, még akkor is, ha J. K. Rowling Harry Pottere nagyobbra lett puffasztva, imádva, ajnározva. Erről hivatalból írtam: https://librarius.hu/2018/12/03/csillagvonatok-segitseg…

Ananiila>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Tökéletes olvasmány azoknak akik most ismerkednek a sci-fi műfajjal.
A hangsúly ez esetben az ifjúsági címkén van. Emiatt nem tudtam igazán élvezni és annak ellenére, hogy maga a történet egy pillanatra sem állt le én mégis unatkoztam rajta.
A világ amiben játszódik nagyon érdekes, de sok még a homályos folt, sajnos nekem a karakterek nem tetszettek, a főszereplő srác kimondottan ellenszenves.
Az egész olyan kidolgozatlan, de gondolom majd a folytatásokban kiderülnek a dolgok, kár, hogy semmilyen késztetést nem érzek rá, hogy majd elolvassam.
Filmet viszont néznék belőle, egyelőre a képzeletem nem elég erős a vonatok elképzeléséhez.

3 hozzászólás
kratas P>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Tetszett! Nagyon egyedi világ, ami a nem annyira egyedi történetet felturbózta annyira, hogy megfeledkezzek a klisékről. Olvasnám tovább még ;) A kedvencek pedig a egyértelműen a vonatok és Bogaras Bácsi :D

4 hozzászólás
Hanna IP>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Philip Reeve a Ragadozó városok sorozat után ismét egy átgondolt, színes és minden ízében menő trilógiába kezdett, amely részben fejet hajt a sci-fi klasszikusai előtt, részben némi csillogással felturbózva, érdekesen elegyíti azokat a toposzokat, amik a sci-fi írókat az elmúlt időszakban foglalkoztatták. Megjelenik benne bolytudat, galaktikus császárság, tudatfel- és letöltés, és a kérdés, hogy a mesterséges személyiséget megilletik-e emberi jogok. Nem ez lesz az a könyv, amelyik teljesen új megvilágításba fogja helyezni ezeket az elemeket, de van benne annyi invenció, pimaszság és vonzerő, hogy a YA olvasókat és a sci-fi kedvelőit egyaránt elszórakoztassa.
A Csillagvonatok legnagyobb erénye a jól felépített és izgalmas részletekben gazdag világ, amelybe további ajtókat nyitnak az ügyesen megrajzolt mellékszereplők – még ha nincs is lehetőség mindegyiküket kibontani, Reeve világossá teszi, hogy minden egyes kaptárszerzetes, motorik vagy vonat mögött további történetek rejlenek. A könyv cselekménye nagyon szorosan vezetett, az egyes helyszíneken épp csak átsuhanunk, mint maguk a csillagvonatok, és jóformán csak állomásnyi ízelítőt kapunk belőlük, mégis egészen nyilvánvaló, hogy nem csupán felkent díszletek. Ez a tágasság, a bejárhatóság érzése az, amitől a regény igazán vonzóvá válik, mert egyébként maga a cselekmény viszonylag könnyen kiszámítható.

Természetesen a könyv nem hibátlan, és hagyott bennem némi hiányérzetet – ez köszönhető részben annak, hogy nemigen tér le arról a pályáról, amit általában a titokzatos megbízók által veszélyes munkákra küldött piti tolvajok bejárnak, beleértve az összes olyan csavart, amit már kanyarokkal korábban láttam jönni. Másfelől azonban a világról feltáruló titkok érdekesek és végig fenntartják a feszültséget – ezek valójában sokkal izgalmasabb problémákat vetnek fel, mint a főhős személyes kalandja.

Bővebben: http://sfmag.hu/2019/02/01/philip-reeve-csillagvonatok/

poggi IP>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Sok mindent lehet szeretni ezen a regényen. A felépített világot, a dinamizmusát, a mozgalmasságát, a letehetetlenségét. Hogy tele van pakolva az egész mindenféle utalásokkal ide-oda-amoda. Mindez azonban nem esik túlzásokba, azaz teljesen jól érthető a megidézett bálványok ismerete nélkül is – ezt már csak azért is merem állítani, mert a legtöbbet én se ismertem fel, csak vannak olyan szöveghelyek, amiknél sejthető, hogy nem véletlenszerűek. Ha egyszer valaki listába szedné és kibogozná az utalásrendszerét, azt nagyon boldogan nézegetném. spoiler

És a vonatok! Öntudattal bíró, szenvedélyes, néha éneklő, néha magukat harcias érzelemkitörésekre ragadtató mozdonyok. Titokzatos kapu-hálózat, amin keresztül az ismert univerzum egésze bejárható. Ez talán a legvarázslatosabb az egész könyvben, a vasúti tematika, az egész egyszerre hideglelős, miközben van egy nosztalgikus romantikája. spoiler (Nem tudom, fel mernék-e szállni egy ilyenre.) Másfelől kicsit mintha a mozdonyoknak kidolgozottabb személyisége lenne, mint a főszereplőknek, ami nem feltétlenül előnyös, de nézhetjük úgy is, hogy nekik még van hová fejlődniük az eljövendő kötetekben.

Sajnos számomra pont a főhős – Zen – a leggyengébb láncszem. Mintha szándékosan üresen lenne hagyva, hogy nyugodtan bele lehessen képzelni bármit. Ráadásul belezavarodtam, hogy most hány éves is. spoiler Persze nem tudom, hogy működnek az életkorok ebben a világban, szóval lehet rá magyarázat, csak fennakadtam rajta. Részben persze azért is, mert egy ponton Zen elég radikális tetteket követ el sorozatban, és mintha nem tudná felmérni a cselekedeteinek valódi súlyát vagy felelősségét, ezért is érzem talán inkább kisfiúnak. spoiler Mindazonáltal egyelőre a Damaszkuszi Rózsa sorsára kíváncsibb vagyok, mint a gyerekekére, de ez lehet, hogy csak azért van, mert cinikus, öreg, fantáziátlan néni kezdek lenni :)

A világ pedig igazából kompenzál gyakorlatilag mindenért. Tele van részletekkel, ötletekkel. spoiler Ezek sokszor ugyan csak díszletszerűek, de hát a főhangsúly a cselekményen van, illetve olyan jó kis kérdéseken, hogy mi teszi az embert, milyen kapcsolatok alakulhatnak ki ember és motorik (android), ember és vonat, spoiler vagy akár vonat és vonat között, és ezek milyen következményekkel járnak. Nagyon szimpatikus, ahogy csak diszkréten jelöli, hogy nemcsak „fekete-fehér” kapcsolatok vannak, minden magyarázat nélkül bejelenti egy helyütt a narrátor, hogy egy férfi szereplőnk az előtörténete során egyszer férjhez ment aztán elvált, mások hangulatuktól függően váltogatják, hogy női, férfi vagy nemsemleges testben jelennek meg éppen. És nem fűz hozzá értékítéletet sehol, egyszerűen így van, és kész.

Érezhetően filmesre van írva, azt mindenki döntse el maga, hogy számára jó vagy nem jó, ízlés kérdése. Az akciójelenetek hosszúak (számomra többször követhetetlenek), néha volt olyan érzésem, hogy itt-ott hiányzik egy kis leírás, és lapoztam is vissza, hogy megtaláljam, mit ugrott át a szemem, de kiderült, hogy semmit. A párbeszédek frappánsak és célratörők, az egész nagyon határozottan arra mutat, hogy ez prózában megírt forgatókönyv, és részben már rendezési útmutató is. Mindez persze azt is jelenti, hogy ha valaki szeret képzeletbeli világokat rajzolni meg a fejében, akkor nagyon látványos tapasztalatokkal gazdagodik.

A szöveg maga pedig rendkívül szépen meg van csinálva: ez részben nyilván Reeve érdeme, de még inkább az alapos szöveggondozásé; nem rémlik, hogy zavaró nyomdahibába ütköztem volna. Ajkay Örkény fordítása zökkenőmentes, a terminológia konzisztens, és nekem borzasztóan imponál, hogy a fantasztikus univerzum ellenére sem akarja túlragyogni a névadások szellemességével se a történetet magát, se az eredetit. Úgyis tudjuk hogy fordítások: működnek, szépek, de nem zavarják meg az olvasást fölösleges okoskodással. Az egyetlen szó, amin fennakadtam az elején a sínkósza volt, azoknak a fiataloknak a jelzője, akik imádnak bármi áron vonatozni. De az első pár találkozás után már nem tűnt ez se modorosnak, hanem magával hozott egy olyasfajta romantikát, ami nagyon jól áll ennek a fogalomnak. Jó volt olvasni.

A vége pedig… spoiler

Meglátjuk, mi lesz belőle. Ez egy erős négy és fél csillagos regény, nem hibátlan, de jó olvasni, folyamatosan pörög, bele lehet feledkezni, okosan rétegzett, úgyhogy olvasható csak cselekmény felől, és úgy is, hogy az ember bogozza ki az utalásrendszerét és próbálja megérteni a világot. Nagy előnye, hogy nem osztja le egyértelműen, hogy ki a Jó és ki a Gonosz, és ezzel fenntartja azt a nagyon is valódi feszültséget, hogy mi van, ha a hősünk rosszul választott – kijár az ifjúsági olvasónak egy kis morális ambiguitás. A magam részéről várom a következőt.


Ugyanez röviden: okos kis könyv, sok jó tulajdonsággal meg néhány apróbb gyengeséggel, olvassátok, és jó lesz. Nekem is elkerülte volna a figyelmemet, hogyha nem adják a kezembe, de milyen jó, hogy nem így esett, mert szomorú lennék, ha kihagytam volna.

Ezúton is köszönöm a @móra kiadónak a könyvet, @armitage-nak pedig a közbenjárást.

3 hozzászólás
Dworkyll I>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Ez egy filmkönyv. Csak sikerült hamarabb megírni, minthogy kijöjjön a film. A vizuális világa elképesztően látványos (lesz vagy lehet), mert a szerző nagyon jó koncepciókat dobott be, nagyon ügyesen ötvözi a már-már archetipikus témákat (vonatok pl) a teljesen maiakkal/közeljövő-beliekkel. A problémáim is itt kezdődnek, hogy az ötleteket csak dobálja, de nem dolgozza rendesen ki, nem viszi végig, amolyan Iain M. Banks junior élményt okozva. A dramaturgia, a történetvezetés ugyanettől szenved, bevonós meg sodró, kiszámíthatónak sem mondanám, de itt is bőven vannak kihagyott lehetőségek. A karaktereket viszont sikerült rettenetesen laposra írni. Még a főhősök definiálásához sem kell tíz szónál több, a mellékszereplők megállnak öt alatt. Gyakorlatilag alig tudunk meg róluk valamit. spoiler. Mármost ha egy IMAX moziban látom ezt az egészet, akkor biztosan a székbe szögez a látvány meg a látványos akció, de könyvben szerintem ez karcsú.
És ami manapság szinte már kötelező, egy ordas nagy cliffhangerrel ér véget. Kész szerencse, hogy a kiadó dolgozik a folytatásokon, a második rész előzetese ott szerepel a könyv végén.
Összegezve kicsit olyan ez az anyag mintha a Thomas, a gőzmozdony-t összeöntötték volna a Ready Player One-nal, és löktek volna bele egy adag Trónok harcát. Nem rossz, nem rossz, de vékonynak érzem kor szempontjából a célközönséget, 14 alatt túl drámai, 16 fölött túl gyerekes lehet, szerintem.
Piros pont jár a fordításért, nagyon ügyesen sikerült a már emlegetett eredeti ötleteket és koncepciókat magyarul visszaadni, egyet-kettőt szemérmetlenül újrahasznosítottam volna, ha hamarabb olvasom.

1 hozzászólás
WickyNicky>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Idejét sem tudom, mikor olvastam utoljára sci-fit, úgyhogy kb. úgy hatott rám, mintha először olvastam volna. Ezért számomra új volt az egész világábrázolás, de nagyon tetszett. Kifejezetten élveztem az elképzelt nagyon távoli jövőt, a világűr szerte benépesített rengeteg bolygó leírását, a különböző világok megjelenítését. És különösen a bolygokat és holdakat beszövő vasúthálózatot, melyen a csillagvonatok száguldanak, egyik csillagkaputól a másikig. Annyira filmszerű és szemléletes volt az ábrázolás, hogy végig láthattam magam előtt mindazt, amit Reeve elképzelt. Nagyon látványos film készülhetne belőle.

Tökéletesen azt kaptam a könyvtől, amit vártam. A zsúfolt és rohanós napok közben egy olyan könyvre vágytam, ami teljesen kiszakit a valóságomból, elrepít egy távoli ismeretlen világba, ahol minden más mint itt és ami egy varázslatos új távlatot nyitva egy érdekes történetbe húz be. Egy nagyszerűen felépített világba.

A bolygok között vonatokkal és nem is akármilyen vonatokkal közlekedő „sinkoszák” szemével ismerhetjük meg a világukat. A vonatok élő, érző, gondolkozó és beszélő, szeszélyes gépezetek, amik tudnak gyűlölni és harcolni, de szeretni és ragaszkodni is. A történet onnantól tetszett igazán, amikor már a vonatok is jobban szerepet kaptak. A kedvenceim egyértelműen a vonatok és Bogaras Bácsi voltak :) Oh de szívesen utaznék én is a Damaszkuszi Rózsán.

A főhőst, Zent sokáig nem igazán tudtam hova tenni. Nem tudtam eldönteni, hogy egy eltévelyedett, de szerethető kölyök, vagy egy gátlástalan tolvaj. Ezt még most sem döntöttem el, szóval már csak ezért is nagyon várom a folytatást :D Zen karaktere eléggé nyitottan lett hagyva, nem igazán ismertük még meg, attól függetlenül sem, hogy a történetet az Ő szemén keresztül követhetjük végig. A másik főszereplővel, Novával való kapcsolatában sem jutottam még dűlőre, de tetszett a motorik identitás keresése is. A tökéletlenségében kereste az emberségét, mert más lenni, mint a sztereotípiák által elvárt normák. És ez tette annyira emberivé és kedvelhetővé. Bár nála is eljött a pont, ami után nem tudtam eldönteni, hogy kedveljem vagy megvessem. A történet nagyon jó, de a két főszereplővel szemben eléggé szkeptikus vagyok. Nem fekete vagy fehér, jó vagy gonosz, ezt egyenlőre függőben hagyja az író, ami így talán még érdekesebb. Gondolom az Ő jellemeik a következő részben lesznek kiforrottabbak. Tényleg kíváncsi vagyok, mit fog kihozni belőlük Reeve.

Sok olyan „jelenés” van még a könyvben, amik érdekesek, de a történetük még nem bontakozok ki. Peronangyalok, Őrzők, kaptárszerzetesek, maga a hálózat…

A regényben akadt pár logikai hiba is, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Ezzel együtt is teljesen élvezhető. Lendületes, eseménydús, pörgős, de követhető, érthető.

Nekem a borító is tetszik. Nézegettem pár külföldi borítót is, és azt gondolom, azokhoz képest a magyar messze az egyik legjobb. A könyv minősége és kivitelezése is kifogástalan. A fejezetek elején lévő motívumoktól kezdve, a fordításon át, egészen a festet lapszélekig. Tetszik.

Köszönöm a könyvet, az olvasási élményt és a munkátokat @móra, várom nagyon a folytatást!

1 hozzászólás
Boglárka_Tóth>!
Philip Reeve: Csillagvonatok

Na ez pont az ellentéte volt az előző olvasmányomnak. A borító nagyon műanyag, de a belbecs kifejezetten jó. Talán hajszállal kevesebb akcióval is beértem volna, de nagyon érdekes a háttérvilág (pl. kaptárszerzetesek), és remélhetőleg a második kötet még fantasztikusabb lesz, tekintve, hogy Zen és Nova a kötet végén elindultak spoiler. Bízom benne, hogy a spoiler mibenlétére fény derül, meg arra is, kik spoiler. Jó alapozós kötet, és várós a folytatás.

15 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Krokos: Hamis emlékek
Ilsa J. Bick: Hamvak
Alexandra Bracken: Világok utazói
Francesca Haig: A tűz gyermekei
Rachel Ward: A menekülés
Samantha Shannon: Csontszüret
Diana Wynne Jones: A trónörökös
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett