The ​Subtle Knife (His Dark Materials 2.) 87% 44 csillagozás

Nagyon erős volt az indító kötet, és nem is lehet (nem is elvárható) az első találkozás erejét kitartani, a második az már nem első, hanem második. Mielőtt több ilyen okosat is kijelentek, a sztori több világon át is folytatódik, több szálon, szépen adagolva és elvarrogatva. A befejezés pedig pont ott van, ahol muszáj a harmadik kötetet elkezdeni.
Az emberek és daemonok kapcsolatáról átirányul a mesevilág metafilozofikus fókusza (mert van neki ilyene, ráadásul és szerencsére) egy biblikus és multiverzumos léptékű leszámolás előkészületére. Másodikrész-jellegű ez a második rész abban is, hogy az előzmény és folytatás között önállóan nem állna meg egymagában. Ez az a fajta trilógia, amit mindenképp érdemes az elején kezdeni. Az átvezetés után most már tényleg jöhet a harmadik kötet.

A gyerekszereplő nem jelent feltétlenül gyerekkönyvet… Ha az első rész a világteremtésben jeleskedett, a második inkább cselekmény-központú. Néha még nem egyértelmű, ki mikor hova és miért, máskor pedig minden valószerűtlenül egy irányba tart, de az olvasónak nem is nagyon van ideje a hiányzó láncszemeken töprengeni. Ha nem lenne elveim ellen való, talán most rögtön elkezdeném a harmadik részt :)

Úúúúristen. (Ez azért, mert ha most elkezdem a harmadik kötetet, odalesznek a kihívásaim :P)
Ez egyre jobb. Hiányoltam Ioreket, de egy idő után elfogadtam Leet kárpótlásul, a kés, a világok, a kapcsolatok… Pullman-rajongásom nem fog megszűnni, sőt.
(Az őszinteség kedvéért elárulom, majdnem elsírtam magam a vonaton, ott olvastam a legvégét. Nem akarok spoilerezni, úgyhogy legyen elég ennyi.)

Közel hasonló volt az első részhez, csak ez valahogy érdektelenebb volt. Igazából semmi érdekes dolog nem történt az egész könyvben. De legalább gyorsan lehet vele haladni mert nagyon jól folyik a történet és nem unalmas, csak szimplán nem érdekes. Értem, hogy csak előkészíti a következő részt, de attól még lehetet volna tartalmat pakolni ide. Annyira meg nem kötött le hogy belekezdjek a harmadik részbe. Szinte minden ami történt a könyvben azt is kb 2-3 oldal alatt letudtuk és ment tovább a történet ami nekem egyáltalán nem tetszett.

Gosh, milyen gyönyörűen megszerkesztette ezt a könyvet az író.
Az elejével hasonlóan voltam, mint az első résszel, hiába találtam izgalmasnak, állandóan elálmosodtam tőle, és minden (két) fejezet után legalább kicsit ki kellett szellőztetnem a fejem, mielőtt folytatni tudtam.
De ahogy a végén összeértek a szálak és a motivációk, az valami csoda. off Will olyan célt kap, amit semmi nem tud normál esetben felülírni, de Lyra szála túllép a normálon, és közben az áldozatok és történések…
Az utolsó hatvan-hetven nem oldal teljesen meggyőzött.

Jobban tetszett, mint az első.

Will szimpatikus ellenpárja lett Lyrának, akit azért sikerült valamennyire megkedvelnem. Hiszen egy számára ismeretlen világban kellett helyt állnia, és ügyesen segítette Will-t, aki megszerezte a titokzatos kést, amivel sikerül Nekik a világok között ajtót nyitni és céltudatosan mozogni, és nemcsak véletlenszerű átjárókat találni.
Sok titok lappang, ami érdekessé teszi a kötetet, mik azok a Spectre-k, kik azok az Angyalok, hol van Will apja és milyen szerepe van a történésekben, Lord Asriel mit tervez, Mrs Coulter lehet-e még gonoszabb..
Jöjjön a következő rész.

Most ez tenyleg igyvegzodott? Hat megorulok. Maris el kell kezdenema harmadik reszt. Nagyon nagyon magaval ragd. Letehetetlen. A HP ota nem voltam ilyen szerelmes egy vilagba. :-)

A trilógia második tagja az első 50 oldal után legalább annyira érdekfeszítő mint az első, ez már ritkaság…

Először magyarul olvastam évekkel ezelőtt. Jó volt most újra visszatérni ebbe a fantáziavilágba, jobban tetszett, mint az első rész, és megtaláltam újra azokat a hangulatokat, amiket annyira jó volt beszippantani. :)

Az arany iránytű nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Nem volt túl magas az elvárásom, és messze túl is teljesítette az a kötet. Ezzel szemben ez a könyv abszolút középszerű volt – továbbviszi a történetet, de semmi különöset nem mutat; a világépítésben is elmarad az előzőtől (noha elmondja, hogy a steampunk jellegű világ a mi világunk alternatív univerzuma); a történet pedig ránézésre a szokásos mentsük meg a világot.

Ahhoz képest, hogy YA (young adult) kötet, meglepően minden fél morálisan szürke. Ehhez képest viszont a szerző látszólag állást foglal, hogy az egyik fél jobb, mint a másik, mondván azok elképzelhetetlen szörnyűségeket hajtottak végre (amire viszont még csak példát sem mond…). Ehhez képest a pozitívnak beállított oldal nagyon láthatóan nem törődik az ártatlanokkal (a konkrét eset persze lényeges elem a sorozatban, úgyhogy nem lövöm le).

Összességében teljesen közepes kötet – néhány óra alatt végigolvasható, és fenntart némi érdeklődést a trilógia zárása felé, de ugyanakkor sokat tett azért is, hogy ne legyenek magas elvárásaim a befejezést illetően.