Három londoni fiatal, Becky, Jim és Adelaide Közép-Európa magas hegységeiben elterülő aprócska országba látogat. Mindez persze nem véletlen: Razkavia uralkodója Adelaide-et, az egykor szinte rabszolgasorban tengődő leányt választotta feleségül. E különös országban azonban a hercegnő élete tragikus fordulatot vet: férjét meggyilkolják, ráadásul az országban kialakult helyzet az ifjakat is halálos veszélybe sodorja. Razkavia sorsáért immár Becky, Jim és Adelaide a felelős…
Külvárosi királynő (Sally Lockhart 4.) 33 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1994
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 2
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 53
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Sajnos ez Sally Lockhart rész már nem volt az igazi. Jó volt, hogy a kis Adelaideról újra hallhattunk, de már a vele, velük történt dolgok nem voltak számomra olyan érdekesek.
Az viszont érdekes, hogy Pullman úr mennyiszer említést tesz Magyarországról! A 3. résznél kezdődött (azt hiszem), amikor Goldberg Dániel magyar zsidó belekeveredik Sally életébe… és most is, az Osztrák-Magyar Monarchia szóba jött, mint Razkavia szomszédja.
Kíváncsi vagyok még írásaira, és ezért köszönet @worsi nak!
Először is azért négy a csillag, mert ez nem volt igazi vérbeli Sally Lockhart. Jó-jó, Sally feltűnt a történet elején és végén, de ez édes kevés volt a boldogsághoz. Ez a történet Becky, Jim és Adelaide története. Viszont olyan réges-rég olvastam az első három kötetet, hogy nem emlékeztem Adelaide-ra és Jimre sem igazán. :( Valahol az én hibám is ez a négy csillag talán …
Ettől eltekintve, ha egy különálló kötetként kezelem, akkor valóban egy izgalmas ifjúsági kalandregényt kapok. Az eleje lassúcska volt, de a vége pörgött. :)
A szereplők közül egyértelműen Becky és Jim, valamint Karl voltak a kedvencek. Adelaide valahogy nem tudta belopni magát a szívembe … nagyon nem!!!
De a könyv jó, szerethető és élvezhető! ;-)
Bővebben itt írok róla: https://watchaholics.hu/2018/06/18/philip-pullman-kulva…
Végül ezt is elolvastam, hogy teljes legyen a „trilógia”…
A korábban csak megemlített Adelaide itt valóban kiemelt szerepet kap – meg még koronát is… Ám ha a leleményes, furfangos és humoros Jim nem lenne, akkor ez a könyv hiába íródott volna meg. Csak egy ifjúsági hercegnős lányregény maradt volna. Ám így!
A Sally Lockhart sorozat méltó befejező kiegészítő része. Érdemes elolvasni!
Sokan talán azért nem fejezik be a sorozatot, mert az utolsó részét még nem adták ki „frissben”, és a borítója nem nyeri el rögtön mindenkinek a tetszését. De egyébként fantasztikus befejező könyv, Adelaide sorsa az első könyv óta nem hagyott nyugodni, és most, hogy egy könyv róla szólt, nagyon boldog vagyok! :) Ajánlom mindenkinek! :)
Először is, ahogy többen írták, elég nagy parasztvakítás a Sally Lockhart-szériához sorolás, mert Sally túl sok mindent nem csinál. (Egyébiránt tök jó lett volna valami többet megtudni arról, hogy velük voltaképp mi történt az elmúlt években. Danielnél nekem valamiért tbc rémlik, de nem tudom, miért, azt hiszem, újra kéne olvasnom… Lehet, hogy csak egy hasonlatot értettem anno félre.) Az eredeti szériából Adelaide szégyen ide, szégyen oda, nem rémlett, Jim viszont igen, és nagyon vártam, hogy az a karakán srác mit fog produkálni, és nem kellett csalódnom.
Határozottan izgalmas és csavaros volt az egész sztori, igazi vérbeli kalandregény némi Pygmalion-beütéssel, bár a végére túlcsavarodott pár dolog, és egész egyszerűen túl sok minden történt egyszerre, túl sok áruló esett hasra egymásban, meg a kitartó angolokban. A romantikus szál viszont nem jött be nekem; se az időzítések, se a kifejtések nem sikerültek.
Razkavia egész jól ki lett találva, kár, hogy egy Rejtő-ponyvában, Afrika közepén inkább elhiszek ilyen mesebeli királyságokat. Itt a szomszédunkban valahogy olyan nevetségesen hangzott, hogy egy zsebkendőnyi területen mennyi tisztségviselő nyüzsög; szerintem mindenki más csak turista az országban, nem helybeli. (Annak mondjuk volt egy jópofa bája, hogy a helyiek sem ismerik a főváros zegzugos utcáit. Eszembe juttatta, ahogy Egerben egyszer úgy elkeveredtem, hogy tök véletlen, egy noname sikátornak köszönhetően találtam meg a város legjobb pontját :D )
Nem is tudom, hol kezdjem az értékelést.
Mivel Sally Lockhart sorozatnak van beharangozva csalódást okozott, mert spoiler és Sally az elején és a végén szerepel de csak megemlítés szintjén. Igazából semmit nem tudunk meg róla és a kislányát már említésre sem méltatja a könyv.
Ugyanakkor, a történet olvastatja magát. Ez a rész Jimről és Adelaideról szól és egy új szereplőről Beckyről. Ugyanaz a világ, mint Sally Lockhart világa de különálló könyvként is megállná a helyét. Sőt, aki csak ezt a részt olvasná fel sem tűnne neki, hogy ez egy „trilógia” része.
A többi könyvvel ellentétben spoiler Jó volt hallani Adelaideról, mert hiányoltam mi is lett vele miután eltűnt, de spoiler Viszont ezzel együtt teljes a Sally sorozat, imádtam az első három részét és végül is egyfajta nosztalgiát adott a Tin Princess :)
A Sally Lockhart-trilógia olvasása közben végig azt vártam, hogy egy sarokból elénk ugorjon Adelaide. Vagy legalább megtudjuk, hogy mi történt vele. Mint kiderült, erre eddig a trilógián kívüli részig kellett várnom. De megérte.
Nem így képzeltem el Adelaide visszatérését, de jó volt ez így. Pullman ismét megörvendeztetett bennünket egy bonyolult nyomozós, kalandos, szerelmi szálas történettel. Talán még jobban is élveztem, mint a Sally Lockhart-trilógia (egyes) részeit.
A szereplőkkel sem lehetünk elégedetlenek, volt itt minden. Aki harsány és hősies karakterekre vágyik, annak ott van Jim és Adelaide. Akinek viszont kevésbé idealisztikus szereplők is megfelelnek, azok imádni fogják Becky-t, aki tisztában van a hibáival és tépelődik is miattuk, mégis hőssé válik ő is. De még sorolhatnám a rengeteg jól kidolgozott mellékszereplőt: a kocsmai srácokat, a grófékat ésatöbbi.
Summa summarum, szerintem érdemes volt Pullmannak megírnia ezt a negyedik részt, így lett igazán kerek a történet.
A Sally trilógiát nem olvastam (még :)), de szerintem ez a könyv önmagában is kerek egész történetet alkot. (persze észrevehetőek voltak a korábbi részekre tett utalások, de abszolút nem voltak zavaróak számomra)
A főszereplők szerethetőek (Jim, Becky, Adelaid), a történet izgalmas, sok-sok meglepő fordulattal :)
Ez volt az első könyv, amit Pullmantól olvastam, így nem volt viszonyítási alapom :) Beckyt és Jimet szerettem, Adeleide viszont kifejezetten unszimpatikus volt, hiába akartam olyan nagyon megszeretni, egyszerűen nem ment. Ennek nincs különösebb oka, nem is az író hibája, egyszerűen nem éreztem magamhoz közel a a karaktert. Izgalmas volt, rejtélyes és kellemes olvasmány.
Népszerű idézetek
Ha úriember lennél, sohasem törnél be valaki szobájába csokoládé nélkül.
234. oldal
A koronán nem volt sok néznivaló, fekete vasabroncs, amelyre egyetlen hatalmas, szabálytalan, sárga topáz volt illesztve; de abból a kardból kovácsolták, amellyel Walter von Eschten védelmezte a sziklát II. Ottokár ellen a wendelsteini csatában. A topáz pedig Csehák Erzsébet magyar grófnő hozománya volt, aki Walter fiához, Kalrhoz ment férjhez. Így a razkaviai korona sokkal értékesebb lehetett, mint bármilyen arany ékszer.
137. oldal, Nyolcadik fejezet, A koronázás
– Igen. De… – Becky egy másodpercre megingott, hogy vajon elárulhatja Adelaide titkát idegeneknek. De nagyon ritkán érezte magát ilyen jól valahol, és nagyon kevés társra akadt, akiben olyan ösztönösen megbízott volna, mint itt ezekben az emberekben.
34. oldal - Mrs. Goldberg (Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2003)
Tudod, Sally egyszer mondott nekem valamit; a boldogságról beszélgettünk, meg arról, hogy az mit is jelent. Azt mondta, hogy ő nem akar boldog lenni, mert az gyönge meg passzív dolog; élni akar és cselekedni. Dolgozni akart. Az ilyesmi volna jó nekem.
238-239. oldal - Árulás (Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2003)
– Te meg Adelaide és Jim megadtatok neki minden esélyt, amit csak lehetett. Mindent megtettetek, volt hozzá bátorságotok, szellemetek és képzeletetek, de az erő győz. A túlerő mindig.
– Örökké? Semmi remény semmire, csak az erőszak?
– Nem örökre. Csak egy ideig. Egyszer megroppan, a központ elveszíti a fogást, és az emberek visszaemlékeznek rá, mik voltak valaha. Saját maguk akarják megint meghatározni a sorsukat. Az élet nem állóvíz, Becky. Az élet folyóvíz. Minden változik. Ez benne a szép.
360. oldal - A svájci klinika (Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2003)
A felesége olyan masszív volt, mint egy operaház.
57. oldal, Harmadik fejezet, Az ír gárda
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ransom Riggs: Üresek városa 88% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Patrick Ness: Válasz és Kérdés 92% ·
Összehasonlítás - Erin Hunter: Titkok erdeje 93% ·
Összehasonlítás - Dion Leonard: Találkozás Góbival 90% ·
Összehasonlítás - Wéber Anikó: Az ellenállók vezére 90% ·
Összehasonlítás - Téti István: Darwin Wells a Vadak Földjén 89% ·
Összehasonlítás - Irene Adler: Utolsó felvonás az Operában 88% ·
Összehasonlítás - Fodor Veronika: Az aranyváros 85% ·
Összehasonlítás - Justin Somper: Az óceán démonai 87% ·
Összehasonlítás