Az ​arany iránytű (Az Úr Sötét Anyagai 1.) 208 csillagozás

Philip Pullman: Az arany iránytű Philip Pullman: Az arany iránytű Philip Pullman: Az arany iránytű

Lyra világában háború készülődik azok között, akik tudatlanságban tartanák a népet és akik harcolni akarnak a szabadságért. Lyra az események sűrűjében találja magát, amikor nagybátyja, Lord Asriel Oxfordba érkezik, és a lány legjobb barátjának, Rogernek nyoma vész.
Lyra megtudja, hogy Rogert titokzatos társaság ragadta el, amely állítólag kísérleteket végez a gyerekeken. Hogy megtalálja a barátját, északra utazik, a páncélos medvék és boszorkányklánok földjére, ahol Asriel egy párhuzamos világba próbál hidat építeni.
Amit azonban Lyra nem tud és nem is tudhat meg, hogy cselekedeteinek nem csupán a saját világára, de minden más világra nézve is következményei lesznek.
Az arany iránytű 50 nyelven jelent meg, és több mint 20 millió példányban kelt el világszerte, a jelenlegi már a 4. magyar kiadása.

Megjelent Északi fény címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Ciceró, Budapest, 2019
394 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634321149 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Philip Pullman
>!
Ciceró, Budapest, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320500 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Philip Pullman
>!
Ciceró, Budapest, 2017
392 oldal · ISBN: 9789634320647 · Fordította: Borbás Mária

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

His Dark Materials

37 tag · 7 karc · Utolsó karc: 2020. július 24., 08:08 · Bővebben


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Iorek Byrnison · Lyra Belacqua · Lord Asriel


Kedvencelte 32

Most olvassa 24

Várólistára tette 279

Kívánságlistára tette 304

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Solymár_András I>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Az úr sötét anyagai…hogy a francba ne keltené fel egy ilyen cím a figyelmemet? Már nem is tudom, hogy először a könyvről halottam, vagy a filmről, de azt tudom, hogy a film volt meg előbb. Emlékszem, hogy nézem…tralla-lalla-la, de cuki gyerekfilm…tralla-lalla-la..uuhhhh…lélekgyilkosság?…tralla- ÚRISTEN, LETÉPTE AZ ÁLLKAPCSÁT!
Nagy bánatomra kiderült, hogy a trilógia nincs befejezve, s el is felejtődött az egész sztori. Nagyon érdekes, hogy azután tudtam meg, hogy sorozat készül, miután nekifogtam az olvasásnak, de hát mind a sors szolgái vagyunk, de úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk róla.

Kérdezem a Mestert, hogy szerinte olvassam-e el az Úr sötét anyagait. Aszongya, hogy ne, mert gagyi beszélő állatok vannak benne, meg igazából gyerekkönyvként van eladva, miközben olyan témákat boncolgat, amit a felnőttek elől is eltiltanak, ha tehetik. Ennél jobb bíztatás kellett volna hozzá?

Először is ez nagyon gyerekkönyv. Könnyen olvasható, nem találni benne egy olyan mondatot, amin egy olvasni tudó, néhány könyvvel megbirkózott gimnazistát megakasztani. A jelenetek rövidek, pörögnek, a leírások kellően érzékletesek és lényegre törőek. Elbeszélés tekintetében sokban a mesékre emlékeztetett, az egyszerűsége és a cselekmény-párbeszéd központúsága miatt, arról nem beszélve, hogy az elbeszélő többször kiszól hozzánk, az olvasóhoz, hogy elmagyarázzon olyan dolgokat, melyek egyszerűek és banalitások a szereplők számára.

Ez egy elképesztő gyerekkönyv, mert Lyra nagyon gyerek és igazi, vérbeli gyerek, annyira gyerek, amennyire gyerek én sosem voltam, csupa szépséges gyerekség. Azért mondom ezt a szót, hogy gyerek, ahol mások azt szokták használni, hogy „ártatlanság”, „gondtalanság”, „játékosság”, „őszinteség”, „csintalanság”, mert ezek csak részek a gyerekségből és az egész több, mint a részek egysége. Lyra hazudik és őszinte, csíntalan és makacs és engedetlen és veszélybe sodorja a körülötte levőket, nagy károkat tesz. Ilyen fajta gyerek. Nem valamilyen, csak gyerek.

És ugye ott csüng a lelke a vállán, vagy a lábainál, vagy a nyakában és néha hülyeségeket beszél, gyávaságokat, máskor meg bátorít, megint máskor teljes összhangban létezik társával, Lyrával. Ahogy a gyermeki lélek is folyamatos inga a felnőttek világa és a gyermek világa között, a szabad, a kell, a muszáj, a lehet, az akarom, és a fenébe is, megcsinálom között. Egy folyamatos inga, míg meg nem szilárdul.

Ez egy elképesztő gyerekkönyv, mert elképesztő szép, gyerekek számára emészthető analógiákkal mutat meg nagyon fontos dolgokat, mint például a lelket, a bosszú természetét, a hataloméhséget, a „cél szentesíti az eszköz” durva valóságát és úgy amblokk, a felnőttek csúnya világát.

Talán ezért volt a könyv oly nagyon támadva, ártalmasnak titulálva? Bevallom olvastam dolgokat. Nagy ateista könyv, meg Anti-Narnia, meg Isteni dolgok feszengetése, erről még nem tudok semmit, ezek az elkövetkező kötetekben következnek.

DE azt tudom, hogy eddig amit láttam, az K****A nem gyerekkönyv. Olyan ez a könyv, mint a tíz éves szénbányász. Végülis gyerekmunka, mert gyermek végzi, de k*****a nem kellene ő végezze. Talán ez egy kicsit erőteljes hasonlat volt, s minden bizonnyal nem vagyok etalon, de szerintem ez egy kötelező olvasmány kamaszoknak. Miért? Mert jómagamat is olyan filozófiai kérdések foglalkoztattak akkor, amikre a könyv keresi a választ. Olyan gonoszságokkal szembesültem és nem tudtam ellene, amit tenni, nem tudtam megérteni, se feldolgozni. Engem is kivetett már a gyermeki és nem fogadott be a felnőtti társadalom. És én is az Isten ellen munkálkodtam, mert úgy éreztem valami nincs rendben és apokrif iratokat és vallás filozófiát tiltott könyveket olvastam, hogy választ kapjak olyan kérdésekre, amik, mint utólag kiderült, egy gyerekkönyvben voltak elrejtve.

Olyan kérdésekre, mint például miért gonoszak az emberek? Miért viselkednek gonoszul a szüleink? Miért vagyunk kizárva a saját életünket érintő döntésekből? Mi az a bűn és miért jelent meg az életemben olyan hirtelen?

Elképesztő könyv. Igen, gyerekkönyv, de nem akármilyen gyereknek. Ez a könyv azoké, akik tudni akarnak, akik keresnek és akik nem félnek feltenni a nehéz kérdéseket, annak a tudatában, hogy nagy eséllyel válasz nélkül maradnak, vagy olyan válaszra lelnek, amit bárcsak ne tudnának.

11 hozzászólás
WindStorm>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

(…) a természetünket nem változtathatjuk meg, legfeljebb a cselekedeteinket.

Egy kedves ismerősöm ajánlására kezdtem bele -e sorozat olvasásába, és egyáltalán nem bántam meg.
A könyv olvasása az elején egy kicsit nehézkes volt, hiszen az írásmód tömör és régies. Bevallom körülbelül 150 oldal után félre is tettem, de aztán győzött a kíváncsiságom és még milyen jó, hogy ez így történt. :)
A történet számomra tökéletes! A cselekmény izgalmas, telis-tele van kalanddal, szimpatikus karakterekkel, beszélő állatokkal, s csodálatos helyszínekkel. A tudományokról, kutatásokról ne is írjak.
Minden olyan mesébe illő és mégsem az, mert ez nem egy gyerekkönyv. Ez attól sokkal több, komolyabb, s borzongatóbb.
A főszereplő, Lyra, talán az egyik legszebb karakter, akiről eddig valaha is olvastam. Nem külsőre a legszebb, hanem úgy mindenhogy. A lelke, a tudása, a természete… ártatlan, és mégis bitang. Annyira valóságos.

Összességében egy kiváló rész, csak remélni tudom, hogy a maradék két könyv is ennyire fantáziadús lesz! :)

>!
Ciceró, Budapest, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320500 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Philip Pullman
4 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Hatalmas nagy kedvencem volt, csak most újraolvasáskor tűnt el hogy mennyire le van egyszerűsítve benne minden. Sok minden amit ki lehetne bontani hogy igazán érdekes legyen csak említés szintján szerepel. De mindezek ellenére még mindig elbűvöl a mese. És a jegesmedvék.:)

juanito_b192 P>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Döbbenetes számomra, hogy a fantasy műfaja mennyi mindent tud még mutatni. Nagyon tetszett ez a történet. Életszerű volt, az elejétől a végéig szépen végigvezetve, erős képi megjelenítéssel, nem volt nehéz odaképzelnem magam a szereplők mellé. Lyra karaktere is nagyon szimpatikus, egyszerre ártatlan és belevaló. A jövőben mindenképpen sort kerítek majd a sorozat többi részére is.

Niitaa P>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/10/philip-pullman-…

"Philip Pullman Az Úr sötét anyagai sorozat megalkotója egy igazán kreatív elme. Az általa felépített világ évtizedek gyermekeit és felnőtteit varázsolja el egyaránt. Az Északi fény, mely újabban már Az arany iránytű néven vált ismertté sokak kedvencévé vált az elmúlt időszak alatt. Több kiadást megélt sorozatról van szó, mely szerencsére nem süllyed el a névtelenség mocsarába.
Noha a legújabb kiadás merevsége és a történet tömöttsége miatt lassan haladtam vele, továbbra is helye van a szívemben a történetnek. Szerettem a karaktereket, főként a kis Lyra-t, ahogy lassanként ráébred, hogy a világ sokkal tágasabb annál, mint amit eddig ismert. A lapok pergése közben többször kedvem támadt kalandozni. Legszívesebben téli kabátomat felkapva vágtam volna bele én is ebbe a fantasztikus, kalandokkal övezett kutatásba.
Felnőtt fejjel sokkal többet adott, mint gyerekkoromban, ám az elültetett mag azóta is bennem volt, s lassan érlelődött. Ezt a könyvet nem adnám a 11-12 éves korú gyerekek kezébe, hiszen sok elrettentő rész is szerepel benne. Gondoljunk csak a medvék harcára, melyet a szerző részletesen ismertet! Sokkal inkább való a 14-15 éves korosztálynak, akik már rendelkeznek némi ismeretséggel a világot illetően.
Nem kétség: Az arany iránytű örökre a belopta magát a szívembe!"

PKatica>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Hát, ez most nagyon nem jött be. Nem tudtam vele haladni, és kb. minden 2. oldal után félbe akartam hagyni, csak azért nem hagytam félbe, mert a testvérem ajánlotta, és bennem volt az a gondolat, hogy hátha a végére jobb lesz. Igazából a történet nem a legjobb, de még elviselhető volt: bár haladni nem bírtam vele, a történetnek csak az volt a hibája, hogy nem akartam azt olvasni; a szövege régies volt, a cselekménye lassú. Sajnálom, hogy nem tetszett, azt hiszem, túl magasan volt a léc. Szerettem volna új kedvencet avatni, de sajnos nem sikerült. Majd legközelebb!

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Aranyos beszélő állatok, gyerekszereplők, felhőfenyőágon repülő boszorkányok, páncélos jegesmedvék és varázslatos tárgyak? Mindez a messzi (és mesés) északon játszódik? Hát… hát ez eszméletlenül jó!

Aztán jött a futás meg a sikítás…

@Solymár_András már leírta a lényeget (egyszerre részletesen és lényegre törően): link – csak megerősíteni tudom a véleményemmel, hogy ezt ajánlott elolvasnia tényleg mindenkinek, gyereknek, felnőttnek, istenhívőnek, ateistának egyaránt. Nem egyszerűen csak egy „állatos fantasy”, hanem nagyon is komoly lélektani, teológiai, természettudományos és kvantumelméleti témákat boncolgat spoiler. Örömóda a képzelethez! Rengeteg szereplőt mozgat, ráadásul a daimónok miatt kétszeres szorzóval. Mind elevenek és árnyalt jellemek, még ha a nevükre nem is emlékszik az ember pár fejezet után. Imádtam, hogy ez utóbbiak a gyerekeknél számtalan alakot off tudtak felvenni. Imádtam Lyra dacos-bátor fellépéseit, Pan hullámzó érzelmeit, Iorek Björnison Byrnison harcos szívét. Második olvasásra még Coulter és Asriel mozgatórúgói is érthetőbbé váltak. Lee Scoresby stílusa meg valahogy Karl May utazósregény-élményeit idézte fel bennem.

Először a Magyar Könyvklubos változatban olvastam sok éve már, de aztán az kölcsönadva jól eltűnt valamelyik párhuzamos világban. Szerencsére a Ciceró Kiadó megjelentette a folytatásokkal összeillő remek borítóval, így volt szerencsém újra átélni a gyiptusok utazását, a gyerekek ámuldozását és rettegését. Remek kaland!

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Az Úr Sötét Anyagai 1

Ez jó könyv volt és bár nem az én korosztályomnak való, de mindig szerettem a mesés történeteket, ez is nagyon tetszett.
Aranyosak voltak a gyerekek és az állat szereplők. Disztópikus volt a könyv, amiben a gyerekekre hárult a világ és az emberiség megmentése. Csodálatos volt az együttműködésük a jegesmedvékkel, mindig is szerettem, persze csak messziről a medvefajtákat.
A felnőtt szereplők is megoszlottak, gonosz és hatalomvágyókra és jó szándékúakra.
Volt sok izgalom és nagyon színpompás volt ez a könyv, jól szórakoztam olvasás közben.

Morcant>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Mindenkinek megvannak a kedvenc gyerekkori / tinédzserkori sorozatai, amik nélkül már nem tudná elképzelni az életét. Nos, nekem ezek A Gyűrűk Ura és a Narnia Krónikái, amelyeket vicces módon Philip Pullman nem túlságosan szível… Sőt, Az Úr Sötét Anyagait az anti-Narniának is szokták emlegetni. Mivel fiatal koromban olvastam a hét kötetes sorozatot, nem figyeltem túlzottan a mögöttes mondandóra, inkább csak élveztem a gyerekek kalandjait.

Az arany iránytűt viszont felnőtt(ebb) fejjel olvastam, és egy dolog biztos: még, ha nem is lett kedvenc, azt el kell ismernem, hogy rengeteg gondolkodni valót ad. Én nem találtam konkrétan egyházellenesnek, számomra az volt az üzenet, hogy nem szabad túl nagy hatalmat adni neki, mert akkor kezdődnek a bajok.

Érdekes volt egy tudománypárti middle-grade könyvet olvasni, még nem nagyon tapasztaltam ilyet. Sőt, igazából ennyire filozofikus, gyermekeknek íródottat is se. Arról meg ne is beszéljünk, hogy rendkívül sötét és realisztikus. Nem hallgatja el az igazságot, és ez eléggé tisztelendő. Az tehát nagyon tetszett benne, hogy nem rózsaszín benne a világ, hanem gonosz és valódi.

Amit még imádtam, az a főszereplő, Lyra karaktere. Felnőtteket megszégyenítően okos, vág az esze, mint a borotva. Élmény volt a gondolatait olvasni. Azt különösen szerettem benne, hogy hiába mondtak neki valamit, ő nem hitte el egyből, hanem inkább gondolkozott, és ő döntötte el, hogy mit szeretne hinni.

Nagyon irigylem a könyvben szereplőktől a daimónjukat. Utóbbiak az emberek lelkének fizikai megjelenései, amelyek egészen a gyermekkor végéig nem állandó alakúak. Ha pedig megállapodnak, akkor az esetek nagy többségében tükrözik az emberük személyiségét.

Szerintem nem csak a kisgyermekek álma ez, vagy legalábbis remélem. Én mindenesetre borzasztóan örülnék, ha lenne egy ilyen lelkitársam. Az őket övező kultúra is érdekfeszítő, más ember nem nyúlhat a másik daimónjához, ez a legnagyobb illetlenségnek számít. A másik érdekes információ, hogy nem távolodhatnak el egymástól túlságosan messze, ez alól kivételt képeznek a boszorkányok. Az ő daimónjaik ugyanis sokkal távolabbra is elmehetnek, és ez az egyik ok, ami miatt az emberek tartanak tőlük.

Beszéltem a kötet minden pozitívumáról, azonban mégis csak négy csillagot adok neki. Elég sokszor unatkoztam rajta, szerepeltek benne számomra érdektelen dolgok. Érződik, hogy első kötet, nem túlzottan izgalmas, és kicsit kidolgozatlan, de hátra van még kettő rész, szóval valamennyire érthető. Mindenképpen szeretném folytatni, kíváncsi vagyok mik fognak még kiderülni. Na, meg rengeteg benne a potenciál, főleg a végén történtek miatt.

Pajorka>!
Philip Pullman: Az arany iránytű

Apukámtól kaptam a sorozatot és hozzá az ajánlást, hogy mindenképpen olvassam el. Ennek most jött el az ideje. Mivel a főszereplő gyerek volt, így nagyon toltam az olvasást, mert nem kedvelem az ilyen könyveket, de Lyra már az elején érdekes karakter volt a számomra és ebben a könyvben egyáltalán nem zavart, hogy egy gyerekeknek szánt könyvet olvasok. Nagyon tetszett az író által kitalált világ és, hogy mindenkinek van egy daimónja.
Az elején kicsit sok volt a kérdés számomra, de ahogy haladtunk a történettel szépen tisztult a kép. A jegesmedvéket nagyon kedveltem és biztos vagyok benne, hogy a további részeket is olvasni fogom.


Népszerű idézetek

>!

(…) a természetünket nem változtathatjuk meg, legfeljebb a cselekedeteinket.

308. oldal, 18. fejezet - Köd és jég (Ciceró, 2017)

>!

– Ez az öregek kötelessége – bólintott a könyvtáros. – Hogy aggódjanak a fiatalokért. És a fiatalok kötelessége, hogy fittyet hányjanak az öregek aggályaira.

37. oldal, 2. fejezet - Északon (Ciceró, 2017)

>!

Odakint minden él, és mindennek magas rendű célja van! A világegyetem csupa-csupa szándék. Mindennek, ami történik, rendeltetése van.

323. oldal, 19. fejezet - Fogság (Ciceró, 2017)

SzRéka >!

– (…) Te se félsz, igaz?
– Még nem. Majd ha igen, akkor legyőzöm a félelmet.

Kapcsolódó szócikkek: Iorek Byrnison · Lyra Belacqua
Luyze P>!

    – De mi van, ha olyan alakban állapodik meg, ami nekem nem tetszik?    
    – Hát akkor elégedetlen leszel, és kész. Sok ember szeretne oroszlán daimónt, aztán az a vége, hogy ott áll egy pudlival. És ha meg nem tanulja, hogy azzal legyen elégedett, amije van, hát nyűgösködhet mindhalálig. Szerintem tisztára fölösleges elégedetlenkedni.    

168. oldal, II. Bolvangar - 10. A konzul és a medve (Ciceró, 2017)

>!

– Kegyed a sorsot emlegeti, mintha csak előre el volna rendelve. Énnekem pedig ez éppolyan kevéssé tetszik, mint az a háború, amibe tudtom nélkül besoroztak. Hát hová lett az én szabad akaratom? (…)
– Mindannyian a sors szolgái vagyunk. De cselekednünk úgy kell, mintha nem így volna – mondta a boszorkány –, különben mindannyian kétségbeesnénk.

303. oldal, 18. fejezet - Köd és jég (Ciceró, 2017)

SzRéka >!

Most már John Faa is nevetett. Széles tenyerével akkorát csapott az asztalra, hogy megcsendültek a poharak, erőteljes válla beleremegett, szeméből törölgette a könnyeket. Lyra sose látott ilyet, nem hallott ilyen nevetést – mintha egy hegy fakadna hahotára.

Takkancs90>!

Sok jó hazudozónak egyáltalán nincs képzelőereje, ettől lesz minden hazugságuk annyira meggyőző.

millalilla013 >!

– Hogy hívnak? – kérdezte a férfi.
– Alice.
– Szép név. Hadd töltsek ebből egy kicsit a kávédba…hogy megmelegedj… – És lecsavarta egy kis ezüstflaska tetejét.
– Nem szeretem – mondta Lyra. – Csak tisztán szeretem a kávét.
– Fogadni mernék, hogy ilyen brandyt még sose kóstoltál.
– Dehogynem. Össze is okádtam mindent. Kiittam majd egy egész üveggel.
– Ahogy tetszik – vont vállat a férfi, és a maga kávéjába töltött a flaskából. – Hová mégy így egyedül?
– Az apám elé.
– És kicsoda az apád?
– Gyilkos.
– Hogy micsoda?
– Mondom. Gyilkos. Az a foglalkozása. Ma este is dolgozik. Itt viszem a tiszta ruháját, mert általában tetőtől talpig csupa vér, mire végez.
– Ugyan, ugyan! Te tréfálsz.
– Nem én.
A makimajom halk, nyávogásszerű hangot hallatott, és lassan a férfi feje mögé mászott, onnan kémlelt ki Lyrára. A kislány egykedvűen itta a kávét, rágta a szendvicset.
– Jó éjszakát! – mondta. – Látom, jön az apukám. Kicsit mérgesnek nézem.
A cilinderes körülpillantott, Lyra pedig a színházból kitóduló tömeg felé indult.

104.

>!

Aki gyakorlott hazudozó, még nem biztos, hogy erőteljes a képzelete. Sok jó hazudozónak egyáltalán nincs képzelőereje, ettől lesz minden hazugságuk annyira meggyőző.

246. oldal, 15. fejezet - A daimónketrecek (Ciceró, 2017)


A sorozat következő kötete

Az Úr Sötét Anyagai sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Cassandra Clare: Az angyal
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Soman Chainani: Jótett helyébe
Joseph Delaney: A Szellem inasa
Thomas Wheeler: Cursed
Margit Sandemo: Nincs menekülés
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Terry Pratchett: Csip-csap népek
Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról